Jaj de jó, hogy ikrek! 3. Hétköznapok otthon

Napközben egyedül az ikrekkel – túlélési tippek, tapasztalatok

Bevallom eleinte jobban féltem attól, hogy napközben egyedül leszek otthon a gyerekekkel, mint magától a szüléstől. Hiszen akkor egyedül leszek felelős két pici baba minden percéért.

Ráadásul mindenkitől azt hallottam: hogyan fogod bírni egyedül? Ugye lesz segítséged? Aztán végre „előkerült” egy kedves, szintén ikres barátnőm, aki először mondta nekem azt, hogy ő bizony egyedül sokkal jobban érezte magát. Nem kellett alkalmazkodnia senkihez, ha az ikrek aludtak ő is aludt, és azzal sem kellett fárasztania magát, hogy elmagyarázza, mire van szüksége. Ez volt az első olyan vélemény, amely megerősített abban, hogy menni fog ez egyedül is. (Nyilván a körülmények is így alakultak, de most is azt gondolom jobb volt nekem így.) Persze eleinte óriási segítség volt, hogy időnként finom főtt étel érkezett a családtagoktól, ezt azért érdemes megszervezni.

Ami a túlélési tippeket illeti, én ezeket tudom javasolni általában (a gyakorlatiasabb tippeket lásd lejjebb), amik nekem segítettek:

I. Első és legfontosabb: a napirend és a rendszer kialakítása

• A lényeg a következetes sorrend és rendszeresség.

• Már az első otthon töltött napon elkezdtük finoman kialakítani a napirendünket, és nagyjából összeszoktatni az ikreket, hogy együtt aludjanak, együtt egyenek, hogy nekem is legyen pihenési időm.

• Napirendünk alapja az volt, hogy nagyjából minden nap ugyanabban az időben történjenek ugyanazok a dolgok. Így az evés, a játék, az alvás, és persze a fürdetés. Elsőnek a fürdetést sikerült rendszeresen este hatkor megcsinálnunk, aztán lassan, pár hét alatt beállt a többi dolog is.

• Azt vettük észre, hogy amellett, hogy a fiúknak biztonságot ad, nekünk is jó volt tudni, hogy mi után mi következik.

• Így is kellett legalább másfél hónap, mire be tudtunk állni a rendszerességre – ha nem is időre pontosan, de nagyjából azonos időközökre osztva a napot.

II. Az apa aktív bevonása

• Ikreknél elengedhetetlen az apa segítsége. Én nagyon boldogan engedtem Balázst büfiztetni, pelenkázni, fürdetni (ez azóta is az ő privilégiuma, de persze együtt csináljuk), éjszaka helyettem kiugrani az ágyból, ha felsírt valaki, öltöztetni, etetni később, egyszóval mindent csinálni. Nekem kizárólagos teendőnek a szoptatás maradt, de mivel én egyszerre szoptattam, ha otthon volt, ő tette őket az ölembe.

• Nyilván ehhez az apuka megfelelő hozzáállása is szükséges, de annál nagyobb örömet, amit Balázson láttam, ha bármelyik fiú a karjában volt, azelőtt sohasem tapasztaltam nála. Többször is mondta, hogy milyen nagy szerencse, hogy ketten vannak, így sohasem kell azon veszekednünk, hogy ki fogja a babát J.

III. Rugalmasság és annak elfogadása, hogy mindig minden változik!

• Ha nem úgy sikerül valami, ahogy szeretnénk, nehéz rugalmasnak lenni, de van, amikor tudnunk kell sóhajtani és legyinteni egyet, hogy „na nem baj, legalább megpróbáltam!” Hiszen azért is csinálunk terveket, hogy legyen mitől eltérni!

• Ikreknél gyakran történnek másképp a dolgok, de a babák lelkének szeretetben történő fejlődése a lényeg, ami nem szabad kárt szenvedjen a feszített elképzelések miatt. (Pl. 3-4 óránként egyenek és nem hamarabb – de ha éhesek? Nincs azért ez kőbe vésve…)

• Bevallom szeretek előre tervezni, és gyakran éreztem azt, hogy nem vagyok elég rugalmas ahhoz, hogy elengedjem a korábbi elképzeléseket, pedig ez sokszor fontos! Ha végre sikerült, annyira jól éreztem magam utána, és nem nyomasztott a sok frusztráció. (Pl. Nagyon zavart, ha úgy éreztem, nem ettek vagy aludtak annyit a fiúk, amennyit én elképzeltem, hogy kell. Aztán Balázs segítségével megtanultam, hogy ne görcsöljek annyit, tudják ezt ők jobban, mint én, és igaza is lett.)

• Fontos elfogadnunk, hogy babák esetében a folytonos fejlődés következtében mindig minden változik, és ehhez alkalmazkodni kell. Például a fiúknál eleinte nem kellett odafigyelni a sorrendre, hogy kit veszünk ki a kiságyból elsőnek, később ezt egyikőjük nagyon követelte, majd ez is megváltozott. J

IV. Merjünk tanácsot kérni

• Nagyon jó dolog más ikres anyukával beszélni, tapasztalatot cserélni! Nem kell feltétlenül minden úgy csinálni, ahogy ő mondja, de rengeteg segítséget nyújthat. Nekem időnként megnyugvást adott, hogy a másik anyuka is küzdött az ikrekkel, nem csak én, és jól esett összenevetni egy-egy azonos problémán. Javaslat: www.ikresek.hu

Gyakorlatias tanácsok az első néhány hónapra:

1. Az ágyon mindig körbe párnázva hagyd a babákat, mert nem tudhatod, mikor indul meg egy hirtelen gurulás, lepottyanás az ágyról.
   

1. Büfiztetés közben a másik baba legyen egészen közel melletted, hogy meg tudd simogatni, ha nyűgösködik.
2. Próbáld meg észben tartani, hogy kit vettél először ki a kiságyból alvás után, hogy aztán fel tud cserélni legközelebb. (Ez a babák mentalitásától is függ, az én fiaimnál az egyik fiú nagyon határozottan követelte, hogy vegyem ki, míg a másik türelmesen elnézelődött.)
3. A kiságyakat mi egymás mellé tettük és kivettük azt a rácsot, amit ki lehetett, így egy „kis franciaágy” jött létre, amit nagyon szerettek, 8 hónapos korukig így is aludtak.

1. Az első három-négy hónapban érdemes időnként felcserélni a babák fekvőhelyét egymás mellett, hogy mindkét oldalra forgassák a fejüket. Utána mi már nem cserélgettük, hogy legyen meg a biztonság érzése (mi sem cserélgetjük az ágyunkat minden este).
2. Sírás: előfordulhat, hogy egymást lovalják bele egyre jobban – én ilyenkor külön szedtem őket, külön szobába téve, és rohangáltam köztük, míg végre meg nem nyugodtak. Fontos: bele kell nyugodni, hogy anya csak egy van, így a babák sokkal többet fognak sírni esetenként, mint az egyes babák. (Ez vitathatatlanul a legkeményebb egyedül megoldandó feladat!)
3. Használd ki, hogy ketten vannak, nem félnek egyedül a szobában, és a kiságyukban nyugodtan ott lehet őket hagyni. Ez alatt az idő alatt is lehet pihenni kicsit. (Nyilván ez is a temperamentumtól függ, az én fiaim az első perctől kezdve nyugodtan aludtak együtt, nem kellett velük sétálni.)
4. Ha véletlenül egyedül kellett fürdetnem, én azt csináltam, hogy bevittem az egyik fiút hordozóban egy kis játékkal a fürdőszobába, majd ezután a másik fiút, akivel kezdtem a fürdetést. Persze előtte már elkészítettem a fürdővizet. A pelenkázóra téve mindkettejüket tudtam megcserélni őket. Így az a baba sem unatkozott és félt egyedül a szobában, akinek éppen várakoznia kellett. Közben folyton énekeltem nekik, hogy ne kezdjenek el sírni (erről is fogok írni majd).

Tanácsok egy éves kor után

1. Amikor már tudnak járni nem szabad soha semmi törékeny dolgot (poharat, tányért, stb.) az asztalon hagyni, mert biztos, hogy a terítővel együtt lerántják.
2. Bele kell nyugodni, hogy két izgő-mozgó mellett nem lehet takarítani, én a járókába teszem őket addig, amíg porszívózom, vagy felmosok. (Kedvenc játékuk ugyanis, hogy a frissen felmosott konyhába trappolnak, majd térden körbecsúszkálják….)
   

1. Zárak: mi lezártuk az előszobát és a lépcsőt egy-egy saját készítésű fakorláttal, így egy óriási járókája lett a gyerekeknek, ahol a mai napig nyugodtan szaladgálhatnak, de nem tudnak a vécékeféhez, vagy a mosószerekhez, sáros cipőkhöz, stb jutni. És ha ott kell őket egy kis időre hagyni, ami kikerülhetetlen, addig sem történhet remélhetőleg semmi baj.
2. Konyhában lezártuk a fiókokat, a törékeny dolgokat, a lábosokat, sőt még a fedőket is, miután az egyik fedő egy centi hosszan felvágta Lóci ujját. Később pedig a sütő gombjait is levettük, mert észrevették, hogy lehet tekergetni. A hűtő ajtaját is lezártuk, miután rájöttek, hogy ki lehet nyitni, és kipakolták az ajtóban lévő lekvárt és tejet a nappaliba, azalatt a fél perc alatt, míg kiszaladtam…
3. Játékok: jobb, ha mindenből kettő van, de sajnos a legtöbbször az kell, amit a másik fogott meg, hiába van belőle még egy. Én a rettenetes visítást alig bírom elviselni, ami ilyenkor történik, de jobb hagyni, hogy egymás közt lerendezzék, mint állandóan közbe avatkozni.
4. Ketten nagyon erősnek érzik magukat, és erre nagyon hamar rájönnek. Például az asztalnál nagyon jól tudják egymást hergelni, vagy nevetni azon, amit a másik csinál, hiába szólok rájuk, hogy nem szabad. Ez türelempróbáló, de szerencsére azért lehet rájuk hatni, csak nem rögtön.
5. Sétára induláskor érdemes mind a két babát nagyjából teljesen felöltöztetni, és úgy kivinni, hogy ne kelljen egyiknek se sokat ülnie egyedül a babakocsiban. Én csak ezek után szoktam felöltözni, amikor már mind a ketten a helyükön ülnek.
6. Ha főzés közben a konyhában nyüzsögnek és esetleg kér az egyikőjük a levesbe szánt répából, azonnal kell adni a másik babának is, mert kevesebb mint egy másodperc alatt meglátja és csatakiáltással követeli. Valamint azt is el kell fogadni, hogy onnantól kezdve folyamatosan kunyerálnak, tehát jobb, ha erre felkészülünk a pucolásnál!

Összességében azt kell elfogadni, hogy ha egyedül vagyunk napközben az ikrekkel, sokkal rugalmasabbnak kell lennünk és el kell viselnünk, hogy többet sírnak, ha például hirtelen anya-hiányuk támad, és egymást lökik ki az ölemből. Ha egyszerre sírnak és kérezkednek fel az ölembe mindig leguggolok, így mind a kettőjüket megtudom szeretgetni.

Fontos pozitívum ugyanakkor, hogy nagyon jól elvannak már egészen kicsi koruktól együtt, hiszen mindig van játszópajtásuk, akivel lehet fogócskázni, huncutkodni.

Bánfi-Klekner Bíbor

A bába válaszol és bevált aromakeverékei

Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol

A könyvet legjobban alcíme mutatja be: "Természetes kísérés a várandósság, a szülés, a gyermekágy és a szoptatás idején gyógynövényekkel, homeopátiás szerekkel és illóolajokkal".

Egy átfogó, Magyarországon alternatívnak számító tanácsadó könyvet tarthat a kezében az olvasó, amely azzal kezdődik, hogy komolyan veszi a várandós, szülő, ill. gyermekágyas nő minden észrevételét, panaszát (pl. azt, hogy állandóan változik a hangulata, hol boldog kismama, hol rettenetesen fél a rá váró feladattól, felelősségtől), mindenkit (az anyát és gyermeket egyaránt) egyéniségként kezel, nem javasol "mindenkinek alkalmas recepteket", hanem sok lehetőséget kínál fel, amiből mindenki kiválaszthatja a számára legalkalmasabbat. A hagyományosnak számító módszerek helyett más, szelídebb lehetőségeket ajánl pl. émelygés, hányinger, visszér, aranyér, keresztcsonti fájdalmak, terhességi csíkok megelőzése, a medencefenék izmainak megnyúlásával kapcsolatban, húgycsövi panaszok, vashiány, gyomorégés, lábszárgörcsök, alvászavarok esetén.

Megragadó volt számomra hozzáállása a szüléshez, amit természeti eseménynek, csodának él meg, akárha egy viharos tengeren vagy folyón kellene a vajúdónak átjutnia az egyik partról a másikra. A férjek, társak szerepéről is ír, hogy mennyire fontos, hogy ők is minél többet megismerjenek a női test és lélek rejtelmeiből, hogy megfelelően tudják támogatni párjukat (és az első "hangosabb fájás" alatt ne rögtön a fájdalomcsillapítóra gondoljanak).

Szó kerül többek között arról, hogyan mit tegyünk a nagyobb testvérekkel a várandósság ideje alatt, hogy megfelelő mértékben tehermentesíteni tudjuk magunkat, hogy mennyi türelmet, erőt, energiát igényel a szülés, valamint őszintén szól a szerző arról is, hogy a gyermekágy idején milyen feladatokkal és megterheléssel fogunk szembesülni.

Többedszer szülőknek is bátran ajánlom.

Ingeborg Stadelmann: Bevált aromakeverékeim

Ingeborg Stadelmann új könyve, A bába válaszolhoz hasonlóan páratlan a maga nemében. Aromaterápiás kézikönyv, melynek a házipatika könyvespolcán van a helye.

25 év tapasztalata alapján elkészített egyedülálló aromakeverékeinek és a felhasznált illóolajoknak a bemutatása.

Receptek, tippek, hétköznapi élethelyzetekhez és betegségekhez.

A várandósság és a szülés alatt felmerülő problémákra nyújtott gyakorlati tanácsok.

Kulturális kitekintés az illóolajok ma még kevéssé ismert világába.

"Egy bába nagyon személyes könyve, olyan bölcsesség, amely nem a könyvekből szerzett tudást jelenti, hanem a befelé irányuló megfigyelésből, az isteni megtapasztalásából ered."

A könyvek kiadójánál a könyvek mellett Ingeborg Stadelmann aromakeverékeit is megvásárolhatjátok!

DSGM (Dévény Speciális manuális technika- Gimnasztika Módszer)

Már a szülés utáni napon megkeresett egy kedves gyógytornász, aki közölte, hogy kislányomat szeretné pár hónap múlva látni, ugyanis nem tetszik Neki, hogy ferdén tartja a fejét.

Addig is figyeltem őt. Néztem, ahogy alvás közben csak az egyik irányban tartja a fejét, hason fekve 3 hónaposan már más teljesen megemeli a fejét. Emelte ugyan, de pár másodperc és elfáradt, és persze érezhetően kötöttebb, feszesebb volt az izomzata, mint másnál. Normál esetben 2-3 hónapos korára normalizálódik minden csecsemő izomtónusa, ami kislányomnál továbbra sem következett be.

Normál mozgásfejlődés 3 hónapos korra:

- háton fekvő gyermek már részlegesen kinyújtja lábait

- ebből a testhelyzetből képes mindkét irányban oldalra fordulni, fejét is megtartja

- kezét egyre többször felemeli, középre húzza, szájába veszi

- hason fekve alkarjaira támaszkodik, felső testét kinyújtja és a fejét teljesen felemeli

- ha ülő helyzetbe húzzuk, a kicsi már saját erejéből igyekszik mozogni, fejét tökéletesen tartja

- ujjakkal való játék egyre intenzívebbé válik, időnként már egyenként is a szájába veszi

- élénk szemmel követ mindenkit, aki a szobába lép

- ilyen „idős” korban alkalmanként már a különböző zajok forrásait is képes megfigyelni. Ez idő tájt kezd el hangosan nevetni, és lassanként megpróbálkozik a különböző magán –és mássalhangzók egymás mellé tételével is (mint például: gn grrr, erre stb.).

Mivel 5 hónapos kor előtt érdemes elkezdeni a kezelést az agy tartalékállományának beindítása miatt, így megkerestük hát a mi gyógytornászunkat, aki heti 2 alkalommal kezelte őt. Sírt ugyan, sírtam vele majdnem én is, de tudtam, nem vehetem el gyermekemtől a gyógyulás lehetőségét. Vajon a fájdalom miatt tört el a mécses? Vagy az ismeretlen közeg? Ami Antóniát illeti, minden egyes alkalommal közvetlen, barátságos volt vele. Próbálta mindig megnyugtatni, ha eltört a mécses, vagy hagyott időt a megnyugtatására, soha nem futószalagként tette a dolgát. Otthon próbáltam kompenzálni mindig fürdés előtt egy kis babamasszázzsal, de nevezhetném inkább lélekmasszázsnak is. Hogy fájhatott-e Neki? Valamelyest biztos, hiszen minden helyreállító eljárást kell, hogy kísérje bizonyos fokú fájdalom. A kezelés célja ugyanis az inakba és izmokba való „benyúláson” alapszik (http://www.deveny.hu/index_101.php.). Minden alkalommal a hazafelé vezető utat hüppögve és kifáradva aludta végig, de mindezekkel ellentétben láttam az eljárás hatékonyságát, egyre több sikerélménnyel gazdagodott kislányom. Rohamos javulás 8 hónapos kora után következett be. Bár a neurológiai vizsgálat még számos lemaradást mutatott, (Status: koponya baloldalon occipitális kissé lapított. Baloldalon az angulus depressor oris izom gyengén fejlett, ez okozza, hogy a bal szájzug nem mozog olyan jól. Az izmok trophiája megtartott, igazán kóros izomtónust azonban nem észlelt. Nyaki- háti hypotónia megszűnt, az aktív mozgás során kissé fokozódik a tónus a végtagokban. Hónaljfogásban az állás nagyon éretlen, csúnya a talajfogás, különösen jobb oldalon.), de pár hét leforgása alatt utolérte társait.

Köszönet gyógytornászunk kitartó munkájáért: Juhászné Szabó Antóniának.

Forrás: Gabriele Zeiss: Babatorna

Flórián Tünde

Tanácsok, információk a sikeres szoptatáshoz (2. rész)

A Schneiderné Diószegi Eszterrel (szoptatási tanácsadó, pszichológus) készült interjú első részében a szoptatásról, az elkövethető „hibákról” beszélgettünk. Most többek között a babák cicin való elalvásáról, éjszakai szoptatásáról kérdeztem:


- Az egyik nézet szerint, nem szabad hagyni, hogy gyermekünk cicin aludjon el? Tényleg nem szabad? Ha gyermekünk mégis cicin alszik el, el tudja más is altatni, ha valami miatt nem lehetünk vele?


Az embergyerek nagyon éretlenül születik, sok mindenre nem képes még egyedül, hanem csak fokozatosan, hónapok, sőt, inkább évek alatt érik meg rá. Az egyik ilyen dolog az elalvás képessége. Ahhoz, hogy el tudjunk aludni, az szükséges, hogy egyfajta ellazult, befelé fordult lelkiállapotba kerüljünk, hatékonyan tudjuk kicsukni a külső-belső ingereket. A baba éretlen idegrendszere erre még nem képes, segítségre van szüksége hozzá. A szoptatás egy remek módszer a baba elaltatására, erről a természet gondoskodott, hiszen az anyatej maga is tartalmaz elalvást segítő anyagokat, és a szopómozgás és a közvetlen bőrkontaktus hatására is termelődnek ilyenek a babában, vagyis az álmos baba nem is tud mást csinálni, mint hogy elalszik a mellen!!! Ezt nem a mama "hagyja" vagy "csinálja", ez megtörténik, és akinek kifogása van ellene, az az evolúciónál reklamálhat. :)


Szóval a szoptatás valószínűleg a leggyorsabb és leghatékonyabb módszer a baba elaltatására, de persze nem az egyetlen. Általában remekül el lehet altatni a kisbabákat például ringatva, hordozva is, vagy jól elalszanak az autóban (ringás + monoton zaj). Ha más kényszerül elaltatni a kisbabát a mama távollétében, ott elsősorban nem a szopi léte vagy nemléte a kérdés, hanem hogy milyen a baba kötődése az adott személyhez, mennyire érzi magát biztonságban vele. Pl. ha egy apuka rendszeresen hordozza a babáját, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy vele is el fog tudni így aludni a kisbaba.


És természetesen ahogy nő a baba, a kisgyerek, úgy változik ez a helyzet, úgy válik egyre működőképesebbé az, hogy ha anya otthon van, akkor jólesik neki szopizva elaludnia, de ha épp más vigyáz rá (akihez - megint hangsúlyozom - jól és biztosan kötődik a kisgyerek), úgy mással is elalszik különösebb gond nélkül. De megint csak, ez a fejlődés természetesen nem hetekben, inkább években mérhető.


- Mint pszichológus, mi a véleménye arról, hogy a gyerekeket meg kell tanítani egyedül elaludni, ezzel megszűnnek az éjszakai ébredések. Tényleg így van?


Sajnos ez egy hatalmas tévedés, ami az elalvás és az éjszakai ébredések körül leledzik. Egyrészt az egyedül elalvás egy olyan képesség, ami idegrendszeri érés, és nem tanulás kérdése! Ahogy senkinek nem jut eszébe, hogy megtaníthatná a félévesét járni, és akkor nem kellene többet cipelnie, mert ez olyan képtelenségnek hangzik, ugyanígy nem működik az egyedül elaludni tudás megtanítása sem. Kb. 2-3 éves kor alatt (némelyeknél ennél is tovább), nem tudnak elaludni egyedül a babák. Ha körülnézünk, nem is nagyon van olyan baba, aki egyedül aludna el. Itt külön kihangsúlyoznám, hogy a cumival, cumisüveggel, alvós tárggyal elalvó gyerek SEM egyedül alszik el, hanem cumival, cumisüveggel, alvós tárggyal! Ahogy sejtjük, hogy majd ezt is kinövi, ugyanúgy sejthetjük, hogy kinövi a szopival, anyával való elalvást is (ami tulajdonképpen a természetes).


Ha egy babát bármilyen formában sírni hagynak, hogy akkor majd megtanul egyedül elaludni, akkor valójában nem ezt tanulja meg, csupán azt, hogy a külvilágra, a szüleire nem számíthat, felesleges az igényeit kommunikálnia. Ilyenkor tulajdonképpen reményvesztetten visszahúzódik önmagába, kicsukja a külvilágot, és ezért alszik el. Mindeközben sajnos akár visszafordíthatatlan testi és lelki károsodásokat szenvedhet el, amik majd csak később, akár már valódi alvászavarok formájában válnak nyilvánvalóvá.


Ami az ébredéseket illeti: az éjszakai ébredések megléte NEM az elalvás körülményeitől függ. Akárhogy is aludt el a kisbaba, kisgyerek, éjjel igényelheti a szülei biztonságot adó közelségét. Éjszaka a kötődési szükségletek magasabbak. Jól példázza mindezt az a jelenség, amikor már réges rég egyedül, egy jóéjtpuszi után elalvó gyerekek egyszer csak az éjszaka közepén megjelennek a szülők ágya mellett a takarójukkal.


Az éjjeli ébredések részei a normális csecsemő- és kisgyerekfejlődésnek. Egy kisbaba számára az a természetes, hogy nem alszik egyhuzamban végig több órát, hanem többször is ébred, szopizik, vagy odabújik a szüleihez.
Az éjjeli ébredések abbamaradása megint csak idegrendszeri érés kérdése. Nem nagyon lehet siettetni a folyamatot. Itt is igaz mindaz, ami az elalvás "tanítására" vonatkozott: a sírni hagyott babák nem tanulják meg átaludni az éjszakát, legtöbbször ugyanúgy ébrednek, mint addig, és csendben, reménytelenül fekszenek, mert tudják, hogy nincs kinek jelezniük. Ez volt az egyetlen, amit ebből megtanulhattak...
Persze ha az édesanya fáradt és kimerült, akkor mindenképp fontos, hogy támogatást kapjon, tehát ilyen esetekben is érdemes felvenni szakemberrel a kapcsolatot, akivel átbeszélve kiderülhet, hogy hogyan lehetne javítani a helyzeten, hogy mindenki a lehető legelégedettebb legyen.


- Ha gyermekünk éjszaka (fogzás, szeparációs szorongás stb. miatt) többször felébred és csak cicin nyugszik meg, helyesen cselekszünk, ha mellre tesszük? Miért?


A lehető legjobb, amit tehetünk, hogy mellre tesszük a babát. Egyrészt ahogy említettem az anyatej maga is tartalmaz elalvást segítő anyagot, illetve maga a szopis helyzet is segíti a gyors visszaalvást - amúgy nemcsak a baba, hanem a mama számára is, mert őbenne is termelődnek a gyors visszaalvást segítő hormonok a szopi hatására. Másrészt az anyatej tartalmaz nyugtató és fájdalomcsillapító hatású összetevőket is, vagyis a szopi pl. ténylegesen enyhíti a fogzással vagy betegséggel küzdő baba fájdalmát, megnyugtatja, ha épp zaklatottabb. Harmadrészt a babának az éjszakai tejre is szüksége lehet, kb. egy-másfél éves koráig mindenképp, de adott esetben tovább is.


- Fogzáskor néhány csecsemő nem hajlandó szopizni, "szopisztrájkol". Mit tegyünk ilyenkor?


Nemcsak fogzásnál, hanem más esetekben is felléphet úgynevezett szoptatási sztrájk, amikor az addig remekül szopó kisbaba egyszerre elutasítja a mellet. Ennek lehetnek akár testi, akár lelki okai is (mint pl. a fogzási fájdalom, de akár egy rossz élmény is).


Ha a baba nem akar szopizni, vagy csak rövid ideig szopik, sír, feszeng a mellen, akkor a legfontosabb a pisis-kakis pelenkák árgus szemekkel való figyelése, hogy a baba vajon ilyen körülmények között is elég tejhez, folyadékhoz jut-e, nem fenyegeti-e a kiszáradás veszélye. Ha nem pisil eleget, és nem is igazán akar szopizni, akár szokatlan körülmények között, vagy álmában-félálmában sem, akkor meg kell próbálni lefejt tejjel megitatni (pohárból vagy kanállal), hogy megfelelő mennyiségű legyen a folyadékbevitel.
Nagyon lényeges még a sok-sok-sok testkontaktus, a hordozás, ami segít a babának abban, hogy meg tudjon nyugodni.
Mindenképpen érdemes szakemberrel felvenni a kapcsolatot, mert az okok sokfélék és összetettek lehetnek, és a megoldás is ezekhez igazodhat.



- Ha megbetegszünk akkor is folytassuk a szoptatást?


Nagyon kevés olyan betegség van, ami mellett fel kell függeszteni a szoptatást. Általában a hétköznapokban előforduló egyszerű fertőzések (torokgyulladás, influenza, hányás-hasmenés) nem indokolják ezt, sőt. Ezek a betegségek cseppfertőzéssel terjednek, vagyis a kórokozók ott vannak a lakás levegőjében. Az anyatejen át nem fertőznek. Vagyis ha a mama nem szoptat, akkor is ki van téve a baba a fertőzésnek. Viszont az anyatejjel a csecsemő, kisgyerek megkapja azokat az ellenanyagokat, amiket a mama szervezete termel a betegség ellen, így gyakori, hogy bár mondjuk a családban mindenki megbetegszik, de a kisbaba nem, vagy ha el is kapja a fertőzést, nála jóval enyhébb a lefolyás. Vagyis ha a mama nem szoptatna, akkor épp ezektől az ellenanyagoktól, a védelemtől fosztaná meg a babáját. Külön kihangsúlyoznám, hogy lázas állapot esetén is szabad szoptatni, nincs olyan magas láz, ami önmagában a szoptatás felfüggesztését indokolná. A lázkeltő anyagok nem kerülnek be a tejbe.
Természetesen vannak olyan gyógyszerek, lázcsillapítók is, amiket lehet alkalmazni szoptatás alatt, erről mindig érdemes kikérni szoptatási szaktanácsadó véleményét.


- Mit tegyünk, ha kisebesedett a mellünk, vagy csomós, esetleg be van gyulladva és nagyon fájdalmas a szoptatás? Mikor forduljunk orvoshoz?


A mell sebesedése nem normális velejárója a szoptatásnak. Ha fáj a szoptatás, kisebesedett a mell, akkor általában a baba nem jól kerül mellre és/vagy helytelen technikával szopik. Ilyenkor mindig érdemes szoptatásban jártas szakemberekhez fordulni, és a technikát korrigálni, mert az okozott fájdalmon túl a szopás sem biztos, hogy elég hatékony.


A mellgyulladás szintén nem törvényszerűen bekövetkező esemény. Megint csak azt tudom javasolni, hogy ha túltelítődött a mell, és a kisbaba sem tudja kiüríteni, akkor forduljunk szakemberhez, aki meg tudja ítélni, hogy milyen lépések szükségesek. A szoptatás abbahagyása ilyenkor sem javasolt, sőt! Nagyon fontos, hogy kiürüljön a mell és erre a baba a leghatékonyabb.


- Ha gyors segítségre van szükségünk, kihez fordulhatunk?


Szerencsére hazánkban is egyre több, a szoptatás, a laktáció területén magasan képzett szakember áll a mamák rendelkezésére. A La Leche Liga önkéntesei főként telefonos, e-mail -es tanácsadást tartanak, illetve baba-mama csoportjaikban várják az édesanyákat (www.lll.hu) A laktációs szaktanácsadókat is lehet telefonon, e-mailben vagy on-line oldalakon kérdezni, illetve vannak közöttük, akik magánpraxis keretében személyes tanácsadást is vállalnak (www.ibclc.hu)


Ha nem kaptál kielégítő választ kérdéseidre és tanácsot szeretnél kérni Esztertől, megteheted a Nők Lapja Szakértői rovatában.



Zakariás-Pipis Edit

Karácsonyra várva gyermekekkel

Sokan elfelejtik, a karácsony miről is szól. Vagy, mert ki sem lát a munkából, és csak lerogy a felállított fa alá, vagy, mert (jó esetben) pár nap alatt próbálja behozni otthoni lemaradását. Ajándékok, takarítás, főzés…
Elvesztette volna varázsát? Mennyivel könnyebb lenne, ha a család besegítene mindezekbe. Apró dolgok, mégis más hangulatba tölthetjük a szeretet ünnepét.



Karácsony, melyhez illatokat, ízeket társítunk, néhány praktikával otthonunkban varázsolhatjuk az érzést: (Az ünnep illata a fahéj, vanília, fenyő, narancs, szegfűszeg)
- Néhány csepp illóolaj a porszívózáshoz a porzsákba,
- Süteményhez használt narancshéj a radiátorra,
- Narancsba szúrt szegfűszeg.








- Szimbólumok, melyeknek elfelejtődött a jelentése:
- fenyőfa csúcsán elhelyezett csillag: NAP
- gömbölyű díszek: BOLYGÓK
- szaloncukor: ANGYALOK (szerencsét, békét hoznak)
- dió, alma: TUDÁS
- csillagszóró: ÜSTÖKÖS
- arany, ezüstszín: GAZDAGSÁG.

Külsőségeknek tűnnek, mégis több annál!
- Üljünk le és beszélgessünk a gyermekekkel az ünnepről, jelentőségéről, annak valós tartalmáról, felkészítve őket a meghitt napokra.

Egy ajándék, melyet magunk készíthetünk:
akár bevonva a gyermekeket, többet ér bármely futtában beszerzett tárgynál. Az, hogy milyen foglalatosságot választunk, a gyermek/gyermekek életkorának, érdeklődési körének a kérdése:
Mi süteményekkel kedveskedünk, melyeknek a díszítése a kis cukrászmestereim feladata.

Mosolygós muffinok:
Hozzávalók:
38dkg liszt,1 evőkanál sütőpor, 1 kiskanál. kakaópor, 15 dkg cukor, 2 db tojás,
1 kis pohár tejföl, kb.1,5 dl tej, 3 evőkanál méz, 6 dkg vaj, 15 dkg apró darabokra vágott csoki, 3 dkg mazsola, mézeskalács fűszerkeverék. Tetejére:20dkg porcukor,4 evőkanál citromlé. Díszítéshez: 24 smarties csokis drazsé,12 francia drazsé, cukorral sűrűre kevert piros szörp és színes tortadara.
Elkészítés:
Összekeverjük a folyékony anyagokat a cukorral, majd hozzákeverjük a szárazanyagokat, amit előzőleg szintén összekevertünk. Majd sütésálló minyonpapírba 1/3 részig töltjük és az előmelegített 180°C fokos sütőben kb. 20-25 percig sütjük. A porcukorból, a citromléből és ½ evőkanál vízből sűrű folyó masszát keverünk. A muffinokat kevés mázzal leöntjük. Tetejüket tetszés szerint díszítjük (csokis drazséból szemet, mini drazsékból orrot, tortadarából hajat, a szirupból szájat).

Program, mely gyerekeknek, gyerekekről szól:
Thomast, a gőzmozdonyt ki ne ismerné? Északi pályaudvar néven az UNICEF egy nagy bevásárlóközpontban kisvasutat állított fel, melyen, november hétvégéin egy képeslap (150Ft.) fejében utazhatunk.
Képeslap, mellyel más gyermekekről is gondoskodhatunk.

Ne feledkezzünk el a karácsonyi vásárokról sem, ahol kicsit fellélegezhetünk családtagjaink, esetleg barátaink társaságában, egy pohár forralt bor mellett megcsodálva a kézműves portékákat, vagy akár kulturális programokkal fűszerezve kapcsolódhatunk ki.



Hogyha csak túl akarjuk élni ezeket a napokat, a meghitt pillanatokról maradunk le. Adjunk mindenre időt, adjuk meg a módját!
Békés készülődést!




Flórián Tünde

Egy éves kor után is anyatejjel? - Epilógus

Azt gondoltam, hogy a történet nem zárult le ott, ahol a kis írás – hiszen, a gyermeket el kell választani előbb vagy utóbb, mégsem szophat tizennyolc éves koráig J De arra, ahogyan ez végül megtörtént, nem számítottam.

Ahogy írtam, Róza tizenöt hónaposan még szopott, s mivel én hiába akartam ebből kihátrálni, a gyermek erőteljes akaratának köszönhetően, beletörődve szoptattam, tudtam, hogy hamarosan elbúcsúzunk ettől a sokáig igen szép és fontos, az utóbbi időben már néha picit terhes közös foglalatosságunktól.

A lányom délután már egészen nagyosan aludt el: mesekönyveket nézegettünk, aztán betettem az ágyába, lefektette az elefántját, mellékucorodott, betakartam, még elmondtam két-három verset, aztán elaludt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy bár még szopott esténként, a könyvnézegetés lekötötte, és mindezek után inkább csak szokásból (bár azért örömmel) fogadta el a felkínált mellemet. Fogantatásának két éves évfordulóján úgy adódott, hogy én elutaztam, és a lányom a napot az apjával töltötte. Délelőtt mentem, este már haza is értem, minden rendben ment, a gyermek és az apa boldog és fáradt volt az együtt töltött nap után. Vacsora, fürdés, könyvnézegetés – és, gondoltam, ha már egész nap anya nélkül volt, próbáljuk meg a lefektetést is szopi nélkül. És sikerült! Gond nélkül! A gyerek ugyanúgy elaludt, mint délutánonként – ekkorra már megtanulta az elalvásnak ezt a módját, és sikerült átvinnünk az esti alvásra is. Végtelenül boldog voltam, meg meglepett. Másnap este sírtam, mint a záporeső, hogy már sosem fogom szoptatni a babámat, sosem lesz ilyen intim a kapcsolatunk, sosem fogja ilyen evidensen érezni, hogy szeretem. Satöbbi. Pár napig még nagyon furcsa volt, esténként igyekeztem levenni a melltartót, a feszesebb pólót. Aztán lazultam, örömmel ittam meg egy pohár bort, és élveztem (élvezem) újsütetű szabadságomat. (És közben várom, hogy ennek a szabadságnak vége legyen, egy új kisbaba képében. J)

Mindebből nekem ugyanaz a tanulság, mint már annyiszor: a gyerekem végtelenül okos, és megoldja ezt is, mint annyi mindent az együtt töltött közel másfél év során. Megtörtént az elválás, akkor, amikor már egyik fél sem ragaszkodott hozzá. Tényleg érdemes bízni a gyerekben, meg végtelenül odafigyelni rájuk, hogy együttműködve oldjuk meg a közös életünk kisebb és nagyobb feladatait.

Hack-Handa Tünde

Sikeres szoptatás - csak információ kérdése!

Anyaként szeretnénk gyermekünknek a legjobbat nyújtani, ezért azt hiszem mindnyájan már az elején eldöntjük, szoptatni szeretnénk. Amint elkezdjük a szoptatást – vagy talán már előtte is - rengeteg kérdés merül fel, amire sokszor nem találunk választ, vagy a válaszok, amiket találunk ellent mondanak egymásnak. Tapasztalat nélkül nem könnyű eldönteni, hogy egy mellből szoptassunk, vagy váltott mellből?, hagyjuk-e, hogy cicin aludjon el gyermekünk vagy sem?, igény szerint szoptassunk, vagy ne? és még sorolhatnám a rengeteg kérdést. Hogy ezekre és hasonló kérdésekre válaszokat kapjunk, Schneiderné Diószegi Esztert kérdeztem, aki négy gyermek édesanyja, pszichológus és szoptatási tanácsadó.

Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy várandósan fel tudunk-e készülni a szoptatásra, illetve hogy hogyan? A megfelelő táplálkozáson kívül tehetünk-e még valamit?

Igen, nagyon fontos, hogy már várandósan tájékozódjon az ember. Ha megfelelő, hiteles forrásból tájékozódik, vértezi föl magát, akkor sok buktató elkerülhető vagy könnyebben vehető, hiszen nagyjából sejti az ember, hogy mire számítson. Persze az "éles helyzet" még így is sokszor tartalmaz meglepetéseket, mert egészen más valamiről olvasni vagy hallani, mint az életben megtapasztalni. Épp ezért az is a felkészüléshez tartozhat, ha az anyuka utánanéz annak, hogy problémák esetén kihez, hová fordulhat.
Fizikailag tulajdonképpen nincs szükség felkészülésre, a szervezet teszi a dolgát a várandósság alatt:o) Tulajdonképpen a táplálkozásnak sincs ebben jelentősége.

Sok anyukáról hallani, akinek nincs elég teje. Mit tegyünk, hogy elegendő mennyiségű tejünk termelődjön?

Alapból az édesanyáknak kb. 95-98%-a képes lenne csak a saját tejével táplálni a babáját. Ez persze nem azt jelenti, hogy náluk nem léphetnek föl problémák, de ezek megoldhatóak lennének. Ilyenkor nincs szükség másra, csak arra, hogy a baba igény szerint és kizárólag szopizhasson, azaz ne kapjon se cumit,s e cumisüveget, se bimbóvédőt, se vizet, se teát, se semmi mást mellen kívül, minden nyikkra mellre kerülhessen, amikor csak szopizni szeretne, függetlenül attól, hogy 5 perce vagy 5 órája szopott-e utoljára, és addig maradhasson mellen, amíg csak szeretné. Nincs szükség semmi más, különösebb dologra, teákra, bogyókra, speciális étrendre. Ez nálunk, embereknél ugyanúgy működik, mint bármely más emlősállatnál a természetben.

Előfordulhat, hogy a tejbelövellés előtt a baba sír, mikor nem folyik elegendő tej, és nem hajlandó szopizni. Ilyenkor sok esetben tápszert kap a csecsemő. De mi lenne a megoldás, ha nem akarunk pótlást?

Nagyon fontos tudnivaló, hogy már a tejbelövellés előtt is van tej, ez az ún, előtej vagy kolosztrum, az a sűrű, sárga tej, ami már a várandósság alatt termelődni kezd, és ami ellátja a babát folyadékkal, tápanyaggal és immunanyagokkal a születés utáni első napokban. A kolosztrum mennyisége kicsi, de ez nem véletlen, ugyanis épp az újszülött baba kicsi gyomrához van méretezve, vagyis ez neki épp megfelelő. Ha a baba elégszer mellre kerülhet (ami min. 8-12 szoptatást jelent az első naptól kezdve 24 óra alatt), akkor elegendő tejhez fog jutni a kezdetektől. Közvetlenül a tejbelövellés előtt szokott lenni egy olyan időszak, amikor a babák nagyon gyakran szeretnének szopizni, ha nincsenek mellen, akkor nyűgösnek, nyugtalannak látszanak. Ha egyébként minden rendben van, akkor ez nem annak a jele, hogy a baba éhezik, hanem annak, hogy készül a tejbelövellésre.
Ha a baba sír a mellen is, nem hajlandó szopizni, akkor annak valami más oka lehet. Elképzelhető, hogy cumit vagy cumisüveget kapott, ami megzavarta a szopástechnikáját, esetleg valami rossz élmény érte a mellen (pl. erőszakosan próbálták meg mellre tenni).
Az első napokban szükségtelenül adott tápszer kockázatot is jelenthet. Ilyenkor zajlik az újszülött bélflórájának kialakulása, amit az anyatej elősegít. ha a baba az első élethétben kap tápszert, akkor a bélflórája sosem lesz az anyatejes babákéra jellemző, még ha utána kizárólag szopizik, akkor sem. Ez pedig befolyásolja az immunrendszere fejlődését is.

  Első gyermekes anyukaként még tapasztalatlanok vagyunk, és követjük a csecsemős nővérek, a gyermekorvos és a védőnő tanácsait, még akkor is, ha nem értünk vele egyet, de nem szeretnénk ártani babánknak. Gondolok itt a tápszerre. Könnyen elhisszük, hogy nem elég babánknak a tej, és pótlást adunk. Hogyan győzhetjük meg magunkat, hogy képesek vagyunk elegendő tejet termeli gyermekünknek, és hogyan álljunk ellen a "nyomásnak"? Mikor indokolt valóban a pótlás?

Valóban, minden édesanya a legjobbat szeretné a babájának, és könnyen elbizonytalanodhat abban, hogy mi is ez a legjobb. Persze ebben az elbizonytalanodásban nagy szerepet játszik az a tény, hogy ma felnőhet, anyává lehet egy kislány anélkül, hogy valaha is látott volna szopó kisbabát. A szoptatás, a szoptatott baba látványa kevés kivételtől eltekintve nem része az életünknek, mielőtt a saját babánk megszületne. Így egyrészt nincs is benne a gondolkodásunkban, hogy ez mennyire természetes és magától értetődő, hogy ha egy anyának gyereke születik, akkor táplálni is fogja tudni őt. Másrészt nem tudjuk, hogy milyen is lenne a szoptatás normál menete, és mi tartozik bele a normális újszülött viselkedésbe. Harmadrészt a tápszergyártó cégeknek érdekük, hogy elbizonytalanító üzenetekkel bombázzák az anyukákat.
Ezért is fontos, hogy már a várandósság alatt tájékozódjanak, készüljenek az anyukák.
Az egyik leglényegesebb információ, hogy honnan tudhatjuk, hogy elég tejhez jut-e a baba, mik a hatékony szopizás jelei. Termelődik-e elég pelenkája a babának, illetve milyen a gyarapodása.
Jó bevitel esetén ez úgy néz ki, hogy az első 24 órában egy pisis, és kb. két kakis, sötét, magzatszurkos pelenka termelődik. A 2-3. napon napi két-három vizeletes pelenka, és ún átmeneti, zöldes széklet látható. A 3. naptól a széklet sárga, legalább 2-3 alkalommal kakil a baba 24 óra alatt, és napi 6 pisis pelenkát is levehetünk a babáról - ez így megy egészen 6 hetes korig. 6 hetes kor után kizárólag szoptatott babánál a kakik ritkulhatnak - ha a vizelet mennyisége, és a gyarapodás, közérzet rendben, akkor ez nem probléma.
Ami a gyarapodást illeti, egészséges, jól szopó baba esetében a súlyesés az első életnapokban nem haladja meg a 7%-ot, kb. a 3 napra megáll, és onnan heti min. 12-15 deka gyarapodás tapasztalható.
Ha úgy tűnik, hogy a baba nem jut elég tejhez, akkor a pótlás adása előtt elengedhetetlen a szopási gyakorlat felülvizsgálata, és ha szükséges, korrigálása (elégszer mellre kerül-e a baba, jó-e a mellretétel, jó technikával szopik-e). Ha mindezek mellett pótlásra van szükség, akkor fontos, hogy azt a baba szoptatásbarát módon kapja (pl. pohár, kanál, fecskendő), és mindenképp előnyben részesítendő a saját lefejt vagy donor női tej. Tápszerre akkor lehet szükség, ha ezek nem állnak rendelkezésre.

Ha mégis pótlásra kényszerülünk, miért ne cumisüveget használjunk?

A cumisüveget (és a nyugtatócumit is!) egészen más technikával kell szopizni, mint az anyamellet. Sajnos mivel a gumicumi elég markáns inger a szájban, így a helytelen technika könnyen rögzül, és cumizavar léphet fel a kisbabánál. Ilyenkor a rossz technikával próbálkozik a mellen is, ami okozhat fájdalmat, sebesedést. Kevésbé lesz hatékony a baba szopizása, nem jut hozzá elég tejhez (és mivel a tejtermelést a kereslet-kínálat elve szabályozza, így kevesebb is fog termelődni), illetve végül akár teljesen el is utasíthatja a mellet és a szopizást.

Tényleg ennyire ártalmas a cumi? Néhány alkalom is a szopási technika romlásához vezet?

Nem is úgy fogalmaznék, hogy a cumi ártalmas, hanem hogy a használata számos kockázattal járhat együtt, amikre sajnos nem hívják föl előzetesen a mamák figyelmét. A nyugtatócumit is más technikával kell szopizni, mint a mellet, így igen, ez is vezethet helytelen technikához, cumizavarhoz, a mell elutasításához, akár már pár alkalom után is, akkor is, ha előtte a baba jól szopott.
A cumi használatával nem valósul meg az igény szerinti szoptatás, hiszen a baba nem mindig kerül mellre, nem ott éli ki minden szopásigényét. Emiatt lehet a gyarapodás elégtelen, csökkenhet a tejmennyiség.
Ezen túl a cumi okozhatja a fogak, a szájüreg, a garat rendellenes fejlődését, aminek akár felnőttkorig tartó kihatásai lehetnek (helytelen nyelvmozgás okozta fogromlás, horkolás, alvási apnoé és következményes magas vérnyomás).

Miért adnak a kórházban cukros vizet, teát a csecsemőknek? Mi a véleménye erről?

Két alapvető indokot szoktak felsorolni ennek a gyakorlatnak az alátámasztására: az egyik, hogy amíg még "nincs a mamának teje", addig ne száradjon ki a baba, a másik, hogy ha besárgul, akkor a többlet folyadékbevitellel minél előbb ürüljön ki a sárgaságért felelős billirubin a szervezetből. Valójában egyik sem állja meg a helyét. Ahogy föntebb írtam, a tejbelövellés előtt is van tej a mellekben, ez a kolosztrum vagy előtej. Ennek mennyisége épp a baba pici gyomrához van szabva. ha a baba elégszer kerülhet mellre (min. napi 8-12 alkalom), és jó technikával szopik, akkor elegendő tejhez jut már a tejbelövellés előtti napokon is.
Az időre született, egészséges újszülött gyomra az első életnapon 5 ml, a másodikon 12 ml űrtartalmú! Könnyen belátható, hogy ha ezt a pici pocakot teával, vízzel töltjük meg, akkor a baba nem fog tudni eleget szopizni is mellette. Márpedig a gyakori szopizás azért is fontos, mert a mellek gyakori ingerlése megalapozhatja a későbbi jó tejtermelést.
A sárgaságért felelős billirubinnak valójában 98%-a a széklettel ürül, és csak 25 a vizelettel. Széklet akkor tud keletkezni, ha a baba minél több tejet tud fogyasztani, sőt, ehhez a kolosztrum hashajtó hatása is hozzájárul. Megint csak: ha teát, vizet kap a baba, akkor többet fog pisilni, de kakilni nem tud tőle, viszont kevesebb tej fér a pocakjába, tehát épp a sárgaság elhúzódását okozhatja az itatás.
Ezen túl más kockázatokat is jelent a tea vagy a víz adása. A kolosztrum egyik összetevője azért felelős, hogy a baba bélfalán védőbevonatot képezve megakadályozza a kórokozók áthatolását. ha a baba vizet, teát kap, akkor ezt a bevonatot lemossuk, és utána sok idő, amíg újra föl tud épülni.
Arról nem is szólva, hogy a teát, vizet általában cumisüvegből kínálják a babáknak, ami a cumizavar veszélyét hordozza.

Ma inkább az igény szerinti szoptatást helyezzük előtérbe. Miért ajánlott az igény szerinti szoptatás? Mi a véleménye a 3 óránkénti etetésről?

Valójában ez nem pusztán két, egyenrangú alternatíva közötti választás. Az időre etetés akkor terjedt el, amikor a mamák elenyésző része szoptatott csak, a legtöbb babát tápszerrel táplálták. A tápszer lassabban ürül ki a gyomorból, nehezebben emészthető, ráadásul a táplálkozáson kívül más funkciót nem tud betölteni (az anyatejben vannak pl. elalvást segítő, nyugtató vagy fájdalomcsillapító hatású összetevők is), és túletetni is túl lehet vele a babát. Így ott valóban működhetett az időre etetés (bár ma már a tápszerrel táplált babáknál is ajánlatos inkább a baba igényeire figyelni). Ebből következtettek vissza arra, hogy hogyan kéne "ennie" a szoptatott babáknak. De az időre etetés egyáltalán nem felel meg sem a baba igényeinek, sem a tejtermelődés biológiájának, ezért ez leggyakrabban nyűgös kisbabához, elégtelen gyarapodáshoz, a tejmennyiség csökkenéséhez szokott vezetni.

Egyes nézetek szerint az igény szerinti szoptatás is lehet a hasfájás kiváltója, mert ilyenkor többször keveset eszik a csecsemő, ami hasfájást okoz. Ez tényleg így van? Igény szerint szoptatva elkerülhetjük mégis a hasfájást?

Az igény szerinti szoptatás a közhiedelemmel ellentétben nem okoz hasfájást. Természeti népeknél nézték, hogy a babák akár 60-80 alkalommal is szopiznak 24 óra alatt, és mégis ismeretlen a hasfájás jelensége. A gyakori, kisebb mennyiségű szopi a természetes (a felnőttnek sem ajánlják, hogy ritkán egyen, de akkor aztán sokat!).
Ha felmerül a hasfájás lehetősége, akkor először azt kell megnézni, hogy valóban hasfájásról van-e szó (ilyenkor a hasfájás elszórtan jelentkezik a nap folyamán, nem köthető csak a délutáni, esti órákhoz, és olyankor sem testközelben, sem mellen nem nyugszik meg a baba). Ha igen, akkor azért felelős lehet az arányaiban túl sok elsőtej (ez a hígabb, vizesebb, zsírban szegény, de laktózban dús, a szoptatás elején ürülő tej), akár mert a mama alapból nagyon bőtejű, akár mert rendszeresen fej szopik után, akár mert túl hamar vált mellet, a túl erős tejleadó reflex, vagy a mama táplálkozása (leggyakrabban a sok szoptatós tea illetve a tej, tejtermék).

Ha úgy döntünk, hogy mérjük gyermekünk evési mennyiségét, és az tapasztaljuk, hogy kevesebbet eszik, mint amit a testsúlyának megfelelően kellene, tegyünk-e valamit, vagy bízzunk gyermekünkben, hogy annyit eszik, amennyire szüksége van?

Ha a baba és a mama egészségesek, a kisbaba igény szerint és kizárólag szopizhat, akkor várható, hogy annyi tejet fog szopni, amennyire szüksége van. Az egyes szopások mérése az esetek túlnyomó többségében nem indokolt, és nem is különösebben informatív. valójában NINCS olyan, hogy testsúlynak megfelelő mennyiség: azonos korú és súlyú, jól fejlődő, egészséges babák között akár 2-3xos különbség lehet az igényelt tejmennyiségben. Ráadásul kb. 4-6 hetes kor után már a szopott mennyiség nem nő számottevően, vagyis egy 6 hónapos baba kb. annyit szopik, mint egy 6 hetes, noha a súlya akár háromszor annyi is lehet. Az egyes szopások mennyisége is igen nagy szórást mutathat, attól függően, hogy épp milyen összetételű tejet szopott a baba, mikor kért előtte utoljára, mikor fog kérni legközelebb, épp éhes volt, vagy csak szomjas, vagy akár csak egy kis mamaízre vágyott:o)
Sokkal lényegesebb, hogy mennyi pelenkája termelődik a babának, és milyen a gyarapodása. ha ezek rendben vannak, akkor a babára bízhatjuk a mennyiséget.

A második részben megtudhatod többek között, hogy miért nem baj, ha a baba cicin alszik el, ez befolyásolja-e későbbi alvási szokását, folytathatjuk-e a szoptatást betegen és, hogy mi a teendő szopisztrájk idején.