2 gyerek, 1 blog, 1 bolt

Nemrégen barangoltam a neten, amikor elém került egy takaros kis webáruház, és a hozzá tartozó blog. Rácsodálkoztam, és örömmel konstatáltam, hogy én ismerem a házigazdát, legalábbis virtuálisan. Szentpyr, vagyis Szentpétery Rita, nem tétlenkedett otthon a kisgyerekei mellett sem. Blogot ír, kézimunkázik, és kézimunkás webáruházat üzemeltet.

 

Hogyan jött az ötlet, hogy kézimunkás webáruházat nyiss? Mi volt előbb? a hobbi, vagy az üzlet?

 

Panna születése után véletlenül rátaláltam a neten néhány, addig ismeretlen külföldi tervezésű mintára. Itthon mégcsak hasonlót sem láttam azelőtt és persze rögtön szerelembe estem. Kissé nehezen, de sikerült azért megvásárolnom őket, mert egy keresztszemes fórumon kis társaságra leltem, akik éppen közösen terveztek rendelni Amerikából. Csatlakoztam hozzájuk. Bár okom nem volt panaszra, de ez így nagyon körülményes és a postaköltséggel együtt elég drága is volt. Hát innen a gondolat, hogy bizony nagyon jó lenne ennél egyszerűbben hozzájutni ezekhez a különleges mintákhoz és kézimunka kellékekhez itt Magyarországon is.

 

Mi alapján választod ki a kínálatban szereplő árukat?

 

Ó egyszerű dolgom van, hiszen én magam vagyok a célközönség:), vagyis amit én magam szívesen látnék egy ilyen típusú boltban, többé-kevésbé az van a boltom kínálatában.

 

2 gyönyörű gyermeked van. Hogyan tudsz mellettük dolgozni, és a hobbidnak is időt szentelni? Hogyan osztod be a napjaidat?

 

Ez most egy kicsit zűrös, mert innen-onnan csípem el az időt a "munkámhoz", főleg esténként, miután lefektettem őket. Ha éppen nem kell a megrendelésekkel foglalkoznom, akkor az este a hímzős időm is. De amikor beérkezik egy-egy nagyobb szállítmányom, akkor bizony kicsit megcsúszom a háztartással. Azt remélem, ahogy nő az aprónép, úgy egyre inkább lesz egy fix időszak a napomból, amit intenzíven a bolt ügyeivel tölthetek. Annál is inkább, mert nagyon sok tervem van, amihez semmi másra nem lenne szükségem, mint időre és még több időre.

 

 

Milyen terveid vannak az üzlettel kapcsolatban?

 

Hát igen, még rengeteg olyan dolog van, amit szívesen látnék egy ilyen profilú webáruház virtuális polcain. Bár nagy tisztelője, sőt rajongója vagyok én magam is jó néhány külföldi tervezőnek, de meggyőződésem, hogy nem kellene sokat keresgélni a magyar illusztrátorok között és izgalmas dolgokra lennénk képesek. A webáruházat is bőven lehetne fejleszteni, kényelmesebbé, "okosabbá" tenni, de ez a jövő zenéje egyenlőre.

 

A hímzésen kívül szép horgolásokat is láthattam tőled, milyen kézimunkát próbálnál még ki? Mire vágysz még?

 

Már nem merek semmire sem vágyni új kézimunka technikák terén, hiszen most is csak belekapok ebbe-abba és bevallom egy harmadik baba a legfontosabb vágyunk, tehát marad az álmodozás a nyugodt nyugdíjasévekről, amikor is profi módon varrok, talán nemezelek és persze a horgolás minden csínyja-bínyja is a kisujjamban van! :)

 

Hogyan tervezed a jövőt? Visszamész korábbi munkahelyedre, vagy később is főállásban ezt szeretnéd csinálni?

 

Én az a típusú nő vagyok, aki az anyaságot a lehető legnagyobbra becsüli. Úgy érzem, hogy ennél fontosabbat, értelmesebbet, értékesebbet nem tehetek, mint hogy a családomat terelgetem, vigyázom. Persze az évek múlásával a hangsúlyok áttevődnek és a gyerekeknek kevésbé lesz szükségük minden időmre. És igen, most úgy gondolom, hogy jó lenne megvalósítani a  Szentpyr-be beleálmodott távlatokat, nem csak a saját, de remélem mások örömére is.

