Te Hogyan?

Megint homeopátia

2010-04-21T23:19:00.000-07:00

Nemrégiben Homeomamival beszélgettem, aki a homeopátiás gyógymód gyakorlati alkalmazáshoz nyújtott segítséget. Most Dr. Asbóth Júliát, a Nők Lapja Cafe szakértőjét kérdeztem a homeopátiás gyógymód eredetéről, és a biztonságos alkalmazásához való fontos tudnivalókról.

Néhány évvel ezelőtt a hagyományos gyógymód mellett megjelent a homeopátia. Ez egy fiatal módszer, vagy régebbre vezethető vissza?

A homeopátia megalapítója Samuel Hanemann. Ő alkalmazta gyógyításaiban először a hasonlóság elvét, melynek értelmében a páciens azt a gyógyszert kapja homeopátiás hígításban, ami töményen, hígítás nélkül egészséges emberben a beteg panaszaihoz hasonló tüneteket kiváltja. A Hasonlóság elvét Hippokrates évszázadokkal korábban már legírta, de a tényleges gyakorlati megvalósítás Hanemann érdeme.
A homeopátiás gyógyszerek speciális eljárással készülnek, az alapszabály több mint 200 éve változatlan. A gyógyszer neve mögött feltüntetett szám a hígítás mértékére utal a C betű 100-as, a D 10-es hígítást jelent.

Hogyan alkalmazhatók ezek a szerek, illetve mikor milyen hígításban?

Az adagolás és a hígítás (más szóval potencia) kiválasztása meghatározó.
Akut betegségnél kezdetben az alacsony hígításból (pl. C5) akár óránként is szükséges lehet a szer bevétele, amit a javulás függvényében lehet csökkenteni.
Közepes hígításból (pl. C9) napi 2-4 alkalommal, magas hígításból (pl. C15 vagy C30) általában napi 1 x 5 golyót ajánlott bevenni.
A gyógyszer bevételét az akut panasz javulásával párhuzamosan csökkenteni lehet, majd egy idő után el kell hagyni.
A mennyiség az állapottól függ. A kor, a testsúly nem befolyásolja.

Mire kell odafigyelnünk homeopátiás szer alkalmazásakor?

A bevételnél fontos, hogy a szer tiszta nyálkahártyáról tud felszívódni, ezért evés-ivás-fogmosás előtt 25-30 perccel korábban kell a golyócskákat a nyelv alá helyezni, vagy elszopogatni. A szedés ideje alatt a mentolos, kámforos cukorkák, rágógumik, szájvizek használata nem javasolt, sőt ilyen jellegű bedörzsölő szereket is érdemes kerülni.
Az eredményes homeopátiás kezelés feltétele, hogy a szervezet saját gyógyító erői működőképesek legyenek. A helyesen kiválasztott szer hatására a blokkolt öngyógyító folyamatok beindulnak és elkezdődhet a gyógyulási folyamat.
Bizonyos állapotok, betegségek kezelése a szervezet energiáinak hiánya miatt a homeopátia önmagában nem jöhet szóba, de kiegészítő gyógymód és hatékony segítség lehet akár nagyon súlyos állapotban is.

Vannak e olyan állapotok, amikor nem javasolt a homeopátiás kezelés? Kifejezetten a várandósságra vagy szoptatásra gondolok, illetve csecsemők gyógyítására.

Várandós, szoptató kismamák számára ideális, mivel mellékhatás-mentes, allergiától nem kell tartani. Egyéb gyógyszerekkel együtt is szedhető, legfeljebb ne egyszerre történjen a bevétel, de a kölcsönhatás gyakorlatilag kizárt. Minden életkorban alkalmazható.

Hogyan adjuk be a gyógyszert kisgyerekeknek, csecsemőknek?

Kisbabáknak a golyócskákat össze kell törni, és kevés vízben feloldva megitatni.

A potenciák helyettesíthetők, vagy kizárólag az előírt potenciát alkalmazzuk?

Célszerű az orvos által javasolt potenciájú gyógyszert megvenni, ahhoz ragaszkodni. A magasabb potenciájú szer többféle hatással van a szervezetre, amire nincs minden esetben szükség. Előfordulhat, hogy egy ajánlott magas hígítás helyett az alacsonyabb potencia nem kívánatos hatást idéz elő, ami kellemetlen, esetenként veszélyes is lehet.
Ilyen történhet akkor, ha váladékozással járó panaszt kezel valaki helytelenül. Erre példa lehet a fülgyulladás. Az alacsonyabb hígítás mellett fokozódik a váladéktermelés, ami fokozódó fájdalommal, dobhártya repedéssel járhat.

A homeopátiás gyógyszerek laktózt tartalmaznak. A laktóz érzékenyek és tejfehérje allergiások szedhetik ezeket a gyógyszereket?

Többféle gyártó készít homeopátiás gyógyszert, tejcukor érzékenyeknek érdemes a kisebb méretű golyócskákat vagy a cseppeket beszerezni, hogy a laktóz burok ne okozzon problémát.

Milyen hibákat követhetünk el, ha orvosi felügyelet nélkül alkalmazzuk a homeopátiás gyógymódot?

A homeopátia szerencsére a teljes mellőzöttségből kikerült az érdeklődés középpontjába, ez örvendetes tény. Ugyanakkor nem szabad arról elfeledkezni, hogy gyógykezelésről van szó, aminek szabályai vannak. A mellékhatás-mentesség a recept nélküli elérhetőség sokakban azt az érzetet kelti, hogy könnyű módszer, a gyógyítás is egyszerű. Kinyitom a könyvet, elolvasom és már tudom is, hogy mit adjak. Nem egészen ez a helyzet. Az eredményes gyógyítás több tényezőtől függ, ezek közül a legfontosabb, hogy az állapotot helyesen ítéljük meg, vegyünk igénybe minden szükséges eszközt a korrekt diagnózishoz. Ehhez szükséges az orvosi végzettés, a gyakorlat és tapasztalat. Egy náthát, lázkiugrást, hasmenést nyugodtan kezelhet a szülő, de itt is figyelni kell a kísérő tünetekre. Az indokolatlan elesettség, kiszáradásra utaló jelek, feltűnő bágyadtság orvosért kiált. Óva intenék mindenkit attól, hogy más gyerekét kezelje, óriási felelősség.
Tisztázatlan eredetű, vissza-visszatérő panaszok házilagos kezelése is veszélyes lehet. Nem maga a homeopátiás gyógyszer árthat, hanem az esetleges késlekedés.

Fentiek betartása mellett jó szívvel ajánlható kisgyermekes szülőknek fogzással járó panaszok (nyűgösség, hasfájás), könnyebb nátha, lázas állapot, utazási betegség, sérülések, csípése jelentkezése esetén.

Kérdéseimre válaszolt:

Dr. Asbóth Júlia
Bőrgyógyász-homeopátisá orvos az NLC álalndó szakértője
Tel: 06-30-684-6122

Elválasztás

2010-03-16T13:08:00.000-07:00

Mint szinte minden anya, én is szoptatni AKARTAM.

Hála Istennek és annak, hogy Ambrus is AKART szopizni, ezzel nem is volt semmi gond. Igény szerint szoptattam, és úgy terveztem, hogy sokáig szoptatom. Konkrét elképzelésem nem volt, hogy meddig, de azt tudtam, hogy "sokáig". Titkon pedig azt reméltem, hogy majd ő dönti el meddig.

Az első szopi kiváltások nehezen mentek. 10 hónapos koráig nem is váltottunk ki egyet sem. Ha akartam volna, se tudtam volna, mert nem volt hajlandó szilárd ételt enni. Márpedig valamit ennie kellett, hát szoptattam. Amikor már stabilan evett tízóraira, akkor elhagytuk a délelőtti szopit. Nagyon hiányzott neki. Sírva hívott a szobájába, mutatta a fotelt, és szinte könyörgött, hogy szopizni akar. Nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne szoptassam meg. Mert mindig arra gondoltam, miért ne, ha csak ennyi kellene, hogy megnyugodjon. De tudtam, hogy ha már így döntöttem, és főleg, hogy bele is kezdtem, végig kell csináljam. Mindig megpróbáltam inkább elterelni a figyelmét, több - kevesebb sikerrel. Közben különösen odafigyeltem arra, hogy megkapja a figyelmet, amit igényel, és hogy sok öleléssel, összebújással, pótoljam a szopi adta melegséget, ölelést. Viszonylag hamar elfelejtette. A délutáni szopit ugyanígy hagytuk el. Egy évesen már "csak" reggel, ebéd után, este és éjjel (néha megszámlálhatatlanszor) szopizott. Ebéd után leginkább az elalvás miatt. Ennek elhagyása volt a legnehezebb. Ekkor már 17 hónapos volt. Esténként már nem cicin aludt el (igaz, a cicimet fogva, de mégsem szopi közben), hát úgy éreztem, itt az idő. Az első alkalommal nagyon dühös lett. Ütött-vert, ahol ért. Dühből. Én meg hagytam. Hagytam, had adja ki a haragját. Hamar lecsillapodott, és már "csak" keservesen sírt. Hiába öleltem, vigasztaltam, nem tudtam megnyugtatni. Egy idő után elfáradt, és elaludt. Másnap már nem volt dühös, de csalódottan sírt. Harmadnap már sírás nélkül, úgy ment az elalvás, mint este.

Nem sokkal ezután az éjszakai szopit is megtagadtam. Egyszer sírva kérte, de hamar elfogadta, hogy nincs, és vissza is aludt szépen. Már csak vacsora után szopizott. Azt vettem észre, hogy ha nem szólok, hogy mehetünk szopizni, akkor neki eszébe se jutott, néha pedig csak az élmény kedvéért szívott bele párat, aztán szaladt apához játszani, ezért úgy döntöttem, hogy 1,5 éves koráig szoptatom még, aztán elválasztom. Utolsó este elmondtam, hogy ma szopizunk utoljára, el fog fogyni az összes tejcsi. Aznap jó sokáig szopizott, mintha meg akart volna győződni róla, hogy tényleg elfogy :)

Másnap egyáltalán nem jutott eszébe, és azóta sem. Néha megmutatja a fotelt, és mondja, hogy ott szopizott, vagy odateszi a macikat szopizni, de nem kéri. Megadta, amit szerettem volna, hogy ne fájdalmas elválás legyen. Ő döntött így, ő akarta így. Sérelem nélkül búcsúzott el az élménytől. Pedig nekem hiányzik :)

Ami pedig a tej elapadását illeti:

Állítólag 40 napig is eltarthat amíg elapad a tej. Én mindig csak annyit fejtem ki a mellemből, hogy ne feszüljön. Kb. 5-6 nap után egyik reggel arra ébredtem, hogy "üres" a mellem. Nem volt se mellgyulladás, se fájdalom. Pedig egyesek szerint senki nem ússza meg mellgyulladás nélkül. Jelentem, nekem sikerült! :)

Szülés utáni pár nap a kórházban és Apuka versenyfutása az idővel.

2010-03-01T03:51:00.001-08:00

Tudom,kismamaként általában szüléstörténeteket olvasunk,meg a szoptatásra próbálunk felkészülni,de keveset hallani a szülés utáni kórházban töltött napokról.Arról,hogy az anyaság érzése jóval a gyermek születése után érkezik.Arról,hogy ne szégyelljünk a csecsemősöktől,esetleg sorstársaktól segítséget/tanácsot kérni,ha valamiben bizonytalanok vagyunk.Én személy szerint azt sem tudtam, hogyan kell pelenkázni,mit kezdjek a köldökcsonkkal,félve csináltam mindent,ami egy újszülöttel kapcsolatos és egyáltalán most miért sírhat,mit tegyek? Persze elméletben nagyszerűen ment minden,de a gyakorlatban ez egészen más…

A szülés utáni első pár napban a legerőteljesebbek a testi ,valamint a lelki változások. A várandósság és szülés megpróbáltatásai még friss élményként hatnak ránk, a hormonok hirtelen megváltozása is furcsa érzéseket válthat ki belőlünk , ráadásképp a méh gyors összehúzódása következtében erős utófájásaink is lehetnek, érzékeny gát és kőkemény mellek mellett várjuk a csodát,hogy végre beinduljon a tejelválasztás. Mindezekhez mi kellhet egy anyának?Nyugalom,védelem és egy jó nagy adag önbizalom(utóbbi Nálam sajnos hiányzott).A szülést követő pár órában úgy érezzük,egy hosszabb menetes nehézsúlyú bírkózás aktív résztvevője voltunk,de nyugtasson meg a tudat,ezek múló tünetek,és ha a lelkünk nem is, a testünk újra a régi lesz.

Én azok közé tartozom,aki mindkét gyermekét más intézményben ugyan, de kórházban szültem.Kórház és kórház között is van nagyon sok különbség.Első gyermekem születése után(amikor amúgy is újdonság minden) helyhiány miatt nem baba-mama szobába kerültem.Tehát 3 óránként hozták ki őt,ami abból a szempontból volt “praktikus”,hogy volt időm pihenni,viszont a szoptatás szempontjából kevésbé(a tejtermelés beindulásához a gyakori mellre tétel elmaradt,de fejtem rendületlenül…) és az ismerkedés is az otthoni létre tolódott ki.Amikor kihozták,általában Ő békésen aludt,így esélyem sem volt mellre tenni..Addig is, azért szorgalmasan fejtem(saját mellszívóval,bár lehetett használni a kórházét is).

Második gyermekem születése után természetesen könnyebb dolgom volt,de akadt több olyan első gyermekes anyuka,aki a gyermeke sírását stresszként élte meg és könnyes szemmel,széttárt karokkal állt,hogy most mi tévő legyen?Mivel az újszülött osztályon szinte csak olyan szoba volt,ahol az édesanyák a gyermekükkel együtt voltak és csak reggel 1 órára,este meg a fürdetésre vitték el,így volt idő az ismerkedéshez.És arra is,hogy kezdő anyukák a kórházi személyzetet bombázzák a kérdésekkel.Már ha volt rá alkalom,mert én személy szerint akkor láttam őket,amikor elvitték a kislányomat,meg amikor visszahozták és ha kérdeztem is valamit,(idő hiányában) nem éppen volt kielégítő számomra a válasz.

Szülés utáni “kellékek”:

-hálóköntös,elöl gombos hálóruha(sokan melegítőben),alsónemű

-inkontinencia betét,vagy Tena(gyógyszertárban kapható)

-gumipapucs

-tisztálkodási szerek,WC papír,WC papírülőke,papírzsebkendő

-szoptatós melltartó,melltartó betét

-evőeszköz,pohár,szívószál(nagy segítség lehet,főleg császár után)

-homeopátia:

ARNICA(szülés után vérzéscsillapító,sebgyógyító,fájdalomcsillapító)

STAPHYSAGRIA(gátmetszés vagy császármetszés sebgyógyulását serkenti,javítja és fájdalomcsillapító hatású)

APIS(gátmetszés után,hogyha a gát és környéke duzzadt,szúró fájdalom kíséri és jólesik a jegelés)

CHINA RUBRA(folyadék-és vérvesztést követően kialakult bágyadtság,erőtlenség,elesettség kezelésére)

FERRUM METALLICUM(vérveszteség miatt kialakult vashiány kezelésére.Táplálékkal vagy gyógyszeresen bevitt vas felszívódását segíti elő)

URTICA URENS(elősegíti az anyatejtermelést).

-babaholmik:rugdalózó,body,sapka,kesztyű,takaró vagy pólya,pelenka, popsitörlő, popsikrém

Problémamentes esetben a szülést követő 3.–5. napon hagyhatjuk el a kórházat,miután az anyukát megvizsgálja a nőgyógyász, a babát a gyermekorvos, és ha mindent rendben találtak, mindketten zárójelentést kapnak. Megkönnyítve kissé a dolgunkat,mára már az apukák is felvállalhatják azt a nagyszerű feladatot,hogy nyakukba veszik a várost(jó nagy adag türelem kíséretében) és elintézhetik az újszülöttel kapcsolatos ügyintézési teendőket.

Ügyintézés:

1.Gyermek anyakönyvét kiváltani a kerületi (nem lakhely szerinti,hanem ahol született)anyakönyvi hivatalban.

2.Anyakönyvvel együtt a gyermek TAJ kártyáját kiváltani(Teve u.1/b).Illetve kérésre kiküldik,ami 2-3 hét.

Itt letölthető:http://www.magyarorszag.hu/ShowBinary/repo/root/mohu/allampolgar/dokumentumok/taj-kartya_igenylolap_2.rtf

Apa intézi:

3.Adószám:http://www.apeh.hu/regiok/kozepmagyarorszag/aktualis/adoazon_igenyles.html

4.Egyszeri anyasági támogatás(igénylő papír kitöltve+meghatalmazás).

Feltétele,hogy 4x részt vegyen a kismama a területi illetékes védőnőnél,majd a kiskönyvét a kórházi orvosánál bemutassa és erről külön igazolást állítson ki.

Államkincstár:Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság;1139 Budapest,Váci út 71.

5. Családi pótlék igénylése((2-3 hónap,mire az elsőt megkapod).

Hogyha valamelyik szülő munkáltatójánál társadalombiztosítási kifizetőhely működik,célszerű ott igényelni hasonló nyomtatványon,mint az egyszeri anyaságit.Viszont ha nincs TB kifizetőhely,akkor az Államkincstárnál,melynek a nyomtatványa ezen az oldalon beszerezhető:

http://www.allamkincstar.gov.hu/rovat/130

6.Terhességi gyermekágyi segély(TGYÁS) igénylése,Teve u.1.(http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=34,20895757&_dad=portal&_schema=PORTAL)

Formanyomtatványt az OEP területi kirendeltségéből szerezhetünk.Érdemes már a terhesség alatt.Valamint a GYED igényléséhez való papírt szintén ekkor kérjük ki.

8.Apuka munkaidő kedvezmény.

9.Gyermekek után járó pótszabadság.

10.GYED igénylése,szintén Teve u.1.

2010. május 1-jén hatályba lépő szabályok szerint a jogosultság megszerzéséhez 180 nap helyett legalább 365 nap lesz szükséges, valamint a GYED időtartama a biztosításban töltött idővel egyezik meg, de legfeljebb a gyermek kétéves koráig tarthat.

http://www.jogiforum.hu/hirek/20989

Az “alapdokumentumokkal” együtt a kismama magánnyugdíj pénztári belépését igazoló záradékolt belépési nyilatkozatát és annak másolatát magunkkal kell vinni.

Letölthető nyomtatványok a biztosítás alapján járó ellátásokhoz:http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=34,35358&_dad=portal&_schema=PORTAL

Családtámogatási nyomtatványok:http://www.allamkincstar.gov.hu/rovat/137

11.Babakötvény

Ezzel szinte semmi dolgunk nincs,ugyanis a Magyar Államkincstár minden szülő közreműködése nélkül megnyitja a start számlát.

A nőgyógyász a terhesgondozási kiskönyv alapján kiállítja az anyasági segély igénybevételéhez szükséges igazolást, és megkapjuk a baba gyermek-egészségügyi kiskönyvét is. A baba zárójelentését biztosan megnézi majd a körzeti gyermekorvos és védőnő is. A körzeti védőnőt és a gyermekorvost érdemes a hazaérkezés időpontjáról már indulás előtt értesíteni, mert neki és a gyermekorvosnak is kötelessége egy napon belül meglátogatni a hazaérkező újszülöttet.

1.Várandósság alatt kell beszerezni:

-Házassági anyakönyvi kivonat.Megelégszenek ma már a 300 napnál nem régebbivel is.(Személyesen vagy levélben).

-Formanyomtatványok:-egyszeri anyasági

-családi pótlék

-Terhességi gyermekágyi segély

-GYED

-4 látogatás a védőnőnél

-Orvosunk állítsa ki a terhességi állományba vételről szóló rózsaszín igazolást,amit minél előbb adjunk le a munkáltatónknak,vagy ha egyéni vállalkozók vagyunk,a körzeti orvosnak.

2.Kórházból való távozáskor:

-anya,baba zárójelentése

-anya keresőképtelenség kódja

-védőnői látogatási igazolás

3.Anyakönyvi hivatal önkormányzatnál

4.Anya munkáltatójának felkeresése a Tgyás-hoz szükséges foglalkoztatói igazolás miatt,valamint a pótszabadság igazolás kitöltése miatt.Egy kalap alatt itt íratjuk alá a GYED papírt is!

5.Baba TAJ szám.Egy sarokkal arrébb, a Tgyás igénylés

6.Apuka munkáltatójának felkeresése a munkaidő kedvezmény és pótszabi intézése miatt.

7.Egy kis szusszanás után a Gyed,valamint gyes igénylése.

Hogyha nem voltam elég érthető,akkor itt bővebben leírják a szülőket megillető ellátások,azok igénylésének módját és azt,hol állapítják meg azokat:

http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=848&articleID=30447&ctag=articlelist&iid=1

Igyekeztem a leggyakoribb dolgokat összegyűjteni(remélem sikeresen), amelyek hasznunkra lehetnek,persze szívesen olvasnék esetleg más tapasztalatokat,észrevételeket is!

Flórián Tünde

Komplikáció mentes és gyors szülést kívánok!

2010-02-23T09:37:00.000-08:00

Mint szinte minden nőnek, nekem is az egyik legnagyobb vágyam volt az életben, hogy valakinek én legyek az édesanyja.

Nagyon sok mindenen mentem keresztül

életem eddigi 33 éve alatt, rengeteg betegség (sokízületi gyulladás, magas vérnyomás…) mellett több műtéten, első sorban hasi műtéten is átestem. Ezek között egy petefészek ciszta műtét is volt, ami során egy kis orvosi műhiba történt, így nagyon féltem, hogy olyan végzetes kárt okoztak, ami befolyásolja majd a teherbe esést.

2007-ben, amikor összeházasodtunk a párommal tudtam, hogy ez előbb-utóbb kiderül. Lelkem mélyén nagyon féltem az időtől, attól, hogy vajon meddig kell próbálkoznunk majd, hogy összejöjjön, mégis hittem azt, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.

Azt is tudtam, hogy mindehhez a legjobb formába kell hoznom magam. A rengeteg beszedett gyógyszer kiürítésére nagyon komoly diétába és méregtelenítésbe fogtam egy homeopátiás orvos segítségével, a meggyengült fizikai állapotom megerősítésére hetente háromszor a kondi teremben kezdtem a napomat és egy személyre szabott, ízületkímélő edzéssel sikerült visszanyernem erőnlétemet.

Mindennek a közel 1 évig tartó munkának és valami földöntúli segítségnek köszönhetően az első teszt már pozitív lett. Nem győztem hálát adni a sorsnak, és próbáltam hitemet továbbra is fenntartani abban, hogy eztán is minden ilyen nagyszerűen fog működni. Ez megdőlni látszott az első trimeszterben, amikor is hormonálisan az ízületeim mondták fel teljesen a szolgálatot, és szó szerint hetekig nem bírtam lábra állni. De végül a második trimesztertől beállt minden a normális kerékvágásba, onnantól kezdve nagyon élveztem minden percet.

Az izgalommal teli várakozás mellett időnként pánikszerű rettegés töltött el, ha a szülésre gondoltam. Csodálkoztam is magamon, hiszen tényleg nagyon sok fájdalmon vagyok túl, de ez teljesen ismeretlen terület volt számomra. Félelmem abból is adódott, hogy tudtam, a szülés során is mindennek jól kell működnie, még véletlenül sem történhet semmi, ami miatt császármetszésre kerüljön sor. Sajnos a korábbi laparoscopiás petefészek ciszta műtétem során a már említett műhiba miatt másnap újra a műtőben kötöttem ki, de ekkor már „rendesen felvágtak”. Majd pár hónappal később kiderült, hogy szövődményre hajlamos vagyok, és a beleim minden egyes hasi műtétet követően összecsavarodnak, amit egy elég komoly műtéttel lehet csak megszüntetni. Ebből a műtétből nekem pár hónapos eltéréssel szintén kettő jutott.

Így komplett szabásmintával a hasamon és a fenti előzményekkel vágtam neki a szülésnek.

Mivel a vérnyomásom az utolsó hónapban megugrott, orvosom a kardiológus javaslatára befektetett. Március 6-ra voltam kiírva, és előtte 1 héttel, egy szép pénteki napon feküdtem be a Szent Imre kórház szülészetére. Ekkor már éreztem, hogy hamarosan megérkezik Marci.

Az első fájásaimat vasárnap hajnalban éreztem meg. Bár rendszeresen jöttek, azt nem tudtam volna megmondani, milyen időközönként, mivel közben mélyen aludtam. Laikus lévén jósló fájásoknak tituláltam őket amit meg is erősített az, hogy a reggeli zuhany után elmúltak. De csak egy időre. Délután 4-kor már 20 perces fájásokkal ültem a váróteremben látogatóimmal. Próbáltam viccelődni a férjemmel, hogy menjen haza és próbáljon gyorsan sokat aludni, mert éjszaka fontos dolgunk lesz.

Aztán magamra maradtam a fájásaimmal, míg végül este 8-ra jutottam el odáig, hogy 10 perces fájásokkal felkeressem az éjszakás orvost. Vizsgálat és CTG után visszaküldtek a helyemre tovább vajúdni azzal az instrukcióval, hogy 4-5 perces fájások esetén fáradjak vissza. Nagyon nehezen tágultam, hajnal 3-kor értem el azt az állapotot, hogy bemenjek a szülőszobára. Ismét vizsgálat és a ctg következett, és megállapították, hogy 2 ujjnyira tágultam.

Hívták az orvosomat, a szülésznőt, és ekkor hívhattam én is a férjemet, aki rohant be hozzám. Ekkor még nem tudtuk, hogy felesleges a nagy sietség. Telt-múlt az idő és még mindig csak 3 ujjnyi volt a tágulás. Férjem és szülésznőm felváltva masszírozták a derekamat, hátamat, férjem ujjait szinte kilapítottam. Úgy éreztem, hogy ha nem foghatom a kezét, nem bírom végigcsinálni. Közben már annyira fáradt voltam, hogy az 1-2 perces fájások között is mély álomba zuhantam függetlenül attól, hogy álltam, feküdtem, vagy a labdán ültem.

Orvosom egyszer feltette a kérdést, hogy repesszen-e burkot, de a szülésznéni még túl korainak látta. Időközben kivilágosodott, és én azt éreztem, hogy soha nem lesz vége! Mikor az orvos ismét feltette a kérdést, és mielőtt a szülésznéni bármit is mondhatott volna, megkérdeztem, hogy az mennyiben befolyásolja a dolgokat. Ekkor elhangzott a bűvös mondat: felgyorsítja az eseményeket. Csináljuk, feleltem azonnal, esélyét sem adva ezzel egy esetleges ellenvetésnek.

Nem tudom, hogy ez időben mennyit jelentett, ekkorra már teljesen összemosódtak az események. Egy biztos, az iszonyú fájdalom ellenére is hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor a tolófájások megkezdődtek. Innentől kezdve viszonylag gyorsan zajlottak az események, és Marci az utolsó akadályt nagyon ügyesen vette. A több mint 20 órás vajúdás után az első pillanatban meghatódni sem volt erőm. Kellett pár perc, hogy összeszedjem magam, de mire manót a hasamra rakták, férjem után már nekem is záporesőként hullottak a könnyeim. Csodálatos percek voltak. Életem legnehezebb és mégis legszebb napja volt ez egyben, és szinte nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe még így 3 hónap elteltével is.

Pocakosan nagyon szerettem elolvasni mások történeteit, sok erőt és kitartást lehetett belőle meríteni. Ezért bátorkodtam mindezeket én is leírni, talán az én történetem is segíthet valakinek. Ha másban nem is, talán annyiban, hogy hit nélkül nem működik a dolog!

A szülés előtt kb. 2 héttel egy szülinapi buliban voltunk. Búcsúzáskor mindenki zavarban volt, nem tudták, mit is kell ilyenkor kívánni, végül fájdalommentes szülést kívántak. Most már tudom, hogy ilyen nincs, és hogy nem is ez a lényeg. Így a fenti tapasztalatok alapján ezúton kívánok minden várandós kismamának komplikációmentes és gyors szülést!

Belleiné Pál Tünde

Nem féltem a szüléstől

2010-02-23T09:35:00.000-08:00

Sőt. Nagyon vártam. Felkészültem rá. EDA nélkül akartam szülni. Úgy gondolom, hogy sok minden „AGYBAN DŐL EL”. Meghatóbbnál-meghatóbb szüléstörténeteket olvastam fórumokon. Én is ilyenre készültem. Elhatároztam, hogy gyors, és könnyű szülésem lesz. Vártam, hogy bekövetkezzen a csoda. Begyakoroltam a légzéstechnikákat, készen álltam. És végre eljött a pillanat, elkezdődtek a fájások.

Akkor még nem tudtam, hogy maratoni küzdelem veszi kezdetét. 19 órán át tartó 7 perces fájások után az orvosom tanácsára elindultunk a kórházba. A szülésznő szerint nagyon jó fájásaim voltak, de valahogy mégsem tágultam. A fájások nemsokára 4 percesek lettek, de még mindig csak alig 2 ujjnyi volt a méhszáj.

A 24. órában nem bírtam tovább, kértem az EDA-t. Ez volt az első csalódás. Magamban csalódtam, hogy nem bírom, pedig elhatároztam, végigcsinálom nélküle. Nem sokkal ezután a fiunk szívhangja rossz lett. Megvizsgáltak, azt mondták császár lesz, mert még nem vagyok kitágulva, neki pedig valamiért nem jó odabent. Ez volt a második csalódás. Nem vagyok képes megszülni. Nem tudom megadni a férjemnek azt a csodát, hogy együtt élhessük át a szülést. Nem adhatom meg neki élete talán legboldogabb, legmeghatóbb pár percét, amit más apukákon láttam szülőszoba-látogatáskor. Amikor fogták a kis csomagjukat, szeretettel, áhítattal nézték azt a törékeny kis embert a kezükben és boldogság sugárzott róluk.

Tudom, soha nem fogja a szememre vetni, még gondolatban sem hibáztat érte, de én meg akartam adni neki. De képtelen voltam rá. Csak futó pillantást vethetett rá a folyosón, és elvitték. A 3. csalódás a felismerés volt, hogy milyen önző vagyok. Nem azért folyik a könnyem, mert a gyermekemért aggódom, hanem magamat sajnálom. Mindenki nyugtatott, hogy minden rendben lesz, ne féljek. De nem mertem bevallani, hogy nem őt féltem, magamat sajnálom, amiért nem élhetem át a szülés csodáját, amire annyira készültem.

Azóta is hiányérzetem van. Mintha kaptam volna egy gyereket, de nem én szültem. Mintha kimaradt volna valami. Lemaradtam a lényegről. Azóta is sokszor belém mar, hogy vajon jó anya vagyok-e? Érte kellett volna aggódnom, de még csak eszembe se jutott. Pedig nem én szenvedtem igazán a 31 óra vajúdás alatt, hanem ő. Ez a csöpp kis drágaság, aki elindult a nagy útra, de nem volt ereje világra jönni. Ennyi szenvedés után kiszáradva, alig 2,5 kg-al segítették megszületni szegényt. Most 8 hónaposan több, mint 8,5 kg. Sok kortársát lekörözte súlyban. Senki nem mondaná meg róla, hogy ilyen ici-pici volt. És persze az idő anyává tett. Mostmár eszembe nem jutna magamat sajnálni. Minden percben érte aggódom.

2 gyerek, 1 blog, 1 bolt

2010-02-21T10:49:00.000-08:00

Nemrégen barangoltam a neten, amikor elém került egy takaros kis webáruház, és a hozzá tartozó blog. Rácsodálkoztam, és örömmel konstatáltam, hogy én ismerem a házigazdát, legalábbis virtuálisan. Szentpyr, vagyis Szentpétery Rita, nem tétlenkedett otthon a kisgyerekei mellett sem. Blogot ír, kézimunkázik, és kézimunkás webáruházat üzemeltet.

Hogyan jött az ötlet, hogy kézimunkás webáruházat nyiss? Mi volt előbb? a hobbi, vagy az üzlet?

Panna születése után véletlenül rátaláltam a neten néhány, addig ismeretlen külföldi tervezésű mintára. Itthon mégcsak hasonlót sem láttam azelőtt és persze rögtön szerelembe estem. Kissé nehezen, de sikerült azért megvásárolnom őket, mert egy keresztszemes fórumon kis társaságra leltem, akik éppen közösen terveztek rendelni Amerikából. Csatlakoztam hozzájuk. Bár okom nem volt panaszra, de ez így nagyon körülményes és a postaköltséggel együtt elég drága is volt. Hát innen a gondolat, hogy bizony nagyon jó lenne ennél egyszerűbben hozzájutni ezekhez a különleges mintákhoz és kézimunka kellékekhez itt Magyarországon is.

Mi alapján választod ki a kínálatban szereplő árukat?

Ó egyszerű dolgom van, hiszen én magam vagyok a célközönség:), vagyis amit én magam szívesen látnék egy ilyen típusú boltban, többé-kevésbé az van a boltom kínálatában.

2 gyönyörű gyermeked van. Hogyan tudsz mellettük dolgozni, és a hobbidnak is időt szentelni? Hogyan osztod be a napjaidat?

Ez most egy kicsit zűrös, mert innen-onnan csípem el az időt a "munkámhoz", főleg esténként, miután lefektettem őket. Ha éppen nem kell a megrendelésekkel foglalkoznom, akkor az este a hímzős időm is. De amikor beérkezik egy-egy nagyobb szállítmányom, akkor bizony kicsit megcsúszom a háztartással. Azt remélem, ahogy nő az aprónép, úgy egyre inkább lesz egy fix időszak a napomból, amit intenzíven a bolt ügyeivel tölthetek. Annál is inkább, mert nagyon sok tervem van, amihez semmi másra nem lenne szükségem, mint időre és még több időre.

Milyen terveid vannak az üzlettel kapcsolatban?

Hát igen, még rengeteg olyan dolog van, amit szívesen látnék egy ilyen profilú webáruház virtuális polcain. Bár nagy tisztelője, sőt rajongója vagyok én magam is jó néhány külföldi tervezőnek, de meggyőződésem, hogy nem kellene sokat keresgélni a magyar illusztrátorok között és izgalmas dolgokra lennénk képesek. A webáruházat is bőven lehetne fejleszteni, kényelmesebbé, "okosabbá" tenni, de ez a jövő zenéje egyenlőre.

A hímzésen kívül szép horgolásokat is láthattam tőled, milyen kézimunkát próbálnál még ki? Mire vágysz még?

Már nem merek semmire sem vágyni új kézimunka technikák terén, hiszen most is csak belekapok ebbe-abba és bevallom egy harmadik baba a legfontosabb vágyunk, tehát marad az álmodozás a nyugodt nyugdíjasévekről, amikor is profi módon varrok, talán nemezelek és persze a horgolás minden csínyja-bínyja is a kisujjamban van! :)

Hogyan tervezed a jövőt? Visszamész korábbi munkahelyedre, vagy később is főállásban ezt szeretnéd csinálni?

Én az a típusú nő vagyok, aki az anyaságot a lehető legnagyobbra becsüli. Úgy érzem, hogy ennél fontosabbat, értelmesebbet, értékesebbet nem tehetek, mint hogy a családomat terelgetem, vigyázom. Persze az évek múlásával a hangsúlyok áttevődnek és a gyerekeknek kevésbé lesz szükségük minden időmre. És igen, most úgy gondolom, hogy jó lenne megvalósítani a Szentpyr-be beleálmodott távlatokat, nem csak a saját, de remélem mások örömére is.

Nézzetek be Szentpyr-hez, gyönyörködjetek, vagy akár válogassatok kedvetekre:

http://szentpyr.blogspot.com/

http://szentpyr.hu/

Amíg a gyerekek alszanak

2010-02-21T10:46:00.000-08:00

Amikor elkezdtem blogot írni a gyerekeimnek/ről, még nem sejtettem, hogy ez a világ nem csak a naplóírásról szól. Évekkel később, egy varrással foglalkozó barátnőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy hány kreatív ember vezet blogot, és osztja meg tapasztalatait, elkészült remekeit olvasóival és a nagyvilággal. Csak egy blog-szolgáltatón belül is óriási, összefonódott kreatív-blog-világ jött létre. Természetesen én is elkezdtem őket böngészni. Nem is feltétlenül az ötlet, vagy iheltszerzés miatt, hiszen én alig értek a kézimunkákhoz, hanem valami furcsa kiváncsiság hajtott, hogy gyönyörködhessem mások munkáiban. És elképzeljem, hogy egyszer majd én is...

Így akadtam Zsukkára, becsületes nevén Zsugyel-Klenovics Katára, és szépséges táskáira.

Mesélj egy kicsit a családodról! Hány gyereked van, hol éltek, stb...

Egy Nógrád megyei faluban, Bánkon élek férjemmel és két kis Csemeténkkel. Dani két és fél éves, Hanna Zorka 9 hónapos.

Eredetileg az ország nyugati részéből, Nagykanizsa mellől származom, Bánkhoz a munkánk miatt kötődünk: férjemmel mindketten evangélikus lelkészek vagyunk, bár engem most elsősorban az anyai teendők kötnek le. Abban a kis szabadidőben, ami a gyerekek mellett adódik, megpróbálok valami kreatív tevékenységgel kikapcsolódni, feltöltődni.

Hogyan lett hobbiddá a varrás? Mikor tanultál meg varrni? Mit szeretsz benne?

A varrás új szerelem, alig fél éve tart. Zorka születése után kezdtem ismerkedni a varrógéppel. Igaz, hogy már régóta volt egy nászajándékba kapott kis gépem, azzal leginkább csak a nadrágok felhajtásáig jutottam el. Aztán egy barátnőm elkezdett patchwork tanfolyamra járni, és egyszer megmutatta nekem egy egyszerű blokk elkészítését lépésről-lépésre. Azóta nincs megállás, teljesen elvarázsolt a varrásban rejlő rengeteg lehetőség, és az sem utolsó szempont, hogy ez egy olyan hobbi, ami viszonylag hamar sikerélményt ad: egy délutáni alvásidő alatt is szép dolgokat lehet készíteni.

Mikor tudsz varrni a gyerekek mellett?

Csak ha alszanak. Amikor elkezdtem varrogatni, akkor az éjszakáim mentek rá, szinte alig aludtam, annyira szerettem volna minél előbb megtanulni az alap fogásokat. Most már kíméletesebb vagyok magamhoz, és inkább csak a délutáni alvásidőben varrok, de most már gyorsabban is készülök el egy-egy táskával, vagy éppen irattartóval, kulcstartóval, mint a kezdet kezdetén.

Dani próbaoviba is jár már délelőttönként néhány órára, ha Zorka akkor együttműködően alszik, akkor délelőtt is van egy kis idő, ami csak az enyém.

Nem mondom, hogy ez néha nem a háztartás rovására megy...

Miket szeretsz varrni?

Én mindig is nagy táskarajongó voltam, rengeteg táskát sikerült beszereznem az egyetemi évek alatt és elsősorban a kézműves táskákat kedveltem már akkoriban is. Ha egy egyszerű kis szütyőn volt egy applikált virág, annak már nehezen tudtam ellenállni :o).

Így a saját varrományok közül is a táskákat részesítem előnyben, persze még rengeteg tanulnivalóm van, de olyan jó érzés, hogy egy táska, ami tetszik, és amit szeretnék, a saját kezem alól is kikerülhet.

Ennek ellenére főleg másoknak varrok, a család és barátok után nyitottam a Meskán is egy kis boltot, de egyre inkább úgy tűnik, hogy az ottani árukészlet feltöltése már a szabadidőmet meghaladó feladat lenne, úgyhogy mostanában leginkább csak a megrendelések elkészítéséig jutok el.

Más kézműves dolgokat is szeretsz?

A legtöbb kézműves dolgot igyekszem kipróbálni, mindig felvillanyoz egy-egy új technika. Amikor még nem varrtam, akkor egy ideig az üvegfestés volt a kedvenc hobbim, aztán persze üvegmatricáztam, dekupázsoltam is, gyertyát festettem, vágtam-ragasztottam, mindenféle kreatívkodásba belekóstoltam.

A varrás a benne rejlő kifogyhatatlan lehetőség miatt nyűgöz le.

Van még valami egyéb hobbid?

A blogolást nem tudom, hogy a hobbik közé soroljam-e, mindenesetre ez is egy bizonyos fajta szabadidős tevékenység. Amit még hobbinak neveznék, az a Photoshoppal való babrálás, a digitális scrap, amit szintén nagyon szívesen csinálok elsősorban a gyerekek fotóiból.

Aztán a horgolást szeretném még megtanulni, volt már egy kósza kísérletem horgolt állatkák gyártására, ez már tényleg csak a szabadidő végességén múlik, hogy ebben a kézimunkában nem sikerül jobban elmélyednem.

Mit szól a családod hozzá?

A családom – elsősorban a férjem – szerencsére támogat a hobbizásban, enélkül azt hiszem nem is tudnám csinálni. Az anyagbeszerző-körutakon mint sofőr működik közre, vagy éppen a gyerekeket próbálja lekötni, amíg én az anyagok között válogatok, de ha fontos varrnivalóm akad, akkor egy kis gyerekvigyázást is vállal, amennyire az ideje engedi. A csomagok feladása is az ő feladata.

Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, ami a családom hozzáállását illeti, persze a család rovására sosem mehet semmiféle hobbi, bármennyire is szeretek varrni, csak annyit engedek meg magamnak, amennyi még nem tőlük veszi el az időt.

Zsukka műveit a http://alkoto-pillanatok.blogspot.com oldalon nézheted meg!

Első szülinapi nap - recepttel!

2010-02-14T22:55:00.001-08:00

Rohan az idő… Éppen egy éve még csak elképzeltem milyen is lehet ez a kis jövevény, aki a pocakomban lakik és lám, mára meg az első szülinapját ünnepeljük!

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Vidáman és elég korán…

Az elmaradhatatlan reggeli (szopi) után egymást karöltve elindultunk a nagyiékhoz.A kisasszony úgy döntött, ő már nagylánnyá cseperedett, így a tízórai gyümölcsöt felváltotta egy kis kifli csücskére.Megérezhette, hogy itt bizony még finom nyalánkságok lesznek, mert ebédre is csak egy kis levessel birkózott meg.

Majd eljött a móka, kacagás és közös játék ideje.Ami persze elég fárasztó is tud lenni:

Mikor megérkezett mindenki, következett a torta „vizsgálása”és ajándék bontás.

De mit lehet venni egy 1 éves gyermeknek? Vajon minek örül a legjobban? Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy minden egyes újdonságnak,de nagyjából majdnem mindenkitől babát kapott. Ami végül is nem is baj,hiszen a bátyus játékai túl fiúsak egy lánykához.

Megpróbálkoztam egy tortával,melynek a receptjét a Nagy Süteményeskönyv-ből (Gabula a.,Halmos M.,Korpádi P.,Patyi Á.) koppintottam kissé átvariálva. Tojás-, és ha kihagyjuk a túrókrémet, máris tejmentes. Akkor viszont a tésztájába lehet keverni lecsöpögtetett meggyet.

Hozzávalók:

10 dkg tejmentes margarin (Liga)

5 dkg cukor

20 dkg liszt

fél csomag sütőpor

0,5 dl víz

só

A túrókrémhez:

50dkg túró

2dl joghurt

1cs. vaníliás cukor

10dkg cukor

1 citrom

1dkg zselatinpor

A tetejére:

50dkg őszibarack

3dl szűrt baracklé

1 csomag tortazselépor

-A tésztához a lisztet a vajjal elmorzsoljuk, majd a cukorral, a sóval és a vízzel összegyúrjuk. Letakarva 1 órán át hűvös helyen pihentetjük. masszát kivajazott, belisztezett tortaformába simítjuk és előmelegített sütőben, 180 fokon tűpróbáig sütjük. Kb.: 25-30 perc.Közben elkészítjük a túrókrémet. Ehhez a túrót áttörjük szitán, simára keverjük a joghurttal. Ízesítjük cukorral, vaníliás cukorral, reszelt citrommal.A zselatint kevés vízben vagy szűrt baracklében feloldjuk, meglangyosítjuk és beleforgatjuk a túrókrémbe.A túrós masszát elegyengetjük a kihűlt tésztalapon, és betesszük a hűtőszekrénybe. Ha megmeredt, a tetejét barackszeletekkel kirakjuk.A tortazseléport szórjuk a baracklébe és a leírás szerint elkészítve öntsük a torta tetejére.Ha ez is megdermedt,forró vízbe mártott késsel szeletelhetjük fel.

Ilyenre sikerült:

Hazaérve a jóeső fáradsággal vacsora (főzelék) után egy kis közös fürdő a tesóval, majd következett a sok élménytől kissé nehézkes (szopi közbeni) elalvás.

De vajon miért könnyes a szemem? Mert belegondoltam, egyszer útnak kell Őt engednem, de addig is önző módon kihasználom azt a kis bújósságát, ami leginkább őrá jellemző. Maradj mindig ez a vidám, mosolygós kis királylányunk!

A kisasszonynak is volt egy meglepetése számomra: http://www.youtube.com/watch?v=Z0oDM1wzs3o

Flórián Tünde

Mi mire jó? - Homeopátia alkalmazása otthon

2010-02-14T10:52:00.001-08:00

Múlt héten a homeopátiás gyógymód otthoni alkalmazásáról olvashattátok Homeomami válaszait. Most elmondja, mik a szülés szerei, illetve milyen szereket érdemes beszerezni otthoni házipatikánkba.

HÁZIPATIKA
Homeopátiás alapcsomagok

Családi alapcsomag
Aconitum 15 CH – köhögés, láz, sokk
Allium cepa 9 CH – nátha, vizes
Apis 30 CH – torok, duzzadt, csípések, allergia
Arnica 30 CH, 200 CH – elsősegély, sérülések után
Belladonna 30 CH – láz, fejfájás, torokgyulladás, skarlát
Borax 15 CH – szájpenész, pelenkakiütés
Bryonia 15 CH – influenza, mellgyulladás, lumbago
Chamomilla 15 CH – fogzás, kólika, láz
Drosera 15 CH – száraz köhögés
Echinacea 5 CH – immunerősítő, vírusölő
Ferrum phosphoricum 15 CH – lassú láz, orrvérzés
Gelsemium 30 CH – influenza, lámpaláz
Ipeca 15 CH – hurutos köhögés hányással, hányás
Ledum 9 CH – rovarcsípés, szúrt sebek
Mercurius solubilis 30 CH – tüszős mandula
Nux Vomica 15 CH – gyomorproblémák, aranyér, másnaposság
Pulsatilla 15 CH – láz, nátha, kanyaró
Rhus Tox. 15 CH – bőrallergia, ifluenza, kiütések
Oscillococcinum – influenza
Homeogene 9 – torokgyulladás
Coryzalia - nátha

Bébi alapcsomag
Chamomilla 15 CH
Belladonna 15 CH
Aconitum 30 CH – láz, ijedség, sokk
Arnica 30 CH
Colocynthis 15 CH - kólika
Apis 15 CH
Pulsatilla 15 CH – dugulós nátha
Ipeca 15 CH
Lycopodium 15 CH – felfúvódott has
Urtica Urens 5 CH – tejserkentés, csalánkiütés

Homeopátiás utazó csomag
Histaminum 30 CH – allergia ellen
Natrium muriaticum 15 CH – herpesz, székrekedés
Podophyllum 15 CH – hasmenés, spriccelő, fájdalmatlan
Arsenicum album 30 CH - ételmérgezés
Ipeca 15 CH -hányás
Cocculine – utazási rosszullét
Belladonna 30 CH – láz, fejfájás, napszúrás
Cantharis 15 CH – nagy felületű csípés, hólyagos égés, herpesz
Apis 15 CH – égés, duzzadt csípés
Arnica 30 CH – sérülések után
Oscillococcinum - vírusfertőzésre

Allergia csomag
Apis 15 CH – duzzadt szem, bőrallergia
Euphrasia 15 CH – viszkető szem, nátha
Allium Cepa 9 CH – künnyes szem, nátha
Histaminum 30 CH – általános szer
Nux Vomica 15 CH - orrdugulás
Pollens 15 CH – virágpor allergiára, folyamatosan
Ambrosia 15 CH – parlagfű allergiára

SZÜLÉS SZEREI

Felkészítő szerként az utolsó négy hétben heti 1x5 golyó Caulophyllum 30 CH. Érlelei a méhszájat, felkészíti a méhet.

Vajúdás kezdetén (1 adag, azaz 5 golyó)
ARNICA 30 CH
- a vérzékenység csökkentésére
- a szülés alatt keletkező szöveti sérülések, vérömlenyek gyorsabb gyógyulása, az
ezekből eredő fájdalmak csökkentése érdekében
- enyhe antiszeptikus és visszér-gyulladás csökkentő hatás

Vajúdás alatt (3-5x5 golyó)
CAULOPHYLLUM („homeopátiás Oxitocin”) 30 CH
- oxitocinra nem reagáló fájásgyengeség, túlhordás, idő előtti burokrepedés esetén
- segíti a méhszáj tágulását (szúró érzés a méhnyak körül)
- heves, kimerítő, túl gyors, túl rövid, eredménytelen fájások
- kitolási szakban, ha csökkennek, vagy teljesen leállnak a fájások

CAULOPHYLLUM D4, 5 CH
- elsősorban méhnyak lazító, fájás-erősítő (függetlenül az alkattól)

PULSATILLA 30 CH
- rendszertelen fájás, ferde-, farfekvés esetén
- indokolatlanul fájdalmas méhösszehúzódások, álmosság a vajúdás alatt
- sírás-nevetés, vigasztalhatóság („igen doktor úr”)
- szülésznőhöz, orvoshoz ragaszkodik
- vérszegénység, hideg, visszeres láb, vágyik a friss levegőre

CIMICIFUGA 30 CH
- hypertoniás fájásgyengeség, merev méhszáj esetén (a vajúdás alatti vérzést fokozhatja)
- hisztérikusan sóhajtozó („megőrülök”), zajra érzékeny vajúdó – sokat beszél
- őrjítő fájdalmak, motoros izgatottság, nyugtalan járkálás
- fájdalom: tépő, görcsszerű, combba, vagy csípőből csípőbe sugárzó

GELSEMIUM 30 CH
- hypotóniás fájásgyengeség, merev méhszáj, stagnáló szülés esetén
- általános izomgyengeség – fekszik, vagy tartani kell
- előzetes szorongás a szülés miatt, finom kézremegés, igény a magányra

Kitolási szak elején (l x5 golyó)
ARNICA 30 CH
- a méhvérzés csökkentésére (megelőzésképpen még a magzati bevérzéseket is kedvezően befolyásolja)

Bővebben a várandósság és szülés szereiről: http://homeopatia.info.hu/index.php?lang=hu&mode=HihModSite&page=HihPgSiteDocuments&hid_from=&doc_type=zsebkonyvek&doc_id=15

Végül néhány "tipikus" eset szerei:

Hasfájás: Colocynthis, Chamomilla, Lycopodium, Dioscorea,

részletesen: http://homeopatia.info.hu/index.php?lang=hu&mode=HihModSite&page=HihPgSiteStart&article_id=5

Fogzás: Chamomilla 15 CH +
Belladonna 9 CH 2-4 alkalommal naponta
Heti 1x Calcium carbonicum 30CH – segíti az áttörést.
Hasmenésnél (fogzás miatt): Chamomilla+Podophyllum 15 CH-ban, felváltva

Megfázás: Coryzalia – általános szer
Dugult orr: Nux vomica, Sticta pulmonaria, Sambucus nigra-15 CH-ban, felváltva, óránként. Vízszerű orrváladék: Allium cepa, Kalium iodatum, Arsenicum album - 15 CH-ban, felváltva,
óránként.
Sárga, nehezen fújható orrváladék: Hydrastis, Kalium bichromicum, Mercurius solubilis -9 CH-
ban, felváltva, óránként.

Hasmenés: Arsenicum album 15 CH, három óránként.
Mellé:
Csak hasmenés esetén: Aloe, Podophyllum -15 CH-ban, felváltva, óránként.
Hányás is van: Ipeca, Nux Vomica - 15 CH-ban, felváltva, óránként.
Erős görcsöknél: Cuprum metallicum 15 CH, javulásig

Csípések: Apis mellifica 30 CH – rögtön a csípés után, majd óránként 1, öszesen 5 alkalommal. Mellé:
- Szúnyogcsípésre: Ledum 9 CH, óránként
- Pókcsípésre: Tarentula 9 CH, óránként
- Medúzacsípésre: Urtica urens 5 CH, óránként

Bővebben: http://homeopatia.info.hu/index.php?lang=hu&mode=HihModSite&page=HihPgSiteStart&article_id=127

Sebgyógyulás, balesetek:
Rögtön utána: Arnica 200CH 1 adag, azonnal.
Mellé: Arnica 30 CH, napi 2x, 1 héten át.
- Sokk esetén: Aconit 30 CH, negyedóránként.
- Rándulás, húzódás: Apis 15 CH, Bryonia 9 CH, Ruta 9 CH, az első két napban óránként
váltogatva, majd 3 hétig napi 1x mindegyikből.
- Törés: Symphytum 5 CH, reggel este 5 golyó, három hétig.

Bővebben: http://homeopatia.info.hu/index.php?lang=hu&mode=HihModSite&page=HihPgSiteDocuments&hid_from=&doc_type=zsebkonyvek&doc_id=13

Ha nem kaptál minden kérdésedre választ, a http://www.homeopatia.info.hu/ kérdezz-felelek rovatában felteheted őket.

Te hogyan térsz vissza munka világába?

2010-02-08T12:23:00.000-08:00

JÓL-LÉT anyagilag és lelkileg- ebben támogatja az anyukákat a JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány

"pedig én még csak nem is vettem igénybe az alapítvány anyák részére szóló szolgáltatásait"

Minap a JÓL-LÉT Alapítvány ügyvezető helyettesével, Svéda Dórával beszélgettem az alapítvány munkájáról. Igen, beszélgettem, mert nem lehet ezt egy hagyományos interjúnak nevezni, több okból sem. Egyrészt azért, mert nem vagyok hivatásos újságíró, és azért sem, mert a találkozásunk sokkal inkább hasonlított egy megerősítő beszélgetésre, eszmecserére, mint egyszerű interjúra. Rengeteg gondolattal, lelkesedéssel, és feltöltődve távoztam a több mint 1 órás ott tartózkodásom után, pedig én még csak nem is vettem igénybe az alapítvány anyák részére szóló szolgáltatásait.

Az alapítvány azzal a céllal jött létre 2002-ben, hogy megoldásokat keressen az anyaság és munka/hivatás/karrier összeegyeztetésének nehézségeire. A nők munkába való visszatérése komoly nehézséget jelent az anyának, de az egész családnak is, amiben az állam nem nyújt megfelelő segítséget. A JÓL-LÉT Alapítvány számtalan szolgáltatást kínál pálya-újrakezdő anyáknak (ezek nagy része ingyenes is számukra), valamint munkáltatóknak. Utóbbiakkal azt szeretnék felismertetni, hogy milyen családbarát munkavégzési formákat vezethetnek be, milyen előnyei vannak az állásmegosztásnak (job sharing – 1 teljes állást 2, egymással jól együttműködni tudó ember tölt be), a részmunkaidőnek, a távmunkának, stb. És segítenek nekik eligazodni a különböző start-kártyák, bér- és járuléktámogatások útvesztőjében, vagy éppen az esélyegyenlőségi terv kidolgozásában, vagy a családbarát munkahellyé való átalakulásban. Mindez kiegészül munkahely és munkavállaló-közvetítéssel, és olyan hiánypótló szolgáltatásokkal, mint a pótnagymama-pótnagypapa klub működtetése, vagy a vállalati bölcsődék szervezése, üzemeltetése, ezek elősegítése.

Az alapítvány munkatársai közül sokan korábban a versenyszférában dolgoztak, majd ki-ki a maga útján, de eljutott oda, hogy anyaként, a munkába visszatérve nem tud megfelelni a saját, a család és a társadalom elvárásainak. Ez a súlyos probléma hívta életre az alapítványt is, és a munkatársak most korábbi tapasztalatikat, és kapcsolataikat ezen probléma feloldására használják fel.

Amikor azt kérdeztem Dórától, hogy mi az, amivel ők többet tudnak a puszta jó szándéknál, Dóra így válaszolt:

- Mi beszéljük a cégek nyelvét, rendelkezünk kiterjedt kapcsolatrendszerrel, és így egyfajta puhító tevékenységet tudunk kifejteni. Tudunk a számok nyelvén beszélni velük, és számszerűsíteni az előnyeit annak, ha az úgynevezett atipikus munkavégzési formákat is bevezetik.

És hogy hogyan fogadják a munkáltatók az állásmegosztás, vagy a részmunkaidő, távmunka gondolatát?

- Mostanáig elég kevés igény mutatkozott az ilyesfajta munkavégzési formákra, de a gazdasági válság miatt megnőtt az érdeklődés a cégek részéről a munkaidő csökkentéssel járó lehetőségekre, hiszen így nem kell elbocsájtaniuk a munkatársakat, hogy később majd súlyos összegekért új munkavállalókat toborozzanak.

Pedig a munkáltatók számos, valóban családbarát kedvezményt nyújthatnak. Ilyen lehetne a bölcsődei férőhelyek szűkössége miatt a családi napközik díjának részleges térítése. Néhány cégnél, és ott is csak a vezető állású anyák esetében van már ilyen béren kívüli juttatásra példa, de sajnos ott sem általánosan bevezetett juttatásról van szó. Amikor családbarát munkahelyről van szó, nem szabad elfeledkezni az apákról sem, akik a családfenntartó szerepben sokszor egész héten távol vannak a gyerekek életéből. Az apákat is integrálni kell a család életébe, és a távmunka, a heti munkaidő bevezetése ilyen családtámogató lépés lehet a munkáltató részéről. Amikor azt kértem, hogy emelje ki, mik azok a feladatok, amik az Alapítvány működésében jelenleg a legnagyobb hangsúlyt kapják, Dóra elsőként a munkába való visszatérésre való felkészítést, és a munkahely közvetítést említette.

Most ne egy egyszerű állásközvetítő céget képzeljünk el, hanem egy olyan helyet, ahol a praktikus készségeket – mint az önéletrajz írás, motivációs levél megírása, interjún való szereplés – elsajátíthatjuk, emellett tisztába kerülünk önmagunkkal, és azzal az élethelyzettel, amibe kerülni fogunk kisgyermekes, dolgozó anyukaként. Az alapítvány fontosnak tartja, hogy a nők legkésőbb már várandósságuk alatt tervezzék meg, hogyan szeretnének visszatérni a munkába. Meddig terveznek otthon maradni, és az idő alatt hogyan tartják a kapcsolatot a munkahelyükkel (ha van hova visszatérniük), hogyan képzik magukat, hogyan maradnak képben szakmájukat illetően. Nagyon fontos a kapcsolattartás olyan emberekkel, akik majd a kellő időben segítséget nyújthatnak az elhelyezkedésben, az álláskeresésben.

Az alapítvány konkrét képzésekkel, és tanácsokkal is ellátja az anyukákat, személyiségfejlesztő tréningeket tart, de párkapcsolati tanácsadást is folytat, hiszen az anya munkába állása az egész családot, és így a társat is érinti. Amíg az anya otthon van, érthető, és természetes, hogy a házimunka nagy része az ő feladata, de munkába állván szembesülnie kell azzal, hogy nem fogja tudni ugyanazt ugyanolyan színvonalon elvégezni, mint amikor még otthon volt. Egyrészt ezzel tisztába kell kerülnie a társunknak is, másrészt nekik is nagyobb részt kell vállalni a háztartás és a gyerekek körüli teendőkből.

Az anyáknak arra is fel kell készülniük, hogy nem lehetnek önmagukkal szemben olyan elvárásaik a munkájuk kapcsán, mint amikor még nem volt gyerekük, hiszen most már otthon is nagyobb terhelésnek vannak kitéve, másrészt előjogot sem érdemes kovácsolni anyaságukból. A munkáltatók többségével sok dolgot meg lehet beszélni, ami kis könnyebbséget ad a nőknek a munkába való visszatéréshez, miközben erősíti a munkáltató és a munkavállaló közötti viszonyt is. Konkrét, praktikus tanácsokkal vértezi fel az alapítvány a hozzájuk fordulókat, hogy mit lehet, és mit érdemes kérni, mik az anyák jogai, és mi az, amivel nem érdemes előhozakodni, amikor a munkáltatóval tárgyalunk. Svéda Dóra elmondta azt is, hogy az igazán nehéz helyzetben az egyedülálló anyák vannak, akik 1 keresetből kell eltartsák a családot, így a 4-6 órás, részmunkaidős állások esetükben általában szóba sem jöhetnek, és gyakran otthoni segítséggel sem rendelkeznek. Sokszor azzal sincsenek tisztában, hogy milyen segítséget kérhetnek az önkormányzattól, különböző alapítványoktól.

Ennek kapcsán beszéltünk arról a nagyon fontos problémáról, hogy meg kell tanulnunk összefogni, együttműködni másokkal, és SEGÍTSÉGET KÉRNI. Az anyaság nem magányos műfaj, és számos lehetőség lenne az összefogásra. Kezdve ott, hogy 2 anyuka beiratkozik valamilyen továbbképzésre, tanfolyamra, és közben felváltva vigyáznak egymás gyerekeire, később felváltva viszik-hozzák bölcsődébe, óvodába a gyerekeket, vagy az említett pótnagyinak segítenek a bevásárlásban, cserébe ő vigyáz délutánonként a csemetéjükre. Ezek apró, de az egyének életében nagyon fontos lépések. Dóra tapasztalata az, hogy mi, magyar anyák nem akarunk segítséget kérni. Túlságosan is büszkék vagyunk, és tökéletes anyák akarunk lenni. Pedig, ahogyan egy munkatársát idézte: „Nem kell tökéletes anyának lenni, csak jó anyának!” Fogadjuk el a felajánlott segítséget, még ha az nem is pont olyan, amit mi elképzeltünk magunknak, és kérjünk segítséget, ha éppen nem ajánlanak!

Dórával arról is beszélgettünk, hogy a munkába való visszatérés szempontjából a 3 éves otthoni lét a kisgyerekkel (ami ugye több gyerek esetén többszöröződik) nagyon hosszú idő. A korábban vezető beosztásban dolgozóknak, diplomás nőknek pedig kifejezetten nehéz ennyi idő után a korábbi beosztásukba visszatérni. Ők jellemzően hamarabb vissza is térnek, mert a szellemi kihívás is hiányzik az életükből, de szakmai szempontból sem engedhetik meg maguknak a több éves távolmaradást. Így vagy úgy, már maga a tény, hogy vissza tudnak térni a munkába, sikernek számít, még ha sok esetben nem is a korábbi pozícióról van szó. Az évekig tartó otthoni lét önbizalomcsökkenéssel is jár, nem mellesleg az apa is beleszokik ebbe a felállásba, és amikor az anyuka újra dolgozni kezd, közöttük is konfliktus alakulhat ki a feladatok újra-felosztása miatt.

Dóra szerint ezekről a dolgokról már a házasságkötés, gyerekvállalás előtt beszélni kellene:

Akar-e majd dolgozni az anya a gyerekek születése után, és ha igen, akkor ebben hogyan támogatja majd a társa? A társadalom ugyanis ebben a kérdésben nem elég támogató egyelőre. Nehezen fogadja el, és karrieristának bélyegzi azt a nőt, aki a gyes 3 évének letelte előtt visszatér dolgozni. Legalább a család legyen ebben a témában egy véleményen, hiszen ez egy olyan kérdés, ami hosszú távon meghatározza a család életét. Az alapítvány munkatársai nem is szeretik azt a szót, hogy karrier, inkább életpályáról beszélnek, amibe egyaránt belefér az, hogy valaki főállású anya legyen, hogy részmunkaidőben visszatérjen idővel dolgozni, vagy hogy teljes állásban dolgozzon és közben gyermeket is nevelhessen. Azt tartják ugyanis fontosnak, hogy mindenki azt az élet-pályát futhassa be, amit ő szeretne.

A JÓL-LÉT Alapítvány időről-időre részt vesz nagyobb projektekben, jelenleg a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretein belül 15 fő újrakezdését teszik lehetővé képzéssel, tanácsadással, munkahely közvetítéssel.

Az Alapítvány az anyák munkába való visszatérését komplex, családi jelenségként kezeli, ezért évről-évre felhívja a figyelmet az apákra is. Minden év június 3. vasárnapján megrendezik az Apák Napját. A tavalyi alkalommal hirdetett rajzpályázat nyertes rajzait pedig kiállították Pécsett, az Esélyek Házában, majd nők napja alkalmával a parlamentben is, hogy a közszereplők is szembesüljenek azzal, mit is lát az apákból a gyermekük. Az Alapítvány idén június 21-én is várja a családokat Apák Napi programjaira.

Az Alapítvány egyelőre elsősorban interneten keresztül éri el, a többnyire fővárosi nőket, hosszú távú stratégiájukban azonban szerepel az országos hálózat kialakítása, hogy a kifejezetten hátrányos helyzetű nők is megfelelő lelki támogatásban részesülhessenek. Ehhez azonban önkéntesség, és összefogás is szükségeltetik, de megéri, hiszen ahogyan Dóra elmondta, látni, ahogyan emberi sorsok rendeződnek, ahogyan kezdik megismerni magukat a hozzájuk fordulók, és kinyílnak, az a legnagyobb siker.

Svéda Dóra szavai sokszor összecsengtek azzal, amit én is gondoltam eddig saját helyzetemet, és a munkához való hozzáállásomat illetően. Tudtam, hogy eljön az idő, amikor néhány évre fel kell függesztenem a munkát. Azt is tudtam, hogy ezt az időszakot nem fogom tudni „tétlenül” tölteni, így továbbképzésre jelentkeztem, és itthon is próbáltam követni szakmám fejlődését. Tudom, hogy eljön az idő, amikor majd visszatérek a munkába, és most már azt is tudom, hogy ez nem lesz olyan, mint korábban volt. De már nem is akarom. Nem akarok tökéletes lenni, csak jó. Anyaként otthon, és dolgozóként a munkahelyemen.

Ha még részletesebben szeretnéd megismerni az Alapítvány munkáját, vagy igénybe vennéd szolgáltatásaikat, látogass el hozzájuk, szeretettel várnak: http://www.jol-let.com.

Svéda Dóra tippjei: Hogyan készülj a munkához való visszatérésre?

1. Gyűjts be minél több információt a szakmádat, munkahelyedet, lehetőségeidet illetően!
2. Gondold végig, mi a motivációd? Mit szeretnél csinálni? Milyen álmaid vannak?
3. Légy őszinte önmagaddal! (Az Alapítvány ezzel kapcsolatos kiadványa: Nóra a rengetegben.)
4. Keress támogatókat, szövetségeseket a tervedhez, ne egyedül próbálj boldogulni!
5. Építsd, ápold kapcsolatrendszeredet! Kik tudnának segíteni az elhelyezkedésben?
6. Ha sok az otthon lét, ne húzd az időt, hanem inkább térj vissza korábban a munkába, még akkor is, ha átmenetileg ez nagyobb megterhelést jelent a családnak (pl. családi napközi fizetése, nagyszülők intenzívebb segítsége), mert hosszú távon megéri. (Sokkal többet ér egy dolgozó, de kiegyensúlyozott anya, mint egy mártírszerepbe bújt, vagy depressziós, önbizalom vesztett anya, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy addig jó, amíg van hova visszatérni dolgozni!)

Játszótér, a második otthonunk

2010-02-08T12:15:00.000-08:00

Lassan 6 éve vagyok itthon, most éppen a 3. gyerekemmel, Bálinttal.Ami miatt felötlött bennem a gondolat, hogy írok egy beszámolót a játszótéri életünkről, az éppen az, hogy szeptemberben véget fog érni ez a – számomra legalábbis – gyönyörű korszak, ismét munkába állok…Sok szülővel ellentétben ugyanis én nagyon szeretek játszótérre járni. Sok anyukától hallottam a panaszt, hogy csak azért jár ki a „játszóra” a gyerekével, mert otthon különben szétveri a kicsi a lakást, pedig mennyi dolga lenne otthon – mosás, főzés, takarítás -, ehelyett itt kell pazarolnia a drága idejét. Nos, lehet, hogy én éppen ezért élveztem a játszótéren „lébecolást”, mert erre rá lehetett fogni, miért nem otthon vasalok, súrolom a kádat, nyalom a padlót?

Játszótéri karrierem bő öt évvel ezelőtt kezdődött, 2004 tavaszán, amikor is legnagyobb és egyetlen lányom, Zsófi már elmúlt egy éves, így volt értelme vele kinézni a térre. Az otthonunkhoz legközelebbi játszóteret céloztuk meg, ide babakocsival 10 perc alatt kényelmesen elértünk. Azt hiszem a játszóterek hangulatát elsősorban az oda járó anyukák – és ritkább esetben apukák, nagyszülők, babysitterek – határozzák meg. Szerintem sokkal többet nyom a latban a játszótérválasztásnál az, hogy milyen a társaság, mint az, hogy milyen játékok vannak, mennyire napos vagy éppen árnyékos. Persze ezek is fontos szempontok, de mit érünk a legszuperebben felszerelt játszótérrel, ha undok a társaság? Már persze, ha a célunk közé tartozik társadalmi életet élni. Márpedig nekem ez volt az egyik fő célom, amikor elindultam a játszótérre: hogy legyen kivel beszélgetnem. Mert bevallom, Zsófi otthon is tökéletesen elvolt, soha nem készült szétverni a lakást, levegőn a kertben is lehetett volna. De én már nem voltam el otthon. Én játszóterezni akartam!

Így történt hát, hogy egy szép napos tavaszi délelőttön megjelentünk a JÁTSZÓTÉREN.

Alig léptünk be a kapunk, már éreztem, hogy ezen a játszótéren egy nagyon összeszokott, egymást régóta ismerő társaság tartózkodik, akik ugyanakkor nagyon kedvesek és befogadóak. Bár az emlékeim már a távoli múlt homályába vesznek, mégis úgy rémlik, hogy már első alkalommal jól éreztük magunkat mindketten. Persze Zsófi sokat könnyített a dolgon, mert ő az a típus volt kezdetektől, aki egyből feltalálta magát, barátkozott, a játékait szívesen kölcsönadta, és nem igényelte, hogy egész idő alatt mögötte álljak. Így míg ő saját kis kapcsolatait építgette, nekem is volt alkalmam közelebbről megismerkedni „sorstársaimmal”. Így esett, hogy mi is hamar betagozódtunk ebbe a kis közösségbe, és onnantól kezdve, hacsak valami halaszthatatlan egyéb dolgunk nem adódott, minden délelőttünket ezen a kis játszótéren töltöttük. És míg Zsófi egyre ügyesebben sajátította el a csúszdázás, homokformázás, hintázás tudományát, én egyre nagyobb betekintésre tettem szert a játszótér társadalmának bugyraiba.

Mert bizony a játszótéren is ki vannak osztva a szerepek.Néhány hét alatt már látni lehet, hány féle típusa van az anyukáknak, és hamar kiderül, kivel értesz szót, és ki az, akire inkább csak távolabbról mosolyogsz, de nem mellé ülsz le a padra. Én az alábbi nagy csoportokat alkottam meg magamban:

1. Az aggódós anyuka

Ők többnyire arról ismerhetőek fel, hogy fél méternél sosem kerülnek messzebb a gyereküktől. Persze azt már nehéz lenne kideríteni, hogy azért, mert ennyire féltik őket, vagy azért, mert a gyerekük nem engedi messzebb őket. Ők azok, akik utoljára engedik meg a gyereküknek, hogy levegyék a szandált, zoknit, hogy vizet hozzanak a csapból, hogy pulóver nélkül legyenek, hogy felmásszanak a fa legalacsonyabb ágára. Hozzáteszem, valószínűleg az ő gyerekeiket éri majd a legkevesebb játszótéri baleset, bár erről pontos statisztikát nem készítettem.

2. A laza anyuka

Jöjjön rögtön az előző csoport szöges ellentéte. Ha 10 fok fölé megy a hőmérséklet, az ő gyerekük már mezítláb rohan a fűben, érkezés után két perccel már a fa legfelső ágáról készül leugrani, miközben anyukája mosolyogva int neki újságjából felpillantva. Az ilyen anyuka néha döbbenten pillant fel, hol is van éppen a gyereke, majd megnyugodva veszi őt észre, ahogy fejjel előre csúszik éppen lefelé a csúszdán.

3. A bio-anyuka

Ezt a típust sokszor már külsőre meg lehet ismerni. A gyerekeken ritkán látni a megszokott, Disney figurás trikókat, inkább batikolt, lenvászon, házi kötésű ruhákban érkeznek. Az anyuka csúnyán néz, ha gyerekét valaki keksszel, chipsszel kínálja, hiszen hozott otthonról kölesgolyót, hajdinakását, bulátát, biorépát és zöldséglevet. Ha szóba elegyedsz vele, gyakran kiderül, hogy a nagyobbik gyerek már Waldorf-ovis, és ugyan őt még nem, de a másodikat már sikerült otthon szülnie.

4. A mogorva

Ezzel a típussal nehéz összeismerkedni, igazából látszik is rajta, hogy nem igényli, hogy szóba állj vele. Leginkább ők azok, akik kényszerből járni ki a térre, nem örömmel. Sokszor a gyerekükkel is mogorvák, nem szeretik, ha más játékához nyúlnak, azt sem nagyon, ha más az övékhez. Idegesek lesznek, ha gyerekük mástól kunyerál ennivalót, más kismotorjára ül és másik anyukával ismerkedik.

5. A közvetlen

Ez a típus szintén az előző ellentéte. Ő az, akiről – ha akarod, ha nem – öt perc alatt megtudod, hol szült, kinél, milyen élmény volt, meddig szoptatott, mivel kezdte a hozzátáplálást, mikor volt utoljára hasmenése a gyerekének és milyen a szexuális élete a férjével. És persze ugyanezeket az információkat legalább ilyen gyorsan szeretné kiszedni belőled is.

6. A bezzeg-anyuka

Mellette könnyen rosszul érezheted magad, mert akarva-akaratlan arra jössz rá, hogy úgysem fogsz tudni soha semmit olyan tökéletesen csinálni, mint ő. Az ilyen anyuka először is mindig nagyszerűen néz ki. Csinos ruhában érkezik, csinos frizurával, nem rendelkezik súlyfelesleggel, gyermeke mindent korának megfelelően csinál, sőt mindent egy kicsivel előbb, mint az átlag, és bármit játszik is a téren, sosem lesz koszos. A játszótérről sosem sietnek haza, hiszen az ebédet az anyuka már indulás előtt elkészítette.

Természetesen a csoportok számát a végtelenségig lehetne folytatni, és a legtöbb anyuka nem sorolható tisztán egy csoportba, hanem átmenetet képez két vagy esetleg több csoport között. De a legfontosabb, hogy egyik csoport sem jó vagy rossz, bármelyikbe tartozó anyuka lehet jó fej és lehet kiállhatatlan.

Ami miatt én jól érzem magam a mi játszóterünkön az az, hogy nincsenek klikkesedések. A sokféle típus jól megfér egymás mellett, és bár kialakultak szorosabb barátságok, a legtöbb szülő elsősorban azt figyeli, jól érzi-e magát a gyereke a játszótéren.

Van azonban néhány szabály, ami az évek során kialakult, amihez a többség tartja magát, és aki nem, azt nem nézik jó szemmel:

1. A játszótérre behozott játékok egészen addig, amíg gazdája haza nem viszi azokat, közösek. Bárki használhatja őket, természetesen, ha a tulajdonosa akarja használni, illik visszaadni. Ezért, ha gyereked nagyon félti egy játékát, inkább ne hozza le.

2. A játszótéren mindig minden gyerek a másik anyukánál található ételt akarja megenni, hiába hoztál te is ugyanazt. A másik anyuka által hozott alma, kifli, keksz sokkal finomabb. Ezért egy idő után kialakul, hogy mindenki ugyanazt hoz, így végül is azt eszi a gyerek, amit szántál neki, te meg közben megeteted a szomszéd Julcsikát. Az azért fontos, hogy ha első alkalommal látunk egy gyereket, kérdezzük meg a hozzátartozó felnőttet, kaphat-e az ennivalónkból, hiszen bárki lehet tej- vagy netán lisztérzékeny.

3. Szép dolog az önállóság, dicséretes, ha a gyereked nagyszerűen elvan nélküled, senki sem irigyli tőled, ha a játszótéren még olvasni is tudsz, de annyira mindig legyen nyitva a szemed, hogyha egy másik gyereket egzecíroztat, lökdös, netán éppen püföl a gyereked, függeszd fel a liberalizmusodat és azonnal lépj közbe.

Sok év telt el azóta, hogy először jártam a játszótéren Zsófival.

Öccsei, Zsombor és Bálint már ott nőttek fel, ők már négykézláb bejárták az egész teret, elfogyasztották az előírt homokadagjukat, ott tanultak meg kismotorozni, kerékpározni, a hintán hajtani magukat, a csúszda létráján felmászni, lepottyanás után újra talpra állni. Minden gyerekem sok barátot szerzett a téren, sokan közülük ovis társaik is lettek és még most is ritkán fordul elő olyan hét, hogy legalább háromszor, de inkább négyszer ki ne menjünk. Bálinttal délelőtt is, a nagyokkal pedig ovi után. A játszótér második otthonunkká vált.

Hiányozni fog, hogy ősztől már ritkábban és kevesebbet tudunk majd kijárni. De azért ha csak alkalmunk lesz, menni fogunk!

Paszternák Natasa

2009. május

Gondolatok a korai nyelvtanulásról

2010-02-08T12:01:00.000-08:00

„A korai nyelvtanulás eredményessége neurológiailag is alátámasztott tény, mivel a kutatások szerint egy gyermek hétéves koráig képes bármilyen nyelv tökéletes fonológiai elsajátítására. Ez után a kor után ez a képessége fokozatosan hanyatlik. Hároméves korára már kialakul a nyelvtanuláshoz szükséges implicit memória, ami azt is igazolja, hogy az óvodai nyelvtanítás helyénvaló. Egy kb. hétéves gyermekben pedig már egy bizonyos szinten tudatosítható az a tény, hogy az anyanyelven kívül más nyelv, más nép és kultúra is létezik. Egy idegen nyelv korai tanítása – bizonyos alapvető feltételek teljesülése esetén – az anyanyelv fejlesztéséhez, tökéletesítéséhez is hozzájárul. Ezzel a neveléssel a különböző népekkel szemben esetleg kialakulandó előítéletek, „idegen”-komplexusok is jelentősen csökkenthetők. Természetesen a később elkezdett nyelvtanulásnak is vannak előnyei. Ilyenek például a tanuló fejlettebb olvasás- és íráskészsége, az anyanyelv rendszerének és a tanulási stratégiáknak bizonyos fokú ismerete és a többrétű háttértudás. Sokáig versengett egymással a két különböző szemléletet – korán vagy később kell-e elkezdeni a nyelvtanulást – valló szakemberek tábora. A legújabb kutatások alapján azonban úgy tűnik, hogy a korai nyelvtanulás fontosságát támogatók elméletei igazolódnak.” (Luxemburgi Oktatási és Szakképzési Minisztérium 1997. szeptember 18–21. „Korai nyelvtanulás, és utána...?” című konferenciája)

Tanító, angol nyelvtanár és édesanya lévén...

vegyes érzelmeim vannak a nyelvtanítás manapság egyre divatosabbá váló, „soha nem lehet elég korán kezdeni” tendenciájáról. A fenti idézetben a 3 éves kort említik legelőször. Vajon mi a helyzet a babákkal? Nos, a piacon egyre meggyőzőbb, szülőket könnyen maguknak megnyerő módszereket találhatunk, de mielőtt elcsábulnánk, gondoljuk végig valóban van-e értelme.

Már pár hónapos kortól ajánlja tanfolyamait több nyelviskola is, köztük a Helen Doron Early English (http://www.helendoron.hu/). Mivel világszerte roppant népszerű a program, gyerekek és szülők ezrei fizetnek nem kis összegeket a tanfolyamért, nagy valószínűséggel hatékony lehet. A gyerekek biztosan nagyon szeretik a dalaikat, mondókáikat és a tanító nénit is, amennyiben szeretettel fordul feléjük, szépen énekel, sokat mosolyog stb., amivel le lehet venni egy babát a lábáról. Természetesen nem 3 hónapos korban. A minap beszélgettem erről az egyik barátnőmmel, akinek 14 hónapos a kislánya. Kíváncsiságból elmentek egy bemutató órára, ahonnan úgy jöttek el, hogy köszönik szépen, de nekik erre nincs szükségük. Valóban énekeltek a gyerekeknek, aztán a tanító néni egyesével odament minden babához és vagy tízszer elismételte egy játékállatka segítségével: „Hello, I’m a dog, I’m doggy. It’s a dog. It’s doggy”. Ez így ment még vagy 5 állattal. Látom magam előtt a szorgalmas kis diákokat, akik ülve anyukájuk ölében roppant mód koncentrálnak és eszükbe sem jut, hogy a többi babával foglalkozzanak, vagy netán elinduljanak felfedező útra a szobában. J

Létezik olyan is, hogy „Tanul a baba” program (http://home.hu.inter.net/~prochess/lovass/babylearn.htm). „E kis program lehetővé teszi egy "baba-oktató" módszer számítógépes alkalmazását. Az első 3 évben a kisgyermekek tanulási és alkalmazkodási képességei sokszorosan meghaladják a felnőttekét. Ennek szellemében már 4 hónapos kortól kezdve érdemes művelni, megdolgoztatni ezeket képességeket. Amennyiben ez rendezett formában történik - erről szól a Montessori-pedagógia is -, a kisgyermek szellemi képességeinek fejlődése jelentősen felgyorsul. Így lehetséges, hogy olyasmit is megtanuljon, amiről majd csak később tud számot adni.

Fejlődése folyamán sorra jönnek majd elő ezek a korábban megtanult készségek, ismeretek. A szoftverben választható tetszőleges szavak, illetve korongokkal jelzett számmennyiségek bemutatása. A bemutatókat napi 5-15 perces foglalkozások formájában ajánlott megtartani, ameddig ez a kisgyermek érdeklődését leköti.
Célszerű a bemutató során a szavakat (betűt) a megjelenítéssel együtt kimondani (akár több nyelven is!).
A leghasznosabb a szavak által jelölt tárgyat egyidejűleg megmutatni (fejleszti az asszociációs emlékezetet).
Hasonlóképpen a korongokkal, számokkal mennyiségeket lehet megismertetni, célszerű ezeket is egyidejűleg kimondani. A bemutatott szavakat, korongokat, számokat - a figyelem fenntartása érdekében - gyors egymásutánban, pár másodperces időközökkel ajánlatos váltani.”

Ami a személyes véleményemet illeti,

nem hiszek benne, hogy a 3 hónapos gyermekemet különböző angol szavak elsajátításával kellene tréningeznem. Egy ilyen pici babának az édesanyjára van szüksége leginkább. Szeretetre, ölelésre, becézgetésre, ringatásra, biztonságra. Legkevésbé sem arra, hogy heti rendszerességgel tanfolyamra hordják és otthon naponta a tudatalattijába sulykoljanak dolgokat. Még akkor sem, ha ez játékos formában, dalokkal, mondókákkal történik. Egészen más, ha a szülők ismernek idegen nyelvű dalokat, mondókákat, esetleg van ilyen cd otthon és azt alkalmanként meghallgatják vagy énekelnek neki. Ennek ugyanolyan szerepe van, mint a magyar nyelvű éneklésnek, zenehallgatásnak, azzal a különbséggel, hogy a baba ismerkedik egy másik nyelv hangzásvilágával is.

Onnantól kezdve, hogy a baba már képes utánozni a szüleit,

mondókákat, dalokat el lehet vele játszani, megint csak új megvilágításba kerül az idegen nyelv tanulása. Hiszen, ahogy az anyanyelvét egy másik nyelvet is képes a gyermek az utánzás, mímelés és a rengeteg játékos ismétlés segítségével elsajátítani. Úgy gondolom, hogy körülbelül ilyentájt szeretnék kicsit több figyelmet szentelni ennek. A kicsit több alatt természetesen nem napi gyakorlást értek, hanem egy-egy mondókát vagy dalocskát, melyet én énekelek, mondok és közösen mutogatjuk.

Majd mikor már nagyobbacska lesz, és beszélni is tud,

akkor játszunk majd „angolosdit”. Megterítünk angolul, vagy az állatkertbe angolul megyünk. Hisz gyerekeknek egyáltalán nem jelent gondot, ha egy dolgot többféleképpen hívunk. Gondoljunk csak arra, hogy az édesanyjukat hányféleképpen hívják a gyerekek és ez sem okoz problémát. A játszótéren, akárhogy is nevezi egy gyermek az anyukáját, az összes többi tudja, kiről beszél.

Itt merül fel a kérdés, hogy bekapcsoljuk-e a gyereknek az idegen nyelvű mesecsatornát. Gondolván, hogy az majd helyettesíti az idegen nyelvi környezetet, meg az ismerősünk ismerősének a valakije, aki kiköltözött, külföldre így tanulta meg a nyelvet. Hát, azt kell, hogy mondjam, hogy szerintem ennek is csak akkor van már értelme, amikor a gyerek azt nézi, ami érdekli és meg akarja érteni, hogy mi történik abban a mesében. Ez esetben valóban sok új szót, kifejezést lehet elsajátítani felnőtt fejjel is.

Egyre több óvoda kínál lehetőséget idegen nyelv tanulására heti egy-két alkalommal.

Ezeken a foglalkozásokon rengeteget játszanak, énekelnek, mondókáznak a gyerekek és a legtöbb esetben nagyon szeretik. Sok mindent el is sajátítanak, így némi előnnyel érkezhetnek az iskolába azokkal szemben, akik nem jártak ilyen foglalkozásra. Ez az előny azonban pár hónap alatt eltűnik, hiszen az iskolában mindent elölről kezdenek. Még a két tanítási nyelvű iskolákban sem követelmény az előzetes nyelvismeret a felvételhez.

A két tanítási nyelvű óvodák és iskolák újabb kérdés sorozatot vetnek fel a témában. Speciális módszertannal dolgoznak, és elképesztő lehetőségeket biztosítanak. További részletek: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2004-04-np-Schuttler-Nyelvtanulas

Mielőtt megszületett a kisfiam én is a fenti cikkben említett iskolában dolgoztam. 1-4. osztályig tanítottam angolt és bizonyos tantárgyakat angol nyelven. Az első két évfolyamot a legtöbb gyerek szinte probléma nélkül teljesítette, hiszen játék és móka az angol óra. Még akkor is, ha alkalmanként fel kellett mérnünk a tudásukat. Az elsősök kimondottan szerették a felmérőket (persze, ha csak a szülő el nem ültette benne a „jaj ne, dolgozat” hozzáállást). Harmadik osztálytól, amikortól a környezetismeretet is angol nyelven tanítjuk, elkezdett „nyílni az olló”. A jók nagyon jók lettek, a szorgalmas bár kevésbé tehetséges gyerekek még tudták tartani velük a lépést, de a kevésbé szorgalmasak, kevésbé tehetségesek elkezdtek leszakadozni. Hiába a játékos oktatás, a rengeteg gyakorlás, szemléltetés stb. itt már komoly tananyag van. Magyarul sem könnyű megérteni 9 éves fejjel, hogy mi a különbség, olvadás és oldódás között, hát még angolul!

Tudomásul kell venni, hogy ez nem minden gyereknek való

Nagyon fontosnak tartom, és a jelentkező gyerekek szüleinek mindig el is mondom, hogy ne akarják szimpla divathóbortból vagy a saját elvárásaikat, elképzeléseiket kielégítendő, minden áron beerőszakolni gyermeküket a kéttannyelvű osztályba. Tudomásul kell venni, hogy ez nem minden gyereknek való.

Édesanyaként most már én is szembesülök vele, és valóban nem könnyű, hogy a gyermekem nem lehet minden területen tökéletes. Vannak erősségei és vannak gyengébb területek, melyeken segíteni, fejleszteni kell. Ha ezt nem fogadnám el és nem tartanám szem előtt, amikor majd óvodát, iskolát keresünk neki, komoly hibát követnék el. Ha olyan követelményeket támasztanék elé, melyeket nem, vagy csak nagyon nehezen tudna teljesíteni, folyamatos falakba ütközne, kudarcot kudarcra halmozna, és előbb utóbb úgy megutálná az egészet, hogy egy éltre elmenne a kedve tőle. Sajnos a szülői nyomás sokszor nagyobb a gyerekeken, mint az iskolai. Nagyon fontos, hogy a szülők belátók legyenek gyermekeikkel szemben, támogassák, és ne kényszerítsék őket.

Szeretném hangsúlyozni, hogy bár hivatásomból adódóan teljes mellszélességgel támogatom a korai (nem 3 hónapos kortól) nyelvoktatást, tény, hogy aki az általános iskolában normál óraszámban kezdi és a megfelelő kezekbe kerül, rövid idő alatt el fog jutni látszólag ugyanarra a szintre, mint azok a társai, akik az óvodában kezdték. Hogy akkor mi értelme hamarabb kezdeni? És mit jelent a látszólag? Akit bővebben érdekel, ajánlom figyelmébe dr. Kovács Judit írását: http://www.pagony.hu/index.php?page=article&id=342

"A nyelvet magas fokon birtokló nyelvtanár a kisiskolásokat vagy az óvodásokat nem tudja azon az egyszerű alapon sikeresen tanítani, hogy a sok nyelvtudásból kevesebbet ad át nekik. A tapasztalatok egyértelműen azt látszottak igazolni, amit a szakma már régebben megfogalmazott: a kisgyermekek idegen nyelvi fejlesztése speciális feladat..." (dr. Kovács Judit)

Szíjártó Bettina, angol nyelvtanár, tanító

2009. május

Homeopátia - mit kell tudnunk az otthoni alkalmazásról

2010-02-07T06:16:00.000-08:00

Egyre több helyen hallani, olvasni a homeopátiáról.

Bevallom én, először a szülés alatt alkalmazható szülést segítő szerekről hallottam, de nem volt elég információm, így innen-onnan, fórumokról, ismerősöktől informálódtam. Az ember nem szívesen gyógyszerezi magát, főleg nem a gyermekét. Mivel ezek a gyógyszerek vény nélkül kaphatóak a patikákban, elengedhetetlen, hogy vagy a gyógyszertárban, vagy máshol beszerzett kellő információ birtokában alkalmazzuk őket. Sajnálatos módon két gyógyszertárban is azt tapasztaltam, hogy a gyógyszerészeknek halvány lila fogalmuk nem volt melyik szer mire való, mit jelentenek a potenciálok. És gondolom nem csak nekem van ilyen tapasztalatom.

Több helyről szerezhetünk be ingyenes kiadványokat, informálódhatunk interneten, de vannak olyan kérdések (legalábbis bennem felmerültek), amikre ezekben sem találtam a válasz. Olyan kérdéssel pedig, mint hogy mit jelentenek a potenciálok, vagy olyan problémával, mint a szülés utáni hajhullás, csecsemőkori hasfájás, nem fordulunk Homeopátiás orvoshoz. Hogy ezekre a kérdésekre is választ kaphassunk, egy interneten is kérdezhető orvost, Homeomamit kérdeztem. Homeomaminak a gyerekek nevezték el, akiket a környezetében bogyókkal kezel nyolcadik éve.

- Mit kell tudnunk a homeopátiáról? Miben más, mint a hagyományos orvoslás?

A homeopátia nem betegségre, hanem egyéni tünetekre rendel szereket. Pl egy torokgyulladásnál mást kap az, akinek ég a torka, megint mást, akinek gombócérzete van nyelésnél. Alapja a megfigyelés. A tünetek az immunrendszer nem megfelelő működését jelzik. A homeopátia szerei növényi és ásványi eredetűek, és az immunfolyamatokat erősítik, a megfelelő irányban.

- Milyen hibákat követhetünk (követünk) el, ha orvosi felügyelet nélkül alkalmazunk homeopátiás szereket?

A magas potenciájú szerek erősen hatnak a lelki folyamatokra, és krónikus betegségeknél átmenetileg erősíthetik a tüneteket. Krónikus betegségek kezelését bízzuk homeopata orvosra.

- Mit jelentenek a potenciák? Mikor milyet használjunk?

Otthoni használatra a 15 CH és 30 CH szerek alkalmasak leginkább. Ezeket akut esetekben (láz, hasmenés, stb.) használjuk. A szám és a betű hígítási lépcsőt jelez. Minél nagyobb a szám, annál nagyobb a hígítás. A gyógynövényekből készült szereknél, mint pl, az Echinacea, vagy szoptatásnál az Urtica urens, ahol a fitoterápiás hatást akarjuk kihasználni alacsony, D4, 5CH hígítást alkalmazunk. Otthonra egyedül az Arnica montana ajánlott 200CH-ban, elsősegélyszerként.

- Mi a teendő pl., ha a patikában csak alacsonyabb potenciájú szert kapunk, mint amit szeretnénk? Helyettesíthetjük, vagy kizárólag az előírt potenciát alkalmazzuk?

Elvileg nem helyettesíthető. De akut esetben pl. szedhetünk 9 CH-s hígítást, gyakrabban, félóránként 5 golyót, javulásig. Kivétel a Pulsatilla és a Drosera szerek, ahol 15 CH alatti hígítás nem javasolt otthoni használatra.

- A homeopátiás gyógyszerek laktózt tartalmaznak. Laktózérzékenyek, tejfehérje allergiások szedhetik a szereket?

Igen, oldják fel vízben. Nem kell megvárni amíg elolvad, azonnal használható. 1-2 dl vízbe 5 golyó, az adag utána 1-2 korty a szájban tartva. Kisgyerekeknek, babáknak is így adhatók a szerek.

- Meddig kell alkalmazni a homeopátiás szereket?

Immunerősítésre pl. az Echinaceat kúraszerűen, egész télen át 5 CH-ban, az oscillot influenza megelőzésére heti 1x.
Betegségeknél a tünetek javulásáig akár óránként, később napi 2-3 alkalommal, 3 napon át. Alkati szert is előírhat az orvos rendszeres szedéssel.
Allergiaszezonban is kúraszerűen szedhetjük az allergén növény homeopátiás hígítását, és a homeopátiás antihisztamint, a Histaminumot.

- Ha gyermekünk még nem beszél, honnan tudhatjuk, hogy melyik szert adjuk, ha pl. más szer használható fájdalmas hasmenésre és más a fájdalom nélkülire.

Ilyenkor a külső tüneteket, pl. széklet színe, gyakorisága, kísérő és kiváltó tünetek stb. figyeljük meg. Az is lényeges mi javítja, vagy rontja a közérzetet. pl. vigasztalás, ringatás, vagy az ágynyugalom, hideg, vagy meleg ital, nyomás a hasra, görnyedt, vagy feszes tartás, stb. A könyvekben ezeket részletesen leírják.

- A tüneti szereknél ha több tünet is fennáll, amelyekre külön-külön gyógyszer van, mi a teendő? Melyiket alkalmazzuk?

Az aktuális tüneteket a jól választott szer lefedi. Pl. hasmenés + fogzás+hiszti+piros fél arc=Chamomilla.
Ha nincs ötletünk, adjunk komplex, több összetevős készítményt, vagy bevált kombinációt.
Pl. száraz köhögésnél: spongia-drosera-cuprum, vagy hasmenésnél podophyllum-arsenicum, magas láznál aconit, utána belladonna, allergiás reakciónál apis+histaminum, stb.

- Menstruációt megelőző idegességre, érzékenységre mikor kezdjük el szedni a gyógyszert?

A ciklus utolsó tíz napjában szedhető. a menstruáció kezdetéig.

- Mi anyukák tudjuk, hogy a csecsemők, kisgyermekek bizony gyakran felébrednek éjszaka, aminek számos oka lehet: fogzás, szeparációs szorongás stb. De mikor beszélünk alvásproblémáról? Mikor igényel kezelést?

A gyerekek sokszor a mi problémáinkat élik meg. Egy-egy alkalom nem gond, pl. ha izgalom éri, vagy lelki megrázkódtatás, öröm, de ha sorozatban nem alszik, akkor érdemes homeopátiás orvoshoz fordulni. Otthon a Sedatif PC-t próbálhatjuk ki. Fontos, hogy a kiváltó okot megtaláljuk, ez néha egy ijesztő árnyék, vagy zaj, vagy emésztési probléma is lehet.

Ha nem kaptál minden kérdésedre választ, Homeomamitól a www.homeopatia.info.hu oldalon kérdezhetsz a kérdezz-felelek rovatban.
Sürgős esetben hétköznapokon 9-17 óráig hívhatod a Homeopátiás Baráti Kör Egyesület Homeopátiás és Schüssler sók orvosi tanácsadó szolgálatát a 06-70-376-0606 telefonszámon.

Hamarosan olvashatsz a szülés alatt alkalmazott szerekről, illetve arról, hogy milyen szereket érdemes otthon tartani.

Milyen a jó gyerekcipő?

2010-02-06T02:18:00.000-08:00

Minden szülőben felmerül a kérdés, legkésőbb, amikor gyermeke tipegő korba lép, hogy milyen cipőben járassa csemetéjét, adjon-e rá otthon cipőt, ha igen, milyet, ha nem, miért, stb. Ezer kérdés szokott ilyenkor elhangozni. Kapunk is néhány általános tanácsot, ismerősök meg 1-1 cipőmárkát ajánlanak. Ha megpróbáljuk mélyebbre ásni magunkat a kérdésben, arra a meglepő következtetésre jutunk, hogy még annyira sem látunk világosan, mint annak előtte. Minden cipőgyártó esküszik arra, hogy az ő általa kidolgozott talp a legmegfelelőbb. Ezek persze egymástól eltérőek. Aztán ott vannak a gyógycipők is, van aki megelőzés céljából is ilyet ad gyerekére. És vannak divathullámok is, amiknek hatását nem tudjuk elkerülni.

Amikor megszületett a fiam, azt gondoltam, én soha nem adok majd használt cipőt a lábára. Majd én mindig megveszem a legjobbat neki. Hamar rá kellett jönnöm, hogy barátnőm kisfia által kb. 2x felvett cipő még nem minősül használtnak, és fogalmam sincs, mi a legjobb. Azóta már jártunk ortopédián is lúdtalp miatt, pláne érzékeny lettem a cipőválasztás témájára. Ezért nagyon örültem, amikor egyik barátunkról kiderült, ő gyógytornászként éppen a lábakra specializálódott.

Hollós Barnabást faggattam tehát arról: Milyen a jó cipő?

Mindenek előtt szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon fontos eldönteni egészséges-e gyermekünk lába. Ha igen, akkor az alábbi válaszok helytállóak. Ha nem, akkor mindenképp konzultáljunk szakemberrel, mert individuális megoldásra van szükség!

Egészség-betegség kérdésében segít eligazodni ha a gyermekek az ajánlott életkorokban részt vesznek a mozgásszervi szűrővizsgálatokon.

Mikor esedékesek ezek a szűrővizsgálatok?

Az aktuális vonatkozó jogszabályok szerint az életkorhoz kötött
szűrővizsgálatok (most csak a mozg.szervieket írom le):
0-4 napig: csípőficam
1,3,6 hónapos korban: mozgásszervi vizsgálat, (csípőficam 4 hónapos korig)
1éves korban és 6 éves korig *évente*: mozgásszervek vizsgálata (főleg láb és gerinc) /tehát nem a 3 éves kori az első/

6-18 éves korik 2 évente: mozgásszervek vizsgálata (főleg láb és gerinc)

Az más lapra tartozik, hogy Magyarországon nincs ennek az egésznek kultúrája, így ha ezeket nem csinálják meg, vagy nagyon antipatikus, aki végzi, akkor keressünk magán úton valakit akiben megbízunk. Volt szerencsém látni, sok olyan egészségügyi könyvet, amit úgy töltöttek ki, hogy tele van ellentmondással azaz a gyermek a környéken se volt.

Jöjjön a klasszikus kérdés: milyen a jó cipő? mikortól adjunk cipőt a gyerekekre? Miben járjon otthon, és miben az utcán? Miben nyáron és télen?

Először is érdemes világosan látni, hogy mire való a cipő. A lábbeli nem fejleszti a lábat, hanem védi bizonyos környezeti hatásoktól. Ebbe persze belefér, hogy a kifelé döntött ún. szupináló sarok és egy erősebb kéreg védi a bokát a bedőléstől. De ennél jobban misztifikálni a cipőkérdést álláspontom szerint szükségtelen

Tehát a jó cipő véd és engedi a fejlődést. Ezért az orr része kellően magas, a cipő szélessége összhangban van a lábbal és elől sem keskenyedik el. Anyagát tekintve a talp hajlékony, a felsőrész pedig jól szellőző.

Az előbbiekből is következik, hogy a lábra állás előtt nem érdemes forszírozni a cipőviselést. Amúgy, akkor adjunk a gyerekünkre cipőt, ha a hőmérséklet vagy egyéb környezeti tényező szükségessé teszi. Ez igaz otthonra is.

Sokkal inkább érdemes minél többet olyan helyen lenni, ahol egyenetlen, puha talajon szabadon mezítlábazhatnak a gyerkőcök.

Milyen problémákat okozhat a rossz cipő?

Hála Istenek az egészséges gyereklábak sokat kibírnak. Tehát ideig óráig tartó rossz cipő viselése semmilyet. Ezzel nem a tudatos választásról akarom lebeszélni az olvasót, hiszen a láb toleranciaküszöbe is egyénenként különböző. Ne próbálgassuk a divat kedvéért, hogy hol a határ.

Érzékenyeknek akár térd és gerinc problémát is okozhat.

Pénzkérdés-e a jó cipő? Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akiknek a szakember valamilyen cipőt ajánl. Egy bizonyos kor felett a gyerekeknél is fontos kezd lenni a divat, és a szülőnek is a design. Tudunk itt kompromisszumot találni?

Sajnos ami jó minőségű annak sokszor ára is van. Itt inkább azt hangsúlyoznám, hogy ne a márkát fizessük meg, engedve a hozzá tartozó marketingvarázsnak. Hanem a fentebb írtaknak megfelelő cipőt igényes kivitelben.

A talpkiképzésnél az a jó, ha belülről nincs kiképezve. A harántemelő is szükségtelen. De ha van olyan lábbelije a gyereknek amiben van, attól semmi baja nem lesz.

Itt megint az igényesség a lényeg. Azaz, hogy az elterjedt un. biopapucsok jó része a saroknál jóval szélesebb mint kéne. Ezért a stabil támaszra törekvő idegrendszeri szabályozás miatt a gyermek jó eséllyel bedönti a bokáját. Tehát nem a márka számít hanem, hogy ne legyen se szélesebb se keskenyebb mint a láb. De ha a gyerek úgyis lerúgja és jó kis masszív lába van akkor jó lehet a kínai piacos is. Ahhoz viszont nem szoktatnám hozzá, hogy lábbeli nélkül egy lépést sem teszünk, sőt ellenkezőleg.

Azt gondolom, hogy nincs olyan, hogy általában. Van akinek minden mindegy. Van akinek a lába kis támogatást és van akinek komoly segítséget kíván.

Hangsúlyozom a kulcs annak eldöntése, hogy a gyerekem melyik csoportba tartozik. Ha egészséges, jól fejlődő akkor valóban jó neki egy igényes kivitelű méretében megfelelő, sarkat tartó cipő.

Ha nem, akkor szülessen, a szülő-gyermek-szakember számára egyaránt elfogadható megoldás, igazad van ebbe a design is beletartozik.

Ha már van szakember, akkor ő tud konkrét helyet is ajánlani, ahol árban a legkedvezőbb. Ha az az ár még mindig sok akkor az már szociális kérdés.

És ezzel megint visszaértünk, hogy akár szakmai akár szociális oldalról közelítünk individuális megoldásra van szükség.

A láb szempontjából egészséges, jól fejlődő lábú gyerekek szülei, meg bátran spóroljanak és ne stresszeljék magukat a közhangulat miatt.

A talpkiképzésben, a sarokemelés, harántemelés módja szokott eltérni, de amit te mondtál, ezeknek a különbségeknek nincsen jelentősége, nem?

Újra írom egészséges nem veszélyeztetett gyereknél szerintem nincs.

A harántemelő nem szükséges, azt viszont nem merném állítani, hogy bármi bajt is csinál, pláne ha többféle cipőt váltogat és mezítlábazik is.

A sarokemelés alatt gondolom sarokdöntést értesz. Ha enyhén kifele dönt azaz supinál a sarok és erősebb kéreggel párosul az nem baj, bedőlő bokájú gyerekeknél kifejezetten jó.

A különbségeknek akkor van jelentősége ha az adott lábnál van valami funkciója. Akinek arra nincs szüksége minek vegye meg csak azért mert a gyártó szerint az úgy általában a legjobb.

Félelmetesen uralja a gondolkodást a marketing. Bezzeg a gerincferdült gyerekek ellátását nem kapták így fel a gyártók pedig legalább ennyire lényeges csak az nehezebb terep marketing szempontból. De ez más téma és messzire visz.

Rengeteg jó cipőmárka van, melyek azzal hirdetik magukat, hogy anatómiailag a legjobbak, mindegyikben van némi eltérés is. Hogyan tudja a laikus szülő eldönteni a kérdést? Van jelentősége, hogy siesta, falcon, superfit, elefanten, stb típusú cipőt veszünk? Vagy ennél egyszerűbb szempontok vezéreljenek?

Attól aki azt mondja, hogy anatómiailag a legjobbat kínálja, már csak elvből sem vennék. Tekintve, hogy ez a fogalom nem létezik. Az egészséges láb nem egy minden paraméterében egzaktul meghatározott forma, hanem inkább egy gyűjtőnév amibe számtalan egyéni, alaki variáció belefér.

Ha muszáj állást foglalni, akkor azt a gyártót preferálnám aki méretenként 2-3-féle szélességben is kínál lábbelit. És a sarokdöntésen és kéregkialakításon túl nem akar még számtalan más érvvel is győzködni.

A egészséges gyermeknél a szülő igen is merjen a megérzéseire hagyatkozni és fütyülni a közvéleményre.

Amúgy vannak olyan jó nevű gyógyászati segédeszközgyártó cégek akik saját gyártású cipőket is forgalomba hoznak, kevésbé borsos áron.

Az igény szerinti cipőkről mondanál még pár szót? Például: ovis benti, sportcipő, motorozás, játszó, séta, ünneplős. Mire ügyeljünk? Mennyire szolgálja a cipő az igényeinket?

Minél többféle, igényes, méretben és bőségben megfelelő lábbelit használ az egészséges gyermek, annál jobb. Már csak nevelési szempontból is jó, ha kialakul a cipő váltás, később zokni váltás igénye. Kinti, focizós, váltó, ünneplős, kirándulós, jobban és kevésbé zárt. És persze vannak a lábbelit egyáltalán nem igénylő helyzetek.

Akinek problémás a lába szakemberrel konzultálva válasszanak.

Ha gond van a gyerek lábával, az hogyan, és mikor derülhet ki? Hova forduljunk? Hogyan foglalkozzunk vele? Mit tehetünk? Mit adjunk a lábára?

Például a már említett szűrővizsgálatokon. Óvakodjunk, attól hogy túl sokat vizsgálgassuk vagy vizsgáltassuk a gyerekünket. Ha a szűrést végző személy sehogy sem szimpatikus, akkor persze keressünk még egy szakembert gyermekortopédust vagy gyógytornászt.

Ha gyermekünknek panasza van, akkor egyértelmű, hogy segítségre van szükség. Nyilván ehhez szem kell észre venni, mert a kicsik még nem tudják verbálisan kifejezni problémájukat. De azt azért a laikus is érzi ha gyermeke, lábával kapcsolatos komfortérzete csökkent. Ne adjuk fel amíg nem sikerült megoldást találni a problémára. Legyen az fájdalom, sántítás, extrém fáradtság, bőrpír vagy bármi.

Arra a kérdésre, hogy ha kiderült, hogy bármi okból is de problémás a gyermekünk lába mi a teendő, csak azt tudom mondani, hogy individuális megoldásra van szükség. Már csak nevelési szempontból is lényeges, hogy szokja meg a gyerekünk és mi is, hogy ezekben az esetekben az intuíción túl legalább egy tanácsadás erejéig, szakemberre is szükség van.

Nem eltitkolni akarjuk a tapasztalatainkat, de van akinek cipő kell, van akinek betét, van akinek tanács, van akinek további vizsgálat, van akinek mozgásterápia és így tovább. Ha ezt itt most részleteznénk félő, hogy ki-ki kiválasztaná a számára leginkább elfogadható megoldást anélkül, hogy avatott szemek elé kerülne a probléma.

Meddig fontos a jó cipő?

Ez attól függ, hogy mennyire strapabíró a lábunk. Van akinek egy életen át se árt meg a rossz cipő. De ez a ritkább és a kisgyermekkorral nem érnek véget a láb megpróbáltatásai, sőt! Súlygyarapodás és magasságnövekedés, fokozódó igénybevétel és ráadásul az élet sokszor nem engedi, hogy ki-ki alkatának megfelelő munkát végezzen. Ezért a jó lábbelit, ami lehet akár szandál vagy papucs is tekintsük prevenciónak.

Hollós Barnabást megtalálhatjátok a http://engyogytornam.hu/ oldalon, ahol személyes tanácsadást is kaphattok.

Legközelebb a mozgásszervi változásokról beszélgetünk majd Barnával, ha van kérdésed, tedd fel már most!

És te hogyan választottál cipőt a gyermekednek? Milyen szempontok alapján döntöttetek, hogy mikor, és milyen cipőt adtok a gyermeketekre? Hol kaptál ehhez segítséget?

Bölcsi vagy nem bölcsi?

2010-02-05T09:37:00.001-08:00

Ez itt a kérdés…

Nem véletlenül mondják:
- Gyereknek gyerek a társa.

Van, akinek azért kell beadnia gyermekét, mert vissza kell mennie, dolgozni. Én viszont azon szerencsések közé tartozom, aki csupán a gyermek „érdekeit” figyelve szánnám rá maga, eme elhatározásra. De hogy ez mennyire jó döntés vagy sem?

Kérdezgettem gyermekorvosokat, akik a még meg nem érett immunrendszer miatt csak az óvodáskort preferálják. Számos pszichológiai kísérletet és vizsgálatot olvasva arra a következtetésre jutottam, hogy azok az anyukák, akik nagy felelősséggel „szolgálják” gyermekeik csecsemőkori igényeit, valószínűleg jól látják el anyai feladataikat bölcsődés, ill. óvodás korúvá cseperedett gyermeküket is: bátorítják önállósági törekvéseiket és próbálkozásaikat az új helyzetekben, mindig készek a segítségre, ha szükségük van rá.

Talán csak én foglalkozom ezzel a kérdéssel túl sokat, de valóban érdekelne, ők hogyan élik ezt meg. Hiszen mi is túléltük anno.
Zsomborom most 2,5 éves és észreveszem, én már nem vagyok Neki „elég”. A bölcsiben számos olyan dolgot tanulna, amit valószínűleg itthon jóval tovább tartana elsajátítania. Legyen szó a bilire szoktatásról, a rendszerességről, a szocializálódásról…

Egyszer el kell szakadni, de ha ez túl korán van? Gondolom gyermeke is válogatja. Fanni lányomat szerintem nehezebb lesz, ő sokkal ragaszkodóbb, anyásabb. Zsombi viszont talpraesettebb, könnyen barátkozó, szeret társaságban lenni, a gyerekeket meg kimondottan imádja.

Nyílt nap alkalmával szinte pillanatok alatt feloldódott. A falon egy nemrégiben olvasott könyv címe díszelgett, ami az én szívemhez is közel áll:

„Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje”(Adele Faber és Elaine Mazlish)

Megnyugtatott az a tudat, hogyha a könyv szerint „nevelik”, foglalkoznak az én egy szem kisfiammal, akkor valóban nem csinálok semmi rosszat.

Ez mind szép és jó, viszont hogy nehogy egyszerű dolgunk legyen Nekünk szülőknek, megkaptam az első hideg zuhanyt, miszerint fölvették ugyan a gyermekemet, azonban munkáltatói hiányában nem szeretnének szeptemberben látni… Próbálkozzunk jövőre! Az ovival szintén ez a helyzet, hiszen csak iskolaérettség előtt 1 évvel kötelesek bevenni.

Úgy gondolom, ez nem velem kiszúrás.

Mivel emberek között, emberekkel foglalkozom, sokszor hallottam azt a megjegyzést, miért kell egy anyukának évekig otthon dekkolnia!? Aranyos kérdés... Bezzeg más országokban! Máshol 3 hónapig marad otthon az anyuka és megy vissza dolgozni. De azt elfelejtik, hogy ott biztosított a gyermek elhelyezése, van hova visszamenni, és van miért visszamenni. Sokunknak nem a munka „büdös”, más okok vezérelnek.

Ilyen keserű szájízzel kerestem fel egy családi napközit, csak hogy gyerekek között legyen. Szimpatikus vezetővel, szimpatikus fogadtatással találkoztam:

egészséges, biztonságos környezet, családias hangulat, 5-7 fős csoportok
életkornak megfelelő napirend kialakítása (evés, alvás, mozgás, játék, levegőztetés, foglalkoztatás… stb.)
napi négyszeri egészséges étkezés
életkornak megfelelő foglalkoztatás, játékok megfelelő szakemberekkel.

Lehet egész-, vagy fél napos, de alkalmankénti program is. Tehát vagy ez, vagy marad a jól megszokott otthoni környezet, ahol kevésbé tud úgy szocializálódni a gyermek, mint egy hasonló korú közösségben.

2 gyermekes anyuka révén, másik gyermekemet is beirattam bölcsibe, ahol korántsem biztos a bejutás, viszont ha egyiket nem veszik fel, akkor még egy évre marad az itthoni édes hármas felállás.

Flórián Tünde

TIC

2010-02-04T10:23:00.001-08:00

Zsomborom egy igazán izgága, sok mozgást igénylő kis lurkó, aki a 3 évének ellenére tud komoly és szófogadó is lenni. Mivel társasházban éljük mindennapjainkat, a mozgás (főleg így télvíz idején) elég korlátozott (az örökös fegyelmezés ellenére), az energiájuk levezetése, sokszor a szomszédok nemtetszését válthatja ki.

Mint minden életkornak, az óvodáskor előtti időszaknak is megvannak a maga szépségei és buktatói. Kezdődik az alvás, altatás, étkezés, napirend kialakításából fakadó kérdésekkel, dilemmákkal. Majd ha minden a helyére állt, megjelenik a dackorszak, mely ember- és gyermekpróbáló egyszerre. Bár a nagyok úgy tartják, a testvérek közötti kis korkülönbség az ideális, egy születendő kistestvér is megzavarhatja kicsiny lelki világukat. Hiszen itt is előtérbe kerülhet a testvérféltékenységből fakadó viselkedészavar, ami persze függ a gyermek vérmérsékletétől is. Vegyük csak a családon belüli pozíció megváltozását, a szülői figyelem kissé alábbmaradását. Mert bevalljuk, vagy nem, nagyon nehéz mindkettő igényét kielégíteni, megfelelni (http://tehogyan.hu/megfelelni_akaras) elvárásaiknak.A kettejük közötti veszekedéseket ugyan nézhetjük a pozitív oldalról is, hisz megtanulnak küzdeni, rivalizálni, megtanulhatják az önérvényesítés mikéntjét is.

Mindezt a kis bevezetést azért írtam le, mert próbáltam megérteni a miértjét annak a tünetnek, melyet pár héttel ezelőtt fedeztem fel a kisfiamon. Erősen pislogott, és ha fáradt volt, még intenzívebben. Vajon rossz szokás szüleménye ez, vagy több annál? Majd gyermekorvosunk megnyugtatott, ezt a jelenséget úgy hívják, tikkelés, amely a mi esetünkben spontán elmúlik.

De mi is az a tikkelés?

Gyermekek 5-10%- a érintett, gyakrabban fiúkon jelentkező,akaratunktól független izommozgás. Lehet átmeneti (1 évnél rövidebb ideig fennálló) egyszerű, vagy komplex, valamint mozgásos, ill. hangadásos. A mi esetünkben egyszerű, hirtelen fellépő, rövid ideig tartó, gyakran ismétlődő pislogásról van szó.

A kialakulásának oka ugyan máig nem tisztázott (számos kutatás szól amellett, hogy a „betegség” hátterében, az ingerület átvitelben szerepet játszó un. neurotranszmitterek agyi anyagcseréjét befolyásoló gén, vagy gének rendellenességében rejlik), és bár sokan írják, ez nem nevelési hiba, vagy érzelmi konfliktus eredménye, melyért bárki is felelős, engem mégis aggasztott a dolog. Majd hosszas családfakutatást végezve kiderült, családom környezetében előfordult hasonló, tehát ha nem is a betegség, de a hajlam valószínűleg örökölhető.

Később megtudtam azt, a legrosszabb, amit tehetek, hogy rászólok, hogy ne hunyorítson!És mivel nem rossz szokásról van szó, nem összetévesztendő a torokköszörüléssel, orrvakarással, hajtekeréssel.. stb.

De mi az, amit tehetek érte?

A kísérletek bizonyítják, hogy a zene hatással van a szívműködésre, vérnyomásra, izmok tónusára, bőrreflexre, azaz a vegetatív idegrendszerre, valamint az idegrendszer motoros, érzelmi és értelmi szférájának egyidejű és kiegyensúlyozott működését veszi igénybe. Így heti egy alkalommal zenebölcsibe is eljárunk, ahol gyermekek között, játékos mondókákat megtanulva, élő hangszerekkel ismerkedhetünk meg. Az első alkalommal ugyan kis gátlásosságot figyeltem meg, de később, amit észrevettem, hogy egyre többször spontán dalra fakadt.

És mivel a zene szorosan összekapcsolódik a mozgással, heti 2 alkalommal az Újpesti Torna Egylet révén, Jutka néni vezénylésével, baba-mama tornára is járunk. Az anyukák, a gyermekekkel, a szakedző által tartott órán megtanulják és elsajátítják a torna által adott mozgáskoordinációt.

Mivel lassan 3 éves lesz, és látok hajlandóságot a további folytatáshoz, megpróbáljuk a „mini torna” csoportot is, ahol már szülő nélkül, előtérbe kerül, az életkori sajátosságoknak megfelelő játékos mozgásanyag felhasználása.

"Nem alakíthatjuk gyermekünket olyanra, amilyenre szeretnénk. Úgy kell elfogadnunk és szeretnünk őket, ahogy Isten adta."
(Johann Wolfgang von Goethe )

Flórián Tünde

Terhességi hányingerről őszíntén

2010-02-04T10:17:00.000-08:00

„Halványan, de pozitív. Nagyon feldobott, és lelkes vagyok... gondolom, az első hányingerig!”

Így adtam tudtára egyik barátnőmnek sms-ben a hírt, hogy az aznap vele megvásárolt terhességi tesztem két kék csíkot produkált.

Ismét babát vártunk. Feldobott voltam, lelkes, izgatott, reményteljes. Ez a második terhességem volt, és nem mondhatom, hogy az első terhességem olyan iszonyatosan nehéz lett volna, a hányinger, és időnkénti hányások azért mégis hagytak bennem némi negatív emléket. Mindig csodálkozva néztem és hallgattam azokat a kismamákat, akik legyintetve közölték: hát persze, van hányingerem, meg néha hányok, de semmi komoly. Azt már remélni sem mertem, hogy nekem olyan terhességem is lehet, amikor nincsen hányinger.

Nekem a 6-7. hét fordulóján menetrendszerűen beköszöntött az esti (és nem reggeli) hányinger, ami aztán napról napra egyre korábban jelentkezett, míg végül egész naposba csapott át. Benedekkel a pocakomban még dolgoztam. Tanárként 1-1 óra megtartása néha igazán komoly kihívást jelentett. Soha nem tudtam, hogy ha szünetben eszem pár falatot, az vajon az óra végéig bennem marad-e. Hogy a pszichés gát miatt, vagy amúgy is, de nem történt baleset munka közben sohasem, de olyan kellemetlen szituáció előfordult azért, hogy a trolibuszról éppen hogy leszálltam, és máris távozott belőlem a reggeli az utca közepére a reggeli csúcsforgalomban. Mit ne mondjak, utána azért pár napig elég nehezen szálltam fel bármilyen járműre.

Szóval én akármilyen boldog voltam, a terhesség gondolatától és tudatától szörnyű gyarló módon azért még szenvedtem. Rossz volt az egész napos hányinger, és a szűnni nem akaró állapot. Ittam gyömbért, gyömbérteát, szedtem a B6 vitamint, próbáltam homeopatás bogyókat szopogatni, ettem reggel ágyba fekve kekszet (amit alig bírtam amúgy lenyelni, mert reggel folyton öklendeztem), ettem a sajtos tésztát, a nyers répát és almát. Nem volt semmitől sem jobb, se nem rosszabb. Csak reménykedni tudtam, hogy az első harmad végére megszűnik. Ha nem, majd ha megmozdul a baba, ha akkor sem, akkor meg majd szülés után.

De azért lássuk be, a 7. héten ez elég sovány vigasz. Benedekkel azért szerencsém volt. Első babaként tudta, nem terhelhet annyira meg. A 13. hétre elmúlt a hányinger, és néhány későbbi rosszullétet eltekintve ez a típusú probléma megszűnt. (Volt helyette sajnos más, de az nem a terhességem számlájára írandó.)

Villővel a hasamban azonban nem akart szűnni ez a hányinger. A régiek népi bölcsességeit hallgatva ekkor kezdtem reménykedni, hogy kislány van a hasamban. Na nem mintha ez tényleg szabályszerű lenne, hogy ha más a terhesség, más a gyerekek neme, de most speciel ez volt a helyzet. Szóval én reggel a wc-t látogattam meg először. Aztán valahogyan megreggeliztem, és leheveredtem a kanapéra, mert fekve kicsit jobb volt. Benedek meg szépen rászokott a mesékre, mert ennél többet nem tudtam nyújtani, pedig a terhességem elején még nagyon aktív életet éltünk, minden nap mentünk valahova.

A 8. héttől már csak akkor indultunk el, ha nagyon muszáj volt, akkor is zacskóval a táskámban. (Pedig idegen helyen nem nagyon volt rá szükség, de fő a biztonság.) Ismét megpróbáltam mindent. A nyers zöldségek gyümölcsök azonnal távoztak belőlem, egyedül a tésztaféléknek és a Nutellának volt esélye bent maradni. Máig sem tudom, miből is nőtt meg kislányom 4 kilósra, mert vitamint és tápanyagot nem nagyon bírtam magamba tuszkolni. De megnőtt, és egészségesen született annak ellenére, hogy az ebédet mindig egy pohár kólával fejeztem be, hogy ha egy mód van rá, bennem is maradjon.

Férjem nagyon együtt érző volt, igyekezett a finom falatokat inkább haza hozni, hogy élvezettel megehessem, aztán távozhasson, ha mégis úgy kívánja szervezetem. Esténként elpakolt, elmosogatott utánam a konyhában, és persze szó sem volt róla, hogy én főzzek.

A 13. hét környékén most is elmúlt az émelygés, de az étel bármikor tudott továbbra is távozni belőlem, egészen a szülésig. Annyi könnyebbségem lett, hogy az állandó rossz közérzet legalább megszűnt, aktívabban tudtunk járni Benével sétálni, játszani az udvarra, és a nyaralásaink is zavartalanabbul zajlottak.

Bevallom őszintén, én nem tudtam mosolyogva, és büszkén vállalni, hogy hányingertől szenvedek. Mert szenvedtem tőle. Ha valakinek már volt csúnya calici vírusos betegsége, akkor az sejtheti, hogy ez milyen. Olyan. Vannak jobb napok, és vannak majdnem teljesen jó napok is, és vannak ágyban fekvős napok. És ami a legrosszabb, hogy nem feltétlenül 2-3 napig tart az egész, hanem hetekig, van, akinél hónapokig.

Csodálatosan tud vegyülni a hányinger a gyomorégéssel, a gyomorfájással is, vagy mire elmúlik az émelygés, beköszönt a gyomorégés. Mint mindenhol, itt is vannak fokozatok. Én nem kerültem kórházba, nem fenyegetett kiszáradás, és azért a rossz közérzet is csak hetekig tartott. És ami a legfontosabb, ha visszagondolok a terhességeimre, tudok felidézni nagyon sok, örömteli élményt, ami tényleg a várakozásról, a babavárásról, az áldott állapotról szólt. De benne volt ez is, és amikor annak idején igyekeztem minél több praktikát megtudni, hogyan enyhíthetem a rosszullétemet, nehéz szívvel olvastam azokat a tanácsnak éppen nem mondható mondatokat, hogy „csak pár hét, egy kis rosszullét, szinte mindenkinek van.”

Úgy éreztem, nagyon béna lehetek, ha én nem tudom ezt mosolyogva viselni. Nagyon kevesen mertek őszintén beszélni arról, hogy tud olyan rossz lenni a terhességi hányinger, amivel otthon maradnak betegállományban, vagy nem tudják ellátni a nagyobb testvért, vagy éppen néha sírógörcsöt kapnak, hogy mikor lesz már vége. De aztán visszagondolva soha senki nem mondta, hogy bárcsak ne is vállaltuk volna ezt a babát. Mert az emberi agy olyan csodás, hogy a rossz emlékeket képes elfeledni. Ezt is. És csak annyi marad belőle, amit most itt leírtam.

Bár nincsenek tuti tippek, és sokan másra esküsznek, itt vannak a leggyakoribb praktikák, amiket próbáltam:

A reggeli hányinger ellen jó még az ágyban fekve elrágni egy háztartási kekszet. (Ez persze az engem ágyból kirángató Benedekkel kivitelezhetetlen volt, és nem is esett nekem jól. Már csak azért sem, mert sokszor nem reggel jött a hányinger, hanem napközben, délután.)
A gyömbér teája, vagy üdítője enyhíti a hányingert, émelygést. Nagyobb dózisban a B6 vitamin is csillapítja a hányingert. Ez nálam is bevált, bár meg nem szűnt, tartós szedésével azért kicsit ritkultak a hányások, és enyhült az émelygés is.
Ha nagyon émelyegtem, megpróbáltam sokat hanyatt feküdni, lassan mozogni, nem hajolgatni, és amikor csak lehet, aludni, mert attól enyhült az émelygésem.
Amit csak lehet, és nem esik jól, hagyj másra. Ha tényleg rosszul vagy, nem érdemes hősködni. Ha jobban leszel, úgyis örömmel fogsz bele majd bármilyen tevékenységbe, csak végre csinálhass valamit. De addig is tudd, hogy most is csinálsz valamit, babát növesztesz a hasadban!
Lehet, hogy egészségtelen, de nekem segített a hideg kóla is. Savtartalma segítette az emésztést, és a hányingert is csillapította.
Egy időre kihagytam a reggeli tejeskávét, mert azzal nem tudtam megbirkózni.
És a legfontosabb, hogy ne hagyd magad az olyan mondatoknak: „Á, én nem értem rá rosszul lenni!” Vannak tényleg olyan szerencsések, akiket elkerül a terhességi émelygés, de ez nem dicsőség és érdem kérdése!

Vártuk, itt van, de miért nem vagyok felhőtlenül boldog?

2010-02-04T10:13:00.000-08:00

Már legalább 10 éve készültem arra, hogy anya legyek.

Nagyon vártam. Végre eljött az idő, elhatároztuk, hogy utat engedünk, jöjjön, ha jönni akar. És ő jönni akart. Nagyon boldog voltam. A föld fölött jártam. Már az első napon világgá kürtöltem volna.

De történt valami. Nem tudom mi. Talán a hormonok. Minden nap rossz kedvem volt, sírógörcseim voltak, hirtelen törtek rám. Nem tudtam miért sírok. A világ összes bajáért. Ezzel még jobban belelovalltam magam, és bűntudatom volt, amiért lehangolt vagyok, pedig örülnöm kellene. Hány nő szeretne a helyemben lenni, akinek nem lehet gyereke.

Csak hánytam, aludtam és sírtam. Nem volt erőm felkelni sem, és nem volt kedvem semmihez. Annyit aludtam, mint még talán soha. Nem értettem mi lehet velem? Miért nem tudok örülni? Szegény férjem nem értett semmit az egészből. Egyszer zokogtam, utána jó kedvem volt. Kérdezte mi bajom, de nem tudtam elmondani.

A 17. héten egy csapásra elmúlt a menetrend szerinti hányás, és a rosszkedv is. Végre megtörtént, megmozdult a kis csoda odabent. Minden más lett. Nem csak tudtam, hanem éreztem is, hogy van valaki odabent, és újra nagyon boldog voltam. Már tudtam beszélni hozzá, mert megszemélyesedett előttem azzal, hogy éreztem. Egész nap erre figyeltem, nehogy elszalasszam akár egy mozdulatát is. Ha sokáig nem mozdult, aggódtam, de mindig megnyugtatott.

Nem volt több sírás, de a bűntudat megmaradt. Csak reméltem, hogy nem bennem van a hiba, hogy nem tehetek róla, hogy nem volt az egész 9 hónap felhőtlenül boldog, és talán nem vagyok ezzel az érzéssel egyedül. Mások tapasztalata, a védőnő és sok klinikai kutatásról, orvosok véleményéről olvasott cikk megnyugtatott, hogy „normális” jelenség a terhesség elején a levertség, lehangoltság. A hormonok művelik velünk ezt, nem tehetünk róla, de igazán megérteni csak az tudja, aki átélte.

Zakariás-Pipis Edit

Kismama torna - nem csak fizikai felkészülés a szülésre

2010-02-04T10:11:00.000-08:00

A második szülésemre a HM- Állami Egészségügyi Központban került sor, és a császármetszést követő délelőtt legnagyobb meglepetésemre egy gyógytornász keresett fel, hogy megmutasson néhány gyakorlatot, melyek megkönnyítik a mozgásomat, valamint válaszoljon felmerült kérdéseimre.Most én kerestem meg Forgács Katalin Kingát és kolléganőjét, Keresztes Ágit, hogy meséljenek munkájukról. A gyógytornászok ugyanis fontos szerepet tölthetnek be a szülésre való felkészítésben egy jól megtervezett, és a várandós testnek megfelelő mozgássorral, valamint számos információval testünkről, és lelkünkről.

Forgács Katalin Kinga, akivel én is találkoztam a gyermekágyas osztályon 12 éve dolgozik gyógytornászként. A MÁV kórházban (pár éve több kórház összevonásával már HM- Állami egészségügyi Központ a neve) kezdte, és az első pillanattól megkapta a kismamatorna vezetését is, majd később, kb. 10 évvel ezelőtt a kismamák kérésére beindította a baba-mamatorna foglalkozást is. Ezt a tornát vette át később Keresztes Ági, és kiegészítette a babák játékos fejlesztő gyakorlataival is. A gyermekágyas és a nőgyógyászati osztályra kb.7- 8 éve járnak, és nyújtanak segítséget.

Mikortól és kiknek ajánljátok a terhestornát?

"célunk a terhesség könnyebb kiviselése"

Tornán csak egészséges terhes vehet részt, a nőgyógyász orvos jóváhagyásával, legkorábban a 12. héttől. Személy szerint a 16.-20. hét között mindenképp javaslom elkezdeni, mivel ha innentől kezdve rendszeresen jár a kismama, akkor fokozatosan tudjuk őt hozzá szoktatni a növekedő megterheléshez, ami természetes vele járója a várandóságnak, az élettani változások következménye.

A részvétel előtt felmérünk mindenkit, hogy milyen mozgásszervi problémája van és milyen az edzettségi szintje. A gyakorlatok szintje nem haladhatja meg a terhesség előtt végzett gyakorlatok szintjét. A mozgássor összeállításával célunk a terhesség könnyebb kiviselése, megelőzve a terhesség alatt létre jövő hormonális és szervi változások negatív következményeit. Így lényegében pszicho-fizikális felkészítés a várandóságra, a szülésre és az anyaságra.

A vajúdás és a szülés hosszadalmas kimerítő folyamat, de ha már a terhesség alatt kialakítjuk a megfelelő erőnléti állapotot, könnyebb, gyorsabb lefolyású lehet. Ezt aerob gyakorlatokkal érhetjük el melyek, nem csökkentik az agyhoz és a szívhez jutó vér mennyiséget, csak átirányítják a vért a belső szervek felől a dolgozó izmok felé. Fontos, hogy enyhe gyakorlatokat alkalmazzunk sok légző gyakorlattal.

Tanítotok gáttornát is?

A gátizmok kontrollált működésének a megtanulása lényeges, mivel a méh meg növekedett súlyát a has és medencefenék izmok tartják, így ha ezek nem megfelelő erősségűek, megnyúlnak a terhelés hatására (akár 2, 5 cm-rel is). Ezen izomcsoportnak a szülésben is jelentős szerepük van, ahol megnyúlva-kitágulva engedik át a magzatot a szülőcsatornán. Medence fenék izmok megfeszítésének és ellazításának tudatosítása, izom kontroll begyakorlása a cél a kismamaság alatt, nem edzzük csak karban tartjuk ezen izmokat, és a gyakorlatok sorrendje előre mutat a szülés utánra, ahol majd az izmok erősítése lesz a cél.

A szülés alatt használható két légzőgyakorlatot is megtanítjuk a kismamáknak, melyek nemcsak őket segítik majdan a szülési fájások könnyebb elviselésében, de a baba számára is jobb oxigén ellátást biztosítanak!

Felkészítitek valamilyen módon a szülésre is a kismamákat? Miben tudtok még segíteni a fitten tartáson kívül a kismamáknak?

"hogy megismerjék a saját testüket és a terhesség alatti változásokat"

A kismamákat felvilágosítjuk a terhesség alatti változásokról, a szülésről, és a kórházban működő felkészítő programról. Ezek az információk segítik őket abban, hogy megismerjék a saját testüket és a terhesség alatti változásokat. Megismerhetik a szülés fázisait, azért hogy az esetleges félelmeiket eloszlassuk, így tudatosan készülhessenek gyermekük megszületésére. A relaxációs képesség kialakítása szintén fontos feladatunk, melyre a foglalkozás levezetéseként kerül sor.

Az aggódás, a félelem, amely bizonyos értelemben minden kismamánál jelentkezik, mint pszichés hatás kivetül a vázizmokra, s azok feszességét, néha fájdalmát idézhetik elő. Ezért is fontos, hogy minden kismama elsajátítsa a relaxációt. Sokszor a relax végeztével kerülnek elő a kérdések amik foglalkoztatják őket.

A kismama tornán kívül baba-mama tornát is vezettek, mondhatjuk, hogy baráti társaságok is kialakulnak a tornák során?

A baba-mama tornát is a hozzám járó kismamák hívták életre így azt kell mondja igen szoktak baráti társaságok kialakulni nálunk, amik szülés után is összejárnak.

9 leggyakoribb kérdés a gyermekágyból - gyógytornász válaszol

2010-02-04T10:09:00.000-08:00

Kati összefoglalta a gyermekágyas osztályon leggyakrabban felmerülő kérdéseket és azokra adott válaszait is:

1. Mikor fekhetek a hasamra?

Hüvelyi szülést követően első nap már lehet, de a mellek számára komfortosabb, ha kipárnázva fekszünk. (A medence alatt és a szegycsont alatt is párna legyen.)
Császármetszés esetén a varrat kiszedése után szabad hason feküdni, a következőképpen: a has alatt legyen puha összehajtott pokróc és a szegycsont alatt párna, vagy alkarra támaszkodjunk fel, így komfortossá tehető ez a helyzet, és a méhnek segítség az összehúzódásban és a hátunknak megfelelő pihenést ad.

2. Felemelhetem-e a nagyobb gyermekemet a császármetszés után?

Az első 2-3 hétben kerüljük a gömbölyű előrehajlást, inkább térdet, csípőt hajlítva vegyük fel, amit kell. Ebben az időszakban kerüljük a nagyobb gyermek felemelését, inkább üljünk le, és ő másszon az ölünkbe. A baba körüli teendők legyenek otthon köldökmagasságban, ezzel is kerülve az előrehajlott helyzeteket.

3. Mikortól lehet úszni menni?

Amint a váladékozások teljesen megszűntek, 6 hetes kontroll után. Vigyázzunk, mert a vízben kevésbé érezzük, mikor fáradunk el, inkább kevesebbet.

4. Mikor kezdhetek el tornázni, hasizmot erősíteni?

A szoptatás időszakában a gyakorlatok ne okozzanak kifáradást, izomlázat, csak kellemesen átmozgatóak legyenek! Mivel negatívan befolyásolhatják a tejtermelést vagy minőségben, vagy mennyiségben. Érdemes kiürített mellekkel kezdeni mozgást.
Általánosságban: Az első 6 hétben (császárnál 8 hét) finoman átmozgatva tornázzunk, fekve vagy ülve, esetleg medencebillentések, körzések, nyolcasok állva. Rövid 4-5 ismétléssel, majd fokozatosan emelhetők az ismétlések.
Majd ahogy a baba napirendje engedi, a 3. hónaptól kezdhetők ismerős régi gyakorlatok vagy babás-mamás torna. Heti 1-2-szer fél órás torna, amiben mindenféle has-, hát-, láb-, karizomgyakorlat lehet, nyújtásokkal tarkítva.
- Ugrálással járó mozgások kerülendők.
- Futás csak sport melltartóban, rugalmas talajon, hajlékony talpú cipőben, fokozatosan emelve a tempót és a távot.
Ezeket betartva kb. a baba 6 hónapos korára juthatunk el a terhességet megelőző aktivitási szintre.
Első négy napon a hasi légzés és a medence hátrabillentése (has+farizmok együttes feszítése) ébresztgeti a hasizmainkat.
- Első hasizomgyakorlat: háton fekve fejünk kis párnán, a lábaink talpon. A derekat leszorítani és levegő kifújással csak a fejet megemelni, majd vissza lelazítani. Egy nap max. 5 db, majd a 3. héttől (császár után 4. héttől) lehet párna nélkül is, és a 6. hét után (császár után 8. héttől) lehet a fej + vállakat is emelni.
- Komolyabb hasizomgyakorlatok a 3. hónaptól kezdhetők, az ismétlések számát lassan emeljük! Az első hónapokban csak az egyenes hasizmokat dolgoztassuk, majd kb. a 4. hónaptól a ferde hasizmokat.

5. Sokat fáj a hátam, főleg a két lapockám között, mit tehetek?

Különösen javaslom a vállak átmozgatását, mivel szinte minden baba körüli teendőnél a hát gömbölyű, előrehajlott helyzetben van. (Szerezzünk be széles, alápárnázott, vállpántos melltartót, lehet, hogy a mellek súlya húzza a hátunkat.) Elsősorban lapockazárás, hátrakörzés irányban. A 3. naptól ülve végezhető.

Negyedik naptól: Ágy szélén vagy széken ülve két kéz csípő mellett letámaszkodik, és lefelé eltolni a matracot, közben fejtetővel felfelé megnyújtózni, hosszan a gerincünk mentén érezzük a nyújtózást. Nagyon kényelmes szoptatási helyzetet válasszunk, hisz a nap nagy részét ez a tevékenység teszi ki. A hátunk legyen lapockáig megtámasztva, a könyök alátámasztva, a baba párnán és esetleg az egyik láb feltéve valamire. Egyszerű lazítás még, ha leülünk egy székre, és valami magasabb asztalra vagy pultra támaszkodunk a két alkarunkkal, ezáltal enyhén előredől a hátgerinc, és itt nagy mély kilégzésekkel próbáljuk előretolni a mellkasunkat. (Császár sebbel nagy terpeszbe üljünk le, fájdalmas gát esetén kis terpeszbe, enyhén hajlított térdekkel támaszkodjunk.)

6. Az utolsó hetekben elkezdett mindkét kezemen zsibbadni az ujjaim vége. Mitől lehet ez?

Ha szimmetrikusan minden ujj vége zsibbad, az az ödémásodással függ össze, keringésjavító gyakorlatokkal javíthatunk rajta keveset, teljesen viszont akkor múlik el, ha a szülés után a szoptatós hormonok hatására kimegy a szervezetből a fölös víz. Ha csak egyes ujjakon van, akkor lehet a méh helyzete miatt, ez szintén szülés után kb. 2 hét, mire elmúlik.

7. Császármetszés után a kezeim és lábaim nagy mértékben megduzzadtak. Mivel lehet ezen segíteni?

Fontos a műtét után a keringésjavító gyakorlatok végzése reggel, este.

Keringésjavító gyakorlatok a lábak duzzanata ellen:

- lábak nyújtózása far-comb-lábfej lefelé 3x, majd lábujjak integetése 10x, lábfejek integetése 10x, lábfej körzések 10x;

- óvatos csúsztatott térdfelhúzás váltva (ahogy haladnak a napok, egyre jobban megy majd);

- az ágyon kinyújtott lábak forgatása következik csípőből (ki-be);

- 3. naptól talpról egyik láb felnyújt a levegőbe, fent a lábfej integet, majd másik láb nyújtása.

Emellett nem tanácsos lógatni a lábat, ha lehet, a talpakat támasszuk meg vagy vízszintesbe tegyük fel, ha ülünk. Keresztbe tenni és hosszabb idore behajlítva tartani a lábakat sem szabad. Amint a szoptatós hormonok túlsúlyba kerülnek (kb. 4-5. nap), megindul a szervezetben egy természetes vízhajtás: tenyerek, talpak nagyfokú gyöngyöző izzadása és a nagy mennyiségű gyakori vizelet jelzi ezt. (Ezután így a szülés után 2 héten belül teljesen lemegy a duzzanat. Tornával még hamarabb.) Többedszer szültek, akiknél visszerek jelennek meg, nekik is javaslom a keringésjavító tornát, akár életmódi programként.

8. Nem fog szétszakadni a sebem, ha köhögök?

Császármetszést követően köhögéskor, tüsszentéskor a sebet két kézzel támasszuk meg, vagy ha csak ingerel a köhögés, inkább fojtsuk vissza mély légvételekkel vagy egy korty innivalóval.

Gátseb esetén pedig köhögéskor és tüsszentéskor próbáljuk megfeszíteni a farizmokat és ezzel együtt a gátizmainkat is. Csökkentve ezzel a gátra ható terhelést.

9. Feküdhetek-e az oldalamra császármetszés után?

Oldalra fordulásnál javaslom, fogjuk át a hasat, úgy forduljunk el. Oldalunkon való pihenéskor érdemes egy kisebb összehajtott törülközovel alátámasztani a hasat, mivel így nem húzódik a seb. Oldalon át keljünk fel, csavarodás nélkül komótosan, így nem feszül meg a seb.

Tervezhető-e a szülés?

2010-02-04T10:06:00.000-08:00

Nováky Rita szülésznő véleménye a szülési tervről

Gyakran találkozom olyan kismamákkal, akik szülési tervvel érkeznek. Benne foglaltatnak a kismama igényei, elvárásai. Magával szemben, a szülésével szemben, az orvosával szemben, a szülésznőjével szemben. Egyszóval az egész folyamatot az ellenőrzése alatt szeretné tudni. Szigorú terv szerint.

Meg kell mondjam, nemigen szeretem a szülési tervet. Értem én, hogy a benne szereplő elvárásokat meg kell fogalmazza: nem szeretnék beöntést, nem szeretnék borotválást. Nem szeretnék oxytocinos infúziót, fájáserősítést, kézzel méhszájtágítást…és sorolhatnám, egészen a szoptatásig és a kórházi tartózkodás minden mozzanatáig.

Értem én, hogy jó volna háborítatlanul szülni, úgy ahogyan én szeretném. De valami miatt hiányérzetem támad ilyenkor. A papírra vetéssel elmúlik a spontaneitása, a megengedő attitűdje saját maga iránt. Úgy érzem, nem fogadja el a folyamatot sem, amiről nem tudja még, hogy milyen lesz, még azt sem tudja, hogy hogyan fogja viselni az összehúzódásokat, de az elvárásait papírra veti.

Ilyenkor a bizalmatlanságot érzem a saját teste és a saját folyamati irányában is. Természetesen benne érezni a kiszolgáltatottságot, az egyedüllétet is, azt, hogy ez az én szülésem, senki ne szóljon bele, mert ezt majd én irányítom, én megterveztem.

Egy kismamám elém tette a szülési tervét, olvassam el, szóljak hozzá, beszéljük át. Átolvastam. Mindent megtaláltam benne, ami szokott: beöntés, borotválás elutasítása, szeretne a vajúdás alatt járkálni, esetleg tusolni. Szeretné a labdán várni a tágulási szakot. Ne nyomassunk, gátvédelemben szeretne szülni.

Ezek elvárható igények voltak, megbeszéltünk mindent ezzel kapcsolatban, mi az, amit mi ezekből biztosan tudunk a számára biztosítani, mi az, amit máris húzzon ki közüle, mert elérhetetlen vágy. Ilyen volt például a gátvédelmes szülés, mert olyan orvost választott, akinek egy először szülőnél eszébe sem jut, hogy a gátmetszést kihagyja. Ezt is elmondtam a kismamának. Csalódott volt, mert az orvosával az előző időszakban nagyon jól kijöttek, úgy nézett ki, hogy jól tudtak kommunikálni, mégis ezekre a kérdésekre ezidáig kitérő választ kapott, vagy egyáltalán nem került szóba. Szinte én világosítottam fel az orvos „szülésvezetési” szokásairól.

Aztán, amikor a szülése elkövetkezett, akkor, miután tudtam, hogy elvárása a vajúdás közbeni járkálás, tusolás, megpróbáltam ennek az igényének megfelelni. A kismama azonban felkucorodott a szülőágyra, a bal oldalára fordult és minden összehúzódást így vészelt át. Felkelteni, kikísérni tusolni szinte nem lehetett. Meg sem moccant a kitolási időszakig. A kitolás a kórháznak és a szülést kísérő orvosnak megfelelően – háton fekve, felhúzott lábakkal történt. A kismama teljesen leállt a szülés átélésével. Megijedt attól, hogy most közeledik a kitolás, közeledik a baba. Nehezen ment a kibújás.

Ha átgondolom a szülési tervét, szinte semmi sem úgy ment, ahogy a tervében le volt írva – kőbe volt vésve. Talán a beöntés elhagyását tekinthetném annak, bár a szülése egy bő tisztulással kezdődött, így amúgy sem lett volna rá szükség.

Ha a szülés után ő is átgondolja, esetleg maradnak benne kétségek, hogy miért nem sikerül a szülési tervet betartani vagy legalábbis követni? Hát azért nem, mert az élet másként hozta. Másképp élte meg az összehúzódásokat, letaglózta a sodra, a szülés lendülete, az összehúzódások mindent elsöprő ereje.

Engedni kell magunkat átadni a szülésnek. Mindenével együtt. A lendületével, a fájdalmával, a hullámzásával. El kell fogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Esetleg hangosan nyüszítünk, esetleg némán álldogálunk a párunkba csimpaszkodva, esetleg az ágyon átvészelünk. Megannyi megoldás, megannyi lehetőség a szülésbe belefeledkezni.

Nem a leírtak szerint, szabadon.

Nováky Rita, szülésznő

FelkéSZÜLÉS

2010-02-04T09:56:00.000-08:00

- a szülésre való lelki és fizikai készülésről

A mai modern társadalmak felépítése teljesen eltér a korábban megszokott struktúrától, így a család funkciója, és a nő szerepe is átértelmeződött.

A régen természetesnek tartott testi-lelki folyamatok (születés, öregedés, halál), és a rájuk való felkészülés terepe a nagycsalád helyett többnyire valamiféle intézmény lett: szülőotthon, kórház, idősek otthona. A jólét és az individualizáció térnyerése folytán egyre ritkább, hogy generációk együttélésével mintát kapjon egy lány, legyen szó párválasztásról, házaséletről, esetleg szülésről, gyermeknevelésről, netán a megöregedésről, az elmúlásról.

Ha szülésre való felkészülésről beszélünk, általában intézményi keretek között, előadások, programok formájában képzeljük el azt.

Kórházi szülésfelkészítő tanfolyam, védőnők által szervezett előadás-sorozat, kismamatorna, aquanatal, jóga, hastánc, anya-magzat kapcsolatanalízis – megannyi módszer és lehetőség arra, hogy képet kapjunk a megfoghatatlanról, a ránk váró (és a bennünk élő) ISMERETLENről. Ma már elmondhatjuk, hogy az információ szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll, és mindenki találhat a világnézetének, habitusának megfelelő felkészítő programot.

Ami engem illet, az első gyermekemet várva a kerületi fővédőnő által tartott felkészítőre mentem el a férjemmel, emellett Kismama-előfizető lettem. Ez utóbbi bizonyult hasznosabbnak, de a háborítatlan szüléshez, valamint a boldog babázáshoz nem segített hozzá, „csupán” felvilágosított arról, lehetett volna másként is minden (persze ez sem kis eredmény). Ma már tudom, mi hiányzott, és erről azóta egyre inkább azt gondolom, egyik felkészítő módszer se fogja megadni önmagában, mert ez egy tanulási folyamat eredménye kell, hogy legyen: magabiztosság, hit önmagamban, és abban, hogy ösztönösen érzem, mi a jó nekünk. Mióta kismamákkal dolgozom, többnyire azt látom, a legfontosabb cél elérni, hogy kompetensnek érezzék magukat anyai szerepükben, de az ehhez vezető utat nem járhatom be senki helyett. Segíthet ebben az egyéni konzultáció, sok információt gyűjthet a kismama az interneten, vagy különböző előadásokon, de tapasztalni, küzdeni, adott esetben pofonokat kapni, és azok után felállni mindenkinek magának kell. Ebben viszont sokat segíthet egy érzékeny, támogató női kéz.

Amikor második babám megfogant, már évekkel a dúlaképzés után voltam, és bár nem igazán gyakoroltam ezt a hivatást, mert a munkámmal lehetetlen lett volna összeegyeztetni, tudtam, mit szeretnék másképp csinálni, akár a várandósság, akár a szülés, vagy a gyermekágy ideje alatt. Általánosságban is elmondható talán, hogy az anyák a második, vagy harmadik szülésükre tudatosabban készülnek: egyrészt idejük sincs annyira, másrészt már nagyjából tudják, mire hogy reagál a testük, és mi az, amit esetleg szeretnének elkerülni. Kevésbé vesznek el a tanfolyamok útvesztőjében, és határozottabban választják meg segítőiket is.

És csak hogy ellentmondjak saját magamnak (bizonyítva ezzel, olykor mennyire rácáfol az egyéni tapasztalat az elméletre): még alig kezdtünk el kistestvérről álmodozni, kijelentettem, hogy kismamajógára fogok járni. Nagyon vágytam rá! Ahogy a rosszulléteim elmúltak, és a munkahelyem is kicsivel engedékenyebbé vált az időbeosztásomat illetően, külön nadrágot, pólót, táskát (!) vásároltam a kismamajógához, és bejelentkeztem egy régi kedves dúlatársam csoportjába. Csodálatos órákat tartott, de nekem valahogy nem esett jól ez a mozgásforma, egyszerűen nem illik hozzám. Előfordult, hogy megfájdult a fejem, hol unatkoztam, hol sajnáltam, hogy nem maradhatok fekve a padlón egész nap – nincs ezen mit szépíteni, kínlódtam. Nem is jártam egy hónapnál tovább. Ma már nem igazán értem, miért idealizáltam túl a kismamajógát, hiszen mindig az intenzívebb sportok vonzottak: futás, teljesítménytúrák, aerobic. Ezzel csak annyit szerettem volna érzékeltetni, hogy érdemes a habitusunknak megfelelő csoportot, tanfolyamot választani, hiszen a felkészülés mellett a jó testi-lelki közérzet is nagyon fontos.

Hajduczky Judit, dúla

Össze kellene állítani a babakelengyét - Hogyan?

2010-02-04T09:53:00.000-08:00

Sose felejtem el azt a szenvedést, amikor kb. 32 hetes terhesen egy háborítatlan pihenést tervbe véve hazaestem a munkából, és váratlanul betoppant a védőnőm, hogy FELOLVASSA, mik az elengedhetetlen kellékei egy vadiúj gyermek fogadásának.

A téma annál is inkább hidegen hagyott, mert addigra a sógornőm már egy fél padlásnyi gyerekruhát és egyéb tartozékot cipelt át hozzánk, amivel az első másfél évet gond nélkül kihúzhattuk (a többes számba elsősorban az drága gyermeket és az újdonsült szülőket értve, mert a sógornőnek vélhetően hamarabb sikerült a felszabadult helyet újra feltöltenie.)

Nos, a fentiek után talán nem meglepő, hogy fogalmam sincs, pontosan hány bucizásra kész rugdalózóval vártuk a dedet, és mindig csodálattal szemléltem azokat, akik más „babakelengye” listák összeállításánál konkrét darabszámokkal álltak elő a rövid ujjú pólókat illetően.

Hogy mégiscsak adjak valamiféle támpontot, hát azt mondhatom, hogy a pelenkán kívül 5-6-nál többet tuti nem kell semmiből sem beszerezni (ez mondjuk egy gyerekre értendő, ikreknél kéretik mindent a megfelelő gyerekszámmal szorozgatni).

Hogyan kezdjünk neki?

Leginkább talán saját és/vagy hitvesi/pártfogói, de mindenképpen erősen feltöltött bankszámlával. Ha ez megvan, akkor nem számít a darabszám (ld. fent).

Ha nincs ilyen számlánk, akkor először is gondolkodjunk (akinek az erkölcsi meggyőződésével ellenkezik a gyerek használt ruhákba bújtatása, az ugorja át a következő bekezdést):

mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, akitől lehet(ne) kölcsönkérni ruhát. Statisztikai adatokkal ugyan nincs alátámasztva az előző állítás, de az empíria ezt mondatja velem.

A kulcsszó itt a „kérni”: mi például tényleg csak azoknak adtuk tovább a ruhákat, akik kifejezték ezzel kapcsolatos igényüket. Ők viszont nem tudták olyan sokszor kimosni a göncöket, hogy eltűnjön a címkéről a nevünk, így mindent vissza is kaptunk (a jelölés nem sóhersági kérdés, inkább praktikum: mástól is kaphatnak ugyanis bodykat az újdonsült szülők.) A nagyon kezdő ruhacsomag ráadásul olyan gyorsan tud forogni, hogy két gyerek között még simán visszaérkezik egy másik családtól.

Innét kezdve minden csak a logisztikán múlik. Szép dolog az „együtt szülünk majd a barátnőnkkel” érzés, de legyen eszünk.

Csak néhány hónap különbség, és spóroltunk ötvenezret.

Ha a ruhákat már megkaptuk a barátnőktől, a családtól is kérhetünk segítséget: valami oknál fogva ugyanis minden magyar háztartásban kallódik egy műanyag kiskád- leendő nagyiktól ingyen beszerezhető. A segítségnyújtás öröme állítólag növeli az egyéni boldogságérzetet, így a tranzakcióval lesz egy kiskádunk és ráadásként egy boldog anyósunk.

A nagyik időnként ruha-téren is nagyon aktívak, ilyenkor kerülnek elő magunk és hitvesünk 30 évvel ezelőtt hordott horgolt kissapkái, rosszabb esetben nyloningecskéi. Nálunk is van a padláson egy „S” feliratú ruháscsomag. „S” azt jelenti, „sajnos...”. Szerintem a ruhák legyen a barátnők gondja, a kád a nagyiké.

Ha valami oknál fogva mégis az a majdnem nulla valószínűségű helyzet állna elő, hogy nem tudunk kölcsönkérni, akkor vegyünk használt dolgokat a neten (pl. teszvesz.hu) vagy a turkálóban. Ebben az esetben kéretik nem fennhangon szidalmazni a ruhák méretjelzését tartalmazó címkéket gondosan vagdosó anyukákat, végülis mégiscsak nekik köszönhetjük a second handet.

Cheklista - ami nélkül ne hozd haza a babát!

2010-02-04T09:46:00.000-08:00

Most már aztán tényleg itt az ideje beszerezni a babakelengyét - de pontosan mit is, és mennyit?

Akár használt, akár új dolgai lesznek a kicsinek, elképzelhető, hogy néhány problémával szembe kell néznünk, például:

Fogalmunk sincs, hogy mekkora lesz a bébi

- ez így van, ne essünk kétségbe, ha a kórházban 5 centit túllóg a body a gyerek kezén. Minden első gyerekes ilyen idétlen formában viszi haza a kölyköt a kórházból (konkrétan tudom, hogy van, aki a másodikat is); a dolog nincs a gyerek pszichés fejlődésére negatív hatással.

Valamiből nem vettünk eleget

- ebben az esetben abban az örömben lehet részünk, hogy a szülés után először végre legálisan és egyedül hagyhatjuk el a lakást, hogy elrohanjunk egy létfontosságú rugdalózóért. Több kísérlet igazolta, hogy a vásárlással töltött egy órában a nagymamára bízott újszülött nem bír éhen halni, és a percenkénti telefonhívások hangja mellett is békésen tud szunyókálni.

Megvettünk egy csomó felesleges cuccot:

ciki, de ne vacakoljunk velük sokat; adjuk el a neten, vagy ajándékozzuk el őket, amíg ki nem mennek a divatból.

Neten vásároltunk, és a minőség nem egyezik az elvárásainkkal:

ez egy nagyon-nagyon kellemetlen helyzet. A legtöbben úgy oldják meg a kérdést, hogy az Interneten tovább értékesítik a terméket. Ezt mindenkinek a lelkiismeretére bízom.

Bőség zavara- melyiket válasszam?

Ez a párszáz forintos bodynál nem nagy horderejű kérdés, de például a babakocsinál tud fejtörést okozni. Ha tökéletesen tanácstalanok vagyunk, akkor vegyünk egy használtat olcsón, és pár hónap múlva a pudingelv (ti. hogy a próbája az evés) alapján látjuk majd, hogy legközelebb milyet nem választunk.

Esetenként a bababolti eladók is tudnak segíteni, mi például külföldön vettük a babakocsinkat, és amikor mondtam a nőnek, hogy Magyarországra visszük, úgy tűnt, szűkült a kínálat, mert ezt felelte: „Akkor maguknak csak a nagy kerekű jó”.

És most jön a fő kérdés: Mit szerezzünk be?

(Teljesen alapcsomag- a teljesség igénye nélkül)

Ruhákat:

Öltöztetésre az az ökölszabály vonatkozik, hogy a babán egy réteggel legyen több ruha, mint anyán (kánikulában még annyi plusz sem kell.)

Az első időszakban a lábfejes rugdalózók praktikusabbak, zoknival elég macerás bajlódni.

Bodykra mindenképp szükségünk lesz, sapka is kell, és ha kapunk kisméretű hálózsákot, az nagyon praktikus.

Télen a babákat pár hetes korukig nem szokták nagyon levegőre vinni, ezzel érdemes számolni, mert ennek megfelelően a legkisebb méretű meleg, kinti ruhákból nem érdemes nagy darabszámot beszerezni. (Annyi azért legyen, hogy a bébi tüdőgyulladás nélkül haza tudjon jutni a kórházból). Kesztyűt és sálat a legkisebbek nem használnak. Cipő sem kell, szerintem, a télieknek sem, amíg zsákba vannak bugyolálva a babakocsiban.

Utazási kellékeket:

Autóba bébihordozó még akkor is jó ha van, ha történetesen a család egyébként nem rendelkezik saját gépjárművel. Különleges esetekre ugyanis sofőr könnyebben található, mint sofőr bébihordozóval.

Hordozó kendőt csak akkor vegyél, ha hajlandó vagy időt áldozni a kötések megtanulására is. Tapasztalatom szerint a szélesebb anyukák- különösen az első időkben- kényelmesebben tudják használni a kendőt, mint az egyszálbelűek. Ilyenkor ugyanis a gyerek szinte fekvő helyzetben van a kendőben, ezért nem árt, ha anya legalább olyan széles, amilyen hosszan szeretne feküdni a gyermek.

A kengurut csak egy hónapos kortól javasolják- nem kell előre megvenni, jobb, ha bele tudod próbálni a gyereket. Ha téli gyerekkel szeretnél kengurut használni, figyelj rá, hogy megfelelő overallt válassz hozzá (kétlábút- nem vicc, van olyan is, aminek az alja hálózsákszerűen egyben van.) És ide kell majd a cipő is! (Utóbbiak vonatkoznak a kendőre is.)

Bútorokat:

A kiságyat apa legkésőbb a család másik felének kórházi kötelező négy napja alatt állítsa össze. Bele a matrac mindenkinek meggyőződése szerint lehet a sima, kemény, 3 centis szivacstól a kókuszig minden köztes állapotú cucc is. Ha van hálózsák, a nyári babáknak lényegében más ágynemű nem kell (szerintem a lepedő sem, ha varrtál elég huzatot a matracra:))

Télen viszont lehetséges, hogy elkél még egy takaró a hálózsákra, de ha nem muszáj, ne legyen. Minél kevesebb cuccot tud a fejére húzni a gyerek, annál jobb. Fejvédő a kiságyba szintén nem létszükséglet. Légzésfigyelő hasznos lehet, de tanuld meg hozzá, hogyan kell szükség esetén újraéleszteni a babát, mert a mentő állítólag fizikailag képtelen időben kiérni, ha baj van.

Külön pelenkázó nélkül is van élet a Földön, én speciel jobban szerettem pelenkázni a padlóra tett szivacson (nem nagyon tud róla nagyot esni a gyerek), de ha várhatóan sokat lesz gerincbeteg nagymamára bízva a gyerek, akkor szerezzünk be legalább egy kiságyra fektethető pelenkázólapot. A legpraktikusabb a fürdőben kialakítani a pelenkázó részleget.

Ruhatárolásra a komód a legalkalmasabb bútordarab.

Egyebeket:

Fürdőlepedőből legyen 3-4 darab, állati sokszor lepisilik...

Textilpelenka a gyerek feje alá, és törölgetésre; indíts 10-zel, ha sokat bucizik a gyerek, legfeljebb visszamész még 20-ért..

Pelus és popsitörlő nélkül be se menj a kórházba. Újszülött pelusból max. 1 csomaggal vegyél, sokan már a szülőszobán se férnek bele. Popsitörlőből sem érdemes nagy mennyiséget felhalmozni- egyes babáknak ugyanis érzékeny a bőre rá. Ja, és ne a radiátoron tárold...

Lázmérőből és körömvágóollóból előírás szerint saját kell a gyereknek. Ezzel én tökéletesen egyetértek, csak magam a gyakorlatban nem követem. Persze, ha cumis lázmérőt szeretnél, akkor tényleg nem árt, ha a család felnőtt tagjai nem azt használják. (Én még nem próbáltam a cumis lázmérőt, de így látatlanban zseniális ötletnek tűnik.)

Egyes vélemények szerint a baba szennyes ruháit is külön kell gyűjteni és mosni. Ez is csak hitvallás kérdése.

Cumi és cumisüveg:

még nem láttam olyan kismamacsomagot, amiben ne lett volna cumi. Tehát nem kell előre megvenni. Ha véletlenül olyan reklámcsomagot kapnál, amiből ezek kimaradtak, akkor amíg kórházban vagy, a család be tudja szerezni őket. Mindenféle sterilizáló csodaszerkezetek kaphatók ezekhez- ha konkrétan nem esett trágyadombra a gyerek cumija, akkor szerintem elég a kifőzés is a fertőtlenítéshez.

A nagyon újszülöttek és az ennél csak kicsit öregebbek a kiságy végénél tovább nemigen szoktak tudni cumit köpni. Ott meg ritkán van trágyadomb. Viccen kívül, a koraszülötteknél feltehetően elvárható a nagyobb körültekintés e kérdésben, náluk megfontolandó egy ilyen ügyes-okos szerkezet beszerzése, annál is inkább, mert nagyobb a valószínűsége, hogy tápszeresek lesznek- tehát többet használnak cumisüveget, mint egy csak szopós baba.

Fülpiszkáló nélküli háztartásba nem adnak ki köldökcsonkkal gyereket a kórházból- ezt ne tessék elfelejteni (alkoholt majd felír a doki, hintőport is, azt hiszem.)

Ha a fentieket beszerzed, már haza tudod vinni a gyereket a kórházból, tudod hol altatni, be tudod pelenkázni, meg tudod fürdetni, fürdés után fel tudod öltöztetni, és még meg is tudod etetni. A többi jön magától.

Pajala

Na, mit hagytam ki? Szólj hozzá!

Fiú lesz, vagy lány? Tényleg mindegy?

2010-02-04T09:38:00.000-08:00

Mikor megtudtam,

hogy várandós vagyok első gyermekemmel, rögtön tudtam, hogy ő csak fiú lehet. Mi is lehetne más? Már egész kicsi korkoromtól fogva „eldöntöttem”, hogy nekem lesz egy fiam és egy lányom ebben a sorrendben. Mindig is szerettem volna egy bátyót, ehelyett én voltam a legidősebb egy húg és egy öcs előtt.

Már elég korán mondogattam a pocakomban növögető babának, h fiú, fiú, fiú… légyszi legyél fiú. Mindenki hülyének nézett, nem mindegy milyen nemű? Csak egészséges legyen. Igaz, fontos, h ne legyen baja…de bevallom nekem fontos volt az is, hogy fiú legyen.

Ezért nem volt kérdéses számomra, mindenképpen meg fogjuk kérdezni a nemét. Párom is azon volt, tudjuk meg, bár ő a lánynak is ugyan úgy örült volna.

Anya szerint csak úgy ragyogott az arcom amikor az ultrahangon megmondták fiam lesz. Igen, sikerült, eldöntöttem és így is lett. (Persze, tegyük hozzá vajmi kevés közöm volt a gyerek nemének befolyásolására, de jól hangzik nem? )

És most újabb babát hordok a szívem alatt. Már az egész tesóprojekhez úgy álltam hozzá, csak lányom lehet.

Még nem tudom a baba nemét, de reménykedem. Mindig is úgy gondoltam, hogy tudnom kell ki ő. Tudnom kell, mert mi van ha fiú? Tudnom kell, hogy ne érjen „csalódás” a szülőszobán. Tudnom kell, hogy felkészülhessek. Szükségem van arra a 6 hónapra, hogy felkészüljek lelkiekben az új jövevényre, aki talán fiú. Mi van ha azt mondják nekem az ultrahangon, hogy fiú? Tudom, hogy el leszek kenődve, és nem tudom majd leplezni. Megbotránkoztatok másokkal ezzel, tudom. De szívem mélyén egy kislányról álmodom, ha kérdezik kitaláltuk-e már a nevét…”á, dehogy még nem tudom ki lesz” – hangzik a válasz, egy erőltetett mosollyal, de a lelkem mélyén igen, már tudjuk a nevét az én kislányomnak.

És most, hogy talán 1 hónap választ el attól, hogy megtudjam ki is Ő, félek. Félek megtudni, mert szeretni akarom a gyerekem akár fiú akár lány és erre a legjobb esélyem ha nem tudom meg, csak ha már a finish-ben vagyunk, mert akkor úgyse fog érdekelni a neme csak hogy a karomban tudhassam és átöleljem.

Hát ezek a gondolatok foglalkoztatnak mostanában. Tudni szeretném-e a nemét vagy sem?

Te hogyan csinálod, csinálnád?

Folt hátán, folt

2010-02-03T08:51:00.001-08:00

Gyermekeim ruháján leggyakrabban előforduló foltok leginkább tavasz-nyár tájékán keletkeztek, nem kis fejtörést okozva azzal, hogyan is tudom a legjobban és legegyszerűbben eltávolítani őket. Szerencsére a turmixolásos és nem tetszem étkek (ami a ruháján vagy rosszabb esetben rajtam landolt) idején már túl vagyunk, azonban mostanra is akadnak kisebb-nagyobb „foltbalesetek”. Gondoljunk csak bele, nincs is annál nagyobb buli, mint a méregzöld fűben meghemperegni, vagy akár marokszámra enni az épp aktuális frissen érő gyümölcsöket, nem mindig megkímélve ruháinkat…
Nagyanyáink idejében a természetes tisztítószerek voltak a bevált folteltávolítók: citrom, fehér ecet, alkohol (tiszta), bórax, melyet most jómagam is bevetettem.
És íme, néhány örökzöld trükköt egy csokorba szedtem, mellyel könnyűszerrel megszabadulhatunk tőlük:
Az áztatást, langyos vízben végezzük, mert különben a szenny fehérjetartalmát beleégeti, nehezen tisztíthatóvá válik.
Gyermekeink ruhájára kerülhető étel- és italfoltok:

*Friss gyümölcsfolt*	Tejbe, vagy savóba áztassuk, ill. rácseppentett citromlével. Visszamaradt folt esetén háztartási ammóniákkal, H2O2 oldatával, vagy bóraxszal kezelhetjük.Az almafoltot a ruhából mindig frissen próbáljuk eltávolítani, mert később még nehezebb kitisztítani. A folt kiszedését már akkor kezdjük el, amikor még nem is látszik, ugyanis csak mosás után hagy sárga nyomot a ruhán.
*Cékla, tea*	Öblítés: Tojásságához keverjünk langyos vizet, ecetes, majd normál vizes öblítés Áztatás: Bóraxos oldatba
*Vaj, vagy zsír*	Mossuk ki a ruhát forró vízben, amit az anyag eltűr.
*Mustár*	Glicerines ronggyal dörzsöljük be, majd hideg vízben szappannal mossuk ki
*Csokoládé*	Lekaparjuk, és hideg vízben kiöblítjük, majd beáztatjuk biológiai mosószerbe
*Kakaó*	Szappanos meleg-,vagy sós vízben(1 liter víz + 2 evőkanál só) azonnal kimossuk, majd kiöblítjük langyos vízzel. Régebbi folt esetén tömény glicerinnel, vagy szappanszesszel. Makacsabb folt esetén: híg ammóniákos H2O2- oldattal kezeljük.
*Rágógumi*	Tegyük a ruhát a mélyhűtőbe, vagy tegyünk közvetlen a foltra jégkockát. Ha a rágógumi hideg, az anyagról könnyúszerrel leválasztható. A visszamaradt részeket szesszel vagy tiszta alkohollal távolíthatjuk el.
*Tojás*	Hideg vízben öblítsük, és biológiai mosószerrel mossuk. A nehezen kivehető foltra cseppentsünk hidrogén-peroxid és 5 csepp ammóniák keverékét.
Húsmártások	Hideg, mosószeres vízbe áztassuk be
*Ketchup, lekvár*	Öblítsük le hideg vízzel és áztassuk mosószeres vízbe. Hogyha így sem megy, alkalmazzunk H2O2-t a lekvár esetében, ketchupnél denaturált szeszt
Tej	Hideg vízben öblítsük ki és áztassuk biológiai mosószerbe
Növényi olaj	Vízzel itassuk fel, és a kezeljük a foltot szesszel és ecetesszenciával. A megmaradt foltot vegyszerrel távolíthatjuk el

Biológiai foltok

Vérfolt (Kisebb eséseknél sajnos elő szokott Nálunk fordulni, hogy legtöbbször a szájuk is vérzik, nem kímélve a ruhát sem)	A foltot azonnal mossuk ki hideg sós vízben. Ha a vér már megszáradt, keféljük le és áztassuk az anyagot hideg, biológiai mosószeres vagy H2O2-os vízbe.
Kakis folt	Itassuk fel vagy kaparjuk le és a ruhát fél óráig áztassuk bóraxos oldatban. Ezután hagyományos módon mossuk ki.
Pisis folt	Tegyünk rá sót, hogy felszívja, és hideg vízben öblítsük. A visszamaradt foltokra öntsünk az üvegből háztartási ammóniákot, öblítsük ki és tegyünk rá ecetesszenciát. Az anyagban maradt foltokat higított H2O2 – dal távolítsuk el. Végül hagyományos módon mossuk ki.
Hányás folt	Itassuk fel vagy kaparjuk le, azután bóraxos oldattal mossuk le, majd a szokásos módon mossuk ki.

Egyéb előforduló foltok

Sár

Hagyjuk megszáradni és keféljük le. A visszamaradt foltot denaturált szesszel dörzsöljük be, és folyékony mosószerrel mossuk ki a ruhát.

Fűfolt	Glicerinnel dörzsöljük be
Tinta	Hideg vízzel öblítsük ki, folyékony mosószerrel vagy citromleves szivaccsal dörzsöljük be és öblítsük utána ki ammóniákkal

Flórián Tünde

Kérdőív a szülészetekről

2010-02-01T01:15:00.001-08:00

Az alábbi kéréssel fordult hozzánk egy kismama társunk. Kérlek benneteket, hogy akinek van egy kis ideje, segítsen neki a kérdőív kitöltésével!

A Szent István Egyetem Marketing Intézetében dolgozom oktatóként,
kutatóként. Az elmúlt évben született a kisfiam egy budapesti
kórházban. A szülészeten tapasztalt élményeim alapján felmerült
bennem az a gondolat, hogy hasznos lenne megismerni mennyire volt elégedett
a többi kismama a szülészetek szolgáltatásával, és melyek a leginkább
problémás, fejlesztendő területek.

Szeretnék elvégezni egy kérdőíves kutatást. Ha kellően sok édesanya
töltené ki a kérdőívet, akkor az eredmények alapján el lehetne
készíteni egy komolyabb tanulmányt arról, hogy a megítélésük szerint
melyek a problémás területek és milyen különbségek vannak az
intézmények között.

A kérdőív linkje:

http://bit.ly/aPObvv

Köszönettel

Fürediné dr. Kovács Annamária

Farsang, avagy Nálunk is áll a bál!

2010-01-31T04:34:00.001-08:00

2010. január 10., vasárnap

Farsang, avagy Nálunk is áll a bál!

Újév, új fogadalmak és mindezek mellett a nyugati kereszténység ünnepének, a vízkeresztnek (január. 6) eljövetele, valamint a farsang kezdetének ideje. Vízkereszt napjától, idén február 17-ig tart a farsang, a karneválok, vidám összejövetelek ünnepi időszaka.

A farsanghoz fűződő rítusokat számtalan népszokások őrzik, Nálunk pl. : a mohácsi busójárás. Azonban az ünnep őshazája Olaszország.
Gyermekeinknek talán úgy tudjuk emlékezetesebbé tenni ezt a nemes ünnepet, hogyha magunk készítjük el, legyen szó akár jelmezről, vagy álarcról (óvodás korosztálynál ez kissé rémisztő lehet, itt szóba jöhet helyette egy kis pizsamaparti). Iskolás korúaknak az osztályközösség fejlesztése céljából a csoportos beöltözés sokat javíthat. Mi egykoron Veresegyházi asszonykórusnak beöltözve bújhattunk néhány perc erejéig az Ő bőrükbe. Jó ötlet lehet még, ha mindenki zöldség és gyümölcsformájú maszkot készít (titkos sorsolás alapján, hogy ne legyen két egyforma) otthon, majd ki kell találni milyen zöldséget, vagy gyümölcsöt is takar az adott álarc.
Kisfiam 3 éves lesz, és most kezdi tudatosan utánozni az embereket, a más bőrébe bújás vágya még csak most jött el, valamint a maszkoktól, jelmezektől való félelmét most váltotta fel a pozitív érdeklődés. Majd egyik napról a másikra kedve támadt beöltözni! Tehát fontos az egyéni érettség és valóban gyermektípus kérdése.
Arcot akár magunk is festhetünk:

Hogyha megihletett a mára Velence szimbólumává vált maszk, mely a karnevál jelképe, magunk is készíthetünk kasírozással és annak kifestésével:
Alapanyagok:
1 db gipszkiöntő forma
1 kg gipsz
dekorfestékek
1 db bármilyen színű dekorglitter
1 db bármilyen színű flitter
ecsetek
1 db mintaív
A gipszet vízzel ki kell keverni. Tejfölsűrűségű masszát kell, hogy kapjunk, de gyorsan kell dolgozni, mert a gipsz elég gyorsan köt. Egy óra állás után kissé széthúzkodjuk a formát, így könnyebben kicsúszik. Majd jöhet a festés, díszítés ki- ki a maga ízlése szerint.
Pamutból, gyapjúból szakállat is lehet ragasztani.
Sminkeszközök beszerezhetők: http://www.makeupartistcenter.hu/
És hogy a hasunkról se feledkezzünk meg, a farsang jellegzetes ételei a disznóhús, káposzta és az édesszájúak örömére a farsangi fánk.
Hagyományos farsangi fánk receptje:
Hozzávalók:
- 50dkg liszt
- 8 tojássárgája
- 10dkg margarin
- 3dkg élesztő
- 3dl tej
- 5dkg porcukor
- olaj a sütéshez
- 1 evőkanál rum
- fél citrom reszelt héja
- tetszés szerinti lekvár a töltéshez
- só
Lisztet szitáld egy nagy keverőtálba, a közepébe készíts kis fészket, ebbe morzsold az élesztőt, melyet kevés langyos tejjel és cukorral elkevertél. Mikor az élesztő felfut, add a tésztához a megmaradt tejet, olvasztott margarint, porcukrot, rumot, reszelt citromhéjat és kevés sót. Fakanállal dolgozd simára, míg a tészta hólyagos lesz. Ruhával letakarva, langyos helyen kelesztjük. A megkelt tésztát lisztezett nyújtódeszkára terítjük. Nagy pogácsaszaggatóval szaggass ki belőle korongokat, közepükbe nyomj mélyedést, és bő, forró olajban süsd aranysárgára. Olajból kiemelve lecsöpögtetjük. Tálaláskor a fánk közepén lévő mélyedésbe tegyél lekvárt, és porcukorral meghintve tálaljuk.
Jó étvágyat!
(Szalay könyvek: 1 millió menü)
Alkoholmentes gyermekbólé:
Hozzávalók:
- bármilyen és bármennyi gyümölcs
- alkoholmentes gyermekpezsgő
- 100%-os alma, narancs vagy ananászlé
Elkészítés: Gyümölcsöket megmossuk, meghámozzuk, felkarikázzuk. Nagy tálba tesszük, majd felöntjük gyümölcslével, gyermekpezsgővel hígítjuk.
Jó szórakozást, vidám farsangi mulatságot kívánok!
Flórián Tünde
És Te Hogyan készülsz a farsangra? Írd meg nekünk!

Bejegyezte: Mtunde dátum: 5:05 0 megjegyzés

Címkék: farsang, Kergető

Terhességi bőr(el)változások

2010-01-26T09:31:00.000-08:00

Nemrég volt szó a csecsemők bőréről, azon belül is a téli bőrápolásukról , azonban ne feledkezzünk meg a kismamák bőrének változásairól sem.
Sokan úgy tartják, a kismamák kivirulnak a várandósság alatt, tekintettel a megváltozott ragyogó arcbőrre, vagy a dús hajkoronára. Azonban vannak olyan nem várt kellemetlenségek, melyek ugyan velejárója lehet terhességünknek, de mégis el tudják venni kedvünket. És hogy mik lehetnek ezek az elváltozások, Dr. Beleznay Gyöngyike bőrgyógyász-kozmetológus szakorvostól tudhatjuk meg:

A várandósság alatt viszonylag gyakori kellemetlenség/panasz, hogy megváltozik a bőrünk állapota, állaga és bizony némely területen viszketés jelenhet meg.

1.Terhesség alatt milyen típusú viszketések jelenhetnek meg?
Nem törvényszerű, hogy a kismamák bármilyen zavaró tünetet is észleljenek a bőrükön, sokaknak ebben az időszakban még szebb, bársonyosabb a bőre, mint korábban. Aki viszketést tapasztal, a következőkre gondolhat háttér okként: Feszülhet a bőr, elsősorban a has, mell területén, a térfogatnövekedés miatt. Egyszerű bőrszárazság is állhat a háttérben. A cukorbetegség egyik jellemző tünete is a bőrviszketés, ritkán, de előfordulhat, hogy ez a tünet hívja fel a figyelmet kezdődő cukorbetegségre.

2.Ártalmatlanok lehetnek ezek az elváltozások, vagy más is húzódhat a háttérben?
Az első két ok ártalmatlan, könnyen kezelhető otthon is. Esetleges cukorbetegségnél természetesen sokkal komolyabb odafigyelésre van szükség. Mivel kismamáknál a vércukorszintet rendszeresen ellenőrizni kell, mindenképpen kiderül, ha a várandósság idején cukorbetegség alakul ki.

3.Mivel segíthetjük a viszketés enyhítését?
A viszketés erősen hidratáló, rugalmasító testápolókkal, esetleg bőrnyugtató hatóanyagokat tartalmazó készítményekkel sikeresen csökkenthető. Ha száraz a kismama bőre, urea tartalmú testápolót javaslok használni, mert sokkal erőteljesebb hidratálást biztosít, mint a hagyományos testápolók. A has, csípő, mell nagyobb igénybevételnek kitett bőrére érdemes egész terhesség ideje alatt stria- krémeket alakalmazni, ezekkel akár teljesen kivédhető a terhességi csíkok megjelenése. Ha a kismama azt tapasztalja, hogy bőre a korábbi időszakhoz képest érzékenyebb, jó választás az aloe tartalmú bőrápoló használata, mely nyugtatja, táplálja és hidratálja az érzékeny bőrt. Kifejezetten kismamák bőrére kifejlesztett termékcsaláddal is rendelkezik a Babé dermokozmetikai márka, mely gyógyszertárakban kapható. Urea testápolója, terhességi csíkok elleni krémzseléje és aloe gélje mind évek óta jól bevált készítményei az igényes és tudatosan választó nőknek.

Átalakul a hormon- és immunrendszerünk, valamint az anyagcserénk, ebben az időszakban, ami bőr –és nyálkahártya változást idézhet elő:

- striák: mely a kismamák 90%-át érinti kisebb- nagyobb mértékben. Legkritikusabb területek a has, comb, fenék és a mell. A feszülő szövetekben lecsökken a vér- és nyirokkeringés, romlik az anyagcsere és tápanyagellátás, valamint rosszabb lesz a salakanyag, méreganyag kiürülése. Ez helyi ödémához vezet, a bőr, valamint a dermisz rugalmatlanná válik és meghúzódik. Helyén rózsaszín, vöröses, lilás csíkok jelennek meg, leginkább a terhesség második felében.

4. Van valamilyen praktika, esetleg hatóanyag, termék, amellyel megelőzhetjük a terhességi csíkok kialakulását, vagy ez is genetikai hajlam függvénye?
A striák kialakulását kivédhetjük, ha a nagymértékű és hirtelen súlygyarapodást elkerüljük, és rendszeres ápolással figyelünk a has, csípő, mell bőrére. Napi 1x-2x alkalmazott Babé striakrém használata hihetetlen mértékben rugalmassá teszi a bőrt, és teljesen elkerülhető a nem kívánt csíkok megjelenése. Mindenképp javaslom az odafigyelést a szülést követő időszakban is, végig a szoptatás idején, mert ezekben a hónapokban is nagyobb az esély a maradandó bőrelváltozások kialakulására.
Ha valakinél korábbi terhesség vagy jelentős testsúlyváltozás hatására már kialakultak csíkok, ezek is halványíthatóak otthoni stria elleni bőrápoló hosszútávú használatával. A hatékonyság fokozható lézerultrahangos testkezelésekkel, ill. a még hatékonyabb, bár kissé tolerálandó mezoterápiás kezelésekkel.

5.Terhesség után hatékony kezelési eljárás lehet a vákuumos nyirokmasszázs, ultrahang, vagy mikrodermabrázióval végzett kezelés. Ezek kozmetikai kezelések, de bőrgyógyász milyen eljárással tudja helyreállítani a bőr eredeti struktúráját?
Egyre több fiatal anyuka szívesebben fogad ajándékként egy komplex testkezelő kúrát, mint egy ékszert. A kozmetikai gépi kezelések elsősorban kombinált, kúraszerű alkalmazás mellett látványos eredményeket hozhatnak. Mivel különböző támadásponton hatnak, a vákuum, ultrahang, interferencia, radiofrekvenciás kezelések együttes hatása nagyobb, mintha csak egyiket vennénk igénybe. Persze jó tudni, hogy szükség van együttműködésre a csodagépek használata mellett is, ésszerű diéta, sok folyadék bevitel, mérsékelt testmozgás és kiegészítő otthoni ápolás növeli a kozmetikai kezelések eredményességét.
A csak orvos által végezhető alakformáló, bőrregeneráló kezelések legkorszerűbb eljárásai a nagyhatékonyságú radiofrekvenciás kezelések, az ultrahangos zsírbontás, és a rendkívül nagy hatékonyságú hatóanyag bejuttatást lehetővé tevő mezoterápia. Ezeket a beavatkozásokat orvosi vizsgálat kell, hogy megelőzze, hiszen a nagyobb hatékonyság akkor érhető el kockázatok nélkül, ha az ellenjavallt állapotokat, eltéréseket hozzáértő szakember kizárja, majd célzott kezelési programot állít össze.

6. Szülést követően mennyi idő után lehet elkezdeni ezeket a kezeléseket?
A nagy hatékonyságú kezelések legbiztonságosabban a szoptatás befejezése után kezdhetők el.

- fibróma: szintén kötőszöveti elváltozás, mely a nyakon, hónaljban, mell alatt jelentkezhet terhesség alatt, amely irritálódhat, begyulladhat, ami fájdalommal jár.
7. Terhesség alatt milyen módszerrel kezelhető?
A fibrómák szülést követően bármikor eltávolíthatók, nem kell megvárni a szoptatás végét. Legjobb választás a radiosebészeti eltávolításuk, hiszen érzéstelenítést nem igénylő, gyors és biztonságos kezelési mód, és nem elhanyagolható szempont, hogy heg nélküli gyógyulást erdményez. Otthoni utókezelést sem igényel, ráadásul olcsóbb eljárás, mint a sebészi beavatkozás.

- megerősödött szőr: Felgyorsulhat a szőrszálak növekedése, így ezáltal gyorsabban nő a hajunk és sűrűbb lesz. Megeshet, hogy ott is kinőnek, ahol eddig nem, pl.: hasunkon, arcunkon. Ezt a leghelyesebb kicsipeszezni, vagy gyantázni, de jobb kerülni a szőrtelenítő krémek, szőkítők használatát a bennük található vegyi anyagok miatt.

Hajunkat ápoljuk gyengéden ez idő alatt: Használjunk speciális sampont, kondicionáljuk alaposan (hogyha hajunk száraz és száll, szerezzünk be egy jó forró olajos hajápolót, vagy mélykondicionálót).

- festékfoltok: megemelkedett hormonértékek következménye. Leginkább mellbimbó, hónalj, comb belső oldala, nemi területeken, néha az alhas középső területén alakul ki egy sötét vonal.
- terhességi májfolt: állon, ajak felett, szemkörül alakulhat ki.

8. Megelőzhető ez a sokszor zavaró, szülés után is megmaradható elváltozás ill. létezik olyan hatóanyag, mely várandósság alatt is alkalmazható, és megakadályozza a melaninszintézist?
Májfoltok, pigmentfoltok megjelenését kivédeni érdemes leginkább, egész terhesség időszakában használt fényvédővel. Azt javaslom minden kismamának, de akár minden felnőtt nőnek, főleg, ha fogamzásgátlót is szed, hogy tavasztól őszig a nappali krémet cserélje le nagy faktorszámú, kifejezetten arcra kifejlesztett fényvédőre. Ez a módszer a legjobb, amivel kivédhetjük a pigmentálódást. Sajnos még így is gyakran megjelennek zavaró sötét foltok, főleg a felső ajak fölött, a homlokon, ill. az orcákon. Van esély rá, hogy a terhesség alatt kialakult foltok szülést követően jelentősen halványodnak. Ha marad zavaró folt, azt mikrodermabráziós kúrával, bőrgyógyászati hámlasztással vagy lézerkezeléssel lehet halványítani. Ebben az esetben is szükség van további fényvédelemre, mert a tünetek nap hatására visszatérhetnek.
Hogy melyik a személyre szabottan leginkább javasolt kezelés, azt bőrgyógyász tudja eldönteni, ill. ő tud segíteni a különböző eljárások közötti tájékozódásban. A pigmentfoltok kezelésére is az igaz, mint a testkezelésekre. A leghatékonyabb eljárásokat bőrgyógyász szakorvosnál kell keresni.

11. Mire kell odafigyelni az anyajegyek esetében?
Az anyajegyeket évente célszerű ellenőriztetni mindenkinek. Védekezni a napégés ellen kell, fényvédelemmel és a déli nap kerülésével. A terhesség időszakában sok kismama észleli új anyajegyek megjelenését, és a törzsön a meglévők esetleges növekedését. Ez nem feltétlenül kóros. Ha azonban valamilyen panasszal is jár, pl. fájdalom, nem múló viszketés, ill. ha egy meglévő anyajegy alakja, színe jelentősen megváltozik, előemelkedik, vérzik, ez mindenképp felhívhatja a figyelmet elfajulásra, és meg kell mutatni bőrgyógyásznak.

A verejtékmirigy működése általában fokozódik, ami zavaró izzadást okozhat.
12. Más kellemetlenséget is okozhat, ill. mivel kezelhetjük ezeket?
Fokozott izzadás esetében a tisztálkodásra kell nagyon odafigyelni, hogy a fertőződés és a bőr felázásának esélye minimális legyen. Pamutruházat viselése javasolt.

A verejtékmirigy megváltozása mellett a faggyúmirigy működés is változhat. Általában a faggyú termelése lecsökken, de a hormonok okozta megnagyobbodással is számolni kell. Ne lepődjünk meg azon, ha bőrünk egyik napról a másikra olyan tüneteket kezd produkálni, hogy hirtelen száraz vagy zsíros lesz, de akár pattanás vagy akné is megjelenhet rajta.

- az acne. Sok nő, akinek gyakori az acne megjelenése, javulásról számolt be a terhesség idején. Másoknak viszont romolhat az állapota. Kozmetikai szempontból igen óvatos ápolást igényel: alapos tisztítás, tonizálás, hidratálás. A lényeg az, hogy egy termékcsaládból legyen mind, ugyanis ezek egymásra épülő hatóanyagot tartalmaznak és mindig a jelenlegi bőrtípusunknak megfelelő legyen az. Mielőtt azonban elkezdenénk bármilyen acne elleni szert használni, konzultáljunk orvosunkkal!
Zsírszegény ételek, rendszeres mozgás javíthat a visszaszorításában.
13. AHA-s készítményt alkalmazhatunk ebben az időszakban? Gyógyszeres kezelés csak a szoptatás befejeztével jöhet szóba?
AHA tartalmú külső készítmények használhatók, de gyógyszeres acne kezelésre csak akkor van lehetőség, ha a nőbeteg igazoltan nem terhes és nem szoptat.

Sok kismama alsó végtagján seprűvénák jelenhetnek meg, arcukon, vagy törzsükön pókangiómák alakulhatnak ki, ill. a tenyerek vörösebbé válhatnak. Alsó végtagon nagyobb tágult visszerek jelentkezhetnek, valamint a nehéz lábérzés. Kezelésük részben orvosi feladat.

14. Terhesség után megmaradt angiómákat bőrgyógyász milyen eljárással szüntetheti meg? Egyáltalán megszüntethető?
Kis értágulatok két korszerű eljárással kezelhetők: Sclerotizálás során kis injekciókkal leht olyan anyagokat az érbe juttatni, melyek elzárják az eret, ami később felszívódik. a másik eljárás a lézerkezelés.
Mindkettő eljárást többször kell ismételni, képzett bőrgyógyász végezheti. Nagyobb, tapintható visszerek kezelése már az érsebész feladata.

Kozmetikai kezeléssel is késleltethetjük az érelváltozások megjelenését, ill. meg is akadályozhatjuk a különböző hatóanyagok bevetésével:

Fáradt láb érzés megelőzésére, külsőleg:
- mentol (fájdalomcsökkentő, frissítő)
- vadgesztenye (csökkenti a fokozott véráramlást)
- kámfor (hűsít)
Arcra: - vadgesztenye
- hamamelisz

Mint a legtöbb nő, a kismamák is szeretik a masszázst, mely megengedett, ha odafigyelünk az illóolajokra és megfelelő szakembert választunk a relaxálásra, bőrápolásra. Kozmetikai gyakorlatban fontos a simító mozdulatok, direkt áramhatás nélküli mikromasszázs használata és a terhesség utáni értágulatos terület, kivörösödést nem okozó, kíméletes kezelés.

Kérdéseimre válaszolt:

Dr. Beleznay Gyöngyike
Bőrgyógyász és Kozmetológus szakorvos

Email: drbeleznay@chello.hu
Email: drbeleznay@dermaart.hu
Email: drbeleznay@yahoo.co.uk
MSN: drbeleznay@hotmail.com

Mobil: +36307480474
Skype: dr.beleznay.gyongyike

Örömteli, boldog gyermekvárást kívánok!

Flórián Tünde

Az elalvást tényleg tanulni kell? Ambrusnak meg kellett tanulnia

2010-01-14T02:38:00.000-08:00

Gyakran hallottam, olvastam, hogy soha nem szabad hagyni cicin elaludni gyermekünket. Ezzel én, bár kezdő anya voltam mégsem értettem egyet. Nálunk ez úgy alakult, hogy az elalvás cicin történt. Nem értettem miért is nem szabadna hagynom? Mert ezt szokja meg? Na és? Ha ez nekem is megfelel, miért ne?

Mivel az alvás nem tartozik Ambrus erősségei közé és nem vagyok a magam ellensége, hagytam szopi közben elaludni. Később, Schneiderné Diószegi Erikával készített interjúm során megtudtam, hogy ezt nem az anya hagyja, vagy nem hagyja. Ez megtörténik, mert „az anyatej maga is tartalmaz elalvást segítő anyagokat, és a szopómozgás és a közvetlen bőrkontaktus hatására is termelődnek ilyenek a babában, vagyis az álmos baba nem is tud mást csinálni, mint hogy elalszik a mellen”. Valamint azt is, hogy az önálló alvás idegrendszeri érettség kérdése.
A cicin altatás nekem is kényelmes volt, így is maradt majdnem 17 hónapig. Mikor Ambrus áttért a napi egy alvásra (éppen az első születésnapján) úgy döntöttem, ebéd után továbbra is szopizunk, így nem gond az elalvás, én pedig nem bánom. Szeretem szoptatni. Korábban próbáltam „megtanítani” elaludni, de nem jártam sikerrel és bevallom, nem is voltam elég kitartó. Nem is éreztem magamban annyi erőt, energiát, hogy az éjszakai 5 vagy annál több ébredést végigcsináljam. Nemrégiben azt mondta egy pszichológus, hogy csak akkor van értelme, ha az anya eljut odáig, hogy nem bírja tovább, és tényleg elszánt, mert különben a gyerek érzi a bizonytalanságot. És ha az anya eljut idáig, akkor is kizárólag egyénre szabott tanácsot tud adni. Nincs mindenkinek jó recept. Nem mindegy milyen idős a baba, milyen a napirendje, alvási szokásai stb.

A férjem kitalálta, hogy legyen egy macija, vagy bármije, amivel szopizik, amivel alszik, hogy legyen ami biztonságot ad neki, ha mi nem vagyunk éppen vele. És talán idővel képes lesz csak a macival elaludni. Az egyik, korábban a polcon érintetlenül ülő macit egyszer magunkkal vittük szopizni. Azóta ő lett A MACI.

16 hónapos korában azt vettem észre, mikor egyik hétvégén reggel magunkhoz vettük az ágyba, hogy még együtt lustizzunk (vagyis inkább hancúrozzunk), hogy majdnem elaludt. Ebéd közben pedig szintén majdnem elaludt az ebédlőasztalnál. Ha a rádióban nem ér véget a hírek és nem kezdődik el egy zene, amire neki feltétlenül táncolnia kellett, talán el is aludt volna. A másik amit észrevettem rajta, hogy esténként nem alszik el szopi közben rögtön, mint korábban. Szopizik, majd „beszélgetünk”. Megbeszéljük, hogy apa is hamarosan aludni megy, a játékok is alszanak, és a buszok is. Ha mindezt megbeszéltük, újra kéri a cicit és rögtön el is alszik. Egyik nap kellő elszántságot és erőt éreztem ahhoz, hogy megpróbáljunk cici nélkül elaludni. Amikor abbahagyta a szopit és elkezdtünk beszélgetni, lefeküdtem vele a szobájában lévő kanapéra, ott beszélgettünk, majd vártam mi lesz. Felpörgött. Beszélt, sikongatott, majd egyszer elcsitult és szép lassan elaludt. Velem, a mellemet fogva (hónapok óta szopi közben fogdossa, és ha vigasztalásra vágyik vagy álmos, akkor is benyúl a blúzomba, amit ha otthon csinál hagyok), de nem szopi közben. Ahogy elaludt, betettem az ágyába. Az egész altatás a korábbi 10-20 perc helyett 1,5 órán át tartott. Másnap ebéd után ugyanígy cselekedtem, ébren tartottam szopi közben (ebéd után nem volt beszélgetés, rögtön elaludt). Megint felpörgött, majd elaludt, de az egész altatás már csak 1 órát tartott. Este csak ¾-ed órát, másnap délután fél órát. És azóta is így van. Szopi után mesélünk, utána lekapcsoljuk a lámpát és kis beszélgetés után elalszik. Mesével együtt fél óra az altatás.
Egy hét elteltével megpróbáltam az ebéd utáni szopit teljesen elhagyni. Az első alkalommal borzasztó dühös lett. Ütött-vágott, rúgott ahol ért. Miután kiadta a dühét, átváltott hisztire. Ekkor rászóltam, hogy hagyja abba a hisztit, mert nem ér el vele semmit. Elmagyaráztam, hogy már nagyfiú, el tud anélkül is aludni, és attól, hogy nem szopizunk nagyon szeretem, bármikor odabújhat hozzám. Mintha megértette volna (és biztos vagyok benne, hogy meg is értette), elcsendesedett, odabújt, megfogta a mellem és szépen elaludt. Másnap nem dühös volt, hanem csalódott. Nagyon sírt. Nem bántott, csak sírt. Szomorúan, csalódottan. Szerencsére nem sokáig, és bár vele pityeregtem, elég erős voltam és kitartottam. A 3. napon már nem is kérte, gond nélkül elaludt.

Az esti rituálén annyit módosítottunk, hogy a korábbi fürdés utáni szopit áthelyeztük fürdés előttre, hogy egyáltalán ne társítsa a szopit az alváshoz. Ebéd után is és este is halvány fénynél mesélünk kicsit könyvből (inkább beszélgetés, mutogatás ez még, nem igazi mesélés), elköszönünk a szobájában lévő képektől, leoltjuk a lámpát, ő megfogja a mellem, kicsit még beszélget, ficánkol, aztán elalszik. Igyekszek olyan könyvet választani, amiben vannak alvó állatok, és főleg azokat mutatom, bár nem tudom ennek van-e jelentősége.

Tudom, hogy az önálló alvástól még nagyon messze vagyunk, mert még én (vagyis a mellem) továbbra is eszköz az alváshoz, de óriási előrelépés, hogy szopi nélkül képes elaludni. Ehhez kellett, hogy elég érett legyen ahhoz, hogy meg tudjam vele beszélni a dolgot. Nem is akarom egyik napról a másikra elérni, hogy önállóan aludjon. Nem siettetem. Pici, de biztos léptekkel haladunk (legalábbis egyenlőre) a cél felé. Ha éjjel felébred, még cicin altatom vissza, de ha már rutinszerű lesz az elalvás nélküle, megpróbálom ezt is elhagyni. Néha egyébként elég, ha kiveszem és a vállamra borul. Korábban is csak akkor tettem mellre, ha kérte. Igaz, ez volt a gyakoribb. Ha majd még nagyobb lesz, hiszem, hogy a mellemet felváltja majd a maci, és vele fog elaludni. Nélkülem, egyedül (vagyis az engem helyettesítő macival) az ágyában. Nem sietek, ráérünk.

Fogzás, altatás és tanácstalanság

2010-01-12T02:28:00.000-08:00

Kisfiam szinte az első naptól átaludta az éjszakát.

Este 8-tól hajnal 5-ig aludt. Nagyon büszke voltam rá. Mindig attól féltem, hogy mi lesz, ha éjszaka nem fog aludni, hogy fogom bírni.

A 3. hónap tájékán, valószínűleg a növekedési ugrás miatt 2-3-szor keltünk, de még ezzel is ki voltam békülve. Evett és már aludt is.

Aztán egyik napról a másikra felborult minden. Elkezdtünk óránként kelni. Néha félóránként, néha kétóránként. Nem nyugodott meg, csak cicin. A férjem próbált segíteni, ő is kelt hozzá, de hiába, nem tudta megnyugtatni. Szopizott 10 percet és már aludt is tovább. Újabb fél órát… Napközben nyűgös volt. Talán ez egy ördögi kör: azért nyűgös, mert kialvatlan, és azért nem alszik, mert túl fáradt.

Az orvos a súlygyarapodásáról arra következtetett, hogy az éhség ébreszti fel. Próbáljam meg megtömni. Hogyan is lehetne egy 4 hónapos csecsemőt megtömni? Nem gondoltam, hogy az éhség miatt kelne fel. De akkor mitől?

Vesztemre olvasni kezdtem könyveket,

internetes szakértőket kérdeztem. Mindenhol azt olvastam, hogy egy 4 hónapos csecsemőnek át kell tudnia aludni az éjszakát. De a környezetemben egyik gyerek sem aludta át. Akkor hogy is van ez?

Az egyik könyv szerint adjak neki cumit, néhány nap múlva nem fog felébredni. De az én fiam nem cumizik. Sosem kellett neki. Kiveszi, nézegeti, rágcsálja. A másik szerint hagyjam sírni, majd visszaalszik egyedül. Én ugyan nem! Nem hagyom cserben, azt akarom, hogy tudja, rám mindig számíthat! Nem akarom, hogy elveszítse a bizalmát irántam.

A „szakértő” szerint csillapítsam a fogzási fájdalmát. A fájdalomcsillapítóval is csak 2 órát aludt. Kipróbáltunk minden homeopátiás szert is. Következő tanács: tanítsam meg egyedül elaludni. Az lehet a baj, hogy nem tud egyedül elaludni, ezért mikor éjjel felébred, nem tud visszaaludni sem. Vegyem ki a kiságyból, de amint megnyugodott tegyem vissza. De ő nem nyugodott meg, ha kivettem. Igazából fel sem ébredt, álmában sírt, vergődött. És egyébként is, el tud aludni egyedül. Mivel a szakértő nagyjából mindenkinek ugyanazt válaszolta, nem kérdeztem többet.

Teljesen tanácstalan voltam,

az én problémámra sehol nem találtam választ. Kénytelen voltam beletörődni, úgysem volt más választásom. Egy idő után már hozzászoktam, nem voltam álmos. Csak kimerült és fáradt. Túlélő stratégiára álltam rá. Nem terveztem, hogy napközben mit fogok csinálni. Nem akartam semmit. Ha mégis sikerült, ajándéknak tekintettem.

Persze sokszor kiborultam. Féltem, hogy tényleg én rontottam el, hogy mindig mellre tettem, ha felébredt, és tényleg az a baj, hogy nem tud visszaaludni, ha felébred. Úgy éreztem, napközben engem nem bír elviselni, érzi rajtam a feszültséget, ezért nyűgös. Mert este mikor apa hazaért, jókedvű lett. Magamat vádoltam mindenért. Ha valaki megkérdezte hogy vagyunk, csak panaszkodni tudtam. Ugyan hozzátettem, hogy megéri, mert milyen csodás anyának lenni, de nem mindig éreztem így. Emiatt természetesen folyton bűntudatom volt. Aztán persze megbántam, hogy elmondtam a tényeket.

Féltem, hogy rossz anyának tartanak.

Alkalmatlannak. Annak is éreztem magam. Képtelen voltam megoldani az élet adta feladatot. Ez elvette minden önbizalmamat, mert én mindig mindent meg akarok oldani. Eddig számomra nem volt lehetetlen. Ez pedig az volt. A tudat pofon vágott.

Azért valahogy mindig összeszedtem magam. Egy rövid időre, aztán újra kiborultam. A férjem persze próbált nyugtatni, hogy nem velem van a baj, de hiába. Végül egy riport segített, hogy magamhoz térjek az önsajnálatból. Egy 15 hónapos kislányról szólt, aki szívdonorra vár. Azzal nyugtattam magam, hogy nekünk csak ez a bajunk. Én panaszkodok? Mit szóljanak a kislány szülei? Biztosan örömmel cserélnének velem, ha tehetnék.

4 hónap után kibújt az első,

majd rá két hétre a második fogacska. És láss csodát. Ezután csak 1-2-szer keltünk. Enni. Napközben pedig nyoma sem volt a nyűgösségnek, vidám volt, játszott, nevetett. Nem sírt. Megkönnyebbültem. Igazam lett. A fogával küzdött szegény.

Két hetünk volt, hogy kialudjuk magunkat, aztán kezdődött minden elölről a következő fogakkal. De tudom, ez csak átmeneti állapot. Ez erőt ad. És erőt ad az a kislány. Egy-egy nyűgös, nehéz nap után mindig rá gondolok, belőle merítek erőt. És nagyon szorítok neki, hogy találjanak neki donort. De ahhoz sajnos egy másik gyermeknek kell az életét áldoznia. Hálát adok hát Istennek, hogy az én fiam csak a fogaival küzd (szegénykém).

Kirándul a baba

2010-01-12T02:25:00.000-08:00

Kirándul a baba - egy hasznos oldal azoknak, akik a baba érkezése után is túrázni szeretnének, és azoknak, akik most kezdenék.

Párommal és a barátainkkal régóta nagy természetjárók vagyunk. Szinte minden hétvégére jutott egy hosszabb túra, ma sem tudom elképzelni az életem otthon ülve. Kicsit féltem, hogy egy gyerek vállalása megszokott életmódom feladására kényszerítene, de több pozitív példát látva rájöttem, hogy ez nem feltétlenül van így. A terhességem alatt is végig jártuk az erdőt, még a 8. hónap végén megmásztam a Kékes tetőt (azért ezt nem ajánlom mindenkinek).

Emma augusztusban született, és 3 hetes korában már magunkkal vittük babakocsiban a Hármashatárhegyre. Ekkor persze szembesültünk azzal, hogy nem mehetünk a megszokott keskeny, meredek, nehéz utakon, hanem babakocsival is járható útvonalakat kell keresnünk. Hamar találtunk is jó párat, ekkor jött az ötlet, hogy esetleg másokkal is megoszthatnánk a tapasztalatainkat, és a túráinkat összegyűjtve közzétehetnénk az interneten. Sőt, ha mások is elküldenék a túraútvonalaikat, az nekünk is segítség lenne. Így született a KIRANDULABABA honlap (www.kirandulababa.turistautak.hu). Hála a hozzám hasonló lelkes kismamáknak-kispapáknak, a túrák száma egyre nő. Mindegyiknél fel van tüntetve a hossz, a nehézség, és hogy járható-e egyszerű babakocsival, vagy csak sportbabakocsival ajánljuk.

Ha túrázni indulunk, az út kiválasztásán túl még több dologra kell figyelnünk.

Nyáron legyen nálunk baba napolaj, napvédő kalap, a babát pedig rétegesen öltöztessük. Érdemes vinni egy pokrócot, hogy lehessen piknikezni. Idén sajnos elég sok a kullancs, a pokróc alá terített nagy nejlonnal védekezhetünk ellenük. Használjunk kullancsriasztó szereket, és a túra után alaposan vizsgáljuk át a babát és magunkat is. A kullancs terjesztette agyhártyagyulladás elleni oltás csak 1 éves kor után adható! Nehezebb útra csak stabil, nagy kerekű kocsival induljunk, vagy valamilyen hordozóval.

És mindez milyen hatással volt a gyerekre?

Emma már az elején is nyugodtabb volt, jobban aludt és evett egy jó kis túra után, a friss levegő pedig mindenképpen jót tesz, főleg egy városi babának. Most, hogy már 9 hónapos, rengeteget szemlélődik, mindent kommentál, egyszóval nagyon élvez minden kirándulást. Legutóbb a Magas Tátrában jártunk vele, ami hatalmas élmény volt Emmának és nekünk is.

Bojti Anna

Ha nem eszik a gyerek

2010-01-12T02:23:00.001-08:00

"Kezdetben minden rendben volt, de rövid idő elteltével minden etetés szenvedéssé vált."

Nem tudtam, mit jelent aggódni,

amíg a lányom, Alexa, 2008. október végén meg nem született 3600 g-mal, és 57 cm-vel. Szoptatni akartam, bár a kórházban Alexa besárgult, aluszékony volt, és nem volt ereje vagy kedve szopizni. Így a csecsemős nővérek tanácsára a lefejt tejet adtam neki egy puha cumis üvegből.

Itthon kezdetben minden rendben volt,

de kb. két hét elteltével minden etetés szenvedéssé vált. (Elképzelhető, hogy ebben szerepe volt annak, hogy 12 nappal a szülés után megműtöttek – a méhnyálkahártya nem tudott kiürülni – és két szoptatást ki kellett hagyni az altatás miatt. A férjem etette meg a lánykánkat a korábban lefejt anyatejjel, cumisüvegből, amire a csecsemős nővérek a kórházban tanították meg.) Pár perc nyugodt szopizás után Alexa megfeszítette magát, sírt, és még ha közben evett is, úgy ficánkolt az ölemben, hogy komoly fájdalmat okozott.

A mellbimbóm kisebesedett,

csillagokat láttam minden szívásnál. Mindent kipróbáltam: más pózban szoptatni, sétálva etetni, ringatni evés közben, de semmi nem segített, hadonászott, rugdosott kitartóan, hihetetlen erővel mart belém, és sírt. Közben nem tudtam, hogy eleget eszik-e, mert sokat sírt, nyűgösködött, bár tejem volt bőven. Telefonon kértem segítséget szoptatási tanácsadóktól, sőt, még a Szt. István kórház szoptatási ambulanciáján is jártunk, de a helyzet mindig csak 1-2 etetés erejéig javult, utána minden ment a maga megszokott, szörnyű útján. Talán 2-3 hétig bírtam így, de közben egyre jobban szorongtam, és minden szoptatás előtt fél órával a sírás kerülgetett.

Végül nem bírtam tovább,

fejni kezdtem a tejet, és üvegből adtam Alexának. A problémáink egy csapásra megoldódtak, bár akkor még nem tudtam, hogy csak ideiglenesen. Nagyon szépen, hihetetlen mennyiségeket evett, annyira, hogy egy és két hónapos kora között Alexa több, mint másfél kilót hízott.

Pár napig kezdetben tápszert is kapott,

mert estére nagyon lecsökkent a tejem, de miután a fejéssel sikerült szaporítani, a tápszert is elhagyhattuk. A fejés ugyan nagyon megterhelő volt (még most is az), naponta akár hatszor is elő kellett venni a masinát. Sok időm ráment, de eltökéltem, hogy legalább 4 hónapos koráig anyatejjel etetem a babám. Szépen került tej a mélyhűtőbe is. És ami talán ennek köszönhető: karácsony előtt pár nappal Alexa átaludta az éjszakát (biztos jól tele volt a poci), és ezt a jó szokását azóta is tartja.

Január végén aztán kezdődtek a gondok.

Alexának hasmenése lett, amivel a gyerekorvos nem akart foglalkozni, mondván, hogy úgysem lehet vele mit tenni, majd elmúlik. Vártam, de nem javult. Aggódtam, több orvost is felkerestünk, de a szokásos pocaknyomkodáson kívül semmi nem történt, és mindenki csak a vállát rángatta. Látva a lánykám hurkáit és tokáját, senki nem tudta elképzelni, hogy valami baja lehet az evéssel, egész addig, amíg nem látták „enni”. Jártunk egy magán gasztroenterológusnál is, aki speciális tápszerekkel próbálkozott, hogy a hasmenést megszűntesse (laktózérzékenységre gyanakodott), de ezek annyira büdösek és keserűek voltak, hogy csak pár napig sikerült elfogadtatni a csajszival.

Kezdetben még volt étvágya Alexának,

de szép lassan kezdte elutasítani a cumisüveget is. Nem tudtuk, hogy a gyógytápszereknek volt-e ehhez valami köze. Féltem, hogy kiszárad, mert nem volt ritka, hogy egész nap összesen 350 ml anyatejet sikerült lenyelnie, pedig akkor tájt a javasolt mennyiség 1 liter lett volna. Az is megesett, hogy délelőtt 11-kor még evett, és utána pár korty teán kívül semmit másnap reggelig. Teljesen kikészültem, főleg, mert egy orvos sem akarta elhinni, hogy egy 3 hónapos baba ilyet tegyen. Csak a férjem, és én tudtuk, hogy tényleg így történt.

Február közepén nem bírtam tovább,

és bár Alexa még nem töltötte be a 4 hónapot, kipróbáltuk az almapürét. Azonnal elkezdte enni, tátogott, mint egy kis halacska, alig győztem lapátolni. Két hétig csak almát kapott (a tej mellett persze), abból is az üvegeset, mert nem tudtam, melyik alma lenne jó neki. A hasmenés elmúlt (3 hétig Laktáz tablettát kevertem a tejébe), és elkezdtünk kipróbálni más gyümölcsöket is: banánt, körtét, őszi- és sárgabarackot, és a nagy kedvencet, a sütőtököt almával.

Úgy 3-4 hétig rendeződni látszott a helyzet,

kicsit könnyebben elfogadta a cumisüveget is. Aztán újra kezdődött a rémálom. Szinte egyik napról a másikra nem kellett semmilyen étel, semmilyen formában. A cumisüveg láttán is sírva fakadt, teste ívben megfeszült az ellenkezéstől. Pár napig segített, ha sétáltam vele etetés közben, de mivel addigra már 7,5 kg körül volt, ez elég megterhelő volt. Utána az sem. Néhány napig akkor etettem, amikor már majdnem elaludt, de mintha rájött volna, hogy mi történik, mert még félálomban is képes volt tiltakozni.

És a legrosszabb: a gyümölcsöt is elutasította.

Mindennel próbálkoztam újra: kanállal, csőrös pohárral, tápszerrel (ezt néha hajlandó volt elfogadni, de a nagyja a mosogatóban kötött ki). Próbálkozott a férjem, az anyám, a barátnőm, de senki nem járt sikerrel. Ha valakitől néha elfogadott valamit, az én voltam. Próbáltuk „éheztetni”, de nem segített.

Áprilisban újra menstruálni kezdtem,

és rájöttem, hogy pár nappal előtte nem fogadja el az anyatejet. Most az első elutasítás után tápszert adok neki pár napig. A lefejt tejet pedig kiöntöm. És aztán rájöttem valamire: akármi legyen is az üvegben, csak fekve – lehetőleg az ágyában – hajlandó elfogadni. Senki nem érti, miért. Evés közben tekereg, a lábával dobog, a markolászós kendőjével, vagy bármi, a keze ügyébe kerülő tárggyal játszik, ha más nincs, a ruhám ujjával, vagy a hajammal. De legalább eszik.

És ez ma is így megy.

A tejem a sok stressznek köszönhetően szinte teljesen elapadt, már csak egyszer tudok fejni naponta, de ha novemberben valaki azt mondja nekem, hogy június elején még fejni fogok, biztos nem hiszem el. A tápszert és az anyatejet hol elfogadja, hol nem. Ugyanígy a gyümölcsöket is. Sajnos eddig a rendes, nem üveges gyümölcsöt öklendezve eltolta.

(Ma megfőztem az almát, úgy turmixoltam össze, és bár ellenkezik az elveimmel, de barna nádcukrot is tettem hozzá. Az utolsó kanállal is eltűntette!)

Próbálkozunk a tejpéppel is: egyszer elfogadja, egyszer nem. Már csak naponta négyszer kap enni, 4 – 5 óránként. Ez egy kicsit segít. Viszont születése óta szinte soha nem mutat éhséget, és ez nagyon furcsa.

Talán sosem fogjuk megtudni,

mi okozza nála ezeket a kríziseket. Próbálok mindig nyugodt maradni, és csak akkor borulok ki, ha Alexa nem lát, de nem megy könnyen. Tudom, hogy a súlya alapján (7 hónaposan 8,5 kg) nem kellene aggódnom, de kevesen látják, mekkora szenvedések árán sikerül elérni, hogy valamit lenyeljen. Megjegyzem, az utóbbi időben már inkább csak stagnál a súlya, hízni szinte egyáltalán nem hízik (májusban 1 grammot sem hízott).

Borzasztó érzés, hogy nem tudom megetetni a gyerekemet, és közben félek, hogy a próbálkozásaimat nehogy félreértelmezze, és nehogy akaratlanul is rosszevő gyereket csináljak belőle.

Folytatás és a végkifejlet

Jó néhány hónap eltelt azóta, hogy a fenti cikket megírtam. Mivel sok családnak segíthet, megírom a folytatást, hátha...

Júniusban az új gyerekorvosunk - bár hitetlenkedve fogadta a történetemet - beutalt minket az I. számú Gyerekklinikára. Ott sok sok vizsgálatot elvégeztek, hazajáró betegként fel is vették Alexát a csecsemőosztályra. Sorra érkeztek a negatív eredmények, amitől egyrészt megkönnyebbültem, másrészt rossz volt, hogy még mindig nem láttuk az alagút végét. Kezdetben a kórházban sem igen hitték el, hogy Alexa nem eszik (a súlya alapján én sem hittem volna el), de amikor egy nappalt bent töltöttünk, és ezalatt Alexa semmit nem fogadott el (sem enni, sem inni), már kezdték máshogy látni a dolgokat. Odáig is eljutottunk, hogy megtanították (nekem és még két, hasonló cipőben járó szülőnek), hogy kell szondát levezetni a gyerek torkán, de erre az egyre nem voltam hajlandó. Inkább 2 percenként nyelettünk le vele egy kanál vizet, de a szondát nem!

És egyszer csak jött egy telefon. A széklettenyésztés kimutatott Alexa bélrendszerében egy baktériumot (Clostridium difficile enteritis), amiről senki nem értette, hogy került oda, mert ez egy gyakorlatilag csak a felnőttek szervezetében előforduló baktérium, ami főleg sok antibiotikum használata után jelenik meg. Az én lányom pedig még életében nem kapott antibiotikumot. Persze, utánanéztünk a neten a dolognak, és nagyon ijesztő dolgokat találtunk. Másnapra behívtak minket a kórházba, ahol a főorvos elmondta, hogy egy nagyon durva baktériumról van szó, ami tönkretette Alexa bélflóráját, és valószínűleg emiatt nem érzett éhséget a lányom már hónapok óta. Sajnos, a leghatékonyabb gyógyszert csak napi négyszeri intravénás adagban tudták volna beadni (ami nem lett volna baj, ha nem lett volna tele az osztály), így végül Kliont adtak neki, ami szintén hatékony az ilyen baktérium ellen.

Nem volt könnyű beadni a gyógyszert - ha valaki már próbálta, tudja, hogy milyen rettenetesen keserű - és Alexával sem volt könnyű: addigra már nagyon elege volt a kórházakból, gyógyszerekből és a piszkálásból (azóta sem engedi, hogy idegenek a fejét fogják, vagy esetleg lefogják a kezét-lábát). Időközben megtudtuk, hogy megint kisbabát várok, de alig tudtunk a jó hírre koncenrálni.

Viszont a gyógyszer hatott!!! Szép lassan Alexa étvágya is megjött (de persze előtte a gyógyszer mellékhatása - borzasztó hasmenés - és valamilyen lázas fertőzés miatt még egy napra visszakerültünk a kórházba). Bár sajnos rászokott arra, hogy játszunk vele etetés alatt, és vannak ételek, amiket nem eszik meg, a legtöbb dolgot elfogadja, és szép mennyiségeket meg is eszik belőle. Sajnos a reggeli tápszert már nem hajlandó elfogadni, pedig a kora miatt még jó lenne, de helyette "betol" két doboz natúr joghurtot, így legalább a szükséges fehérje/kalcium megvan.

Több, mint fél évig a pokolban éreztem magam, és rettentő sok negatív, bántó, megalázó megjegyzést kaptam amiatt, hogy minek teszem ki a gyerekemet, csak azért mert ÉN úgy gondolom, nem eszik eleget. De valahol belül tudtam, hogy Alexa nem azért nem eszik, mert nem kell neki, hanem éreztem, hogy baj van (és hogy mekkora, azt csak később, a főorvostól tudtuk meg!). Úgyhogy mindezek után csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy ha az anyuka úgy érzi, valami nem stimmel a gyerekkel, járjon utána, még ha néha hülyének is nézik.

Beöthy Bernadett

Nyaralás kisgyerekekkel - hogy ne váljon rémálommá

2010-01-12T02:20:00.000-08:00

Kisgyerekkel nyaralni nagy kaland.

Ha szülők közt felmerül a téma, mennek-e nyaralni a kicsikkel, többféle reakció szokott előkerülni: „Jaj, ne is mondd, már előre félek, kikerülünk a megszokottból, sokkal nehezebben bírok velük nyaralás alatt, mint itthon.” „Igen, már nagyon várom, de aggódom is, hova tegyem azt a sok holmit, amit vinni kell, mi van, ha pont az marad otthon, ami a legfontosabb.” „Á, mi nem megyünk, itthon is alig bírok velük.”

Aztán persze vannak a bevállalósabb típusok, akiknek pillájuk se rezzen a nyaralás szó hallatán. Ők vagy nagyon rutinosak már, vagy bébiszitterrel nyaralnak, vagy esetleg el sem viszik a gyerekeket magukkal. Persze ez utóbbi nem tartozik a „nyaralás gyerekkel” témakörbe, de amúgy nem rossz dolog, ez is megérne egy cikket!

Én itt most elsősorban saját tapasztalataimat szeretném leírni, három kisgyerekkel és számos nyaralással / teleléssel a hátam mögött.

Mert igazán a mi első gyerekes nyaralásunk az telelés volt. Legnagyobb lányom, Zsófi még nem volt három hónapos, amikor síelni mentünk vele. Mielőtt bárki a szívéhez kapna, be kell vallanom, hogy mi a legritkábban nyaraltunk, utazunk el eddig úgy a gyerekeinkkel, hogy csak mi hárman, illetve később négyen, majd öten. Az egyik verzió általában az volt, hogy egy pár nagyszülő és egy pár sógornő + testvér is velünk voltak. A másik verzió, hogy egy vagy több hasonló gyerekes házaspárral együtt vágtunk neki az útnak. És szerintem ezen felállások bármelyike nagyban megkönnyíti az utazást.

Első esetben ugyanis egyből ott vannak velünk bónuszban a gyerekmegőrzők, akik mindezt ráadásul örömmel teszik. És bármilyen önzően hangzik is ez, az ember célja a nyaralás során az is lehet, hogy kipihenje magát, kicsit kevesebb dolga legyen, mint a szürke hétköznapokon. Mert megtehetjük azt is, hogy úgy ahogy vagyunk, lemegyünk egy hétre a tanyára, biztos sok élménnyel gazdagodva térünk haza, de kipihentek nem leszünk, sőt. Nem elég, hogy ugyanúgy főzni, mosogatni, stb. kell minden nap, a gyerekek ugyanannyit fognak nyaggatni minket, sőt talán még többet is, mert otthon talán néha a játszótéren a barátaik lekötik őket vagy, mert esetleg nem tudjuk számukra teljesen a megszokott környezetet megteremteni. Például este nem tudjuk annyira elsötétíteni a szobát, mint otthon, mert mondjuk nincs redőny, így máris lehet, hogy nehezebben fog elaludni. Ettől még nagyon jó lehet egy ilyen nyaralás is, csak akkor ne számítsunk arra, hogy kipihenjük magunkat, mert utólag csalódás érhet minket.

Azokon a nyaralásokon, ahol nagyszülők is vannak velünk, nagy könnyebbség, hogy ők többnyire magukra vállalják a főzést és természetesen rengeteget játszanak a gyerekekkel, így nekünk szülőknek van időnk szusszanni, esetleg elmenni kettesben egy sétára, vagy csak feküdni és bámulni a plafont és élvezni, hogy nem nekünk kell pattanni minden egyes „folyik az orrom”, „szomjas vagyok”, „pisilni kell”, „hol a piros autóm?” felkiáltásra. És ez sokat számít.

Amikor pedig kisgyerekes barátokkal nyaralunk, mindig beosztjuk, melyik nap ki főz, a gyerekek meg olyan jól lefoglalják egymást egész nap, hogy csak néha van ránk szükség, ha valami hatalmas vitában igazságot kell tenni.

Én tehát mindenkinek szívből tudom ajánlani a fenti két verzió egyikét, ha igazán szeretnének kikapcsolódni. És persze, ha van rá lehetőségük.

Paszternák Natasa

És TE HOGYAN nyaralsz a gyerekkel?

Kisgyermekkel nyaralsz? - utazási cheklista

2010-01-12T02:17:00.000-08:00

Bármilyen útra indulunk is azonban, bármilyen felállásban, a csomagolás gondja mindig a mi nyakunkba szakad, és számomra általában ez az utazás legrémesebb része, úgyis mondhatnám, hogy az egyetlen rémes része. Összeszedni, miket is kell vinni, aztán miket hova tegyünk, hogy a szükséges dolgokat akár útközben is megtaláljuk, de azért mindeközben hátunkon érezni férjünk aggodalmaskodó pillantásait, hogy vajon még hány táskát óhajtunk teletömni. Merészebb férjek ilyenkor képesek még azt is megjegyezni:

„drágám, félreértetted, nem kamionnal megyünk”.

Vegyük most azt az esetet – mert nekem egy kivétellel még csak ilyenben volt részem -, hogy autóval utazunk. Az autó csomagtere ugye behatárolja a vihető holmik mennyiségét, muszáj tehát átgondolnunk, mit vigyünk el, és mi maradhat itthon.

Az én módszerem minden utazás előtt az volt, hogy listát írtam a szükséges dolgokról.

Az adott korcsoporttól függően vannak alapdolgok, amik nélkül nem vágunk neki az útnak.

Ide tartozhat a pelenka, popsitörlő, popsikrém, textilpelenka, cumi, cumisüveg, esetleg tápszer, vízforraló, tejpép, hogy az apróbb dolgokkal kezdjük. De általában visszük a babakocsit, háti hordozót vagy kengurut, utazóágyat, kiskádat, bilit, WC-szűkítőt, kismotort is. Ezek közül van, hogy már muszáj szelektálni, hacsak nem pakolunk még a gyerekek ölébe is táskákat. Sajnos nekünk nincs bicikli-csomagtartónk, így sokszor még a kerékpárt is bepasszíroztuk a csomagtartóba, illetve télen a szánkót… Érdekes, de valahogy eddig még mindig el tudtunk vinni magunkkal mindent, amit akartunk, pedig már akkor is tele volt a kocsi, amikor még csak egy gyerekkel utaztunk, és ugyanaz a típusú kocsink van most is, hogy már három gyereket viszünk magunkkal. Lehet, hogy az autó velünk együtt nőtt, ahogy a mesében a gomba?
De visszatérve a csomagolásra. A fentieken kívül az alapdolgok közé tartoznak a ruhák és a tisztálkodó szerek. Ezeket én mindig személyre lebontva írtam fel a listámra, hogy külön-külön kinek miből hány darabra lesz szükség. Persze magunkon, felnőtteken spóroltam a helyet, és a gyerekeknél mindig nagyjából kétszer annyi ruhát raktam el, mint amennyire ténylegesen szükség lehetett, hiszen nem tudhatjuk, hányszor áztatják szét, pisilik össze, sározzák be, eszik le. Azért még így is előfordult, hogy a legközelebbi nagyáruházba be kellett ugrani meleg nadrágért valamelyik gyereknek. És igazából itt meg is említenék egy lényeges dolgot: hacsak nem a világ végére utazunk, egy sivatagi túrára, netán az Antarktiszra, akkor szinte képtelenség olyan dolgot otthon hagyni, amit ne szerezhetnénk be egy közeli nagyvárosban, valamelyik nagy áruházlánc egyikében. Talán egyetlen dolog kivétel ez alól, a kedvenc játék vagy alvós. Tehát a csomagolást ezzel érdemes kezdeni, mert ha este derül ki, hogy nincs meg a sárga kacsa / kopott maci / kedvenc rongyi, akkor tényleg világkatasztrófa várható. Még egy nélkülözhetetlen dolog lehet, de ez minket szerencsére nem érintett, ha valami allergia, egyéb miatt, bármiből valami különleges, nehezen beszerezhető dologra van szüksége a gyerekünknek. Ezeket nem érdemes megkockáztatni, hogy kaphatóak-e ott, ahova megyünk. Ilyenek lehetnek különféle gluténmentes, laktózmentes, egyéb dolgok.
Harmadik alapkategória, ami nem maradhat ki a csomagoláskor, a gyógyszerkészlet. Ezt érdemes időben átnézni, hogy minden szükségessel fel vagyunk-e szerelve, bár itt is áll a tétel, hogy bizonyára gyógyszertár is van a közelben, de azért nem biztos, hogy annak felkutatásával akarjuk a nyaralásra szánt időnket tölteni. Tehát vigyünk láz- és fájdalomcsillapítót különféle kiszerelésekben korosztálytól függően (kúp, szirup, tabletta), valamit csípésre, égésre, felszíni sérülésre (fertőtlenítő, sebtapasz), hasmenésre, székrekedésre. Nyáron a napkrém is elengedhetetlen.

Tegyük fel, hogy mindent sikerült összepakolnunk, még a kocsiba is befért a sok holmi, jöhet a következő kérdés:

mikor érdemes nekivágni az útnak?

Itt is több tanácsot hallottam már, nyilván mindenkinél más válik be, sőt az is számít, milyen messze megyünk és mekkorák a gyerekek. Azoknál a gyerekeknél, akik tudnak autóban aludni, sokaknál beválik, ha alvásidőben vágnak neki az útnak. Ezzel máris megoldódik másfél-két órányi gond, és az is lehet, hogy az egész út csupán ennyi ideig tart.

Nekünk eddig a leghosszabb autós utunk nagyjából 12 órát tartott, ez alatt többször is aludtak. De azért ezt nem mindenkinek ajánlom jó szívvel, bár tény, hogy a gyerekek szinte jobban bírták, mint én.

Ahhoz, hogy útközben minden zökkenőmentesen alakuljon,

nagyon fontos, hogy csomagolásnál arra is odafigyeljünk, minek kell könnyen elérhető helyen lennie, mi mehet a csomagtartó legaljára. Nagyon kellemetlen tud lenni, ha az autópálya parkolójában az egész csomagtartót át kell túrni egy cumi vagy egy tiszta pelenka után. Ezen kívül kellő mennyiségű ételnek és italnak is kéznél kell lennie. Nem tudom, más gyerekei is olyanok-e, mint a mieink, akik alighogy beülnek a kocsiba, hirtelen azonnal éhesek és szomjasak lesznek. Ez mondjuk meg is látszik az autónk tisztaságán, de nekünk ennyit megért az utazás közbeni nyugalom. Kicsiknél, akik még csak pépeset esznek, hasznos lehet a bébiétel-melegítő, aminek van olyan verziója is, amit a szivargyújtóba lehet csatlakoztatni. De őszintén szólva nekünk ilyen sosem volt, még sem akadt ezzel semmi problémánk. Bármelyik útszéli benzinkútnál, étteremnél szívesen megmelegítették nekünk a mikrójukban.

Egy két szórakoztató dolgot is érdemes elől tartani az út során,

de lehetőleg olyat, ami elég nagy ahhoz, hogy ha leejtik, ne nagyítóval kelljen keresgélni a leállósávban félreállva. Ilyenek lehetnek a könyvek, babák, plüssök, rajzoló táblák. És nálunk az is mindig bevált, ha útközben szólt a zene.

Ha túléltük az utat, jöhet a következő kérdés: hogyan telhet a lehető legkellemesebben az előttünk álló egy-két hét?

Mindenképp érdemes előre tájékozódni,

hogy milyen programlehetőségek vannak a környéken, és fel kell készülni a lehető legrosszabb verzióra is, hogy esetleg végig rossz idő lesz. Tehát pakoljunk könyveket, kifestőket, üres papírokat, ceruzákat, kirakósokat, társasjátékokat is, illetve nagyon hasznos egy cd-lejátszó is sok zenével, netalán egy hordozható dvd-lejátszó néhány mesével, hogy végszükség esetén ezt is bevethessük, mielőtt teljesen megőrülünk a szakadó esőben.

Ha azonban szerencsénk van,

végig szép idő lesz, senki nem fog megbetegedni, mindannyian jól fogjuk érezni magunkat és számos nagyszerű fénykép, felvétel készül gyerekeinkről. Apropó, a fényképezőgépet, kamerát ne hagyjuk otthon, mert azt drága mulatság lenne a nyaralás alatt beszerezni! És természetesen az ezekhez tartozó pótelemeket, töltőket se.

Végezetül én azt javaslom,

merjünk belevágni a kisgyerekes nyaralásba, mert jó kaland és főleg a kicsit nagyobbaknak már maradandó élmény. De nem érdemes a legkülönlegesebb, legegzotikusabb helyekre elutazni velük, mert a látnivalók őket még úgysem kötnék le, miattuk viszont mi sem élvezhetnénk igazán. Egy kisgyerek tökéletesen jól érzi magát egy tanyán is két bocival, vagy egy ütött-kopott üdülőben is, nincs szüksége feltétlenül tengerpartra, hiper-szuper játszóvárakra, ami neki a legnagyobb élmény a nyaralás során, az az, ha érzi, több idő és figyelem jut rá a szülei részéről, mint általában. Erre az egyre érdemes tehát odafigyelni, hogy ez tényleg így legyen!

Paszternák Natasa

És te hogyan csomagolsz, ha nyaralni indultok? Miket visztek magatokkal? Mi az, ami nélkülözhetetlen? Befértek az autóba? Hogyan szoktatok utazni?

Spenót cseresznyével - képriport a hozzátáplálásról

2010-01-12T02:16:00.000-08:00

Léna 2006 augusztus végén, Maja 2008 szeptember végén született. Léna fél éves korában kezdtünk el neki mást is adni, ezt eleve így terveztük,és szerencsére sikerült is a kizárólagos szoptatás.

Mindketten nagyon készültünk a nagy napra, ezért mindenképp hétvégén akartuk elkezdeni az almázást. Íme a képriport:

Szombaton, a délelőtti szopi alatt Marci (az apuka) lereszelt egy fél almát, meg gerezdet is hagyott. Először a gerezdet adtuk a kezébe, az még eléggé érdekelte, fintorgott ugyan, de kitartóan nyalogatta!

Ezen felbuzdulva jött a pép, persze sok lével. Na, az már nem kellett! Elég kétségbeesett képet vágott hozzá...

Aztán segítségért könyörögve nézett a Marcira, aki a fényépezőgép mögé bújt.

Ekkor hoztam még egy kanalat, gondoltam megmutatom neki, hogy ez milyen finom. Asszem, hiába csináltam hülyét magamból, nem hitt nekem... A végén meg már tátogtam neki, ő meg megmutatta, hogy csukott szájjal is ki tud nevetni.

Vasárnap új technikát alkalmaztunk,

és tényleg csak levet kapott, átpasszíroztuk a pépet egy szűrőn. Nem kellett. Marci volt a soros, én meg nem fényképeztem, de tényleg kevesebb sikerrel jártunk, mint előző nap. Megpróbáltuk azt is, hogy pohárba töltjük a levet, és abból majd megissza. Egészen addig érdekelte a pohár, míg rá nem jött, hogy mi van benne. Nem hülye ő, csak pici... Hétfőn egyedül maradtam a próbálgatással, almát váltottam, most goldent vettem. Ez sem jött be. Olyannyira, hogy gyakorlatilag már akkor bezárta a száját, amikor beleraktam a székbe. Fejtem neki tejet a kanálba, de az sem kellett, arra is ugyanannyira fintorgott. És az esti vitaminbeadás is egy küzdelem lett szombat óta, pedig azzal nem volt gond. Úgyhogy nagy okosan rájöttem, hogy az alma miatt nem kell neki a kanál, akármi is legyen benne. Ezért megint meg kell barátkoztatni a kanállal! Kedden ezért elmaradt az alma, és a kanálba-pohárba csak tej került. Kanál nem kellett, de a pohárból egész ügyesen ivott a csajszi. És este könnyebben ment a vitaminbeadás. Szerdán is hanyagoltam az almát, újabb gyümölcs következett, a banán. Kis anyatejjel keverve. Nyammi, banánturmix... Gondoltam én. Azért erre már kevésbé fintorgott, de nem sok fogyott ebből sem. Másnap is banánoztunk, anyatej nélkül, az ujjamról nyalogatta le. Ez egész jól ment, bár még így sem fogyott kereskedelmi mennyiség,

de hát nem siettünk mi sehova.

A banán után megpróbáltam a frutapura almás verzióját is, majd mivel épp tél volt, jöttek a zöldségek, először a sütőtök, krumpli, répa, cékla.

A különböző ételek bevezetésénél a Kismama hozzátáplálós táblázatát vettem figyelembe. (A cikk végén megtalálható a letölthető táblázat!) 7 hónapos korára már 100 grammokat megevett,az üveges bébiételeket nem ette, az én főztömet egy fokkal lelkesebben. Eleinte biopiacon vásároltam, főleg a földben lévő dolgokat (krumpli, répa, cékla), és kis kockákra vágva főztem meg vízben, majd turmixoltam össze. Eleinte 2 alapanyagból, majd egyre többet variáltam. A céklát szívesen ette, nekem meg jó volt mosni utána... Szerette még a sütőtököt, nagyobb korára meg nagy kedvenc lett a cukkini-krumpli-répa-csirkemell turmixolva. És a spenótot is nagyon szerette-szereti, ez az egyetlen főzelék, amit a kezdetektől változatlanul csinálok neki: mirelit leveles spenót, krumpli, gerezd fokhagyma és kis só, megfőzve, összeturmixolva. Mindig szopi után vagy két szopi között kínáltam meg a főzelékekkel, majd egy idő után már néha szopi előtt is. De Léna annyira függő volt, hogy hiába evett meg 200 gramm főzeléket, utána ugyanannyit szopizott, nem féltem, hogy elválasztja magát.

10 hónapos kora körül kezdte el Léna azt enni,

amit mi is, innentől kezdve nem is nagyon evett pépeset. Ekkor kezdett kézzel egyedül enni, és már a kanállal is próbálkozott. Reggelire joghurtot evett egyedül, nagy maszatolással, de mindannyian élveztük a dolgot. Ebédre meg spenótot, szintén egyedül. És mivel épp érett a cseresznye a telkünkön, és mindig volt egy nagy tálban az asztalunkon, azt is evett hozzá. 1 évesen még hajnalban, a két alvás előtt és este is szopizott, de már inkább csak elaltatta magát ezzel. Másfél éves korára hagyta abba teljesen. Addigra nagyon jó evő lett, nyoma sem maradt az első hónap küzdelmeinek. Minden újdonságot szívesen és jóízűen megevett. Ez aztán 2 éves kora körül alábbhagyott, válogatós lett, de úgy tudom, ez jellemző erre a korra. Csak tészta, rizs, krumpli hússal. A gyümölcsöket szerencsére mindig szívesen ette. Mostanra megint szívesebben eszik zöldségeket is, a zöldborsó az egyetlen, amit soha nem szeretett.

Maja nemrég lett fél éves, nála is kíváncsian vártam, mit fog szólni a kanálhoz.

Sikerült vele is fél évig a kizárólagos szopi, sőt. Amikor elkezdtük volna az almát, épp elég beteg volt, úgyhogy 2 hetet vártunk az első próbálkozásig.

Addigra már néha adtam a kezébe almagerezdet, nyers répadarabot, banánt. Lelkesen nyalogatta, az ízekkel biztos nem volt baja, de persze semmi nem fogyott.

Azóta próbáltam pépes almát és banánt, egyáltalán nincs baja a kanállal, néha ő húzza a szájához, hogy adjam.

Sőt, kivette a kezemből, és ő nyalogatta a már üres kanalat.De nem tud még mit kezdeni a szájába került étellel, ha véletlenül hátrább csúszik, elkezd öklendezni. Lassan 7 hónapos lesz, de még semmit nem eszik, csak szopik. Lénával ilyenkor már aggódtam, hogy „ez a gyerek soha nem fog enni”, most nyugodt vagyok, mert láttam, hogy Léna is rákapott a dologra egy idő után. De ez szerintem a második gyerekkel jár, hogy lazább, nyugodtabb az ember.

Feltűnő különbség a két gyerek között, hogy ugyan mindkettő nehezen kezdett/kezd el enni, de míg Lénának az ízekkel volt baja, a nyelés nem okozott (volna) gondot, addig Majának ízlenek a dolgok, de még nem tudja, hogyan nyelje le. Egyik sem volt még érett fél évesen a hozzátáplálásra.

Szél Zsófia

Tengerre magyar ?!

2010-01-12T02:14:00.000-08:00

Elinduljunk, vagy sem? Bírni fogja a repülőt? És ha nem? Önző dolog elindulni, csak mert mi kicsit kimozdulnánk?

Ezek a kérdések cikáztak a fejemben. Majd arra az elhatározásra jutottunk, hogy miért is ne? A mai eszemmel nem vállalkoznék egy fél éves gyermekkel erre, de ha Neki nem is maradt meg emlékként semmi ebből, Nekünk „felnőtteknek” nagy kaland volt. Alapos előkészületek kellettek, mire minden olyan dolgot elpakoltunk, amire távollétünk alatt szükségünk lehet. Gyógyszerek, lázmérő, naptej, tápszer, sterilizáló…

A kaland már a reptéren elkezdődött, hisz mikor kezd el éhes lenni kicsiny fiam, ha nem ugye ott? Hiába etettem meg elindulás előtt, azért mégis csak más ott enni ahol még sosem. Vízforraltatás a kávézóban, majd lehűteni a lehető leggyorsabban. A jóllakottságtól persze elálmosodik az ember, de mivel nem éppen a halkság jellemző a hangosbemondóra, így csak a nyűgösség maradt meg mindebből. Egy előnye van viszont ha kisgyermekkel megy az ember, a becsekkolásnál előre engednek, nem kell a kígyózó sort végigállni. Felszállásnál magamhoz kellett szíjazni, amit szintén nem jól tűrt, de talán csak az én kisfiam ennyire érzékeny. Vannak csecsemők, akiknek elég csak az anya megnyugtató közelsége és észre sem vesznek semmit az egészből. Hát, mi nem ilyenek vagyunk. Gondoltam talán ez a sok-sok jel arra utal, mégis felelőtlenség volt ennyi mindennek kitenni szegényt? Persze napirendünk ilyenkor még nem volt, az éjszakákat még nem aludta végig.

Igaz, az élet ugyanúgy ment tovább, hisz el kellett látni szülői teendőinket, csak egy más környezetben, távol a monoton mindennapoktól. Akkor nincs gond, sértődöttség, ha előre megbeszéljük apukával, hogy nem csak ránk, anyukákra hárul majd minden „feladat”, hanem ő is kiveszi részét bennük. Én férfiasan bevallom, sokszor nem esett jól, hogy egyedül ment le apuka a partra, de miért is kellett volna a szoknyám mellett ülnie? Talán még tomboló hormonjaim nem álltak vissza megszokott kerékvágásukba, talán én voltam még jóval érzékenyebb, hiszen ahhoz is idő kellett mire hozzászoktam, hogy apa figyelme, szeretete, már kétfelé oszlik.

Azonban mindent összevetve, amikor ottlétünk alatt nap mint nap megláttam Zsombi arcán azt a gyermeki mosolyt, ahogy meglátta a nagy „pancsit”, minden kételyem elillant.

„A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. „ - Márai Sándor

Flórián Tünde

Jaj de jó, hogy ikrek! 1. Szoptatás

2010-01-12T02:10:00.000-08:00

Kislánykorom óta ikrekről álmodtam

– de azt nem gondoltam, hogy ez valóra is válik! Nos igen, a doktor úr első bejelentésére valahogy ezzel a lányos zavarral reagáltam, de rögtön éreztem, én és Balázs, a férjem, egy csapásra kiválasztottak lettünk! Mert ikreket kapni és felnevelni mind a mai napig hatalmas, néha tripla öröm, még ha időnként dupla fáradtság is.

Bulcsú és Lóránt 2008. február 12-én születtek, 38. héten, 55 centivel és 2850 és 3100 grammal. Nagyon szépen, és ikrekhez képest erősen indultunk hát neki a közös élet első napjainak, amelyektől talán jobban féltem, mint magától a szüléstől (ez egy másik történet lesz).

Tartottam attól, hogy egyszerre két kicsi babáért leszek felelős, és persze Balázs ott lesz és van a mai napig is minden percben velünk, mellettünk, de mégiscsak ő is tőlem várja a döntéseket a két fiú ellátása körül. A legjobban attól féltem, hogy lesz-e elég tejem, nem fogok-e az állandó igénybe vétel miatt annyira kimerülni, hogy nem lesz tejem – azt hiszem ezek a kérdések mindenkiben felmerülnek.

Végül egy merész döntéssel már az első héten elkezdtem a két fiút egyszerre szoptatni, arra gondolva, hogy így marad egy kis szusszanásnyi időm két szoptatás között, és talán ők sem fogják bánni. (A módszer: szoptatós párna ölben, babák rajta, fejük 1-1 mell előtt, lábaik a hónaljaim alatt.) Lehet, hogy a korai kezdés miatt, vagy, mert nagyon jó babák voltak, egy perc alatt összeszoktak, és tulajdonképpen az első két hét után már együtt keltek, együtt ettek. Ez nekem óriási segítség volt, mert azt is tudtam, hogy két baba folytonos párhuzamos ellátásához kell a rendszer, a napirend, és bevallom, engem is, és Balázst is jobban kiegyensúlyozottabbá tett, hogy tudtuk nagyjából mikor mi következik. Szerencsénkre két kisfiunk nagy egyetértésben simult bele a kiszabott keretekbe.

Azért természetesen nem ment minden ilyen simán

- hiszen az első perctől kezdve nem volt elég tej mindkét éhes kis babának. Minél többet és többet ettek volna, ezt pedig én estére egyáltalán nem tudtam produkálni, még úgysem, hogy minden percet kihasználtam az alvásra és evésre, ivásra, ami csak volt. Ráadásul a kórházban sajnos megismerkedtek a cumis üveggel, amiből nagy lyukon ömlött az édes tápszer, és nem is igazán volt kedvük „dolgozni”. Nagyon nehéz volt, és főleg az önbizalmamnak ártott rengeteget, hogy az orvosunk is azt mondta a második hét után, hogy este ne féljünk adni tápszert, attól jobban is fognak aludni, én is többet pihenhetek, és így több tejem lesz. A gondolat nem volt rossz, már eléggé kimerültem attól, hogy azon rágódom, miért nincs tejem, mit kéne tennem, és görcsösen próbáltam magamat biztatni, hogy de képes vagyok rá, csak ki kell tartanom. Az esti tápszer előtt mindig megszoptattam őket, és ahogy teltek a hetek, előfordult, hogy kevesebbet ettek a tápszerből, de sajnos az is, hogy napközben alig akartak szopikázni.

Azért lassan, lassan összeszoktunk,

bár én sajnos sokáig a szopizás előtti és utáni méricskélés rettenetes rabja voltam, amivel csak magamat frusztráltam, bár néha- néha meg is nyugtattam magam, ha sokat és szépen ettek a fiuk. Végül 11 hónapos korukig tudtam őket szoptatni, úgy, hogy az esti tápszert végig megtartottuk, de még ekkor is volt napközben elég tejem.

És azt gondolom, lett is volna, ha jobban bízom magamban. Ha nem hagyom magam már előre elbizonytalanítani, hogy két gyerekre úgysem lesz elég tej, hogy azzal csak kimerítem magam stb. Az ilyen tanácsok és „biztatások” pusztítóak, és nekem sem lett volna szabad meghallgatnom őket, csak nehéz, ha a védőnő és más hasonló jóakaró szájából jönnek.

Azt azonban tudom, hogy az egyszerre történő „tandem” szoptatás nekünk nagyon bevált, időm és energiám is maradt magamra, a regenerálódásra, hogy újra legyen türelmem a két kis bimbózó lélek rezdüléseire figyelni. Két baba szoptatásához valóban sok tejre van szükség, de az igaz, hogy amennyi a kereslet, annyi lesz a kínálat, csak ehhez időt kell adni a mamának is, hogy beálljon a termelésre.

Nem szabad tehát feladni, és fő az önbizalom!

Jaj de jó, hogy ikrek! 2. Hogyan közlekedjünk ikrekkel?

2010-01-12T02:09:00.000-08:00

Hogyan válasszunk iker babakocsit?

Sétálni menni nem csak a babáknak kell, hanem az anyukának is – hiszen végre kiszabadulhat a 4 fal közül, és kicsit beszélgethet másokkal. Ez volt az alapelvem, és alig vártam, hogy kimehessek az első sétánkra a fiukkal.

Ekkor még a Lehel csarnok mellett laktunk, így arra az óriási feltűnésre és népszerűségre, amit szép piros-barna kockás, terebélyes iker Bergon kocsink látványa okozott nem igazán voltam felkészülve.

Eleinte nagyon élveztem, fürödtem a sok figyelemben, még büszkébb voltam a fiúkra, de az első néhány nap szüntelen megállításait és ismétlődő bugyuta és olykor kifejezetten tapintatlan kérdés halmazait azért egy idő után elkerültem volna. Ilyeneket kérdeztek az aranyos nénik és bácsik: Ikrek? (Nahát!) 1 fiú 1 lány? (Megjegyzem, mind ketten kékben voltak.) És nehéz egyszerre kettővel? Van segítsége? Természetes úton, vagy lombikban? Tud szoptatni? Brrr, nem is sorolom tovább.

Aztán kiköltöztünk Nagykovácsiba, a Zsíroshegyre, ahol az első néhány hónapban már visszasírtam a korábbi kérdésözönt, ez ugyanis nagyon a másik véglet volt: a napi két hosszú sétánk alatt nem találkoztunk egyetlen lélekkel sem! Szóval megismertem mind a két végletet. Amiről azonban a tapasztalataimat szeretném megosztani, az az, hogy hogy is válasszunk iker babakocsit.

Összegyűjtöttem a szerintem fontos szempontokat:

Anyagi helyzet – egy új iker babakocsi meglehetősen drága, 100 000-től – 250 000 Ft-on át, határ a csillagos ég. Mivel az ikrek felnevelése valóban dupla költség, mi elég hamar eldöntöttük, hogy nem tudunk ennyit erre költeni, és elkezdtük a használt kocsikat keresni. Végül a Kismama börzén találtunk rá a mi ikerkocsinkra, Bergon Iker kocsira, alig használtan, nagyon szép állapotban és 30 000 Ft-ért. Az árban benne volt a teljes téli felszerelés: nagy kocsi huzat, és vastagabb, párnás kapaszkodó.
Felszereltség - bolygó kerék, vagy terepkerék. Bolygó kerék a városban, aszfalton tökéletes, nagyon könnyű irányítani, sokkal kényelmesebb. Terep kerékre csak akkor van szükség, ha nem aszfaltozott úton is kell menni, pl. murvázott, kavicsozott úton. Mi végül ezért választottuk ezt a kocsit, mert Nagykovácsiban inkább ez utóbbi a jellemző. Van, ahol az árban benne van a hordozó, mi külön vettünk, ezeket is használtan, szintén a börzén, darabját 6000 Ft-ért, nekünk így is nagyon megérte.
Súly és Méretek – fontos előre lemérni a lift ajtót, ha ilyen házban lakunk, hogy be fog-e férni a kocsi. Mi ezt elmulasztottuk, de óriási szerencsénkre a 70 cm széles ikerkocsi éppen befért, igaz, hozzá ért az ajtókhoz. Fontos azt is tudni, összecsukott állapotban mekkora, milyen nehéz, a mama is betudja-e tenni egyedül az autóba, ha arra van szükség (én be tudom, bár valóban van súlya). A Bergon kocsinak ez talán a legnagyobb hátránya, hogy lapra összecsukva is elég nagy a helyigénye, és, hogy az önsúlya kb 15 kg – tehát nem túl könnyű. Egy ernyő kocsinak összecsukható Graco típus pl. sokkal könnyebb és kisebb helyet is foglal.
Elrendezés – egymás mellett, vagy egymás mögött üljenek a babák? Nekem az első perctől kezdve az egymás melletti tetszett, így nincs vita azon, hogy ki ül elől, vagy nem kell észben tartanom azt is, hogy ki ült legutóbb elől. Hátránya az lehet, hogy túl széles, esetleg nem fér be bizonyos ajtókon (boltok közül több is volt ilyen), valamint, hogy később a gyerekek verekednek esetleg. Nálunk ez eddig nem volt jellemző, mostanában van olyan, hogy kiveszik egymás kezéből az almát, de ez kezelhető.
Tolókar állíthatósága – nekem nagyon fontos szempont volt, hogy lehessen állítani a tolókart. Amíg kicsik szemben tolhassam őket és láthassam őket, amikor meg már érdeklődnek a világ felé, ők nézhessenek előre és én legyek hátul.
Tárolóhely a babakocsiban – hosszabb sétáknál fontos, hogy lehessen hova pakolni akár pelenkát, vagy játékokat, vagy bevásárlás során a dolgokat. Ennek a kocsinak hátul van két nagy zsebe, és alul egy nagy kosár, amibe tényleg sok minden belefér. Én főleg a zsebeket használom, keksz, innivaló, zsebkendő mindig belefér.
Figyelem – ha szeretnénk, vagy nem bánjuk, ha azonnal látható, hogy ikreink vannak, akkor az egymás melletti babakocsit kell választani, ha szívesebben elkerülnénk a túlzott figyelmet, akkor egymás mögötti kocsit érdemes venni, az kevésbé feltűnő.

Összefoglalva Bergon Iker kocsi előnyei:

- jól felépített, kényelmes, nagy, jól behúzható télen

- állítható a tolókarja

- terepen is és egyébként is nagyon strapabíró (mindenen, még itt a hegyen a köveken is átmegy)

- lengéscsillapítója remek! (különösen itt a rázós terepen)

- sportkocsiként is kiváló

- masszív felépítése miatt nagyon szeretik tolni az ikrek, rá lehet nehezedni nyugodtan, nem borul fel, mint az ernyő kocsi

- ára nem túl magas, még újonnan sem

- nagyon jó szervize van, ahol a teljesen leharcolt kocsikat át is veszik, ha már nem kell, de ahol tudnak adni pótkereket, vagy bármit, amire szükség van.

Hátrányai:

- súlya: elég nehéz, üresen kb. 15 kg

- mérete: széles (kb 70cm), összecsukva is nagy helyet foglal (nekünk egy Peugeot 206 SW kombink van, ha a kocsit betettük, nem fért szinte semmi be a csomagtartóba)

- mozgás: nem túl fordulékony, nehéz vele kanyarodni, kissé ormótlan

- állítani az üléseket, a lábtartót kicsit nehézkes, majdhogynem három kezes, mert két gombot kell benyomni és a nem létező 3. kezünkkel lehúzni/feltolni az ülést például fekvő vagy ülő pozícióba

Én ormótlansága ellenére is szeretem a mi babakocsinkat, amire rengeteg becenevet is ragasztottak a járókelők: tank, szekér, kamion, hajó. J Azonnal kiszúrta mindenki, hogy ikrek ülnek benne, és tényleg mindig kaptuk a megjegyzéseket. Télen különösen szerettem, hogy jól belehetett húzni, egy csepp eső, hó vagy szél sem tudott bejutni alvó babáimhoz.

Azt végszóként bevallom, hogy a legutóbbi, áprilisi bababörzén azért beruháztunk két kis egyes ernyő babakocsira, abban bízva, hogy ha hamarosan járnak a fiuk majd, ne kelljen már a nagy kocsit cipelni magunkkal – és néha lehessen külön utakon is járni – amit szintén élveznek a srácok.

Bánfi-Klekner Bíbor

Milyen is a fejlesztő munkája? - esetleírás egy Cseperedős munkatárstól

2010-01-12T01:43:00.000-08:00

Nagyon nehéz volt egy konkrét esetet kiragadnom az elmúlt évek tanulságos esetei közül, hisz mindegyik gyermek, család, szituáció, hatást gyakorol a szakemberre.
A választásom egy három éves kisfiúra esett.

A történet egy telefonhívással kezdődött, ahol egy aggódó anyuka hangját hallottam meg, aki röviden felvezette gyermeke főbb jellemzőit, minden mondatában elhangzott, hogy a gyermeke, nagyon szép és okos de….
Az óvodában mindig problémák vannak, verekszik, dühkitörések jelentkeznek, azon esetekben mikor felnőtt irányítást kellene elfogadni, valamint beszéde nehezen érthető, betű és szócserék figyelhetők meg nála. Feszült helyzetekben dadogás is mutatkozik, valamint verbálisan nem tudja magát egyértelműen kifejezni.
Megbeszéltünk egy időpontot egy személyes találkozóra, mely során konkrét feladathelyzetben tudjuk megvizsgálni a gyermeket, valamint a szülővel is, személyes elbeszélgetésre is nyílik lehetőség.

A képességfelmérésre az édesanya és a kisfiú érkezett. Az első akadályok már az ajtón való belépésnél jelentkeztek, mivel a kisfiú dühkitörést kapott attól, hogy idegen helyre kell belépni, azonban megfelelő motiválással sikerült becsalogatni. A gyermek hosszabb ideig nem volt hajlandó az édesanyja öléből, biztonságából kilépni, így azonnal alkalmazkodtam az adott lehetőségekhez, az édesanya kezébe adtam át a játékokat, és közösen hajtattuk végre a tevékenységeket ( fűzés, építés, puzzle kép kirakás, memória). Idővel a gyermeknek sikerült annyira feloldódnia, hogy nagymozgását is szemügyre vehessem, akadálypálya és labdás játékok segítségével. Megállapítást nyert, hogy a gyermek nagymozgását illetően korához képest fejletlenebb, egyensúlyi helyzetekben nagyfokú bizonytalanság volt megfigyelhető.

Az anyával abban egyeztünk meg, hogy elkezdünk egy komplex terápiát, amiben ő is nagy szerepet vállal, hogy ezek segítségével megfelelően tudjon reagálni és hatni gyermekére. A terápia főbb fejlesztési területek a következők voltak: idegrendszeri érést segítő nagymozgásos feladatok, szocializációt segítő, személyiséget fejlesztő tevékenységek (anya-gyermek kapcsolat mélyítése, kölcsönös bizalom erősítése), más gyermekekkel való együttműködés alapozása. Részfunkció megerősítése: Modalitások: a különböző érzékletek összekapcsolása (modálspecifikus - intermodális szakasz). A látásszerveződés fejlődése - a látási funkciók (alak-háttér, rész-egész, alak-állandóság, perifériás látás),elmozdulás-érzékelés a térben, térirányok - izomérzékelés, mozdulatsorok követése, adott sorrend bevésése a mozgásformák között (szerialitás); adott sorrend megfordítása. Beszédértés és a képi világ, beszédtanulás hallás és látás alapján. Mintakövetés. Figyelem-koncentráció megerősítése.

Az első két hónap nem ment zökkenő mentesen, mivel a gyermeket nehezen lehetett motiválni, arra, hogy bejöjjön a foglakozásra, ha pedig bejött csak azzal volt hajlandó foglalkozni, amit Ő szeretett volna. Ezért a kezdetekben az Ő általa preferált tevékenységeken keresztül próbáltam csatornát képezni a gyermek és köztem, türelemmel és következetességgel sikerült kommunikálnunk a nélkül, hogy hiszti vagy dührohamot kapott volna. Fokozatosan sikerült az édesanyjától függetlenül is részt vennie a játékokban.
Az óvodában is tapasztalható volt a fejlődés, rövidebb időre már részt vett a csoportos tevékenységekben, de túl sok inger és információ hatására továbbra is elvonult egy nyugodtabb helyre és egyedül játszott.

Minden alkalmat intenzív mozgással kezdtünk, akadálypályát hajtottunk végre: különböző lépő, ugráló, mászó gyakorlatokkal, a téri –tájékozódást alakítottuk, valamint nagyon fontos szerepet játszott a vesztibuláris ingerlés is, amit tölcsérben való pörgetéssel és plédben való hintáztatással értünk el, így az idegrendszer kellően stimulált, és képes az új ismeretek befogadására.
Fontossá vált a figyelmi idő tágítása, amit különböző finommotrikus (válogatás, építés, tépés, stb.) tevékenységek segítségével is erősítettünk. A fejlődésben fontos szerepet játszott az édesanya is, mivel otthon is gyakorolt a gyermekével, észrevételei is segítették a munkámat. Az anya elmondása szerint az egész családra jó hatást gyakorolt az együttes játék, mozgás, mivel a gyermek otthon „tanította” az apukát az akadálypályára.

Fél év alatt jutottunk el oda, hogy a gyermek felszabadultabb, nyitottabb és kiegyensúlyozottabb lett. Ritkábban fordultak elő hiszti és dühroham, képessé vált a dolgok, apróbb problémaforrások megértése, és az édesanya is következetesen és nyugodtabban kezelte a dolgokat.
A gyermeknek sokat javult a kapcsolata társaival is.
Az óvoda és a szülők visszacsatolásából azt a következtetést vontam le, hogy sikerült a kitűzött célt elérni a gyermekkel.

Egy fejlesztő a Cseperedő Képességfejlesztő játszóházból

Ne feledd, ingyenes állapotfelmérést nyerhetsz a Cseperedőben, ha január végéig kérdést teszel fel szakembereiknek ITT.

Jó anya vagyok? - Jó anya vagyok!

2010-01-10T05:51:00.000-08:00

Már akkor édesanyává válunk, mikor megtudjuk, kisbabát hordunk a szívünk alatt.

Egy biztos, ez egy életre szól.

Számomra a 9 hónap vegyes érzelmekkel teli időszak volt mindkét gyermekemmel, de legfőképp a féltés, aggódás (talán túlzott aggódás) kísérte végig ezt az időszakot. Persze volt idő, mikor a fellegek felett jártam boldogságomban, de tomboló hormonjaim kevésszer engedték ezt meg. Miután megszülettek, sem tudtam nyugodt maradni. Valószínűleg a hormonok még mindig intenzív iramban munkálkodtak és talán most hogy a nagyobb gyermekem 2 éves múlt, a kislányom pedig 8 hónapos, tudok egy kicsit fellélegezni. Nem tudom mennyire igaz az a közmondás, miszerint „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.” Egy biztos, ez egy életre szól.

"Ezt nem tanítják az iskolában"

Sok anyukától hallom, Nekik minden nagyszerűen megy, tulajdonképpen egy csodabogár a gyermekük. Szófogadó, minden a nagykönyv szerint követi egymást. Legyen szó a szoptatásról, a szociális-, az értelmi- ill. a testi fejlődésről .Értem ezalatt a forgás, kúszás, mászás, ülés, valamint a felállás és mászás soron követését. És ilyenkor (is) jön az a sok-sok „és ha…” kezdetű mondat. Mert ugye kimaradhat valamelyik mozgás, mint ahogy Zsombi kisfiamnál is kimaradt a mászás. De beszélhetünk a szoptatás lelki tusájáról is.Vajon eleget eszik a gyerek? Azért sír mert még enne, de nincs, vagy mert fáj a hasa? De az is lehet hogy éppen álmos? És még 1000x1000 „megválaszolatlan” kérdés. Ők a maguk nyelvén kommunikálnak velünk, csak igen nehéz az ő nyelvjárásukat felismerni.

Ilyenkor és számos félreértettnek hitt alkalomkor jön az hogy „Én biztos rossz anya vagyok!” Ez olyan mint a nagybetűs élet, vagy az otthonról hozott etika. Ezt nem tanítják az iskolában. Vagy valaki ráérez ennek az ízére, vagy nem. De miért nem valljuk be ha elakadunk valahol? Valóban azt hisszük, hogy ezzel leírjuk magunkat? Vagy egyszerűen a saját érzéseinkre próbálunk egyedül hallgatni. És miért bánt valakit jobban a dolog, és van aki nem is foglalkozik vele? Bevallom, nálam néha elszakad a cérna, de már lassan 3 év végig nem aludt éjszaka után néha az én türelmem is elfogy. Na persze, ezek után jönnek a lelkiismeret furdalások, hiszen Nekik valószínűleg még nehezebb. Ők most fedezik fel a világot, a határaikat próbálgatják….de ez már egy másik történet.

Kezdő anyák ide! - Nem vagytok egyedül!

2010-01-10T05:47:00.000-08:00

Fáradtság, kimerültség, tanácstalanság és csalódottság - anyának lenni boldogságos dolog, de vannak nehézségek, amikről beszélni kéne!

A környezetemben

az anyukáktól általában azt hallom/hallottam, hogy milyen csodálatos anyának lenni, milyen jó otthon lenni és hogy soha ennyi idejük nem volt még magukra, mint a gyerekkel otthon töltött idő alatt.

Arról szinte senki nem beszélt,

hogy milyen nehéz, mennyi fáradtság, szenvedés, kialvatlanság társul mindehhez. Illetve egy barátnőm szinte csak erről beszélt. Hogy a fia üvölt éjjel, ordít nappal, egy lépést nem tud megtenni anélkül, hogy ne lógna rajta a gyerek. Azt hittem csak ő éli meg ilyen nehezen. Tévedtem. Most úgy fogalmaznék: ő őszinte volt. Őt hallva elhatároztam, hogy nekem könnyebb lesz. Ma már tudom, hogy ez hülyeség volt. Nem lehet az ilyet előre eldönteni.

Nem tudom, hogy a többiek ilyen könnyen vették az akadályokat,

ezért nem említtették sosem a nehézségeket, vagy erről „nem illik” beszélni. Pedig kellene. Akkor talán sokunknak könnyebb lett volna az elején. Nekem biztosan. Tudtam volna, hogy mire számítsak. Persze azt tudtam, hogy nem felhőtlen babázásról szól egy gyerek ellátása, nevelése, de azt nem tudtam, hogy ennyire nehéz. Nem rágódnék folyton azon, hogy nekem miért nem megy, nekem miért ilyen nehéz. Hogy talán én nem vagyok alkalmas anyának. Nem akarnék folyton maximálisan teljesíteni, mert azt hiszem, másoknak ez könnyen megy.

Be kell valljam: Nagyon nehéz anyának lenni.

Nekem legalábbis az. Azt senki nem mondta, hogy Ambrus 3 hónapig hasfájós lesz, és szinte egész nap sírni fog, hogy tejfehérje allergiás lesz, ezért keményen diétáznom kell, semmit nem ehetek, amiben bármilyen tejszármazék van, és azt sem mondták, hogy óránként-félóránként fog kelni éjjel, és hogy nappal nyűgös lesz, mert jön a foga. Tényleg csodálatos anyának lenni, de nem mindig érzem ezt. Ember vagyok, elfáradok. A tűrőképességemnek is van határa. Nem lehet mindig maximálisan teljesíteni. De akkor miért akarok mégis? Talán azért, mert azt hiszem, hogy ez csak nekem nem megy. Mert mások nem panaszkodnak. Szégyellik talán, hogy néha elszakad a cérna? Nem kellene. Bár néha én is szégyellem, hogy mikor valaki megkérdezi hogy vagyunk, csak panaszkodni tudok. Mert nem tudom, hogy 9 hónaposan miért nem eszik szilárdat, nem tudom, hogy a nappali alvásokba miért nincs rendszer, miért nem alszik csak napi 3x fél órát, és még sorolhatnám. Nem tudom, hogy nekem kellene-e valamit másként tennem, vagy egyszerűen ő ilyen. Csak remélem, hogy nem az én hibám.

Az első fél évet nagyon nehezen éltem meg.

Szinte minden napunk szenvedés volt, nyűgösség, nemalvás, és az örömteli pillanatok nem szorították ezt a háttérbe. Próbálok (talán néha túlságosan is) jó anya és jó feleség lenni. De nem mindig megy. Kimerült vagyok és csalódott. Csalódott, mert nem ilyennek képzeltem. Csalódtam magamban, mert néha úgy érzem, hogy ha lehetne, feladnám. Ha őszintén beszélnénk a nehézségekről, tudnánk, hogy nem vagyunk egyedül, nem bennünk van a hiba, hanem tényleg fáradságos, nehéz munka anyának lenni, ami 24 órából áll és nincs pihenőidő, nincs szabadság. De persze örömteli is, csak néha nem az öröm van előtérben.

És te hogyan éled meg az anyaság terhét? Nem erre számítottál? Szólj hozzá te is!

Házastársi nézeteltérés

2010-01-10T05:45:00.000-08:00

„Apa azt mondta, majd ő megveszi ezt nekem!”

Ezt a mondatot tegnap a Lidlben csíptem el, pénztárnál ácsorgás közben. Anya, akinek a megjegyzést szánta a kiskorú, érthető módon tajtékzott. Aztán mégis felpakolta a plüssállatot a szalagra. Ekkorra odaért Apa is (az a fajta, akinek az új sportcipője kellemesebb látvány a külső szemlélőnek, mint a feje), és fizetett. A bárány meg elfoglalhatta méltó helyét négyszázadik „puhatestűként” a gyerekszobában.

Nem tetszik nekem ez a versengés. Versengünk a többi anyukával, a kolléganőkkel, a sógornőkkel, a testvérekkel, a gyerekünk nagyszülei meg elégedett mosollyal az arcukon közlik velünk, hogy a gyereknek esze ágában sincs hazamennie, náluk ugyanis sokkal jobban érzi magát, mint otthon.
Apa meg megveszi kicsi lánynak azt a cuki bárányt. Majd megmutatja ő a világnak, hogy a gyereket ő sokkal inkább szereti, mint Anya.

A gyerek nem hülye, csak kicsi, szokták mondani. Hamar észreveszi és kihasználja, ha a két szülő nem ért egyet valamiben. Tudja, mikor-mit-kitől lehet kérni, Anya engedi a mesenézést este 9-kor is, Apa pedig vesz még egy csokit. Ez látszólag jó a gyereknek, mert így minden kívánsága teljesül. Azt viszont már ritkán szeretik a gyerekek, ha Anya „lehülyemarházza” Apát a csoki miatt, vagy Apa háborog az esti nyugalom hiányán.

Mit lehet tenni? Akkor mindig mindenben egyet kell érteni a párunkkal?

Nem, de talán nem árt a fő irányelveket tisztázni. Idealisták azt szokták mondani, hogy ezt a gyerek születése előtti időszakra kell időzíteni, ami szerintem lehetetlen. Én is sokszor mondtam olyasmiket, hogy „az én gyerekem csak egyszer fog hisztizni”, de mostanra csak a színpadra illő utcai jelenetekből is összegyűlt kettő-három az emlékezetemben, a kiskorúból mégsem lett, „jó állapotú, garázsban tartott” egyed.

Visszatérve az irányelvekre- ahogy nő a gyerkőc, egyre több megoldandó helyzettel kell szembesülnie a párnak, és a különös fontosságú kérdésekben nem árt, ha a szülőknek egyre jár az agyuk. Nálunk ilyennek számítanak például: a napirend (és felboríthatóságának mértéke), az étkezésekkel kapcsolatos dolgok (szabad-e játszani a kajával, együtt ülünk-e asztalhoz, stb.), a hisztikezelés, vagy a pénzköltés kérdésköre.

Hogyan érjünk el eredményeket?

Adjunk a véleményére
Mindig abból kell kiindulni, hogy ketten vállaltuk a gyerek(ek)et, tehát egyrészt nem kell minden problémát nekünk, nőknek megoldanunk, másrészt valódi beleszólást kell hagynunk a gyereknevelésbe az apáknak is, különben éppúgy semmibe fogják venni a mi elképzeléseinket, mint mi az övéiket. Ha valamiben engedünk, számíthatunk rá, hogy legközelebb könnyebben nyerünk csatát.

Mondjuk el a miénket
Nem árt észben tartani, hogy az apák- kevés szerencsés kivételtől eltekintve- nem töltik a gyerekkel a napjukat, ezért fogalmuk sincs, hogy mi mikor szoktuk ebédeltetni, altatni a gyereket, tehát, szombaton sem fogja tudni, hogy tizenegyötvenre haza kell érniük a játszótérről, ha nem szólunk erről előre- én magam kezdetben például sokszor belefutottam ilyen jellegű problémákba.

Álljunk ki a férjünk mellett!
Saját „házirendünk” szerint, ha egyikünk ígér valamit a gyereknek, (például, hogy kap egy fagyit), ezt a későbbiekben a másik fél csak vis major esetén vétózhatja meg, de akkor is ajánlatot kell tennie a kiskorúnak az elmaradt haszon kárpótlására. Ugyanez a másik irányban is igaz- a fenti pénztári esetre utalva- ha Anya kimondta, hogy „nem veszünk birkát”, akkor nem veszünk birkát, és kész.

Az akut esetek…
Akut nézeteltérések kezelése nem egyszerű feladat- persze célszerű a „nagy és tisztázó” beszélgetéseket a gyerek alvásidejére tartogatni- de ha mégis különös ingerenciánk támad nekiesni a párunknak, mert mi ott és akkor éppen máshogy nevelnénk a gyerekünket, akkor kifizetődő ezt oly módon tenni, hogy megőrizzük emberi méltóságunkat. Végülis nem árt, ha a gyerek tanul egy kis konstruktív probléma- és nézeteltéréskezelést, arra az esetre, ha kamaszkorában szüksége lenne erre a tudásra…

És végezetül: a gyereknek is lehet igaza
Semmitől nem irtózunk jobban, minthogy a gyerekünk mamlasz lesz, és a későbbiekben nem tud majd érvényesülni a világban. Éppen ezért nem árt, ha a gyerek véleményét is meghallgatjuk, és az sem nagy kudarc, ha ennek hatására módosítjuk az elképzelésünket mi, szülők. Az, hogy mi kitartunk egymás mellett a férjünkkel, nem azt jelenti, hogy a gyerekünk ellen dolgozunk, hanem ésszerű határokat betartva vele együtt. Nem mintha ez divat lenne ebben az individualista társadalomban, de legalább megvéd az oly trendi civilizációs betegségek egy részétől.

Te hogy kezeled a nézeteltéréseket a családban? Van-e „főnök” a családotokban? Szerinted milyen a jó modell?

Farsang, avagy Nálunk is áll a bál!

2010-01-10T05:05:00.000-08:00

A farsanghoz fűződő rítusokat számtalan népszokások őrzik, nálunk pl.: a Mohácsi busójárás. Azonban az ünnep őshazája Olaszország.

Gyermekeinknek talán úgy tudjuk emlékezetesebbé tenni ezt a nemes ünnepet, hogyha magunk készítjük el, legyen szó akár jelmezről, vagy álarcról (óvodás korosztálynál ez kissé rémisztő lehet, itt szóba jöhet helyette egy kis pizsamaparti). Iskolás korúaknak az osztályközösség fejlesztése céljából a csoportos beöltözés sokat javíthat. Mi egykoron Veresegyházi asszonykórusnak beöltözve bújhattunk néhány perc erejéig az Ő bőrükbe. Jó ötlet lehet még, ha mindenki zöldség és gyümölcsformájú maszkot készít (titkos sorsolás alapján, hogy ne legyen két egyforma) otthon, majd ki kell találni milyen zöldséget, vagy gyümölcsöt is takar az adott álarc.
Kisfiam 3 éves lesz, és most kezdi tudatosan utánozni az embereket, a más bőrébe bújás vágya még csak most jött el, valamint a maszkoktól, jelmezektől való félelmét most váltotta fel a pozitív érdeklődés. Majd egyik napról a másikra kedve támadt beöltözni! Tehát fontos az egyéni érettség és valóban gyermektípus kérdése.
Arcot akár magunk is festhetünk:

Hogyha megihletett a mára Velence szimbólumává vált maszk, mely a karnevál jelképe, magunk is készíthetünk kasírozással és annak kifestésével:

Alapanyagok:
1 db gipszkiöntő forma
1 kg gipsz
dekorfestékek
1 db bármilyen színű dekorglitter
1 db bármilyen színű flitter
ecsetek
1 db mintaív
A gipszet vízzel ki kell keverni. Tejfölsűrűségű masszát kell, hogy kapjunk, de gyorsan kell dolgozni, mert a gipsz elég gyorsan köt. Egy óra állás után kissé széthúzkodjuk a formát, így könnyebben kicsúszik. Majd jöhet a festés, díszítés ki- ki a maga ízlése szerint.
Pamutból, gyapjúból szakállat is lehet ragasztani.
Sminkeszközök beszerezhetők: http://www.makeupartistcenter.hu/

És hogy a hasunkról se feledkezzünk meg, a farsang jellegzetes ételei a disznóhús, káposzta és az édesszájúak örömére a farsangi fánk.

Hagyományos farsangi fánk receptje:

Hozzávalók:
- 50dkg liszt
- 8 tojássárgája
- 10dkg margarin
- 3dkg élesztő
- 3dl tej
- 5dkg porcukor
- olaj a sütéshez
- 1 evőkanál rum
- fél citrom reszelt héja
- tetszés szerinti lekvár a töltéshez
- só
Lisztet szitáld egy nagy keverőtálba, a közepébe készíts kis fészket, ebbe morzsold az élesztőt, melyet kevés langyos tejjel és cukorral elkevertél. Mikor az élesztő felfut, add a tésztához a megmaradt tejet, olvasztott margarint, porcukrot, rumot, reszelt citromhéjat és kevés sót. Fakanállal dolgozd simára, míg a tészta hólyagos lesz. Ruhával letakarva, langyos helyen kelesztjük. A megkelt tésztát lisztezett nyújtódeszkára terítjük. Nagy pogácsaszaggatóval szaggass ki belőle korongokat, közepükbe nyomj mélyedést, és bő, forró olajban süsd aranysárgára. Olajból kiemelve lecsöpögtetjük. Tálaláskor a fánk közepén lévő mélyedésbe tegyél lekvárt, és porcukorral meghintve tálaljuk.
Jó étvágyat!
(Szalay könyvek: 1 millió menü)

Alkoholmentes gyermekbólé:

Hozzávalók:
- bármilyen és bármennyi gyümölcs
- alkoholmentes gyermekpezsgő
- 100%-os alma, narancs vagy ananászlé
Elkészítés: Gyümölcsöket megmossuk, meghámozzuk, felkarikázzuk. Nagy tálba tesszük, majd felöntjük gyümölcslével, gyermekpezsgővel hígítjuk.

Jó szórakozást, vidám farsangi mulatságot kívánok!
Flórián Tünde
És Te Hogyan készülsz a farsangra? Írd meg nekünk!

Te Hogyan?

Megint homeopátia

Elválasztás

Szülés utáni pár nap a kórházban és Apuka versenyfutása az idővel.

Komplikáció mentes és gyors szülést kívánok!

Nagyon sok mindenen mentem keresztül

Nem féltem a szüléstől

2 gyerek, 1 blog, 1 bolt

Amíg a gyerekek alszanak

Mesélj egy kicsit a családodról! Hány gyereked van, hol éltek, stb...

Hogyan lett hobbiddá a varrás? Mikor tanultál meg varrni? Mit szeretsz benne?

Mikor tudsz varrni a gyerekek mellett?

Miket szeretsz varrni?

Más kézműves dolgokat is szeretsz?

Van még valami egyéb hobbid?

Mit szól a családod hozzá?

Első szülinapi nap - recepttel!

Rohan az idő… Éppen egy éve még csak elképzeltem milyen is lehet ez a kis jövevény, aki a pocakomban lakik és lám, mára meg az első szülinapját ünnepeljük!

Mi mire jó? - Homeopátia alkalmazása otthon

Te hogyan térsz vissza munka világába?

JÓL-LÉT anyagilag és lelkileg- ebben támogatja az anyukákat a JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány

"pedig én még csak nem is vettem igénybe az alapítvány anyák részére szóló szolgáltatásait"

Amikor azt kérdeztem Dórától, hogy mi az, amivel ők többet tudnak a puszta jó szándéknál, Dóra így válaszolt:

És hogy hogyan fogadják a munkáltatók az állásmegosztás, vagy a részmunkaidő, távmunka gondolatát?

Svéda Dóra tippjei: Hogyan készülj a munkához való visszatérésre?

Játszótér, a második otthonunk

Így történt hát, hogy egy szép napos tavaszi délelőttön megjelentünk a JÁTSZÓTÉREN.

1. Az aggódós anyuka

Van azonban néhány szabály, ami az évek során kialakult, amihez a többség tartja magát, és aki nem, azt nem nézik jó szemmel:

1. A játszótérre behozott játékok egészen addig, amíg gazdája haza nem viszi azokat, közösek. Bárki használhatja őket, természetesen, ha a tulajdonosa akarja használni, illik visszaadni. Ezért, ha gyereked nagyon félti egy játékát, inkább ne hozza le.

Sok év telt el azóta, hogy először jártam a játszótéren Zsófival.

Gondolatok a korai nyelvtanulásról

Tanító, angol nyelvtanár és édesanya lévén...

Ami a személyes véleményemet illeti,

Onnantól kezdve, hogy a baba már képes utánozni a szüleit,

Majd mikor már nagyobbacska lesz, és beszélni is tud,

Egyre több óvoda kínál lehetőséget idegen nyelv tanulására heti egy-két alkalommal.

Tudomásul kell venni, hogy ez nem minden gyereknek való

Homeopátia - mit kell tudnunk az otthoni alkalmazásról

Milyen a jó gyerekcipő?

Hollós Barnabást faggattam tehát arról: Milyen a jó cipő?

Jöjjön a klasszikus kérdés: milyen a jó cipő? mikortól adjunk cipőt a gyerekekre? Miben járjon otthon, és miben az utcán? Miben nyáron és télen?

Milyen problémákat okozhat a rossz cipő?

Pénzkérdés-e a jó cipő? Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akiknek a szakember valamilyen cipőt ajánl. Egy bizonyos kor felett a gyerekeknél is fontos kezd lenni a divat, és a szülőnek is a design. Tudunk itt kompromisszumot találni?

A talpkiképzésben, a sarokemelés, harántemelés módja szokott eltérni, de amit te mondtál, ezeknek a különbségeknek nincsen jelentősége, nem?

Az igény szerinti cipőkről mondanál még pár szót? Például: ovis benti, sportcipő, motorozás, játszó, séta, ünneplős. Mire ügyeljünk? Mennyire szolgálja a cipő az igényeinket?

Ha gond van a gyerek lábával, az hogyan, és mikor derülhet ki? Hova forduljunk? Hogyan foglalkozzunk vele? Mit tehetünk? Mit adjunk a lábára?

Meddig fontos a jó cipő?

És te hogyan választottál cipőt a gyermekednek? Milyen szempontok alapján döntöttetek, hogy mikor, és milyen cipőt adtok a gyermeketekre? Hol kaptál ehhez segítséget?

Bölcsi vagy nem bölcsi?

Ez itt a kérdés…

Nem véletlenül mondják:- Gyereknek gyerek a társa.

TIC

Terhességi hányingerről őszíntén

Vártuk, itt van, de miért nem vagyok felhőtlenül boldog?

Kismama torna - nem csak fizikai felkészülés a szülésre

Mikortól és kiknek ajánljátok a terhestornát?

"célunk a terhesség könnyebb kiviselése"

Tanítotok gáttornát is?

Felkészítitek valamilyen módon a szülésre is a kismamákat? Miben tudtok még segíteni a fitten tartáson kívül a kismamáknak?

"hogy megismerjék a saját testüket és a terhesség alatti változásokat"

A kismama tornán kívül baba-mama tornát is vezettek, mondhatjuk, hogy baráti társaságok is kialakulnak a tornák során?

9 leggyakoribb kérdés a gyermekágyból - gyógytornász válaszol

1. Mikor fekhetek a hasamra?

3. Mikortól lehet úszni menni?

4. Mikor kezdhetek el tornázni, hasizmot erősíteni?

5. Sokat fáj a hátam, főleg a két lapockám között, mit tehetek?

6. Az utolsó hetekben elkezdett mindkét kezemen zsibbadni az ujjaim vége. Mitől lehet ez?

7. Császármetszés után a kezeim és lábaim nagy mértékben megduzzadtak. Mivel lehet ezen segíteni?

8. Nem fog szétszakadni a sebem, ha köhögök?

9. Feküdhetek-e az oldalamra császármetszés után?

Tervezhető-e a szülés?

Nováky Rita szülésznő véleménye a szülési tervről

FelkéSZÜLÉS

A mai modern társadalmak felépítése teljesen eltér a korábban megszokott struktúrától, így a család funkciója, és a nő szerepe is átértelmeződött.

Ha szülésre való felkészülésről beszélünk, általában intézményi keretek között, előadások, programok formájában képzeljük el azt.

Össze kellene állítani a babakelengyét - Hogyan?

Hogyan kezdjünk neki?

Cheklista - ami nélkül ne hozd haza a babát!

Most már aztán tényleg itt az ideje beszerezni a babakelengyét - de pontosan mit is, és mennyit?

Nem véletlenül mondják:
- Gyereknek gyerek a társa.