Egy éves kor után is anyatejjel?

A tavalyi céges Mikulás-napi rendezvényre már beneveztünk Rózával, ő akkor öt hónapos volt. Kolléganőm tizenöt hónapos kisfiában gyönyörködtünk, és ő nem túl lelkesen mesélte, hogy a fia még naponta háromszor szopik. Én, friss szoptatós anyukaként, értetlenkedtem, hogy ez miért is probléma, örüljön, hogy szopik a gyermek, azzal tesszük a legjobbat neki. Kolléganőm szavai szerint, majd meglátom, milyen az, amikor a tizenöt hónapos még szopik.

Hát, megláttam. Lelkesen szoptattam a gyermeket, ő lelkesen szopott. Egy évesen még napi hatszor, aztán ez lassan kettő-háromra csökkent, ment az elválasztás, mint a karikacsapás. Bár arra már hamar felfigyeltem, hogy Róza egyre tudatosabban szopizik. Aztán kinőttek a felső fogak is, a szoptatás pedig kezdett piszok módon fájni.

Próbáltam megbeszélni a gyermekemmel, hogy ha lehet, ne szopizzon már olyan erősen, meglepő módon ez az esetek többségében bevált, de így is nagyon fájt. Én lelkileg elkezdtem kihátrálni a szoptatásból, utánanéztem szakirodalomban, hogyan lehet a babát elválasztani (ennyi idősre, ilyen tudatosra vonatkozóan szinte semmit nem találtam, de biztos rossz helyen kerestem), Róza meg ezzel párhuzamosan kezdte egyre határozottabban, erőteljesebben követelni a jussát, a szopit. Miközben nagyon fájt, és leginkább egyáltalán nem szoptattam volna, aközben a lányom határozott fellépése (kitartó jajgatás) révén már reggel is, este is kétszer szoptattam. Közben beteg is lett, akkor szopott napközben is.

Addig tartott a követelőzés, amíg be nem törtem. Azóta rendben vagyunk: Róza nyugodtan szopik reggel és este (este már olyan fáradt, hogy csak egy mellből, így szerencsére kímélni tudom azt, amelyik jobban fáj), és napközben egyre önállóbb: nappal már nem is ringatva, ölben alszik el, hanem – bár mesével, verssel, simogatással, de – a saját ágyában.

Én meg tudom, hogy másfél évesen jön a dackorszak, a hiszti, és még előtte neki kell durálnom magam, hogy mégis meglegyen: elválasszam a lányomat. Közben meg magamban tervezgetem: a következő babát elválasztom egy éves kora táján, még azelőtt, hogy neki is, nekem is lelkileg ennyire megterhelő lenne.

Hack-Handa Tünde

Te hogyan voltál ezzel?

Fogzási tünetek

A gyermekek fogzása gyakori téma anyukák körében. Mindenkinél máskor kezdődik, más tüneteket okoz. A szerencsésebb gyerekek szülei egyszer csak észreveszik, hogy a gyereknek van foga. A kevésbé szerencsések hónapokig szenvednek vele. Nyűgösek, nem alszanak, nem esznek. Ambrus fiam 3 hónapos koráig egyszer-kétszer kelt éjjel enni. Aztán egyszer csak óránként felébredt, néha félóránként, néha kétóránként. Nem is volt igazán ébren, álmában sírt, vergődött az ágyban. Emellett 6,5 hónapos koráig (ekkor bújt ki az első foga) minden nap nyűgös volt, éjjelente akár 8-10 –szer felsírt és nem volt hajlandó megkóstolni sem a szilárd étel. Amíg elő nem bújt az a fránya fog, nem tudtam miért van mindez, csak utólag jöttem rá. Ezért összegyűjtöttem, hogy milyen tünetei lehetnek a fogzásnak, és mi az amit még érdemes tudni róla. A tünetek szinte mindegyike előfordult nálunk.

A fogzásról

A fogzás általában 5 hónapos korban kezdődik és folyamatosan tart, amíg a fogak át nem törtek. Van, akinél korábban kezdődik, van akinél később. Előfordulhat, hogy akár 1,5 éves korára sincs foga a gyereknek. Két éves koráig nem kell aggódni.

A tünetek általában a fog áttöréséig tartanak. Amikor már áttört a fog hegye, utána már csak növöget a fog, ez már nem fájdalmas. 1-1 fogacska áttörése 4-7 napig tarthat, maga a fogzás viszont gyakorlatilag 5 hónapos kortól 12-14 hónapos korig folyamatosan. 1 éves kor után már valóban csak a fogak áttörése körüli időszak (néhány nap) szokott problémát okozni, addig azonban a baba gyakorlatilag folyamatosan fogzik.

A fogzás megindulásakor (3-4-5 hónaposan) folyamatosan hátul és a szemfogaknál is rágcsál a baba, az ínyének ez a része is meg van duzzadva, pedig a szemfogak és a hátsó fogak csak 18-20 hónaposan bújnak ki. Ez azért van, mert a fogzás folyamata nem úgy történik, hogy azon a helyen duzzad meg az íny, ahol a következő fogacska ki fog jönni, hanem nagyjából 5 hónapos kortól folyamatosan meg van duzzadva az íny, hol egyik hol másik helyen. Általában amikor az egyik helyen jön a fogacska, más helyen is érzékennyé válik az íny, mert azon a részen is készülődik a fog. Ez teszi lehetővé, hogy az őrlőfogak, amiknek méretük folytán sok idő kell az áttöréshez, 1 éves kor után gyorsabban kibújhassanak.

A fogzás maga tehát gyakorlatilag 6-8 hónapon át tart, lehetnek benne rövidebb szünetek 1-1 fog áttörése után, de összességében valóban hetekig tartó nyűgösséget, alvászavart okozhat.

Sok eltérő vélemény van a fogzásról és tüneteiről. Az orvosok szerint nem létezik „fogzási betegség”, a fogzás nem okoz lázat. Erre mondta egy orvos a családból, hogy mint orvos, ugyanezt állítja, de mint gyakorló anyuka nagyon jól tudja, hogy igenis van.

A tünetek

1. Nyálzás: Az első tünetek egyike. Akár már 3 hónapos korban is elkezdődhet. Sok babának annyira folyik a nyála, hogy akár a ruháját is átáztatja. Fogzáskor a nyál összetétele megváltozik, ezért kicsípheti a baba pofiját, vagy akár a popsiját is.


2. Duzzadt íny: Ez jellemző tünet, de az első fogacskáknál általában még nem lehet látni. A felső metszőfogaknál már előfordulhat, hogy megduzzad az íny, a legjellemzőbb azonban a kisőrlők, nagyőrlők és szemfogak előbújásakor.


3. Kifehéredett íny: Az íny kifehéredése már a fog áttörése előtt hetekkel is jelentkezhet. Az “igazi” kifehéredés azonban, amikor jól láthatóan megjelenik a fogacska fehér széle az íny alatt. Az áttörés előtt közvetlenül szokott megjelenni.


4. Állandó rágás: Ha a baba mindent megrág (nem csak a szájába veszi a tárgyakat) folyamatosan az ínyét masszírozza, akkor biztosan fogzik. Érdemes neki rágókát, hűtőrágókát vagy tanuló fogkefét (erről a cikk végén többet is olvashatsz) adni. Van akinek nem válik be, de Ambrusnak használtak a hűtőrágókák. A szopisztrájkot is ezzel kerültük el. A tanuló fogkefe pedig elválaszthatatlan kellék volt hónapokon keresztül. De lehet kiflivéget vagy kenyérhéjat is adni neki. Ezeket csak lassan tudja megrágni, viszont hosszasan erősíti rajta az ínyét, ami nemcsak a fájdalmat enyhíti, hanem elő is segíti a fogacska kibújását.


5. Nyűgösség: A fogzás nemcsak fájdalommal jár, hanem általános nyűgösséget is okoz. Ez lehet az oka, hogy a fájdalomcsillapító nem feltétlenül hat, mint nálunk sem. Ugyan a fájdalom egy időre elmúlik, de a rossz közérzet megmarad. Ambrus egész nap tartó nyűgössége az első fog áttöréséig tartott minden nap. Mindig kézben akart lenni, állandó babusgatást igényelt. Nekünk jó szolgálatot tett a hordozókendő, mert magamra kötve ő érezte a közelségemet, hozzám bújhatott, nekem viszont szabad volt a két kezem. Ha korlátozva is, de a házimunka egy részét legalább el tudtam végezni. Segített a fogzásra használatos gél. Mi a homeopátiásat választottuk, bevált. Ezt gyakrabban is lehet használni, mint a lidocain tartalmút, és valeriána is van benne, ami nyugtató hatású.


6. Alvásproblémák: A fogzás egyik kellemetlensége, az íny viszketése, a másik a fájdalom, amit a fogacska áttörése okoz. Mivel a növekedési hormon, ami elősegíti többek között a fogak növekedését is alvás közben termelődik, ezért akár álmából is felébresztheti a babát, nehezebb elalvást okozhat. Előfordulhat, hogy akár óránként, félóránként is felsír, nem nyugszik meg. Ambrus az elején óránként, majd félóránként sírt fel, de volt, hogy miután visszatettem a kiságyba, 5 perc múlva újra felsírt. Sőt, az is előfordult, hogy le se tudtam tenni, mert amint letettem, sírt. Először a fotelban ülve aludtam őt fogva, majd kitapasztaltam, hogy hogyan tudunk fekve aludni, hogy ő rajtam alszik.


7. Láz: Ambrusnak az alsó és a felső fogak beindulása is 1-2 napig tartó 38-39 fokos lázzal kezdődött. (Bár azt olvastam, hogy a fogzás lázat nem okozhat csak hőemelkedést). Orvosnál is voltunk, de nem talált semmit. A láz elmúlt, beteg nem lett, viszont a lázat követte a többi tünet.


8. Hasmenés: Azt is olvastam, hogy a fogzás járhat lazább széklettel, de sohasem vizes hasmenéssel, mert a vizes hasmenés betegség jele. Ambrusnál a vizes, savanyú szagú hasmenés (napi 5-8 alkalommal) egyszerre jelentkezett a többi fogzási tünettel és a fogak áttörése előtt egy-két nappal szűnt meg.


9. Savanyú szagú izzadás: Nálunk a savanyú szagú hasmenéssel együtt jelentkezett, vele együtt el is tűnt.


10. Kevés orrfolyás, megfázásos tünete: Ambrusnál a fogak áttörése előtt néhány nappal kezdődött és a fogak áttöréséig tartott. Az orrváladék vizes, nem sok. Olyan, mint egy kezdődő megfázás. Szívni sem kellett az orrát, mert szinte minden váladék kifolyt. Attól függetlenül, hogy nálunk a hosszan tartó vizes széklet és láz is minden bizonnyal a fogzás tünete volt, ne felejtsük el, hogy minden gyerek más. Ezzel a két tünettel azért érdemes orvoshoz fordulni, mert tényleg lehet betegség jele is.

A tanuló fogkefe

Egy barátnőm ajánlotta a dm –ben kapható tanuló fogkefét, mikor Ambrus 3 hónaposan elkezdett nagyon nyáladzani. Ez egy 3 db-os fogkefe „készlet”. Az elsőt akkor ajánlott használni, amikor még nem bújtak ki az első fogak, de láthatóan már fogzik a baba. A tájékozatója szerint 7- 8 hónapos kortól ajánlott, de az én Ambrusom is 4 hónapos kora óta rágja. A második fogkefe akkor jó, amikor már vannak fogai, a tájékoztató szerint 11-12 hónapos kortól. A harmadik pedig egy rendes fogkefe. Azért jó, mert puha gumi, masszírozza az ínyt, csillapítja ezáltal a viszketést. Ambrustól szinte el sem lehetett venni, volt hogy azzal fürdött és aludt. Bárhová mentünk, vinni kellett. Azóta is (13 hónaposan, 8 foggal) szívesen rágcsálja őket.

Zakariás-Pipis Edit

Ti hogyan vészeltétek át a fogzási tüneteket? Erősek voltak? Mi segített?

Szoptatási nehézségek és SIKEREK

Mi kismamák, anyukák sokat találkozunk a szoptatást „népszerűsítő” fórumokkal, szervezetekkel. Minden bizonnyal igaz is, hogy egy csecsemő legjobb tápláléka az anyatej, és sok szempontból fontos a szoptatás. A természet nem téved, nem véletlenül alkotott meg így minket. Viszont azt kicsit túlzásnak érzem, hogy ennyire a cumi- és cumisüveg ellen vannak.

Hosszú távon biztosan van hatása a szopástechnikára, de nem gondolom, hogy néhány alkalom cumizás, esetleg cumisüvegből evés miatt egy csecsemő máris felhagy a szopizással. Persze sok minden függ a gyerek személyiségétől. Azt azért leszögezem, hogy én sem vagyok cumipárti, főleg esztétikai szempontból. Egyszerűen nem tetszik, ha egy gyerek szájából kilóg a cumi, de ennek ellenére én is kipróbáltam, mikor nem volt alkalmam mellre tenni és máshogy nem tudtam megnyugtatni. Egy-két alkalmat leszámítva nem kellett neki a cumi, sőt, öklendezett tőle, pedig a kórházban majdnem minden alkalommal cumival a szájában találtam.

És miért gondolom, hogy nem kell annyira félnünk a cumitól, és attól, hogy emiatt nem fog szopni gyermekünk? Elmesélem a történetünket: Ambrus alig 2430 g súllyal kiszáradva, császármetszéssel született. Kiszáradása miatt nem helyezték születését követően mellre, szinte azonnal az intenzív osztályra vitték. Épp, hogy csak megnézhettük egymást.

Az intenzíven először szondával, majd cumisüveggel etették. Szopizni csak a 3. napon próbálhattunk, addig ki sem vehettem az inkubátorból. Az elején persze kevés sikerrel, így mindig jött a cumisüveg. Mert itt az a rendszer, hogy ha a gyerek 20 perc alatt nem eszi meg a számára testsúlya alapján előírt mennyiséget ciciből, akkor jön a cumisüveg. Mondanom sem kell milyen cumival. Egy alvó gyereket is meg lehet etetni vele, szívnia sem kell. Azért tudom, mert a saját szememmel láttam. A saját fiamat. Egyik alkalommal nem bírtam felébreszteni, hogy szopizzon, ezért a csecsemős nővér cumisüvegből megetette, miközben aludt. Reflexből nyelte a tápszert.

Egy intenzív osztályon szó sem lehet igény szerinti szoptatásról, szigorúan 3 óránként van szoptatási idő, kivéve persze az éjszakákat, amikor minden gyerek cumisüvegből kap enni, ha éhes ha nem. Az én kisfiamat is egyik reggel felébresztették enni, mikor aludt. Hideg vízzel megmosták a fejét. A cumisüveg és a cumi - amit persze betettek a szájába, ha sírt – ellenére, a 6. napon már minden szoptatáskor megette az előírt adagot, így csak éjjel kapott cumisüveget.

Itthon végre akkor ehetett, amikor akart, én rábíztam, nem ragaszkodtam rendszerhez. Elég volt látnom, hogy milyen, mikor aludna, de enni kell, és szopizna, de nem lehet. Emiatt az igény szerinti szoptatás mellett döntöttem. Volt, hogy 1,5 órán át szopizott, aztán pihent egy órát, majd kezdtük elölről. Ez heteken keresztül ment így egész nap. Sokszor sírva szopizott, akkor azt hittem a hasa fáj, de később kiderült, hogy nem folyt olyan gyorsan a tej, ahogy szerette volna.

Szerencsére kitartó volt, nem adta fel, szívta-szívta. És meglett az eredménye. Magától beállt a 3, majd a 4 óránkénti evésre. Néhány alkalommal, amikor úgy éreztem nem lakott jól, kapott tápszert cumisüvegből, később a lefejt tejet kapta meg szopi előtt. Mindezek mellett a mai napig 4-5-ször szopizik még, pedig már egy éves. Most hagyjuk el a délutáni szopit, majd fokozatosan a többit. Nem akarom elsietni. Szeretem szoptatni. Szívem szerint még nem is választanám el, de valamikor el kell kezdeni.

Saját tapasztalatunkból kiindulva gondolom azt, hogy nem kellene ennyire félnünk és kézzel-lábbal tiltakoznunk, hogy a kórházban tápszert adnak csemeténknek, ne adj’ Isten cukros vizet. Nem hiszem, hogy ezen a bent töltött 3 napon múlna minden. Nyilván van szerepe, de inkább az azt követő napokon-heteken-hónapokon-éveken múlik szinte minden. Mi 6 napot töltöttünk bent a kórházban a fent leírt körülmények között, Ambrus mégis remekül szopizik. Minden babának és családjának azt kívánom, hogy soha nagyobb baj ne érje őket az életben, mint hogy cukros vizet, vagy cumit kap a baba a kórházban.

Zakariás-Pipis Edit

Előző életemben

Hol volt, hol nem volt… talán igaz sem volt.

Néha visszasírom gyermektelen életem, azokat az önfeledt, felelősségmentes időket. Kiszolgáltak? Természetes volt, és ma én „szolgálok” ki.

Mondják a nagyok, ennek így kell lennie, mégis néha elszaladnék, elfutnék, vagy csak mennék céltalanul. Minden kötöttség és szemrehányás nélkül. Akár becsapva magam mögött az ajtót, vagy csak szép csendben, hogy kitombolhassam magam és helyre rakjam a valódi önmagam. Mert felgyülemlik, és nem kell megvárni, míg egyszer csak kirobban.

Mit kezdenék egy perc szabadsággal? Csak feküdnék a tengerparton a homokban, a hullámok morajlását és sirályok párbeszédét hallgatnám némán és gondolkoznék. Vagy csak bámulnék a semmibe. Csendben, ahol a legszebb gondolatok, érzések születnek.

Vissza szoktál emlékezni csak egy óvodai illatra, hangra, vagy csak egy ismerős arcra, egy kedves emlékre? Be kell valljam, hiányzik. Hiányoznak a spontán dolgok, legyen az egy barátnővel eltöltött óra, egy esti kettesben tett romantikus séta. Egy kicsit magammal foglalkozni, a tükörben megnézni majd meglátni egykori énemet.

Néha és csak egy kis időre, mert tudom, várnak rám. Ezek pillanatnyi vágyak, egy csepp időutazás a múltba.

És hogy ki vagyok ma? Néha bevallom, elveszek az élet, nevelés útvesztőibe. De megrázom magam, hisz én választottam minden fájdalmával, fáradságával, lemondásával és egyben gyönyörűségével. És mert Nekem megadatott, ami másnak sajnos nem, hogy két kis lélek mindennapjait ÉN terelgethetem. Hogy jó irányba-e? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy szívvel, érzéssel teszem.

Ahogy észreveszem gyermekeim egy-egy megnyilvánulásában egykori önmagam.

Ez minden kincset megér.

Flórián Tünde

Mi is az igazság az átaludt éjszakákról?

Mindenki azt szeretné, ha gyermeke úgy fejlődne és azt csinálná, ami a „Nagy könyvben” meg van írva. Sajnos a gyerekek általában nem olvassák a róluk szóló könyveket, ezért nem 3 óránként esznek, nem mindig alszanak két evés között, nem alusszák át az éjszakát 4 hónaposan és még sorolhatnám. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy ők maguk is egyéniségek, másod sorban pedig, hogy folyamatosan változnak. Változik az ízlésük, változnak az evési, alvási szokásaik. Hogy többet megtudjunk gyermekeink alvásáról, és választ kapjunk a legtöbbször felmerülő kérdésekre, Vida Ágnes gyermekpszichológust kérdeztem, aki két kisfiú édesanyja, így saját tapasztalattal is rendelkezik alvásproblémák terén.

Általában mennyi alvásra van szükségük a babáknak? Hogyan változnak alvási szokásaik, az alvások időtartama?

Az alvási szokásaik folyamatosan változnak. Újszülöttként még kb. 18-20 órát alszanak, de ezt ne egybefüggő mélyalvásként képzeljük el. Ebben beletartozik az is, amikor szopizás közben szendereg a baba, az altatás ideje, amikor még csak félálomban van és az is lehet, hogy félórás etapokban alussza végig ezt az időmennyiséget. Ez a mennyiség fokozatosan csökken. 6 hetes korra már általában két alvás között napközben 1-1 órát ébren van a baba, éjjel 12-13 órát, napközben 4x1-1,5 órát alszik. 3 hónaposan éjjel 12, nappal 3x45-90 percet alszik, 6 hónaposan éjjel 11-12, nappal 2x1,5 órát alszik, 9 hónaposan éjjel 10-11, nappal 2x1,5 órát alszik, 1 évesen átlagosan éjjel 10, nappal 1x2-3 órát alszik. Ezt követően az éjjeli alvásmennyiség nagyjából állandó marad, de a nappali fokozatosan csökken. Gyakran a kicsi 3-4 évesen már nem is igényli a nappali alvást, elegendő számára egy fél-1 órás csendes pihenő.

Legyen külön szobája a babának, vagy aludjon egy szobában a szülőkkel, esetleg egy ágyban? Mik az előnyök/hátrányok?

Amíg egészen kicsi, addig mindenképpen jó, ha a szüleivel alszik, hiszen így könnyebb, kényelmesebb az éjszakai etetés. 4-5 hónapos kor előtt ennek nincsen különösebb jelentősége a kicsi szempontjából. Ekkor azonban jön egy olyan időszak, amikor intenzívebben reagálnak a külső zajokra, fényekre, és a szülők éjjeli zajai elkezdik felébreszteni őket. Ekkor érdemes külön szobába költöztetni a kicsit.

Az együttalvást akkor javaslom, ha a szülők egyikét sem zavarja, tudnak aludni a babától, illetve, ha úgy tűnik, semmi más nem segít, ha a saját ágyában nyugtalanul alszik a kicsi, a szülők mellett viszont sokkal jobban. Ha azonban velük sem alszik jól, ha folyton felébreszti őket, nyugtalanul alszik a közös ágyban is, akkor valószínűleg nem ez a megoldás, azaz nem a szeparációs szorongás miatt ébred a gyerek, hanem valami más baja van (pl. fogzik)

Hogyan altassuk csecsemőnket, hogy később ne legyen gond az altatás? Ringassuk, hagyjuk cicin elaludni, vagy hagyjuk sírni? Meg kell őt tanítanunk egyedül elaludni, vagy erre megérnek a gyerekek maguktól?

Az alvás és az elalvás tanult folyamat. Nekünk, felnőtteknek sem megy azonnal, kell egy kis átmenet, rá kell hangolódni az elalvásra. Mi felnőttek tévét nézünk, könyvet olvasunk, befekszünk egy kád vízbe stb. Mindenkinek más elalvás előtti szokásai vannak, a babáknak azonban még nincsenek ilyen szokásai, ezt nekünk kell kialakítanunk náluk (és a kisgyerekeknél). A ringatás, a szopizás és minden egyéb módszer ezt az ellazulást segíti a babáknál.

Nekik annyiban nehezebb a helyzetük, mint nekünk felnőtteknek, hogy az idegrendszerük nagyon nyitott állapotban van, állandóan veszi az új ingereket és nem tud „kikapcsolni”, ezért ebben is segíteni kell neki, különben -nagyjából 3-4 hónapos kortól- nem tud elaludni, könnyen felriad ismeretlen zajokra, fényekre. Az alvást emellett az idegrendszer érettsége is befolyásolja. Itt két szempontból kell a kicsinek megérnie: egyrészt az alvási ciklusa újszülöttként még 45 perces, amiből 20 perc felszínes alvás, amikor könnyen megébred, ez másfél-két éves korra 1,5 órásra nő, másrészt maga az idegrendszer is érik, egyre kevésbé zavarják a zajok, a külső ingerek, és egyre mélyül a mélyalvás. Az újszülötteknél még a mélyalvás is felszínesebb, a baba izeg-mozog, zajong, cuppog stb. álmában, de ez hónapról hónapra fokozatosan eltűnik.

A kisfiam sok gyermekhez hasonlóan cicin alszik el, ez pici kora óta így alakult. A cicin elalvó babákat máshogyan nem is lehet elaltatni? Más nem is tudja elaltatni?

Attól függ, mennyi idős. Az egészen kicsi babák még bárhogyan elalszanak, nem ragaszkodnak csak a cicihez. Nagyjából 3 hónapos korig még gond nélkül lehet változtatni ezen, mert még nem szokja meg csak a cicin elalvást.

Később már mindenképpen ellenállásba ütközöl, hiszen kialakult benne az, hogy ha elalvás jön, akkor cicit kap. A babák számára fontos az állandóság, a szokások, ezek révén tájékozódik a világban. Ha a már kialakult szokásokon változtatni akarunk, akkor mindenképpen tiltakozni fog a kicsi kezdetben, követeli a már megszokott körülményeket.

A baba életkorától és természetétől függ, mennyi időbe telik megváltoztatni a kialakult szokásokat. 3 hónapos korig 1-2 nap is elég lehet, 3-6 hónapos kor között 4-5 napra, 6-12 hónapos kor között legalább 1 hétre, 1 éves kor után akár több hétre is szükség lehet, mire elfogadja az új szokásokat.

Az a tapasztalat, hogy a cicin elalvó babákat más cici nélkül is gond nélkül el tudja altatni, mivel neki nincsen anyatej szaga, valamint a babák egy idő után pontosan tudják, hogy csak anya tud nekik cicit adni, más nem. Jó pár olyan esettel találkoztam, amikor az otthon még csak cicin elalvó, éjjel többször felébredő gyerekek a nagymamánál napokig nem szopiztak és nem is keltek fel.

Ha a baba sírva ébred fel, az azt jelenti, hogy nem aludta ki magát? Van módszer arra, hogyan altassuk vissza, ha a megszokott elaltatással ez nem sikerül?

A sírva ébredésnek több oka is lehet. Az egyik, hogy a mélyalvási szakaszban riasztja fel valami a babát, pl. zaj, vagy erős fájdalom. A másik, hogy amikor a felszínes alvási szakaszban megébred, akkor érez valami kellemetlent, ami miatt azonnal segítséget kér. Ritkán a sírva ébredés állandósul és mindig sírva ébred a baba, ilyenkor szükség lehet alváslaborban történő kivizsgálásra. Nincs olyan csodamódszer, ami minden babát visszaaltat. Általában a szoptatás és az összebújás be szokott válni, de bizonyos esetekben ez sem működik.

Ha nem alszik el egy gyerek, annak oka van. Nappali altatásnál gyakran az, hogy még nem elég fáradt vagy túlságosan éber. Éjjel 8 hetes kor előtt általában a hasfájás az ok, vagy hogy összecseréli a nappalt az éjszakával. Nagyobbaknál általában az szokott lenni, hogy túlságosan felébrednek, éberek lesznek. Ez egy-egy alkalommal előfordulhat. Ilyenkor a legjobb, ha következetesen maradunk a megszokott módszernél, ameddig el nem alszik, mert ha kísérletezgetni kezdünk, azzal csak tovább rontunk a helyzeten.

Ha gyakran utazunk (például nagyszülőkhöz) és ez problémát okoz gyermekünknek, mivel segíthetjük a nyugodt alvást idegen helyen?

Ilyenkor még fontosabb, hogy minél többet adjunk magunkból a babának és betartsuk a megszokott napirendet. A kicsi számára fontos az állandóság, ragaszkodik a helyhez, a szüleihez és a napirendjéhez, számára ezek a fő fogódzók a világban. Ha más helyre kerül, megijed, már egészen kis korban érzik a szokatlan helyet. A legfontosabb, hogy a napirendet igyekezzük betartani, ne legyünk engedékenyek csak azért, mert nyaralás van.

A másik, hogy az alvásnál igyekezzünk az otthonihoz hasonló körülményeket teremteni, ha pl. a kicsi külön szobában alszik otthon, akkor lehetőleg nyaralás alatt is legyen külön szobája, de legalábbis igyekezzünk elszeparálni őt a zajoktól (és a baba alvását állandóan megszemlélni akaró rokonoktól :))

A harmadik, hogy ilyenkor egyértelműen többet szeretne belőlünk a baba, tehát lehetünk engedékenyek abban, hogy pl. 1-1 alkalommal közénk feküdhet, ha nagyon nyűgösen alszik éjszaka. Általában az első 1-2 éjjel szokott lenni a problémás idegen helyen, utána már megszokják az új körülményeket.

Mi az oka, hogy némely babák korán fekszenek le, némelyeket este 10-11 előtt nem lehet ágyba dugni? Tudjuk ez befolyásolni?

Vannak bagoly és pacsirta típusú babák, ez részben a szülők szokásaival függ össze, részben hormon szabályozza. Ha az anya a terhesség alatt sokat éjszakázott, akkor gyakran a baba is ehhez a ritmushoz szokik hozzá, ez a hatás azonban csak az első néhány hétben érvényesül, utána elkopik az emlék és a kicsi azt a ritmust veszi fel, amit mi tanítunk meg neki.

Kis mértékben lehet befolyásolni azt, hogy a későn lefekvő gyerek korábban feküdjön le, illetve fordítva, ilyenkor fokozatosan napról napra 10 percekkel korábban (illetve később) kell lefektetni a babát.

Jövő héten az interjú második részében többek között azt is megtudhatod, hogy a babák többsége éjjelente miért ébred fel gyakran, illetve, hogy mit tehetünk ilyenkor.

Ugye milyen jó lenne, ha Te is birtokolhatnád a mindig elégedett és kisimult anyukák képességeket, tudását és rutinját! Ha ismernéd azokat a fortélyokat, melyeknek révén megszervezheted napjaitokat, kezelheted a baba nyűgösködését, megelőzheted az alvásproblémákat, az unatkozást, a hisztit, az evési gondokat!

Vida Ágnes Babastart tanfolyam ebben nyújt segítséget. Próbáld ki te is!

Zakariás-Pipis Edit

Csecsemők téli bőrápolása

A hideg, az óriási hőmérsékleti különbségek, a fűtött szoba miatti, néha „szaharai szárazságúvá" vált nedvszívó levegő óriási megterhelés mind a felnőttek, de főleg a csecsemők bőrének.

Oka a téli száraz levegő, hiszen minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál kevesebb a nedvesség az atmoszférában. A lakások levegőjének víztartalma is jelentősen lecsökken a fűtési szezon idején, ami ezáltal a bőrt intenzívebb vízleadásra készteti. A bőr számára ideális, ha a levegő nedvességtartalma legalább 60-90%-os. Nem elég azonban hogy a víz hiányzik, de a zsírutánpótlás is.

Hogy megértsük: Hogyha a hőmérséklet 8 fok alá csökken, az a bőr zsíranyagainak termelése szinte teljesen abbamarad. Ezért is érezhetjük mi felnőttek (seborrheás bőrűek), hogy kevesebb a „pattanásunk”. Ennek következtében a bőr természetes védőtakarója átjárhatóbbá válik, a bőrünk durvább lesz. Az arcon ez a védőköpeny sokkal vékonyabb, mint a test bármely részén, hiszen ez a terület általában védtelen, az időjárás viszontagságainak is sokkal jobban ki van téve, mint a ruhával fedett testrészek.

És hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Egy kedves bőrgyógyász szakorvos segített Nekem ebben:

Fagypont körüli hőmérséklet idején milyen krémet érdemes választani?

Hidegben feltétlenül jól felszívódó, lehetőleg zsírosabb állományú krémet kell használni, amely nem teszi nedvessé a bőrt. Kifejezetten babák számára tudomásom szerint egyetlen speciális dermokozmetikai krém kapható, a Babé Arckrém Babáknak és Gyermekeknek. Ez a gyógyszertárakban kapható krém nem allergizál, biztonsággal alkalmazható a babák finom bőrére, tökéletesen felszívódik és nem hagy nedves filmet az arcbőrön, így hatékonyan védi a baba bőrét még nagy hidegben is.

Olyan babáknál, akiknél a verejték- és faggyúmirigy csökkent működése miatt már kialakult a száraz, repedezett bőrkép, milyen gyakorisággal kell visszaállítani (krémezni) a normál állapotot?

A száraz, repedezett bőrt naponta többször, akár 5x, 6x is lehet kenni. Itt is gyógyszertárban kapható, jól tolerálható és biztonságos dermokozmetikumot javasolok. Az atópiás bőr ápolására olajos, omega zsírsavakat tartalmazó ápoló fürdetőt és testápolót kell használni. Rendszeres használat esetén ritkábban jelentkeznek kezelendő, gyulladt bőrtünetek, ápolt és puha, panaszmentes lesz a baba bőre.

Milyen tüneteket lehet észrevenni még a száraz bőr mellett és milyen tényezők befolyásolhatják ennek kialakulását?

Koszmós fejbőr: Korábban csak körülményes, esetenként fájdalmas módon lehetett eltávolítani a felrakódásokat. Ma már speciális koszmó elleni sampon kapható a babák számára, melynek használatával a koszmó fokozatosan fellazul, és eltűnik. Eleinte minden hajmosáshoz ezt kell használni, a koszmó eltűnése után esetleg más samponnal váltva is elegendő lehet a hatása. Nem irritálja a fejbőrt, rendszeres használata sem árt a babának.

Pelenka kiütés: Minden pelenkázás után vékony rétegben érdemes popsikrémet alkalmazni, megelőzésként is, ill. ha kialakult bőrgyulladás, annak kezelésére is. A korszerű popsikrém védőréteget alkot a bőrön, távol tartja a vizeletet és székletet a baba bőrétől, és közömbösíti az enzimeket, így fokozottan véd az irritáló anyagoktól. Regeneráló tulajdonságainál fogva elősegíti az irritált bőr megnyugtatását, begyógyítja a sebeket.

Hiperérzékeny bőr esetén, mint pl.: az ekcémás, atópiás bőrnél mikor kell bőrgyógyászhoz fordulni?

Amikor az otthoni ápolás már elégtelen. A bőrgyógyász által ajánlott gyógyszeres ápoláson kívül kiegészítő, gondozó bőrápolásra az omega zsírsavakat tartalmazó fürdető és testápoló készítmények a legalkalmasabbak. (lsd. 2. kérdés)

A téli fehér hó visszaverő napsugara esetén kell alkalmazni fényvédő krémet? Mennyi idős kortól alkalmazható?

A fényvédő krémek használata minden esetben ajánlott erős napsugárzás esetén. Télen a visszavert fény miatt erős az UV sugárzás. Gyógyszertári, dermokozmetikai márkák speciálisan babák számára kifejlesztett, magas faktorszámú fényvédőit javaslom használni. Már 1 hónapos babáknál alkalmazhatóak, fiatalabb újszülöttet meg úgysem viszünk ki télen.

Kezeletlen bőrfelületnél vagy otthon elkezelt (pl.: illatosított készítmény használata) bőrképnél milyen problémákat okozhatunk?

Allergiás kiütést, mely vörös, és viszketéssel jár, kivakarva felülfertőződhet. Olyan kozmetikumokat kell használni, melyek hipoallergének, nem tartalmaznak parabent, alkoholt, és maximum hipoallergén illatanyagot.

Mennyi ideig kell vagy érdemes használni fürdetéshez a mosdókenőcsöt (Unguentum hydrophilicum nonionicum)?

Nem muszáj ma már ezt a nem túl kellemesen használható, bár kétségkívül biztonságos patikaszert használni. Helyette léteznek olyan, gyógyszertárban kapható fürdetők, melyek születéstől biztonsággal használhatók, akár a kórházi újszülött osztályok is ezt használják. Pl. a Babé Fürdető Gél kényelmes használatot biztosít, és babaápoló komplexe révén kiválóan ápolja a baba bőrét. ( És a fürdőkádat is egyszerűbb kitakarítani a fürdetés után! )

Van még valami, amire érdemes odafigyelni ezekben a hideg hónapokban bőrgyógyászati szempontból?

Mindenképpen a bőr gondozásán van a hangsúly, amellyel elkerülhetőek a később nehezebben és csak gyógyszerrel kezelhető panaszok. A megfelelő réteges öltözködés, kesztyű és meleg lábbeli viselése, a fényvédelem és a bőr táplálóbb, zsírosabb krémmel való védelme a legfontosabb a babáknak. Ugyanez érvényes egyébként a mamákra is!

A kérdéseimre válaszolt:

Dr.Beleznay Gyöngyike

bőrgyógyász-kozmetológus szakorvos,

lézerterapeuta magánorvos

Derma-Art Szépségklinika Derma-Art Kft.

4400 Nyíregyháza, Dózsa György utca 60.

Telefon: +36 42 506091, +36 30 5540848

Fax: +36 42 506092

E-mail: drbeleznay@dermaart.hu

E-mail: office@dermaart.hu

Flórián Tünde

Házassági évforduló hármasban

Az első évforduló

Az egy éves házassági évfordulónkon a lányunk hat hetes volt. Szelíd, nyugodt, kiegyensúlyozott baba, hogyha éppen nem gyötörte a hasfájás. Ezzel együtt is, kezdő anyukaként fel sem merült, hogy esetleg vacsorát készíthetnék a nagy alkalomra. Gondoltuk, átmegyünk a pár percnyire lévő kerthelységes étterembe, amit már abszolváltunk korábban Rózával is - de aztán ezt is elvetettük, s maradt az ételrendelés.

Mire meghozták a kaját, alkonyodott. A férjem a teraszon terített: volt gyertya, egy üveg bor, és az éppen kihozott étel; és odakészítve Róza is, a mózeses babakocsiban, hogy abban pihengetve vegyen részt szülei első évfordulójának megünneplésében. Mire mindennel elkészültünk, s leültünk enni, Róza sírdogálni kezdett: éhes volt. Kis próbálkozás után hamar beláttuk: ha a babánk nem kap enni, akkor nagyon hangos és kedélytelen ünnepre számíthatunk. Azt gondoltam, megszoptatom ott, a teraszon. Akkorra besötétedett, a gyertyák égtek, apa eszegetett, és néha nekem is vágott kis falatokat, hogy ne maradjak éhen.

Szép volt: ott volt velünk a babánk, akire annyira vágytunk, ott szopott, miközben mi közös életünk első fordulóját ünnepeltük. És, hogy megtorpedózzam az előkerülő zsebkendőket: akkor született kis családunk egyik minden időt kiállt jelmondata: „A háromból egyszerre mindig csak két családtag étkezik!”.

A második évforduló

A második évfordulón már nem fektettünk nagy hangsúlyt az étkezésre. Mint egy lassan tizennégy hónapos lányka szülei, inkább más típusú élvezetekre vágytunk, nevezetesen egy jó kis hancúrozásra az ágyban. A nap az erre való felkészülés jegyében telt.

Amikor hazafelé jöttünk a játszótérről, már éreztem, hogy valami nem stimmel: Róza homloka szokatlanul meleg volt. Itthon még játszott kicsit, vacsizott, aztán sírásban tört ki. Megmértem a lázát, 38,1. Na, gondoltam, ez még nem láz, fürdetés, szopi, aztán irány az ágy - mindenkinek. Róza elaludt, én gyakori ismételgetésekkel látogattam a kiságyat. Azt éreztem, hogy egyre melegebb, és nagyon nyugtalan. Kivettem az ágyból, lázmérés, 38,5. Felfelé mozdult, ez rossz hír. Anya megnyugtatása végett a baba kapott lázcsillapító kúpot, és folytatta az alvást, de szülei vad éjszakáját már elsöpörte az aggodalom. Mégis úgy éreztük, szép volt így is: hiszen velünk van Róza, hiszen erre vágytunk.

És a harmadik?

Mindezek után érdeklődéssel várjuk, hogy fog alakulni a harmadik évforduló. Már van is tippünk a sorsnak: esetleg lehetne egy pocakban cseperedő kis lurkót meghívni a nagy eseményre!

Hack-Handa Tünde

És Ti Hogyan töltöttétek a házassági évfordulótokat hármasban?

"Eddig elveim voltak, most már gyerekem van!"

Ahogy telik az idő, egyre jobban hiszek abban, hogy Ambrusnak az a küldetése az életben, hogy engem tanítson. Megtanítson arra, hogy nem minden agyban dől el, nem minden tervezhető és ne ítéljem el tapasztalat nélkül mások cselekedeteit, mert könnyen lehet, hogy én is megteszem. Azt hiszem jó úton halad és valamilyen szinten sikeres lesz a küldetése.

Jóval a pocaklakóm beköltözése előtt sok mindent elterveztem, hogyan lesz, mit fogok és mit nem a gyerekemmel. Azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok/voltam így.

Először is könnyű és gyors szülést terveztem, mert hiszem, hogy minden agyban dől el. A sors nem ezt tervezte: Ambrus 31 órás vajúdás után császármetszéssel született.

Elterveztem azt is, hogy amíg ő napközben alszik nekem lesz időm magamra, a hobbimra. Azért mertem ilyen nagyon álmodni, mert több barátnőmnél is ezt láttam. Ma sem értem hogy csinálják, és főleg, hogy MIKOR?? Mert az én kicsi fiam már az első napokban eldöntötte, hogy neki nincs szüksége alvásra, inkább felfedezi a világot. Nesze neked szabadidő! Napi 1,5-2 óra alvás mellett nem sok mindenre jut idő. Egy ilyen pici csecsemőtől nem várhattam, hogy 1-2 órára lekösse magát. Nem egyszer felolvastam neki az újságot, így én is informálódtam, ő pedig nyugodt volt, mert mellette voltam és hallotta a hangomat. Már elmúlt egy éves, naponta csak egyszer alszik egy órát.

Elterveztem, hogy nyugodt gyerekem lesz, erre Ambrus igazi örökmozgó, két percnél tovább nem tud megülni a fenekén. Nem is értem ilyen kevés alvás mellett hogy van ennyi energia egy ilyen pici testben. Az etetőszékben is jár a lába, szopi közben is matat a kezével.

Évekkel ezelőtt egy barátnőmet láttam a lánya után étellel rohangálni, hogy legalább pár falatot egyen. Már akkor úgy döntöttem, hogy én ilyet SOHA nem fogok csinálni. Mivel Ambrus képtelen bármit huzamosabb ideig csinálni, főleg nem egy helyben ülni, és mivel az evés nem erőssége én is megpróbáltam. Szerencsémre ez sem vált be, így inkább maradtam a „szigorúan az asztalnál ülve eszünk” elvemnél.

Azt mondtam, az én gyerekem nem fog üveges kaját enni, nekem kell annyi időmnek legyen, hogy főzök neki. Időm még lenne is, ha megenné. Van, hogy megeszi, van hogy csak az üvegeset. Időnként bepróbálkozom a friss gyümölccsel és a főztömmel, de nem mindig kéri. Sőt, mostanában egyáltalán. Az elején csak friss gyümölccsel próbálkoztam, de mikor nem akart semmit enni, gondoltam kipróbálom az üvegeset. És volt, hogy azt megette. Most is csak azt eszi. El kellett fogadjam, hogy ő ezt eszi, de legalább eszik valamit, mert fél évig küzdöttünk az evéssel, mire végre 13 hónaposan szépen eszik. Megtanultam az előnyét nézni, praktikus, nem kell bíbelődni vele, azonnal ott van, ha kell.

Úgy terveztem, hogy nagyon élvezni fogom az anyaságot, hogy milyen jó lesz nekünk majd itthon kettesben, aztán majd hármasban, esetleg négyesben. Bevallom, csodálom azokat az anyukákat, akik 2-3 csemete mellett vágynak a következőre. Most egy év elteltével már el tudom képzelni, hogy hamarosan ketten legyenek, aztán talán hárman, de volt idő, mikor úgy éreztem, nekem ez az egy gyerek is sok. Nem élvezem mindig az itthonlétet, mert nem ezt terveztem, hanem azt, hogy hosszú órákat alszik napközben, miközben nekem lesz időm a háztartásra és még arra is, hogy varrjak, vagy hímezzek neki valamit és az ébren töltött idő minden percében vele játszom majd. Ez utóbbi így is van, mert igényli, hogy játszunk, de nagy alvások nincsenek, így mindent akkor kell csinálnom, amikor fent van, de nem mindig hagyja. És persze kézimunkára gondolni sincs időm, nemhogy csinálni bármit is.

Azt hittem az én gyerekem át fogja aludni az éjszakát. Mondanom sem kell, hogy nem így van. Sőt, olykor óránként, akár félóránként is felébred. Éjszakánkénti minimum 3-4 –szer ébred.

Sorolhatnám a végtelenségig a megbukott elveket, terveket – nem hagyom sírni, nem alszok vele, nem néz tv-t stb. A jövőre nézve is vannak még elhatározásaim, terveim, amik zöme minden bizonnyal hasonló sorsra jut majd, mint az előbb felsoroltak, de ugye a remény hal meg utoljára. Nem tudok mit tenni, én ilyen tervezős, előre elhatározós vagyok.

De sokszor ráébredek, hogy hiába tervezek, hiába vannak elveim, az élet megtanít, hogy néha bizony fel kell adjam őket, és nem minden alakul úgy, ahogy terveztem. Az ember lánya vagy kitart az elvei mellett, és akkor folyton megütközik gyerekével, vagy feladja őket, enyhít rajtuk, alkalmazkodik. Ilyenkor ugyan a „feladtam az elveimet” érzés sokáig megmarad, de legalább nem folytonos ütközetekből állnak a napok. És vagy elfogadjuk, hogy nem úgy van, ahogy terveztük, vagy ezen siránkozunk, és észre sem vesszük a dolgok jó oldalát, szépségét. Én beleestem ebbe a hibába, de szerencsére hamar észhez tértem.

Persze ehhez kellett az is, hogy elteljen fél év, elmúljon a hasfájás, a napközbeni nyűgösség stb. és ott van mellettem egy gondos, segítő férj és apuka. Tapasztalatból mondom, sokszor könnyebb, ha engedünk a nyomásnak, és feladjuk elveinket, de legalábbis kicsit módosítjuk. Ettől nem leszünk rosszabbak, kevesebbek. Sőt. Szerintem inkább többek, mert megtanulunk különleges helyzetekhez alkalmazkodni, különleges kis csodabogarakkal békében együtt élni. Azt érzem, hogy semmi nem úgy van, ahogy elterveztem, és az elveimhez sem tudok ragaszkodni, mert nem válnak be. Ahogy telik az idő, egyre jobban hiszek abban, hogy Ambrusnak az a küldetése az életben, hogy engem tanítson. Megtanítson arra, hogy nem minden agyban dől el, nem minden tervezhető és ne ítéljem el tapasztalat nélkül mások cselekedeteit, mert könnyen lehet, hogy én is megteszem. Azt hiszem jó úton halad és valamilyen szinten sikeres lesz a küldetése.

Zakariás-Pipis Edit

Császár után normál szülés?

A 2 gyermekes anyuka részletesen beszámol az első és második gyermeke születéséről. Az első alkalommal hosszú vajúdás után a baba szívhangja alapján döntöttek császármetszés mellett. Az anya és orvosa számára azonban a második szüléskor sem volt egyértelmű, hogy császármetszésre kerülne sor. Újabb hosszú vajúdás következett, és megint csak a baba szívhangja miatt döntöttek az orvosok a császármetszés mellett. Részletes, kimerítő és megható történetet olvashattok.

Az első szülés

A kislányommal 03.24-re voltam kiírva, kivételesen stimmelt a menzesz szerinti számítás, mivel 28 napos ciklusaim voltak. Fejvégű volt, nem is nagy baba (3350 g), első harmados vérezgetéstől eltekintve minden rendben volt a várandósságom alatt, természetes szülésre készültem.

Az orvosomnál rákérdeztem a tarifára, "lássunk-tisztán-alapon", ő visszakérdezett mit hallottam más kismamáktól, és megerősítette: annyi nála a szülés. Hukk, de hát számítottam rá, elfogadtam.

Nagyon alapos és lelkiismeretes volt a terhesgondozása, de magáról a szülés folyamatáról nem igazán sikerült beszélnem vele. Annyit mondott csak el, mikor kell bemenni a kórházba, és hogy a szülésznők majd behívják őt ha kell. Amit még kihúztam belőle (majdhogynem fogóval), hogy vajúdhatok fejenállva is, de a kitolás az fekve mehet csak, és gátmetszés 99%-ban szükséges. Abban a pózban??? Naná hisz azzal terheli meg az ember legjobban a gátat, de ennek csak később olvastam utána. Mindegy, azért bekészítettem a gátolajat a kis csomagomba, 1% is valami... és intimtornáztam szorgalmasan.

38+3-nál mentem a szokásos ctg-re magánrendelésre, ami nem sikerült jól, mozgások után 100 alá is leesett a babám szívhangja. Csóválta a fejét, és félórával később megismételtette (ami már "jó" lett). Szintén harapófogóval kellett megtudakolnom, hogy ez mit jelenthet: a baba testén van valahol a köldökzsinór, belegabalyodik amikor mocorog, azért ver ritkábban a kis szíve utána. Hát nem nyugodtam meg, és ekkor futott át rajtam először, hogy ebből még császár is lehet. 2 nap múlvára, az ügyeleti napjára (márc 15. ekkor voltam 38 hét 5 napos várandós) behívott az akkor még bababarát kórházba (később megszűnt az osztály ill összeolvast más kórházakkal) ismételt ctg-re. Szép napsütéses nap volt, kevesen is voltak a szülészeten, de épp hallottam egy babát felsírni, hangulatom volt szülni. A ctg jó lett. A belső vizsgálat viszont elég fájdalmas volt, az addigiakkal ellentétben, ezért úgy gondolom, az orvos megindította a szülést/amit nagyon szerettem volna elkerülni/. (Később próbált ezen poénkodni, hogy ezt beszélik a szülésznők, ha-ha-ha.) Utána flow metriára (áramlás vizsgálat) küldött, amit egy másik orvos csinált, ő nem értett olyan jól a géphez. Az szintén rendben volt. Uh-t is csináltak. Rákérdeztem arra, lehet-e látni, nincs-e a köldökzsinór a baba nyakán, azt mondták, nem látni. A kicsimet 3560 grammosnak becsülte a gép (nem is tévedett nagyot), bár mikor a másik orvos azt mondta, 10%-al több szokott ez lenni, némileg lesápadtam.

Aztán ahogy felkecmeregtem az ágyról, elért az első igazi fájás, de még nem voltam biztos benne, hogy ez AZ-e, ezért szépen hazamentünk. A kocsiban is folyamatosan jöttek a fájások, egy meglévő alapfájdalom mellé, de nem voltak időközök mérhetőek, hol 5 perc volt, hol 1, hol 10. Otthon próbáltam pihenni, nem sikerült. Elmentem fürdeni, hogy leteszteljem, a meleg vízben elmúlnak-e, hiszen akkor csak jósló. Csitultak, de nem múltak el, és ahogy kiszálltam a kádból, elöntötte a magzatvíz a lábam. Na ennek fele se tréfa, de azért leteszteltük párommal, tényleg az-e (megszagoltuk). Hát ez bizony nem vizelet, se nem fürdővíz, irány a kórház. Ott nagyot néztek a szülésznők, mit keresek ott (Ekkor volt kb 13 óra). Jött az orvosom, ő is nézett nagyot. Belső vizsgálat: 1 ujjnyi (ekkor hangzott el a fentebbi "poén"). Szépen aláíratták velem a biankó papírt, hogy tájékoztatva vagyok a beavatkozásokról és azok kockázatairól, és beleegyezek stb stb. (Persze tájékoztatás semmi nem volt.)Fájások közben ez nehezen ment, a párommal olvastattam el, mert nem sokat fogtam fel a szövegből. Beöntés, borotválás.

Na utána jöttek ám a fájások rendesen, a zuhany nagyon jólesett. Utána sétálgattam, a párom kezét szorongattam, ahogy jöttek a még mindig rendszertelen, de erős összehúzódások. Az időtartamuk is változó volt 10 mp és 1 perc között. Közben többször volt ctg, mindig jó eredménnyel. 4 körül ismét belső vizsgálat, 2 ujjnyi. Kézzel tágítás fájás közben, az ellenségemnek sem kívánom, életem legszörnyűbb pár perce volt. Az orvos nem is akarta abbahagyni, hiába tiltakoztam, vonaglottam ("Sose szül meg, ha nem segítek!"). Utána mondta, oxytocint javasol, de nem is igazán vártak a beleegyezésemre.

Megkérdezte, kérek-e EDA-t, kértem. Nem akartam, de elképzeltem, hogy oxy-val még sokkal fájdalmasabb lesz, és inkább mellette döntöttem. Azt már előre tudtam, hogy az altatóorvosnak 5-10e ft-ot "szokás" adni. Azt viszont, hogy magzati distresszt is okozhat (és vérnyomásesést az anyukánál), ezzel növeli a császármetszés esélyét (mint az oxytocin is…), nem. 34 hetesen elmentem a kórház “szülésfelkészítő” előadására, amit egy aneszteziológus tartott, de ő egy órán keresztül csak dícsérte az edát, és azt mondta “nincs ellenjavallata”. Azért egy szülészorvos és szülésznő, akik szintén ott voltak, mormogtak rá valamit, de ezt nem mondták el ők sem…

Így hát bevonultam a szülőszobába, fel az ágyra, és jött az eda miatt kötelező infúzió, meg az oxytocin, később maga a fájdalomcsillapítás is. Amíg azt meg nem kaptam, megtudtam ám, hogy az eddigi fájások semmik voltak a felerősítettekhez képest, nem is tudtam már csendben maradni, pedig nem akartam nyögni hangosan. Aztán jött egy nagyon aranyos aneszteziológus doktornő, megszúrta a hátam, és hawaiidjnapfény lett minden. Éreztem ugyan az összehúzódásokat, de nem fájdalommal, nem is tudom pontosan leírni. Közben rám volt kötve a ctg folyamatosan. Mindenki tette a dolgát, pittyegtek a gépek, egy ideig sürögtek körülöttem, konkrét feladatokkal, úgy éreztem, itt mindenki tesz valamit a szülésért, én magam nem is csinálok semmit, csak véletlenül ott maradtam megfigyelőként. Valahogy fel is adtam az egészet magamban, hogy ezt a babát meg tudom szülni (hiszen hogyan szülhetne az, aki nem “csinál” semmit, akinek magyarázni kell, hogyan üljön-feküdjön-vegyen levegőt…), ezért úgy gondolom, ha a kicsim nem lett volna rosszul, akkor is műtét lett volna belőle.

Csak egy kismama vajúdott akkor rajtam kívül, két szülésznő is bent volt, de elbeszélgettek a sarokban, nem figyeltek rám. A párom vette észre, hogy sokszor 60 körülire esik a baba szívhangja, van amikor el is tűnik, pedig a tappancs nem csúszott el a hasamon. Az orvosnak is ő szólt... Aki pár perc alatt zöldbe öltözött, én először nem is fogtam fel, hogy a "császár" és "műtő" szavak rám vonatkoznak, aztán már toltak is át.

17:04-kor emelték ki a kislányomat (valóban rajta volt a köldökzsinór a nyakán és a törzsén is), aki rögtön felsírt. Vitték is el, csak messziről láthattam, milyen szép nagy haja van. El is sírtam magam a boldogságtól. A húzás-vonásokat éreztem, azt hittem már a tüdőmnél jár a doki, amikor kivették őt. A vérnyomásom nagyon leesett közben, fáztam-remegtem (hideg is volt a műtő, és már ruha sem lehetett rajtam…). Pár perc múlva bebugyolálva visszahozták, odatartották az arcomhoz. Nagyon rossz volt, hogy a kezeim ki voltak kötve, így megsimogatni sem tudtam. Aztán kivitték, és odaadták az apjának egy félórára. Engem még 46 percig stoppoltak (van a műtőben óra, azt néztem folyamatosan). Az anesztes orvos nagyon aranyos volt, fogta a kezem és végig beszélt hozzám. Az egész kórházban ő volt a legemberségesebb. Így valódi hálapénzt kapott a páromtól.

Azt senki sem tudta megindokolni, miért kell egy 9/10-es apgarral született babát ezek után inkubátorba tenni mással, mint hogy “ez az előírás”. Tiltakoztunk ellene, hiába, elvitték. Maga az inkubátor kb. a 70-es évekből származhatott, elég leharcolt volt. Remélhetem csak, hogy a tiszta oxigén miatt, amit abban kapott, nem lesz látáskárosodása a kicsinek, mint az apjának….

A második szülés

Hol is kezdjem... talán ott, hogy március 4-én (szerdán) hivatalosan is betöltöttem a terminust, és csak vártam és vártam a szülést. Akkor este gyömbéres inditó koktélt ittam, nem jött be, kihánytam. Hajnalban bevetettem a ricinust, na az okozott némi hasmenést, de mást nem. (A szülésznőm javasolta ezeket.) A kórházi ctg-n (csütörtök) minden rendben volt, a dokim vizsgálata szerint hátrahajló, zárt méhszáj. Emiatt ki is irt császárra 12.-ére vagy 13-ára, meg elküldött vérvételre, jól el is keseredtem. Hogy ez nem lehet igaz, végre van egy vbac-párti (császármetszés után hüvelyi szülés - párti) dokim, egy aranyat érő szülésznőm, és ilyen blama miatt fognak műteni.

Végiggondoltunk mindent, arra jutottunk a férjemmel, hogy akkor már kérünk még pár napot, és legyen 15-én a császár, hogy egy napon legyen a lányok szülinapja. A szülésznőmmel beszéltem, megnyugtatott, és javasolta, 2 naponta ricinusozzak, a homeós inditós szereket pedig naponta bevehetem. Meg is tettem :)

Más tippek szerint a házasélet, a nagy séták javasoltak. Egy kedves németországi barátnőm felhivott, és mondta, hogy szegfűszeges-fahéjas teát igyak, a német bábák szerint az is beválhat. Szombaton délután, pár órával a 2. adag ricinus után rendszeres, 5-7 perces fájásaim lettek, már riasztottam is a szülésznőt. Javasolt zuhanyt, pihenést, és hogy hivjam ha erősödik. Erre jól elmúltak :) Kocsiban volt rossz, de ahogy hazaértünk, mint amit elfújtak.

Másnap reggeltől (nőnap) már jóslóztam, és barnás folyásom is volt kevés. Hogy mennyire örültem neki, ez a nyákdugó!!! Végre elindult valami! Persze a házasélet sem maradhatott ki, és elmentem utána a nagylányommal sétálni is egy nagyon nagyot (kb 4-5 km). Nem rendszeresen, de jöttek a jóslók továbbra is. Aznap már hihetetlen szabadságot éreztem. Hiszen bármit megtehetek, mi az ami történhet? Maximum beindul a szülés, na bumm :D

Délutánra már szundikáltam volna, de persze Lindám nem akart aludni, egy félórát sikerült pihenni csak. A fahéjas teát is iszogattam persze, és reggel a homeós szereket is bevettem. Este (vasárnap) kb negyed 8-tól figyeltem, mert másképp jöttek a fájások, rögtön 5 percesek. Jópárat kivártunk, aztán zuhany, maradtak, fele se tréfa, induljunk. Riasztottuk anyósomékat, hogy várjanak meg minket a kórház előtt, és vigyék el a nagylányomat (50 km a táv a lakóhelyünk és a kórház között). Közben utolértük a bábát, aki megint ugyanazt javasolta, mint előző nap, de mi már nekiindultunk, mondtuk, bemegyünk. Éppen ügyeletben volt, ezért ő vizsgált meg először, ami nagyon jól jött, hogy mégsem rögtön egy durva férfikéz. 1 ujjnyira voltam kitágulva de méhszáj még mindig hátul.

Mindenesetre már nem engedtek haza, mentem a közös (6ágyas) vajúdóba. A férjemet pedig hazaküldtem, pihenjen amig lehet, ez a gyerek nem fog félóra alatt kiesni. (20 percre a kórháztól tudott aludni). Közben az ügyeletes orvos is ugyanarra jutott, mint a szülésznő. Ultrahangot is csinált, és (másnap kiderült, hogy) mindössze 30 g-ot tévedett a kicsi súlyában. A méhlepényem meg II. minősitést kapott, olyan jó állapotban volt, hogy attól még hetekig hordhattam volna Lénát. Szóval irány a vajúdó, ami nem volt más, mint egy többágyas kórterem, benne zárt wc-zuhanyzó. A fájásaim továbbra is jöttek 4-7 percenként, nem igazán tudtam pihenni, pedig nagyon jó lett volna.

Közben kaptam a szülésznőtől homeopátiás golyócskákat, azokból néhány már “minőségi változást” hozott, a méhnyakam elsimult kb hajnal 3-ra. Ettem banánt, csokit, majd szőlőcukrot szopogattam, utóbbit ki is hánytam. Lehet, hogy ebből többet kellett volna (hányás), mert 1 óra alatt 1 egész ujjnyi tágulást eredményezett.

Hajnal f6 körül szólt a szülésznőm, hogy hivhatom a páromat, megyünk szülőszobába. Ő jött is hamar. Labdáztunk a zuhany alatt többször is, az nagyon jólesett, bár a fájásokat is leállitotta vagy lassitotta. Szorongattam a kezét is közben, nagyon jó volt, hogy ott volt velem. Közben világos lett, megélénkült minden az osztályon, folyamatosan hallottam a babákat felsirni. Reggel befutott az osztályvezető professzor, megvizsgált, kellemetlen volt, közben bájolgott. Ahogy kiment, már orditotta is le a szülésznőmet (Gabi), hogy miért nem vagyok állandó ctg-n, honnan tudja hogy a heg birja-e, és hogy legyen a műtő előkészitve. Akkor nagyon idegesitett, jól ki is beszéltük utána, hogy mekkora egy bunkó. Később a dokim is befutott, mondta, mennyire megleptem, hogy beindult a szülés. És hogy amennyire akkor nem tudott biztatni rendes szülés témában, most mennyire tud. Nagyon jó fej volt, és meg sem vizsgált a prof durvasága után, amit mondtam is neki, hogy bölcs döntés. (Később is a lehető legkevesebbszer vizsgált, amit nagyon tudtam értékelni).

11 óra után valahogy burkot repesztett, amit korábbi ellenkezésem és ellenérzéseim dacára akkor már nagyon vártam is, hogy hátha gyorsít valamit a szülésen, mert akkor már nagyon el voltam fáradva. A férjem tisztának látta a vizet, de nem volt az, a doki utólag mondta, hogy kicsit már akkor is mekóniumos volt a szine (műtétkor már nagyon). Párszor homeósbogyóztunk még, bár nem sokat. Bent a szülőszobán is labdáztam, közben massziroztak,hol a férjem, hol Gabi fahéjillatú olajjal, isteni volt :)

Viszont a fáradtság miatt már minden fájásszünetben aludni próbáltam, kevés sikerrel. Kaptam sóoldatos infúziót, hogy erőre kapjak. A férjem szerint látszott is a hatása, én nem éreztem. Nem tudom mikor jutottam el 4 ujjnyi tágulásig, utána kaptam méhszájlazitó injekciót is. Ezt se bántam, sőt. Bár hatása nem nagyon volt. Ez igy egy rakat beavatkozás, mégsem érintettek rosszul, mert mindenről tudtam előre, hogy mikor miért lesz, semmit nem siettek el, már nagyon ideje volt tenni valamit, hogy jobban haladjunk. Végül oxytocint is adtak (olyan f5 körül délután), hogy az utolsó tágulási szakasz jobban menjen. Na az már nagyon fájt, éreztem, hogy igy nem jó.

Azt hiszem már előtte kezdtem emlegetni a császárt, amiről mind a férjem, mind a doki és Gabi is próbáltak lebeszélni, biztatni, hogy végig tudom csinálni, megjön az erőm, nemsokára babázok, szülni nem időre kell (amikor kérdeztem, mikor lesz már baba), irigyelnek hogy nemsokára babám lesz (szülésznőm), stb. Hát ezekkel nem tudtam már azonosulni sehogysem. Mondogattam magamnak, hogy kiengedem ezt a babát, tágulni akarok, hogy a babámért csinálom, képzeltem mindenféle nyiló virágot magam elé, meg magamat annak, hiába. A fájások alatt (ekkor már egypercesek voltak) orditottam volna, de nem tudtam mert akkor meg levegőt nem kaptam. Ellazulni se tudtam közben, megfeszitettem magam ahogy lehetett, küzdöttem ellenük, nem tudtam átengedni magamon. Közben jött a hir, hogy itt van anyukám, be is engedték. A férjem még korábban megjegyezte, hogy jönni fognak, nem akartam elhinni, de igaza lett. Nagyon jólesett, hogy bejött. Látta hogy mennyire kivagyok, neki is könyörögtem (szó szerint), vitessen már a proffal a műtőbe. Végül a dokim megvizsgált újra, maradt a 4 ujjnyi, császár.

Ennyire emlékszem, a férjem mesélte, hogy a baba szivhangja nem volt rendben, emiatt mondta ki az orvos a műtétet, és nem az én sirámaim miatt. Ezt ő maga is megerősitette varratszedéskor. Nagy kő esett le a szivemről, hogy azért mégsem (csak) az döntött, hogy én mit mondok, hanem a babára figyeltek, és ő is azt jelezte, hogy nem jó ami van, vessünk neki véget. Kérdezték, altatást kérek-e vagy spinális érzéstelenitést. Anyum az előbbit javasolta kimerültségem miatt, úgyhogy azt kértem, és nem bántam meg. Leállitották az oxytocint, kaptam valamilyen fájáscsökkentőt is (hamar kiment a hatása sajnos), antibiotikumot, savlekötőt. Az nagyon rossz volt, hogy a műtő asztalig sétálnom kellett, és közben visszatértek az egypercesek. A műtős csapat profi volt, az egyik orvos (műtősnő?) fogta a kezem, mondta, megérti milyen rossz igy fájni. Egy kis emberség, mennyit jelenthet! (Végül 17:58 kor született meg Léna). Aztán hipphopp aludtam is.

Arra ébredtem, hogy a kórteremben vagyok, a férjem ül mellettem, és a kezében van Léna :) Megsimiztem az arcocskáját. Az altatás miatt inkább nem tettük mellre. Elég nehezen tértem magamhoz. Férjem szerint 4szer is megkérdeztem, megvan-e a pici, és hogy mekkora, ebből is látta milyen állapotban vagyok, haza is ment (jól tette).

Másnap aztán alig vártam hogy felkeltsenek, és hozzák Lénababát, a kis 3830 grammos, 57 centis “apróságomat”. Azóta is nagy a szerelem vele, megküzdöttünk egymásért keményen. :)

Pataki Edit

Mit csináljunk a hideg őszi napokon?

Most, hogy beköszöntött az ősz rövidülnek a nappalok és hamarosan az órát is átállítjuk. A rossz idő, a hideg és a korai sötétedés miatt kevesebbet lehetünk a szabadban. Ezt gyermekeink sokszor rosszul viselik, hiányzik nekik a szabad levegő, a mozgás, ami kellemesen kifárasztja őket.

Összegyűjtöttem, hogy mi a 14 hónapos kisfiammal miket játszunk idebent rossz időben. Mivel tudom lekötni a figyelmét, hogy valahogyan csillapítsam hiányérzetét, amiért nem mehetünk ki.

• Szerintem nincs olyan gyerek, aki ne szeretné a buborékokat. Ambrus is imádja, ezért ha ki nem tudunk menni, sokszor fújunk buborékot. Én fújom, ő pedig megpróbálja elkapni őket. Igen, tudom, lecsöpög a földre, ragadós, csúszós. Én sem szeretem, de a padlót, parkettát fel lehet mosni.


• Előszedtem a lakásban fellelhető összes olyan „kütyüt” amin kicsi lámpa is van. Mini rádiót, kicsi zseblámpát, távolságmérőt. Ezekkel világítunk pontokat bárhová, vagy éppen a testünkre, ezzel tanulva a testrészeinket is. Ambrus nagyon élvezi, főleg hogy ő is be tudja kapcsolni őket.


• A gyertyákat is szeretjük. Gyakran mesélünk így gyertyafénynél, meghitt hangulatban.


• Bútorokból és plédekből búvóhelyet építünk, majd a sötétben szintén világítunk a kis lámpácskáinkkal. Emlékszem bátyámmal mennyit játszottunk ilyet. Persze mindkettőnknek saját „gunyi" -ja volt, mert mi így hívtuk. Alig fértünk el benne, mozogni nem is lehetett odabent, de szerettük. Ambrus is szereti, bár szerintem ő egyelőre inkább a világítást élvezi.


• Mivel nem elég csak a figyelmét lekötni, a mozgásigényét is ki kell elégíteni, ezért gyakran táncolunk, ugrándozunk. Mindenféle gyerekdalra, bár ő leginkább a Faith No More –t szereti Nagyon szeret táncolni, legtöbbször ő kéri, hogy kapcsoljak zenét.


• Nagyon hasznos elfoglaltság a torna. Egyrészről kielégíti a Ambrus mozgásigényét, másrészről én is elfáradhatok fizikailag is, nem csak szellemileg. (Pontosabban idegileg). Sokszor Ambrus a súlyzó, de próbálkozik a gyakorlatokkal is. A hasizomgyakorlatokat nagyon szereti. Röhög rajtam, azután rám mászik. Persze ez a torna nem olyan, mintha egyedül csinálná az ember, lehet hogy kevesebbet „dolgozok” én, de lényeg, hogy együtt vagyunk, ő is mozog és nagyon élvezi.


• Nagyobb gyerekekkel „kreatívkodni” is lehet. Közeledik a Karácsony, így alkalom is van rá, de különösebb alkalom nélkül is lehet alkotni. Például madáretetőt, szélforgót, őszi ajtódíszt stb. Ambrus még ehhez kicsi, de alig várom, hogy együtt alkossunk majd. Remélem majd kedve is lesz hozzá és élvezni fogja. Egyelőre faleveleket segített gyűjteni, meg tobozokat, gesztenyéket. Sőt, préselni is segített a faleveleket. Ő adogatta egyesével


• Van még valamit, amit még nem próbáltunk, de olvastam valahol, hogy ezt is nagyon élvezik a gyerekek. Párnákból, takarókból akadálypályát kell építeni, ezen kell átküzdenie magát mindenkinek. Azt hiszem hamarosan kipróbáljuk, mert egyelőre nem jósolnak jobb időt.

Zakariás-Pipis Edit

Te Hogyan múlatod az időt gyermekeiddel rossz időben, hogy ne csak úgy elteljenek a napok?

Praktikák kisgyerekkel

Első gyerekes anyaként sokszor csak a gyakorlatban jövünk rá, hogy valami miért nem praktikus, vagy találunk ki megoldást saját problémánkra. Összegyűjtöttem azokat a praktikákat, információkat, melyek bárki számára hasznosak lehetnek. Ha neked is vannak jól bevált trükkjeid, praktikáid, kérlek oszd meg velünk.

• Általában a legtöbb gyümölcsfolt bármelyik folttisztítóval kijön, ha azonnal (száradás előtt) beáztatod.


• Ha mégsem jött ki a folt, tedd ki a napra, a nap sokszor a legjobb folteltávolító.


• Ha a te gyermeked sem tűri meg az előkét a nyakán, mint az enyém, adj rá egy pólót, amit nem sajnálsz, ha foltos lesz (legjobb a turkált póló).


• Ha a te csemetéd is folyton leveszi a zokniját, jó szolgálatot tesz a harisnyanadrág (természetesen nem a nyári melegben).


• Ambrus fürdés után nagyon türelmetlen (tudja, hogy szopi következik), és nem nagyon bírja a hosszas ruhapatentolgatást, ezért póló+nadrágban alszik (mindkettő pamut), hűvösebb időben zoknival (a talpas nadrág is jó szolgálatot tehet).


• Ha első gyerekednek body-t vásárolsz, nem tanácsos hátul patentosat venni, mert körülményes bepatentolni (ugyanez vonatkozik a hátul patentos rugikra is).


• Az aranyosabbnál aranyosabb bébitörölközők hátránya, hogy hamar kinövik őket, és vastagságuk miatt nehéz megtörölni egy néhány hetes csecsemőt (főleg a hajlatokat, ami egyébként sem egyszerű), ezért mi tetra (textilpelenka anyagú) törölközőt használunk. Ezek kétszer akkorák, mint egy fürdőlepedő, és nagyon jó nedvszívók.


• Nyáron született gyerek hozzátáplálása télen kezdődik, erre érdemes felkészülni úgy, hogy lefagyasztod neki a zöldséget, gyümölcsöt. Legjobb kockázva, mert ha gyermeked nem nagy étkű, mint az enyém, akár két kockát is ki tudsz venni belőle. Nyersen sütőtököt, meggyet (kimagozva), sárga- és őszibarackot, szilvát (megfagyva nagyon jól lejön a héja, nem érdemes bíbelődni vele), sárgadinnyét. Céklát sütve (félbevágva sütőben, majd felkockázva), gesztenyét főve (héjában, majd lehámozva), mert puhább lesz, mintha sütnéd. Húst és májat kevés vízben megfőzve, főző lével leturmixolva jégkockatartóban (fagyás után egyesével folpackba csomagolva). Krumplit nem érdemes fagyasztani, mert rossz íze lesz.


• Tej tárolására/fagyasztására előnyösebb a tejtartó pohár, mint a zacskó, mert ezeket később is fel tudod használni, ellentétben a zacskóval. És ha egyszerre kisebb mennyiséget tudsz csak kifejni, lefagyaszthatod ezt a keveset, majd a kis „tejkorongokat” egy pohárba téve tárolhatod a fagyóban. Felhasználásnál is praktikus lehet a kisebb mennyiség. Fagyaszthatsz benne később ételt, ellentétben a zacsival, ami egyszer használatos.


• Ha lakás mérete megengedi, hasznos a járóka. Mi Ambrus 2 hónapos korában vettük, idővel egyre tovább játszott el benne egyedül (játszószőnyegen, forgó zenélővel).


• Járóka helyett pici korban a pihenőszék is nagyon hasznos. Nem feltétlenül szükséges a mindentudó (rezgő, lógó játékokkal stb.) változat, a legegyszerűbb is megteszi. Lényeg, hogy melletted lehet a baba a konyhában főzés közben, a nappaliban, bárhol. Lát téged, beszélni tudsz hozzá és mégsem a plédet kell átköltöztetned mindig, amin a földön fekszik. Hozzátáplálás kezdetén, ha még nem ül biztosan etetőszéknek is megteszi.


• Ambrus legkedveltebb játékai sohasem a játékok voltak, hanem kicsi (gyógyszertári) műanyag flakonokba, pezsgőtablettás dobozokba töltött rizs, lencse, bab vagy bármi, ami zörög benne.


• 8-10 hónapos korban (ki korábban, ki később) örömmel játszanak egymásba dugdosható poharakkal. Erre kiválóan alkalmasak a különböző méretű gyógyszertári kenőcsös dobozok. Hogy ne legyenek annyira egyhangúan fehérek, én matricákat ragasztgattam rájuk.

Zakariás-Pipis Edit
Neked vannak praktikáid? Biztosan mások is hasznát vennék! Oszd meg velünk őket!

Apa segíts!!!

Mert anya nem bírja egyedül.

Még akkor sem, ha elérhető közelben a két nagymama. Mert hát az anyóst csak nem lehet folyamatosan ugráltatni, anyuka meg elfoglalt. Meg azért az más.

Ilyenkor az emberben ott a megfelelni vágyás. Nehogy azt higgyék, hogy nem boldogulok ezzel a finoman szólva is rendkívül eleven 6 és fél hónapossal. Így marad apa. Apa, aki az utóbbi időben házisárkánynak hív a hátam mögött. Ezenkívül mint kiderült, egy kollégája aki hasonlóan egy kisbaba büszke édesapja, rendkívül hasonlónak ítélte meg a helyzetüket a miénkhez, és szépen megosztották egymással a bánatukat a két sárkánnyal kapcsolatban.

Tulajdonképpen miről is van szó? Arról hogy apa és anya túl fáradt, ahhoz hogy észrevegyék, hogy mire vágyik a másik. Nézzük meg, hogy is néz ki ez az egész, apa szemszögéből.

Ahogyan ezt apa látja:

Apa korán reggel kel, és hangtalanul próbál suhanni a reggeli útvonalon. A parketta persze kicsit nyikorog, a szekrény ajtaja se hangtalanul csukódik be, anya pedig már csukott szemmel rámordul apára „CSÖNDESEBBEN!!!!!!!!!! FELÉBRESZTED!!!!!!!!!!" Mire a kisded felébred, és boldogan nézik egymást apával. Apa odamegy egy puszira a magában fortyogó sárkányhoz és elkullog dolgozni.

Napközben a rendkívül stresszes és felelősségteljes munkáját végezve még arra is jut némi ideje és türelme, hogy anya hívásait (kb. 6-8 db) fogadja, sőt néha az email-ekre is válaszol.

Mire végez a munkájával addigra anya már valószínűleg 3-szor felhívta, hogy mikor indul, amitől ideges lesz és nem tudja befejezni rendesen amit elkezdett.

A legvalószínűtlenebb hívása szeptember elején volt, a „van egy ötletem hova rakjuk a karácsonyfát” kezdetű. De apa nem röhög, nagyon is komolyan veszi az ügyet, és csak nagyon halkan kérdezi meg hogy „nem korai még ezen gondolkodni?”

Munka után, ha nincsen feladat kiadva, (pl. vásárlás) rohan haza a kis családjához. Útközben kiengedi a gőzt a fejéből, hazaérve lerúgja a cipőt, halkan benyit (ha esetleg aludna a kis csöpp). Persze nem alszik, hangosan gagyarászva játszik. Anya a kanapén ül, köszönés helyett valamit morog az orra alatt, majd folytatja a néma duzzogást. Apa ilyenkor megkérdezi hogy milyen volt a nap, mire anya belekezd a panaszáradatba. Apa magában lekapcsolja a hangot és várja, hogy vége legyen a már százszor hallott szemrehányásoknak, hogy a végén elmondhassa „nagyon fogok igyekezni drágám!” Tudja, hogy anya ettől kicsit megnyugszik.

Anya ezek után kiosztja a feladatot az este további részére. Apa sterilizál és etet, közösen fürdetnek. Apa mindezt zokszó nélkül veszi, és hozzálát a megvalósításhoz. Miután a kisded és anya is lefeküdtek már, apa még a konyhában szorgoskodik, és arra gondol, hogy soha nem fog végezni. Hullafáradtan zuhan az ágyba.

Hajnaltájt, anya erősen rázogatni kezdi apát (ő ugyanis az éjszaka felelős) hogy „vajon nem fázik a gyerek?” vagy „nem hallottad hogy nyöszörög?”. De apa annyira fáradt hogy még a gyermek légzésfigyelőjére se riad fel (szerencsére téves), mire anya szépen kirugdalja a jó meleg takaró alól. Ilyenkor magában motyorászik (és később előszeretettel panaszolja anyósának és sógornőjének) hogyha már anya ébren van amúgy is, akkor minek kell őt felébreszteni? A kérdés nem rossz…. De anya már úgy megszokta.

Apa reggel fáradtan kel. A hétvége sem kivétel. Bár szeretne sokáig lustálkodni végre, ezt a tervét meghiúsítja egy visító csöppség, és anya, aki duzzog hogy már megint neki kell kelnie a gyerekhez.

Láblógatás helyett szépen kialkudott feladatsora van, ami alól különböző ötletes megoldásokkal igyekszik kibújni. Előszeretettel alkalmazza a „kocsit kell mosatnom” vagy „el kell vinnem a szelektívbe a szemetet” kezdetű mondatokat. Mire vége a hétvégének, apa fáradtabb, mint volt.

Anya vágyai:

Anya mindig egy olyan férfiról álmodozott aki nem rabszolgának tartja. A házimunkát megosztják, a babával 100%-osan elboldogul egyedül, és mindeközben talpig férfi. Józanul átgondolva apa megfelel minden kritériumnak.

Persze egy egész napos etetés, pelenkázás, szórakoztatás stb. után az ember nem igazán bír reálisan gondolkodni.

De hogy anya hogyan is látja ezt az egészet, azt majd legközelebb.

Szolgáné Rőth Anna

Nem szeretem a Halloweent

Egy 14 hónapos csemetének nehéz elmagyarázni, hogy miért nem megyünk ki. Illetve elmagyarázni el lehet, de őt nem érdekli, ki akar menni. Emiatt muszáj valamit kitalálni, hogy lekössem idebent, újdonságot varázsoljak neki. Emiatt töklámpást készítettem, akkor is, ha nem szeretem a Halloween-t.

Nem szeretem a Halloween-t. Ennek egészen egyszerű oka van: Nem szeretem a külföldről átvett „ünnepeket”. Nem értem miért csinálunk divatot ezekből. Van nekünk elég saját ünnepünk, ami hagyományos, ami Magyar. Ezen okok miatt nem is „ünneplem” sem a Halloween-t, sem a Valentin Napot.

Félreértés ne essék, senkit nem ítélek el, aki igen. Ez csak az én saját véleményem. De most itt az ősz. Sőt, itt a tél, mert így októberben a múlt héten még 28 fokban játszottunk kint az udvaron, most pedig 3 napja nem tudunk kimenni a viharos szél és eső miatt. A téli hideg önmagában nem zavarna, mert felöltözni fel lehet, de ilyen esős szélben kénytelen bent maradni az ember a lakásban.

Egy 14 hónapos csemetének nehéz elmagyarázni, hogy miért nem megyünk ki. Illetve elmagyarázni el lehet, de őt nem érdekli, ki akar menni. Emiatt muszáj valamit kitalálni, hogy lekössem idebent, újdonságot varázsoljak neki. Emiatt töklámpást készítettem, akkor is, ha nem szeretem a Halloween-t. Mert ez most nem rólam szól, hanem róla.

Remélem holnap, ha meggyújtom benne a mécsest, tetszeni fog neki. Az én lámpásom viszont hamis töklámpás, mert nem tökből, hanem grapefruitból készült. Ennek is egyszerű oka van: a tökkel nehéz dolgozni, a grapefruit héja puha, könnyen vágható. 20 perc alatt elkészültem vele. Másik előnye, hogy mindemellett jó illat is lesz tőle.

Íme Ambrus hamis töklámpása:

Örömszerzés kicsiként

Ezért a cikkért lehet, hogy egyszer kikapok.
Mégis megírom, mert amikor elkezdődött és belém csapott a felismerés, csak kapkodtam a fejem, nem tudtam mit tegyek, hova forduljak, lépni kell e vagy hagyni, hogy történjen, ami(ígérem, mindjárt érthetőbb leszek), s arra gondoltam, ha leírom, hogy ez van és természetes, és egyáltalán nem egyedi eset, más nem esik úgy kétségbe, mint ahogy én tettem az elején.

Szóval kimondom kerek perec: a lányom örömet szerez magának, úgy, ahogy a nagyok. Biza, dörgölödzik punci tájékon és szemmel láthatóan jó érzéssel tölti el. Idő kellett, míg rájöttem, mi is, amit csinál, és őszintén bevallom, amikor eszméltem, úgy éreztem magam, mint akit gyomron vágtak. Mielőtt 2009-ben prűd anyukának lennék kikiáltva, fontos hangsúlyoznom, nem az zavart, hogy "intimszekcuális" viselkedést folytat a lányom. Hanem, hogy pótcselekszik, és olyat, amivel illik elvonulni,mert nem tartozik senki másra. Ráadásul az én nemprűdségem nem jelenti azt, hogy más se nem.

Először persze jött az önvád, mit csinálok rosszul.Hiszen én is olvastam korábban, ha egy gyerek túl sokszor foglalja ezzel el magát, annak a hátterében az(is?)állhat, hogy valamiben hiányt szenved, nem érzi a megfelelő törődést, vagy megrázkódtatás érte, blablabla... Átrágtam magamban egyszer, kétszer, sokszor, de a legszigorúbb önvizsgálattal sem találtam magunkban hibát. Biztos vagyok abban, hogy azok, akik ismerik, ismernek minket, csak megerősítenének abban, hogy Flórka teljesen kiegyensúlyozott és boldog. Két évesen annyira sokféleképp képes kimutatni a szeretetét, ölel, puszil, bújik, vagy csak belesusog a fülünkbe: nagyon szeretlek Titeket. És igen, azt gondolom, ahhoz, hogy így ki tudjon fejezni valamit, neki is kapnia kellett belőle jócskán. Akkor nem foglalkozom vele eleget? Gyönyörűen beszél, versel,énekel, tízig számol, felismer leírt számokat, színeket, formákat,egy csomó mindent tud már a világról...hogy időnként elmosogatok, vagy beágyazok, csak nem róható fel nekem.

Szóval tipródás, mi légyen. Következő lépés internetes szakirodalom átböngészése. Összesíteném: Az ágyban hagyni kell, nem szabad megszidni, nehogy törést okozzunk, és hogyha nem sokszor csinálja/nap, akkor ez a világ legtermészetesebb dolga. Köszi. A fiamat azért kibeszélik a t. szülők az oviban,mert dadus néni kétszer simogatja meg a buksiját, így "jó esélyt" látok arra, hogy minden visszhang nélkül marad majd az óvodában Flórka ütemes kispárna gyalázása az ebéd utáni elfekvésnél. Ettől ugye megóvnám, ezért legelvetemültebb ösztöneimre hallgatva bizony megpróbáltam leszoktatni a kicsi lányt. Ő pedig nem engedte. Szenvedtünk több napja már, láttam, hogy akarja csinálni, szüksége lenne rá, miattam nem teszi, de ahogy megsimogatom és kijövök, kezdené...Alig bírt elaludni, sokszor sírdogált, szenvedett ő is, én is...éreztem, hogy el kell indulnunk valamerre, mert ez az állapot egyikünknek sem jó.

Szerencsére védő nénink nagyon jó fej, felhívtam, eljött, és átbeszéltük a "problémát". A beszélgetésünk lényege az volt, hogy amit Flóra csinál, valóban a világ legtermészetesebb dolga. Ha százalékot kellene mondania, körülbelül 4 gyerekből 1 -nevezzük nevén- maszturbál valahogy. Nincs másról szó, minthogy Flórka rájött, ha betömköd valamit a lába közé és ringatózik rajta, azzal jó érzést okoz magának és azóta gyakorolja. Akkor lenne csak gond, ha ez volna az egyetlen örömforrás az életében, a nap nagyrészében ezzel foglalná el magát. Arra kell megtanítani, hogy ez egy intim dolog, amivel el kell vonulnia. Az a vicces, hogy nem is igazán emlékszem olyan alkalomra, amikor előttünk csinálta, valahogy magától bevonult a szobájába, kiságyába, ha rájött a dörgölhetnék.
Egy szó, mint száz, a védő nénink annyira természetesen kezelte a helyzete, annyira nyíltan, vidáman, őszintén beszélgetett a témáról, hogy teljesen megnyugtatott. Azóta nem próbálom Flórkát "mesterségesen gátolni". Jelen állapot szerint ott tartunk, hogy a délutáni alvás előtt nem igényel társasági életet, hanem megkér, hogy menjek ki a szobából, és így altatja el magát. Este már eszébe sem jut, éneket,mesét kér, aztán kijövök és egyedül alszik el -úgy veszem észre- minden hintázás nélkül.

Kis félelmem még attól van, vajon hogy fog ez működni az óvodában, de védő nénink szerint a dolog természetességét az óvo néniknek is tudniuk kell, a gyerekek pedig emiatt nem beszélik ki a társukat.Az is lehet, hogy lesz annyira okos és ügyes, hogy 3 évesen megérti, hiába délutáni alvás, az óvodában közösségben van, ezért ott nem ildomos így altatnia magát. Hogy így lesz e, arról én csak egy év múlva tudok konkrét tapasztalattal szolgálni. Addig is gyertek és beszéljük meg, Nálatok volt ilyen probléma? Probléma ez egyáltalán? Változott, alakult, ahogy nőtt a gyermek? Előjött mások előtt, közösségben? Van teendőnk? Már azt is jó volna tudni, más hogy élte meg... Például TE hogyan?

Bár az eredeti cikkemben nem szerepelt, engedve a szerkesztői nyomásnak adnék néhány tippet arra az esetre, ha gyermekedet azon kapod hogy pajzánkodik. Ez azért mókás, mert kb. két hónappal ezelőtt, még én voltam, aki kapkodott fűhöz -fához, meg szaladt a vargához egy kis segítségért. De mivel egyenlőre nem nagyon olvastam más anyukától, hogy ilyen témában nyilatkozott volna, úgy érzem úttörő vagyok és mégis adhatok pár jótanácsot. Hát tessék:

1. Ha azon kapod a gyerkőd, hogy azt csinálja, amit, soha ne szidd vagy ne alázd meg.
2. Ha mások előtt csinálja, szólj rá következetesen,magyarázd el neki, hogy ez olyan dolog, ami nem tartozik senkire, tanítsd meg neki, hogy vonuljun el és egyedül csinálja.
3. Bárkinek beszélsz erről, ne hallja a gyermek, abból rögtön érezheti, hogy neked ez gond, vagy görcsölsz rajta.
4. Ha napközben többször észreveszed, hogy ezzel foglalja el magát, én azt tanácsolom, próbáld meg elterelni a figyelmét. Olvassatok, énekeljetek, táncoljatok, hányjatok cigánykereket, a lényeg, hogy keltsd fel az érdeklődését, így vedd rá, hogy hagyja abba, amit csinál. Ne szokja meg, hogy napközben bármikor nekikezdhet a mókának.
5. Fogalmam sincs, mi legyen az 5. jótanács, így még annyit javasolnék, légy vele mindig nagyon őszinte és nyílt a szexualitással kapcsolatos témákban is, biztosra veszem, hogy nagylányként/fiúként ő is könnyebben fordul majd hozzád, ha ilyen jellegű problémája, kérdése van.
   

Deák Emese

szoptatás - kismamaság

FelkéSzülés (2. rész – Test és szellem)

Az első - bevezető, gondolatébresztő - részre érkezett saját élmények alapján a szülésre való felkészüléssel kapcsolatban is nyugodtan kijelenthetjük azt az egyébként nagyon banális alaptételt, hogy nem vagyunk egyformák.

Vannak kismamák, akiknek a testi ellazulás a fontos - a várandósság, a vajúdás közben zajló élettani folyamatok minél intenzívebb megélése. Ők általában már nagyon korán éreznek magzatmozgásokat, ha van rá lehetőségük és idejük, hosszan pihentetik kezüket a hasfalon, kitapasztalva a baba fekvését, mozdulatait. Az ilyen nők, anyák fogékonyabbak a természetes gyógymódokra, az aromaterápiára, a masszázsra, könnyebben körül tudják írni a testi érzeteiket, így például hatásosabban alkalmazható náluk a homeopátia. A relaxáció, a különböző légzőgyakorlatok, jógapozíciók elsajátítása nem okoz nekik problémát, és ezek áldásos hatását testük általában meg is hálálja.

A várandós nők egy másik csoportját a kézzelfogható dolgok, a számok, tények, adatok, valamint a helyismeret nyugtatja meg. Számukra elsődleges, hogy részt vehessenek a szülőszoba-látogatáson, hogy megismerjék a vajúdás szakaszait, hogy tisztában legyenek az általuk választott intézmény protokolljával, és mindezek ismeretében érzik úgy, felkészültek a szülésre. Tudásvágyuk kielégítése érdekében a kórházi szülésfelkészítőt, a védőnők által szervezett előadásokat látogatják, ahol a terhességtől az újszülött ellátásáig minden témakört érintenek, de jó választás lehet számukra az egyik gyermekkórház által rendszeresen meghirdetett SIDS-tanfolyam is, mely a bölcsőhalál megelőzéséről szól. Szintén ajánlható a szoptatásra való felkészítés, ha valaki nemcsak a szülésben, hanem az azt követő időszakban is gondolkodik.

Nem gondolnám, hogy a nők ilyen egyszerűen két csoportra oszthatók, de úgy tapasztalom, hogy a Magyarországon elérhető felkészülési formák nagyjából e két irányzathoz köthetőek.[*] A legtöbb várandós, aki részt vesz ilyen programokon, valószínűleg vegyíti ezeket valamilyen arányban, sőt, a fizikai felkészülést célzó foglalkozások (pl. kismama jóga) is tartalmaznak némi elméletet, így test, lélek és szellem nyilvánvalóan nem válik szét egy-egy ilyen alkalommal, csak valamelyik dominál.

És míg sokan aquanatal órán, vagy kismama tai-chi-n lazítanak, mások pedig egyik szülésvideót töltik le a netről a másik után, természetesen vannak jó páran, akik úgy érzik, nem kell ennek ekkora feneket keríteni: kihordják, megszülik, hazaviszik a babát anélkül, hogy a szakirodalmat bújnák, vagy fórumokat olvasnának, hogy megtalálják az ideális kórházat, orvost, légzésfigyelőt – egyszerűen, mert nekik így jó.

---

[*] Illetve felfedezhető egy harmadik is, a lelki felkészülés, mellyel külön részben foglalkozom.

Hajduczky Judit, dúla

Nem gondoltam volna, hogy a szoptatás „is” ennyire nehéz. Legalábbis számomra az volt első szülött kisfiamnál. Ez majdnem olyan, mint a szülés. Addig nem tudja az ember, amíg át nem éli.

Hiába mentem el szülésfelkészítőre is, nekem „élesben” kell átélnem, hogy tudjam, megtapasztaljam, érezzem. Ez az élet minden területére igaz Nálam.

A szoptatás egy igazán felelősségteljes „folyamat”, és közben meg a világ legtermészetesebb dolga. Első gyermekem szoptatása kész kudarcélmény. A mai napig lelkiismeret furdalásom van miatta.

Mindenki másra hallgattam, csak az ösztöneimre nem és még ugye tetézte az is, hogy úton-útfélen azt hallani, 6 hónapos korig csak és kizárólag anyatej legyen a fő táplálék a csecsemőnek. Mit csinálhattam rosszul? Mára már tudom a választ, de akkor, abban az időszakban, amikor amúgy is sokkal, de sokkal sérülékenyebb lelkileg egy anya, úgy éreztem minden ellenem fordul.

Miért nem jártuk körbe a kérdést a védőnő segítségével, hogy mi lehet a probléma? Miért mondta a kórházban is a gyermekorvos, hogy minimum a 2 órát húzzuk ki az etetéssel és miért nem azt mondta, hogy nyugodtan tegye többször mellre azt a gyereket, hiszen túletetni anyatejjel nem lehet? Haragudtam magamra, haragudtam mindenkire, hogy senki sem képes segíteni. Vagyis próbáltak, de mindenki mást mondott és így lett a várva várt idillből teljes káosz.

Nem volt egy minta előttem, hogy más hogy csinálta, az ösztönt ugyanis a túlzott elvárások, a megfelelni akarás helyettesítette.

Bántott az is, hogy másnak miért sikerül és nekem miért nem? Nem volt internet ahol utána tudtam volna nézni, akitől segítséget tudtam volna kérni. Anyukáink idejében még a 3 óránkénti etetés volt a „módi”, mára az igény szerinti szoptatás, amit mostanra magam is preferálok. És mivel minden adott volt a sikeres kezdethez, beszélek itt a kislányom komplikáció mentes születéséről, a „bababarát kórházról”,a TAPASZTALATRÓL, bíztam benne, hogy a későbbiekben sem lesz ezzel problémánk. Persze a kórházban most is ajánlották, hogy kellene azt a bimbóvédőt használni, de tanulva előző hibámból gondoltam ez a kicsi lány majd csak megtanulja anélkül is ügyesen használni.

Amit megtanultam második gyermekem születése után:

• Anyatejjel túletetni a gyermeket tudomásom szerint nem lehet. Esetleg ha túl sok előtejhez jut a kicsi, akkor gondok lehetnek a hasfájással. Ebben az esetben célszerű ugyanarra a mellre visszatenni, amelyikből legutóbb evett, hogy a hátsótejhez is hozzájusson. Persze csak ha kevés idő telt el az előző etetés óta, vagyis kevesebb, mint 1 óra.
• Fejni én csak az elején fejtem, amit lefagyasztottam a későbbi főzelékekbe. Azért nem fejek, mert előbb-utóbb beállt a kereslet-kínálat, tehát mindig van annyi tej, amennyire szüksége van. Estére kevesebb volt (ami normális), viszont zsírdúsabb, táplálóbb. Ha mégis kevés volt (vagy egy fejlődési ugráshoz ért), sűrűbben kért. Éjszaka is többször:-)
• Próbáltam mindenfajta tejserkentő teát és társait, de a mennyiség növelésének vagy megtartásának titka a minél gyakoribb mellre tétel.
• Annyi folyadékot ittam csak, amennyit a szervezetem megkívánt. Ha többet ittam a kelleténél, a tejmennyiség csökkenését vettem észre.
• Állítólag ha pótláshoz folyamodunk és cumisüvegből pótlunk, cumi zavart okozhatunk. Vagyis szopási sztrájk következhet be.
• 6 hónapos koráig csak anyatej létezett, semmilyen más folyadékot nem kapott. Melegebb időben persze többször szopizott, és ha náthás volt, akkor is. Fontos is volt, a kiszáradás veszélye miatt. 6 hónapos kor után mindenféle cumisüveget, itatót, poharat kipróbáltunk, de csak a Jana flakonból ivott és iszik a mai napig is.
• És hogy honnan tudtam, hogy elegendő a tejem? Ami bemegy, annak ugye ki is kell jönnie.
  • 24 óra alatt 5-6 nehéz, eldobható pelenkája volt
  • Első 4-6 hétben napi 2-5 székletes pelus, majd később kizárólag szoptatott babánál ez változik. Volt, hogy napi 1-2, de hallottam már hogy több nap is eltelhet két széklet között.
  • Havonta fél kilót hízott az első fél évben és a hossza is megfelelően növekedett.
• Persze voltak problémák, mint pl.: a szájpenész. Hiába fertőtlenítettem agyonra mindent, nagyon nehéz volt (persze orvosi segítséggel) lekezelni ezt a makacs problémát.
• Az első fog megjelenése után próbálkozott a harapással, persze az én mellemen, de megbeszéltem vele a dolgot (és lám megértette) majd abbahagyta.

Most, hogy lassan egy éves lesz, mára is kapom a kedves kis megjegyzéseket, hogy miért kell még mindig szoptatni, hiszen ez már szerintük nem tápláló. A lelki táplálékon túl, számos előnyét tudnám felsorolni, de úgy döntöttem, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló megjegyzésekkel már nem foglalkozom.

A hozzátáplálást 6 hónapos korában elkezdtük, gyönyörűen eszi a gyümölcsöt, a főzelék is egyre jobban megy, tehát éhezni nem éhezik. Kiegyensúlyozott, mosolygós, szépen fejlődő kis királylány.

Nálam ezek váltak be, azonban minden gyermek más, minden gyermek személyiségét a környezetének és örökölt vérmérsékletének az együttese formálja olyanná, amilyen.

Flórián Tünde, 2009. augusztus