 

---

Nézzetek be Szentpyr-hez, gyönyörködjetek, vagy akár válogassatok kedvetekre:

http://szentpyr.blogspot.com/

http://szentpyr.hu/

Amíg a gyerekek alszanak

Amikor elkezdtem blogot írni a gyerekeimnek/ről, még nem sejtettem, hogy ez a világ nem csak a naplóírásról szól. Évekkel később, egy varrással foglalkozó barátnőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy hány kreatív ember vezet blogot, és osztja meg tapasztalatait, elkészült remekeit olvasóival és a nagyvilággal. Csak egy blog-szolgáltatón belül is óriási, összefonódott kreatív-blog-világ jött létre. Természetesen én is elkezdtem őket böngészni. Nem is feltétlenül az ötlet,  vagy iheltszerzés miatt, hiszen én alig értek a kézimunkákhoz, hanem valami furcsa kiváncsiság hajtott, hogy gyönyörködhessem mások munkáiban. És elképzeljem, hogy egyszer majd én is...

Így akadtam Zsukkára, becsületes nevén Zsugyel-Klenovics Katára, és szépséges táskáira. 

 

 

Mesélj egy kicsit a családodról! Hány gyereked van, hol éltek, stb... 

Egy Nógrád megyei faluban, Bánkon élek férjemmel és két kis Csemeténkkel. Dani két és fél éves, Hanna Zorka 9 hónapos.

Eredetileg az ország nyugati részéből, Nagykanizsa mellől származom, Bánkhoz a munkánk miatt kötődünk: férjemmel mindketten evangélikus lelkészek vagyunk, bár engem most elsősorban az anyai teendők kötnek le. Abban a kis szabadidőben, ami a gyerekek mellett adódik, megpróbálok valami kreatív tevékenységgel kikapcsolódni, feltöltődni.

Hogyan lett hobbiddá a varrás? Mikor tanultál meg varrni? Mit szeretsz benne? 

A varrás új szerelem, alig fél éve tart. Zorka születése után kezdtem ismerkedni a varrógéppel. Igaz, hogy már régóta volt egy nászajándékba kapott kis gépem, azzal leginkább csak a nadrágok felhajtásáig jutottam el. Aztán egy barátnőm elkezdett patchwork tanfolyamra járni, és egyszer megmutatta nekem egy egyszerű blokk elkészítését lépésről-lépésre. Azóta nincs megállás, teljesen elvarázsolt a varrásban rejlő rengeteg lehetőség, és az sem utolsó szempont, hogy ez egy olyan hobbi, ami viszonylag hamar sikerélményt ad: egy délutáni alvásidő alatt is szép dolgokat lehet készíteni.

Mikor tudsz varrni a gyerekek mellett?

Csak ha alszanak. Amikor elkezdtem varrogatni, akkor az éjszakáim mentek rá, szinte alig aludtam, annyira szerettem volna minél előbb megtanulni az alap fogásokat. Most már kíméletesebb vagyok magamhoz, és inkább csak a délutáni alvásidőben varrok, de most már gyorsabban is készülök el egy-egy táskával, vagy éppen irattartóval, kulcstartóval, mint a kezdet kezdetén.

Dani próbaoviba is jár már délelőttönként néhány órára, ha Zorka akkor együttműködően alszik, akkor délelőtt is van egy kis idő, ami csak az enyém.

Nem mondom, hogy ez néha nem a háztartás rovására megy...

Miket szeretsz varrni? 

Én mindig is nagy táskarajongó voltam, rengeteg táskát sikerült beszereznem az egyetemi évek alatt és elsősorban a kézműves táskákat kedveltem már akkoriban is. Ha egy egyszerű kis szütyőn volt egy applikált virág, annak már nehezen tudtam ellenállni :o).

Így a saját varrományok közül is a táskákat részesítem előnyben, persze még rengeteg tanulnivalóm van, de olyan jó érzés, hogy egy táska, ami tetszik, és amit szeretnék, a saját kezem alól is kikerülhet.

Ennek ellenére főleg másoknak varrok, a család és barátok után nyitottam a Meskán is egy kis boltot, de egyre inkább úgy tűnik, hogy az ottani árukészlet feltöltése már a szabadidőmet meghaladó feladat lenne, úgyhogy mostanában leginkább csak a megrendelések elkészítéséig jutok el.

 

Más kézműves dolgokat is szeretsz? 

A legtöbb kézműves dolgot igyekszem kipróbálni, mindig felvillanyoz egy-egy új technika. Amikor még nem varrtam, akkor egy ideig az üvegfestés volt a kedvenc hobbim, aztán persze üvegmatricáztam, dekupázsoltam is, gyertyát festettem, vágtam-ragasztottam, mindenféle kreatívkodásba belekóstoltam.

A varrás a benne rejlő kifogyhatatlan lehetőség miatt nyűgöz le.

 

Van még valami egyéb hobbid? 

A blogolást nem tudom, hogy a hobbik közé soroljam-e, mindenesetre ez is egy bizonyos fajta szabadidős tevékenység. Amit még hobbinak neveznék, az a Photoshoppal való babrálás, a digitális scrap, amit szintén nagyon szívesen csinálok elsősorban a gyerekek fotóiból.

Aztán a horgolást szeretném még megtanulni, volt már egy kósza kísérletem horgolt állatkák gyártására, ez már tényleg csak a szabadidő végességén múlik, hogy ebben a kézimunkában nem sikerül jobban elmélyednem.

 

Mit szól a családod hozzá? 

A családom – elsősorban a férjem – szerencsére támogat a hobbizásban, enélkül azt hiszem nem is tudnám csinálni. Az anyagbeszerző-körutakon mint sofőr működik közre, vagy éppen a gyerekeket próbálja lekötni, amíg én az anyagok között válogatok, de ha fontos varrnivalóm akad, akkor egy kis gyerekvigyázást is vállal, amennyire az ideje engedi. A csomagok feladása is az ő feladata.

Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, ami a családom hozzáállását illeti, persze a család rovására sosem mehet semmiféle hobbi, bármennyire is szeretek varrni, csak annyit engedek meg magamnak, amennyi még nem tőlük veszi el az időt.

 

Zsukka műveit a http://alkoto-pillanatok.blogspot.com oldalon nézheted meg!

Készülődés - letölthető Mikulás sablonnal!

Közeledik a Karácsony. Engem minden évben magával ragad a hangulat. Mindig készítek valamit. Asztaldíszt minden évben, ezen kívül hópelyheket az ablakba, ajtódíszt, fenyődíszeket stb. Mióta Ambrus megszületett kevesebb időm van a karácsonyi készülődésre, ezért gyorsan elkészíthető dolgokkal készülök.

Ilyen például ez a hóember, amihez fehér, narancssárga és piros papíron, ollón, ragasztón és fekete filcen vagy festéken kívül nincs is másra szükség. Alig 10 perc alatt elkészíthető és igen mutatós ajtó, vagy ablakdísz. Egy A/4-es fehér papírból kivágtam egy akkora kört, amekkorát kiad a papír (de ez igény szerint lehet kisebb, vagy A/3-s papírból nagyobb. A kör megformálására körző híján egy edényt használtam). Hozzá méretben illő nagyságú kalapot vágtam piros papírból, majd ráragasztottam. Az orrát narancssárga papírból vágtam a szemeit és száját filccel festettem. (Az orrát is festhetjük). És készen is van. Testet is készíthetünk hozzá. Ablakra cellux-szal, ajtóra cellux-szal, vagy kétoldalú ragasztóval rögzíthető.

Aki vásárolt már hengeren üres CD-t, vagy DVD-t, az tudja, hogy minden henger alján van egy korong, ami úgy néz ki, mint egy lemez, csak éppen átlátszó színtelen műanyagból van (ez védi meg az alsó lemezt a karcolódástól). Én ritkán dobok ki ilyen kincseket, „majd jó lesz ez még valamire” alapon. Így van néhány ilyen korongunk itthon, és eljött az ő idejük. Papíron megterveztem egy mikulás fejet, ami kör alakot ad, ráhelyeztem a korongot és üvegfestékkel megfestettem. Vékony cérnát ragasztva rá az ablakunkban fog lógni társaival.

Keresztfiamnak készítettem néhány éve ezt a Mikulás csomagot. A mikulást kartonra rajzoltam, majd kifestettem és a hátára ragasztottam a puttonyt, ami hungarocell doboz (hobbyboltban is kapható, de a fagyit sok helyen ilyenbe adják elvitelre), amit pirosra festettem, csak a peremét hagytam meg fehéren. Ebbe tettem a piros vászonból varrt zsákot. Puttonyt készíthetünk akár műanyag virágcserépből, vagy bármiből, amihez könnyen hozzájutunk. Akár kartonból is készíthetünk. Megfelelő méretű téglalap két végét összetűzzük, az aljára pedig egy karton korongot ragasztunk.

Szintén a keresztfiam kapta ezt a Mikulást is. Varrógép nélkül készült, minden részét kézzel varrtam. Először elkészítettem a kezeket és lábakat, melyeket vékonyan kitömtem és egy zsinórt varrtam rá, a zsinórok másik végét belevarrtam a piros vászonból készült zsák oldalaiba. A fejének narancssárga vászonból vágtam egy kört, az oldalába fércöltéssel cérnát fűztem, ezzel húztam össze, kitömtem és a test szélére varrtam. A fej összehúzott részét a sapka takarja. A sapka bojtja és széle, valamint a szakáll vatelinből van, de lehet akár vatta is.

Tavaly díszítette ez a mécses az asztalunkat. Alapja lehet bármilyen doboz, amelybe belehelyezünk egy alufóliával bevont karton lapot, melyet kevés liszt és víz keverékével (csiriz) ecsettel átkentem (kivéve a középen a kört, ez lesz a befagyott tó), majd sóval megszórtam. Maga a csiriz is fehér alapot ad, rajta a só pedig szikrázó hóként hat. A havas domb és a hóember só-liszt gyurma. A fenyőágakat, tobozokat még száradás előtt belenyomtam, majd mikor megszáradt beleragasztottam. Érdemes a lapra ráragasztani minden elemet, így nem mozdulnak el áthelyezéskor sem.
Só-liszt gyurma: só és liszt 1:1 arányban, kevés tapétaragasztó (elhagyható). Vízfestékkel, temperával vagy akrillal festhető. Ha akrillal festjük, szép fényes lesz.ű

Az idei asztaldíszünk faágakból készült. Ambrussal egyik sétánk alkalmával mohát és faágakat gyűjtöttünk. A faágakat ragasztópisztollyal ragasztottam össze, mohával töltöttem ki a réseket, tobozokat, fenyőágakat ragasztottam rá.

Só-liszt gyurmából készült ez a fenyő és a Mikulások. Apró ajándékok csomagolására ragasztottam kétoldalú ragasztóval.

Az őszi séták során gyűjtöttünk tobozokat. Ez a tobozangyalka gyorsan elkészíthető és igazán kedves fenyődísz, de akár ajándék, vagy ajándék kísérő is lehet. Nem kell más hozzá, mint toboz, fa-, papír- vagy hungarocell golyó, filc (vagy festék, attól függ, hogy milyen golyót használunk), 3-4 cm vastag szárnynak illő szalag, zsinór, babahaj, ragasztópisztoly, vagy más erős, gyorsan száradó ragasztó. ( A szárny készülhet papírból is, az angyalka haja pedig lehet akár rafia, akár fonal is.)
A golyóra megrajzoljuk az arcot, ráragasztjuk a zsinórt és a hajat, majd a kész fejet a toboz csúcsára. A szalag két oldalát egymással szemben ferdén bevágjuk, a közepébe fércelő öltéssel cérnát fűzünk, amivel összehúzzuk. Az elkészült szárnyat a tobozra ragasztjuk és kész is az angyalkánk.
Angyalkát készíthetünk hobbyboltban kapható pici cserépből is. Ekkor ez lesz a teste. A keze és lába zsinór.

Zakariás-Pipis Edit

Nem szeretem a Halloweent

Egy 14 hónapos csemetének nehéz elmagyarázni, hogy miért nem megyünk ki. Illetve elmagyarázni el lehet, de őt nem érdekli, ki akar menni. Emiatt muszáj valamit kitalálni, hogy lekössem idebent, újdonságot varázsoljak neki. Emiatt töklámpást készítettem, akkor is, ha nem szeretem a Halloween-t.

Nem szeretem a Halloween-t. Ennek egészen egyszerű oka van: Nem szeretem a külföldről átvett „ünnepeket”. Nem értem miért csinálunk divatot ezekből. Van nekünk elég saját ünnepünk, ami hagyományos, ami Magyar. Ezen okok miatt nem is „ünneplem” sem a Halloween-t, sem a Valentin Napot.

Félreértés ne essék, senkit nem ítélek el, aki igen. Ez csak az én saját véleményem. De most itt az ősz. Sőt, itt a tél, mert így októberben a múlt héten még 28 fokban játszottunk kint az udvaron, most pedig 3 napja nem tudunk kimenni a viharos szél és eső miatt. A téli hideg önmagában nem zavarna, mert felöltözni fel lehet, de ilyen esős szélben kénytelen bent maradni az ember a lakásban.

Egy 14 hónapos csemetének nehéz elmagyarázni, hogy miért nem megyünk ki. Illetve elmagyarázni el lehet, de őt nem érdekli, ki akar menni. Emiatt muszáj valamit kitalálni, hogy lekössem idebent, újdonságot varázsoljak neki. Emiatt töklámpást készítettem, akkor is, ha nem szeretem a Halloween-t. Mert ez most nem rólam szól, hanem róla.

Remélem holnap, ha meggyújtom benne a mécsest, tetszeni fog neki. Az én lámpásom viszont hamis töklámpás, mert nem tökből, hanem grapefruitból készült. Ennek is egyszerű oka van: a tökkel nehéz dolgozni, a grapefruit héja puha, könnyen vágható. 20 perc alatt elkészültem vele. Másik előnye, hogy mindemellett jó illat is lesz tőle.

Íme Ambrus hamis töklámpása: