Az elalvást tényleg tanulni kell? Ambrusnak meg kellett tanulnia

Gyakran hallottam, olvastam, hogy soha nem szabad hagyni cicin elaludni gyermekünket. Ezzel én, bár kezdő anya voltam mégsem értettem egyet. Nálunk ez úgy alakult, hogy az elalvás cicin történt. Nem értettem miért is nem szabadna hagynom? Mert ezt szokja meg? Na és? Ha ez nekem is megfelel, miért ne?

Mivel az alvás nem tartozik Ambrus erősségei közé és nem vagyok a magam ellensége, hagytam szopi közben elaludni. Később, Schneiderné Diószegi Erikával készített interjúm során megtudtam, hogy ezt nem az anya hagyja, vagy nem hagyja. Ez megtörténik, mert „az anyatej maga is tartalmaz elalvást segítő anyagokat, és a szopómozgás és a közvetlen bőrkontaktus hatására is termelődnek ilyenek a babában, vagyis az álmos baba nem is tud mást csinálni, mint hogy elalszik a mellen”. Valamint azt is, hogy az önálló alvás idegrendszeri érettség kérdése.
A cicin altatás nekem is kényelmes volt, így is maradt majdnem 17 hónapig. Mikor Ambrus áttért a napi egy alvásra (éppen az első születésnapján) úgy döntöttem, ebéd után továbbra is szopizunk, így nem gond az elalvás, én pedig nem bánom. Szeretem szoptatni. Korábban próbáltam „megtanítani” elaludni, de nem jártam sikerrel és bevallom, nem is voltam elég kitartó. Nem is éreztem magamban annyi erőt, energiát, hogy az éjszakai 5 vagy annál több ébredést végigcsináljam. Nemrégiben azt mondta egy pszichológus, hogy csak akkor van értelme, ha az anya eljut odáig, hogy nem bírja tovább, és tényleg elszánt, mert különben a gyerek érzi a bizonytalanságot. És ha az anya eljut idáig, akkor is kizárólag egyénre szabott tanácsot tud adni. Nincs mindenkinek jó recept. Nem mindegy milyen idős a baba, milyen a napirendje, alvási szokásai stb.

A férjem kitalálta, hogy legyen egy macija, vagy bármije, amivel szopizik, amivel alszik, hogy legyen ami biztonságot ad neki, ha mi nem vagyunk éppen vele. És talán idővel képes lesz csak a macival elaludni. Az egyik, korábban a polcon érintetlenül ülő macit egyszer magunkkal vittük szopizni. Azóta ő lett A MACI.

16 hónapos korában azt vettem észre, mikor egyik hétvégén reggel magunkhoz vettük az ágyba, hogy még együtt lustizzunk (vagyis inkább hancúrozzunk), hogy majdnem elaludt. Ebéd közben pedig szintén majdnem elaludt az ebédlőasztalnál. Ha a rádióban nem ér véget a hírek és nem kezdődik el egy zene, amire neki feltétlenül táncolnia kellett, talán el is aludt volna. A másik amit észrevettem rajta, hogy esténként nem alszik el szopi közben rögtön, mint korábban. Szopizik, majd „beszélgetünk”. Megbeszéljük, hogy apa is hamarosan aludni megy, a játékok is alszanak, és a buszok is. Ha mindezt megbeszéltük, újra kéri a cicit és rögtön el is alszik. Egyik nap kellő elszántságot és erőt éreztem ahhoz, hogy megpróbáljunk cici nélkül elaludni. Amikor abbahagyta a szopit és elkezdtünk beszélgetni, lefeküdtem vele a szobájában lévő kanapéra, ott beszélgettünk, majd vártam mi lesz. Felpörgött. Beszélt, sikongatott, majd egyszer elcsitult és szép lassan elaludt. Velem, a mellemet fogva (hónapok óta szopi közben fogdossa, és ha vigasztalásra vágyik vagy álmos, akkor is benyúl a blúzomba, amit ha otthon csinál hagyok), de nem szopi közben. Ahogy elaludt, betettem az ágyába. Az egész altatás a korábbi 10-20 perc helyett 1,5 órán át tartott. Másnap ebéd után ugyanígy cselekedtem, ébren tartottam szopi közben (ebéd után nem volt beszélgetés, rögtön elaludt). Megint felpörgött, majd elaludt, de az egész altatás már csak 1 órát tartott. Este csak ¾-ed órát, másnap délután fél órát. És azóta is így van. Szopi után mesélünk, utána lekapcsoljuk a lámpát és kis beszélgetés után elalszik. Mesével együtt fél óra az altatás.
Egy hét elteltével megpróbáltam az ebéd utáni szopit teljesen elhagyni. Az első alkalommal borzasztó dühös lett. Ütött-vágott, rúgott ahol ért. Miután kiadta a dühét, átváltott hisztire. Ekkor rászóltam, hogy hagyja abba a hisztit, mert nem ér el vele semmit. Elmagyaráztam, hogy már nagyfiú, el tud anélkül is aludni, és attól, hogy nem szopizunk nagyon szeretem, bármikor odabújhat hozzám. Mintha megértette volna (és biztos vagyok benne, hogy meg is értette), elcsendesedett, odabújt, megfogta a mellem és szépen elaludt. Másnap nem dühös volt, hanem csalódott. Nagyon sírt. Nem bántott, csak sírt. Szomorúan, csalódottan. Szerencsére nem sokáig, és bár vele pityeregtem, elég erős voltam és kitartottam. A 3. napon már nem is kérte, gond nélkül elaludt.

Az esti rituálén annyit módosítottunk, hogy a korábbi fürdés utáni szopit áthelyeztük fürdés előttre, hogy egyáltalán ne társítsa a szopit az alváshoz. Ebéd után is és este is halvány fénynél mesélünk kicsit könyvből (inkább beszélgetés, mutogatás ez még, nem igazi mesélés), elköszönünk a szobájában lévő képektől, leoltjuk a lámpát, ő megfogja a mellem, kicsit még beszélget, ficánkol, aztán elalszik. Igyekszek olyan könyvet választani, amiben vannak alvó állatok, és főleg azokat mutatom, bár nem tudom ennek van-e jelentősége.

Tudom, hogy az önálló alvástól még nagyon messze vagyunk, mert még én (vagyis a mellem) továbbra is eszköz az alváshoz, de óriási előrelépés, hogy szopi nélkül képes elaludni. Ehhez kellett, hogy elég érett legyen ahhoz, hogy meg tudjam vele beszélni a dolgot. Nem is akarom egyik napról a másikra elérni, hogy önállóan aludjon. Nem siettetem. Pici, de biztos léptekkel haladunk (legalábbis egyenlőre) a cél felé. Ha éjjel felébred, még cicin altatom vissza, de ha már rutinszerű lesz az elalvás nélküle, megpróbálom ezt is elhagyni. Néha egyébként elég, ha kiveszem és a vállamra borul. Korábban is csak akkor tettem mellre, ha kérte. Igaz, ez volt a gyakoribb. Ha majd még nagyobb lesz, hiszem, hogy a mellemet felváltja majd a maci, és vele fog elaludni. Nélkülem, egyedül (vagyis az engem helyettesítő macival) az ágyában. Nem sietek, ráérünk.

Hogyan altassuk a gyermekünket - alvási és altatási szokásokról Vida Ágitól

Vida Ágnes (babapszichológus, és gyakorló anyuka) a vele készült interjú első részében a gyerekek alvási szokásaival kapcsolatos kérdéseimre válaszolt. Mint gyakorló anya tudom, hogy a gyerekek éjszakai alvása sokszor problémás: Nehezen alszanak el, vagy gyakran felébrednek, ezért most ezekről kérdeztem Ágit.

Azt tartják, hogy egy 4 hónapos babának át kell aludnia az éjszakát. Ezt a nézetet az én kisfiam -többekkel együtt- nem ismeri. Mi állhat a gyakori ébredések hátterében?

Az „át kellene aludnia az éjszakát” igen relatív fogalom. 3 hónapos korig a legtöbb baba 3-4 óránként felkel éjjel és eszik. Ha ettől gyakrabban kel, akkor valami más problémája is lehet, pl. koraszülötteknél fordul elő, hogy akár 2 óránként is esznek éjjel, vagy ha növekedési ugrás van és nappal nem evett eleget, ha hasfájós a baba, ha megfázott és az orra mindig eldugul, ha refluxos vagy fülfájós. 3 hónapos kor után általában már legalább 5-6 órát alszanak egyben (általában az éjszaka első felében), ezt tekinthetjük „átalvásnak”, de ezután ugyanúgy felkelnek 3-4 óránként enni.

Az éjszakát általában másfél-két éves kor után tudják átaludni, de ilyenkor is sok minden megébresztheti még őket 1-1 alkalommal, az őrlőfogak áttörése, a bölcsődei beszoktatás, kánikula, utazás, betegség és a szobatisztaságra szoktatás idején számíthatunk rá, hogy néhány napig 1-1 alkalommal megriad a kicsi éjjel.




Nagyjából 4-5 hónapos kortól az addig jól alvó babák is hirtelen „elromlanak” és elkezdenek gyakran ébredni éjjel (tehát nem 3-4 óránként). Ennek a hátterében ekkor általában a fogzás áll, amit megfelelő alkati (tehát nem ismerősöktől hallott valamilyen, hanem a gyerek számára a tünetei, az alkata alapján kiválasztott) homeopátiás szerrel lehet csillapítani. Ha az íny duzzadt, véres (ez általában a szemfogaknál és az őrlőknél fordul elő), akkor fájdalomcsillapítót is lehet adni éjjelre, a metszőfogaknál a homeopátia is elég.

6 hónapos kor után az intenzív mozgásfejlődés időszakában, amikor kúszni, mászni, járni tanul a baba, az izmok rohamos fejlődésnek indulnak, ezért a kicsi gyakran a saját izommozgásaira ébred fel. A másik gond az lehet, hogy a mozgékony baba álmában is „gyakorolja” a mozgást és ez kelti fel. Ezen lehet segíteni, ha hálózsákban vagy egy nagy takaróba becsavarva altatjuk a babát.

Ha folyton nekiütközik a kiságy rácsának és ez kelti fel, akkor érdemes kiságy helyett egy 1x1 méteres járókában altatni, ebben nagyobb a mozgástere.

Mit tegyünk ha gyermekünk éjjel felébred? Hogyan altassuk vissza?



Először is az ellen kell tenni, hogy ne ébredjen fel. Ha fogzik, akkor azt kezelni, ha sokat mozog, akkor a fentiekben leírtak szerint azt. Ha ennek ellenére megébred a visszaaltatás módszere maga lényegtelen, olyasmit válasszunk, ami nekünk is kényelmes, megfelel, amit akár 2-3 éves korában is el tudunk majd fogadni. A baba azt tanulja meg, amit megtanítunk neki.

Ne az legyen a cél, hogy mihamarabb abbahagyja a sírást és elaludjon végre, hanem az, hogy megtanulja az elalvás módját. Ez pedig napokig tartó folyamat, amikor következetesen minden egyes altatásnál ugyanazt kell csinálnunk, történjen akármi. Ez pedig a szülők önuralmán múlik elsősorban.

Tehetünk-e valamit, hogy kiküszöböljük az ébredéseket?



A baba a felszínes alvási szakaszokban ébred fel, de csak akkor, ha valami megébreszti. Ez minden életkorban más ok lehet. Egészen kicsiknél az éhség, a hasfájás szokott lenni a leggyakoribb indok, 4-5 hónapos kortól a fogzás, az intenzív mozgásfejlődés miatt fellépő okok, 8 hónapos kor után a szeparációs szorongás állhat a háttérben, 1,5 éves kor után már komplexebb okok szoktak az alvázavarok hátterében állni, ilyenkor már a családi feszültség, a költözés, beszoktatás, testvér érkezése és egyéb okok az alvászavarok fő okai.

Elsőként mindig az okokat kell megkeresni és megoldani, addig nem szabad a rossz szokásokra hivatkozva megváltoztatni a baba alvási szokásait.

Nekem többen is tanácsolták, hogy este adjak a kisfiamnak pépet (főzeléket), így nem fog felébredni éjjel? Ez nálunk nem jött be? Van aki esküszik erre. Mi a véleményed erről?

Ez városi legenda :) Van olyan gyermek, aki napközben nem eszik eleget és ezért kel fel éjszaka, náluk biztosan működik a módszer, de általánosnak nem mondanám.

Van valóságalapja annak, hogy a tápszerrel táplált babák többsége azért alussza át az éjszakát, mert jobban eltelíti a pocakjukat a tápszer?



Nem. Ez a tévhit onnan ered, hogy régebben kevesebben szoptattak, sok tápszeres (és tehéntejes) baba volt és akkoriban kevesebb volt az alvászavar, ez azonban nem a tápszernek tudható be, hanem annak, hogy akkoriban (20-30 évvel ezelőtt) nyugodtabb volt a világ, kiegyensúlyozottabbak voltak a szülők, szorosabb, szigorúbb napirendet tartottak, valamint hagyták sírni a babát, ha éjjel felébredt.

Létezik olyan, hogy „rossz szokás” miatt ébred fel a baba éjjelente? Ha igen, le lehet róla szoktatni?

Nem, nem lehet. Az ébredés hátterében mindig valamilyen konkrét ok van, a „rossz szokás” csak belemagyarázás. Tehát nem amiatt ébred a baba éjjel, mert rossz szokása van, hanem valamilyen konkrét probléma ébreszti fel. Például a cicin elalvó baba nem azért ébred fel, mert szopizni akar, hanem valami felébreszti, viszont ezután csak cicin tud visszaaludni, mert ezt szokta meg, mint az elalvás módszerét. Ez viszont ( hogy segítséggel tud elaludni) valóban rossz szokás, amit a szülők tanítanak meg neki. Például mindig cicin, ringatva altatják, de hallottam már olyanról is, hogy a baba csak a járó porszívó vagy ventilátor hangjára tudott elaludni, ezt biztosan nem ő követelte ki :)

Mikor beszélünk alvászavarról? Mikor érdemes alváslaborba menni?

Alvászavarról akkor beszélünk, amikor a babán szemmel láthatóak a kialvatlanság jelei: fáradt, nyűgösen ébred, nem mosolyog, nem játszik, fogy, azaz érezhetően kiegyensúlyozatlan a kialvatlanság miatt.

Alváslabort kell felkeresni: - ha tartósan összecseréli a nappalt az éjszakával (azaz nappal hosszan és nyugodtan alszik 10 órát, éjjel viszont ébren van még 3 hónapos kor után is), - ha folyamatosan az életkorának megfelelő mérték alatti mennyiséget alszik (az összes alvását összeadva, tehát a 20-30 perceket is bele kell számolni!) és szemmel láthatóan is fáradt, - ha az alvásból rendszeresen idő előtt, sírva ébred és ébredés után folyamatosan nyűgös, fáradt, - ha éjszaka folyamatosan 20-30 percenként felsír és ez az állapot már legalább 2 hete tart változatlanul (tehát ha csak néhány éjszaka fordul elő, az még normális, de ha minden egyes éjszaka ezt csinálja, akkor gond van)

Akkor is el lehet menni, ha kezelhetetlennek érzed a helyzetet, mert előfordulhat, hogy tényleg találnak szervi panaszt is (reflux, visszamaradt fülgyulladás, megnagyobbodott orrmandula lehet a háttérben), de a legtöbb esetben nem találnak semmit, és azt a tanácsot adják, hogy tanítsd meg a gyereket önállóan el- és visszaaludni.

Nemrégiben megjelent egy cikk a Nők lapjában arról, hogy a sírni hagyott babák ugyanúgy felkelnek éjjel többször, csak nem sírnak, mert tudják, hogy nincs értelme, és szoronganak. Ez pedig hatással van felnőttkorukra is. Te is egyetértesz a sírni hagyásnak ezzel a pszichológiai hatásával, következményével?

Szerintem nincs ennyire szoros összefüggés a kettő között. Egy olyan családban, ahol csecsemőkorban a sírni hagyás és a „majd megszokja” a norma, ott később is ilyen elvek mentén nevelik a gyerekeket, és ennek már lehet egyértelmű kihatása a felnőttkorra. Ha azonban egyszer-kétszer sír a baba, attól még nem lesz felnőttkorra önbizalom-hiányos, szorongó ember.

Sok anyuka attól fél, hogy ha egyszer sírni hagyja a babáját, azzal már véglegesen mindent elront, de a gyereknevelés nem ilyen végletes helyzetekből áll és nem csak alvásból, altatásból. Sok családot ismerek, ahol alvás szempontból nagy szigor volt (pl. mert 3-4 gyereknél már nem lehet mindenki egyéni igényeinek engedni és nem lehet kialvatlan az anya), ugyanakkor minden más téren sok figyelmet, törődést és szeretetet kaptak a gyerekek.

Nem értek egyet azzal, hogy hagyjuk sírni a babákat. Elsőként mindig meg kell keresni az ébredés okát és azon segíteni, megelőzve ezzel az ébredést. Ezáltal 4-5 napon belül érezhető változásnak kell bekövetkeznie (nem feltétlenül fog mindent megoldani, de pozitív változásnak jelentkeznie kell pl. ritkábban kel fel a baba, vagy könnyebben visszaalszik). Ha úgy látjuk, ezt követően is szükség van arra, hogy a kicsi megtanuljon önállóan, segítség nélkül elaludni, illetve visszaaludni, akkor ezt megtaníthatjuk neki. Ez azonban nem a sírni hagyást jelenti. Először is segíteni kell neki az elalvás előtti ellazulásban, a világ „kikapcsolásában”, ez lehet dédelgetés, ringatás, éneklés, hátsimogatás vagy valamilyen közös rutin (a kisebbik fiam pl. először lekapcsolja a lámpát, ad egy puszit, iszik egy korty vizet, elrendezgeti a plüssállatait, betakarom, megsimogatom és utána alszik el, ehhez a rutinhoz ragaszkodik 1 éves kora óta, ezt közösen alakítottuk ki). Ez segít neki elfogadni, hogy most jön az alvás. Ezután, amikor már nem olyan éber (de még nem alszik mélyen), letehetjük az ágyba. Ha ilyenkor felriad, sír, akkor a hátát simogathatod, amíg el nem alszik, vagy ki lehet venni és megint dédelgetni, de sok gyerek ettől csak még jobban felébred. Ezt következetesen kell csinálni, mindig minden alkalommal ugyanúgy, így fogja megérteni, hogy ezentúl ez az altatás új módja. Ez a tanulási folyamat életkortól függően lehet 2-3 nap, vagy akár 1-2 hét is.

Ha ilyenkor sír a baba, azzal általában tiltakozik az új altatási mód ellen, de az is előfordulhat, hogy még nem eléggé álmos. Mivel az ébrenléti idők fokozatosan nőnek, az anyák meg ragaszkodnak a megszokott alvási időpontokhoz, ezért gyakran előfordul, hogy a baba még nem szeretne aludni, de az anyuka már le szeretné fektetni, ilyenkor lehetnek nézeteltérések :)


Ha többet szeretnél olvasni az alvással/altatással kapcsolatban, vagy nem kaptál választ minden kérdésedre, látogass el a www.alvas.kismamablog.hu oldalra, ahol felteheted Áginak a kérdéseidet.

Zakariás-Pipis Edit

Ugye milyen jó lenne, ha Te is birtokolhatnád a mindig elégedett és kisimult anyukák képességeket, tudását és rutinját! Ha ismernéd azokat a fortélyokat, melyeknek révén megszervezheted napjaitokat, kezelheted a baba nyűgösködését, megelőzheted az alvásproblémákat, az unatkozást, a hisztit, az evési gondokat!

Vida Ágnes Babastart tanfolyam ebben nyújt segítséget. Próbáld ki te is!

Mi is az igazság az átaludt éjszakákról?

Mindenki azt szeretné, ha gyermeke úgy fejlődne és azt csinálná, ami a „Nagy könyvben” meg van írva. Sajnos a gyerekek általában nem olvassák a róluk szóló könyveket, ezért nem 3 óránként esznek, nem mindig alszanak két evés között, nem alusszák át az éjszakát 4 hónaposan és még sorolhatnám. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy ők maguk is egyéniségek, másod sorban pedig, hogy folyamatosan változnak. Változik az ízlésük, változnak az evési, alvási szokásaik. Hogy többet megtudjunk gyermekeink alvásáról, és választ kapjunk a legtöbbször felmerülő kérdésekre, Vida Ágnes gyermekpszichológust kérdeztem, aki két kisfiú édesanyja, így saját tapasztalattal is rendelkezik alvásproblémák terén.

Általában mennyi alvásra van szükségük a babáknak? Hogyan változnak alvási szokásaik, az alvások időtartama?

Az alvási szokásaik folyamatosan változnak. Újszülöttként még kb. 18-20 órát alszanak, de ezt ne egybefüggő mélyalvásként képzeljük el. Ebben beletartozik az is, amikor szopizás közben szendereg a baba, az altatás ideje, amikor még csak félálomban van és az is lehet, hogy félórás etapokban alussza végig ezt az időmennyiséget. Ez a mennyiség fokozatosan csökken. 6 hetes korra már általában két alvás között napközben 1-1 órát ébren van a baba, éjjel 12-13 órát, napközben 4x1-1,5 órát alszik. 3 hónaposan éjjel 12, nappal 3x45-90 percet alszik, 6 hónaposan éjjel 11-12, nappal 2x1,5 órát alszik, 9 hónaposan éjjel 10-11, nappal 2x1,5 órát alszik, 1 évesen átlagosan éjjel 10, nappal 1x2-3 órát alszik. Ezt követően az éjjeli alvásmennyiség nagyjából állandó marad, de a nappali fokozatosan csökken. Gyakran a kicsi 3-4 évesen már nem is igényli a nappali alvást, elegendő számára egy fél-1 órás csendes pihenő.

Legyen külön szobája a babának, vagy aludjon egy szobában a szülőkkel, esetleg egy ágyban? Mik az előnyök/hátrányok?

Amíg egészen kicsi, addig mindenképpen jó, ha a szüleivel alszik, hiszen így könnyebb, kényelmesebb az éjszakai etetés. 4-5 hónapos kor előtt ennek nincsen különösebb jelentősége a kicsi szempontjából. Ekkor azonban jön egy olyan időszak, amikor intenzívebben reagálnak a külső zajokra, fényekre, és a szülők éjjeli zajai elkezdik felébreszteni őket. Ekkor érdemes külön szobába költöztetni a kicsit.

Az együttalvást akkor javaslom, ha a szülők egyikét sem zavarja, tudnak aludni a babától, illetve, ha úgy tűnik, semmi más nem segít, ha a saját ágyában nyugtalanul alszik a kicsi, a szülők mellett viszont sokkal jobban. Ha azonban velük sem alszik jól, ha folyton felébreszti őket, nyugtalanul alszik a közös ágyban is, akkor valószínűleg nem ez a megoldás, azaz nem a szeparációs szorongás miatt ébred a gyerek, hanem valami más baja van (pl. fogzik)

Hogyan altassuk csecsemőnket, hogy később ne legyen gond az altatás? Ringassuk, hagyjuk cicin elaludni, vagy hagyjuk sírni? Meg kell őt tanítanunk egyedül elaludni, vagy erre megérnek a gyerekek maguktól?

Az alvás és az elalvás tanult folyamat. Nekünk, felnőtteknek sem megy azonnal, kell egy kis átmenet, rá kell hangolódni az elalvásra. Mi felnőttek tévét nézünk, könyvet olvasunk, befekszünk egy kád vízbe stb. Mindenkinek más elalvás előtti szokásai vannak, a babáknak azonban még nincsenek ilyen szokásai, ezt nekünk kell kialakítanunk náluk (és a kisgyerekeknél). A ringatás, a szopizás és minden egyéb módszer ezt az ellazulást segíti a babáknál.

Nekik annyiban nehezebb a helyzetük, mint nekünk felnőtteknek, hogy az idegrendszerük nagyon nyitott állapotban van, állandóan veszi az új ingereket és nem tud „kikapcsolni”, ezért ebben is segíteni kell neki, különben -nagyjából 3-4 hónapos kortól- nem tud elaludni, könnyen felriad ismeretlen zajokra, fényekre. Az alvást emellett az idegrendszer érettsége is befolyásolja. Itt két szempontból kell a kicsinek megérnie: egyrészt az alvási ciklusa újszülöttként még 45 perces, amiből 20 perc felszínes alvás, amikor könnyen megébred, ez másfél-két éves korra 1,5 órásra nő, másrészt maga az idegrendszer is érik, egyre kevésbé zavarják a zajok, a külső ingerek, és egyre mélyül a mélyalvás. Az újszülötteknél még a mélyalvás is felszínesebb, a baba izeg-mozog, zajong, cuppog stb. álmában, de ez hónapról hónapra fokozatosan eltűnik.

A kisfiam sok gyermekhez hasonlóan cicin alszik el, ez pici kora óta így alakult. A cicin elalvó babákat máshogyan nem is lehet elaltatni? Más nem is tudja elaltatni?

Attól függ, mennyi idős. Az egészen kicsi babák még bárhogyan elalszanak, nem ragaszkodnak csak a cicihez. Nagyjából 3 hónapos korig még gond nélkül lehet változtatni ezen, mert még nem szokja meg csak a cicin elalvást.

Később már mindenképpen ellenállásba ütközöl, hiszen kialakult benne az, hogy ha elalvás jön, akkor cicit kap. A babák számára fontos az állandóság, a szokások, ezek révén tájékozódik a világban. Ha a már kialakult szokásokon változtatni akarunk, akkor mindenképpen tiltakozni fog a kicsi kezdetben, követeli a már megszokott körülményeket.

A baba életkorától és természetétől függ, mennyi időbe telik megváltoztatni a kialakult szokásokat. 3 hónapos korig 1-2 nap is elég lehet, 3-6 hónapos kor között 4-5 napra, 6-12 hónapos kor között legalább 1 hétre, 1 éves kor után akár több hétre is szükség lehet, mire elfogadja az új szokásokat.

Az a tapasztalat, hogy a cicin elalvó babákat más cici nélkül is gond nélkül el tudja altatni, mivel neki nincsen anyatej szaga, valamint a babák egy idő után pontosan tudják, hogy csak anya tud nekik cicit adni, más nem. Jó pár olyan esettel találkoztam, amikor az otthon még csak cicin elalvó, éjjel többször felébredő gyerekek a nagymamánál napokig nem szopiztak és nem is keltek fel.

Ha a baba sírva ébred fel, az azt jelenti, hogy nem aludta ki magát? Van módszer arra, hogyan altassuk vissza, ha a megszokott elaltatással ez nem sikerül?

A sírva ébredésnek több oka is lehet. Az egyik, hogy a mélyalvási szakaszban riasztja fel valami a babát, pl. zaj, vagy erős fájdalom. A másik, hogy amikor a felszínes alvási szakaszban megébred, akkor érez valami kellemetlent, ami miatt azonnal segítséget kér. Ritkán a sírva ébredés állandósul és mindig sírva ébred a baba, ilyenkor szükség lehet alváslaborban történő kivizsgálásra. Nincs olyan csodamódszer, ami minden babát visszaaltat. Általában a szoptatás és az összebújás be szokott válni, de bizonyos esetekben ez sem működik.

Ha nem alszik el egy gyerek, annak oka van. Nappali altatásnál gyakran az, hogy még nem elég fáradt vagy túlságosan éber. Éjjel 8 hetes kor előtt általában a hasfájás az ok, vagy hogy összecseréli a nappalt az éjszakával. Nagyobbaknál általában az szokott lenni, hogy túlságosan felébrednek, éberek lesznek. Ez egy-egy alkalommal előfordulhat. Ilyenkor a legjobb, ha következetesen maradunk a megszokott módszernél, ameddig el nem alszik, mert ha kísérletezgetni kezdünk, azzal csak tovább rontunk a helyzeten.

Ha gyakran utazunk (például nagyszülőkhöz) és ez problémát okoz gyermekünknek, mivel segíthetjük a nyugodt alvást idegen helyen?

Ilyenkor még fontosabb, hogy minél többet adjunk magunkból a babának és betartsuk a megszokott napirendet. A kicsi számára fontos az állandóság, ragaszkodik a helyhez, a szüleihez és a napirendjéhez, számára ezek a fő fogódzók a világban. Ha más helyre kerül, megijed, már egészen kis korban érzik a szokatlan helyet. A legfontosabb, hogy a napirendet igyekezzük betartani, ne legyünk engedékenyek csak azért, mert nyaralás van.

A másik, hogy az alvásnál igyekezzünk az otthonihoz hasonló körülményeket teremteni, ha pl. a kicsi külön szobában alszik otthon, akkor lehetőleg nyaralás alatt is legyen külön szobája, de legalábbis igyekezzünk elszeparálni őt a zajoktól (és a baba alvását állandóan megszemlélni akaró rokonoktól :))

A harmadik, hogy ilyenkor egyértelműen többet szeretne belőlünk a baba, tehát lehetünk engedékenyek abban, hogy pl. 1-1 alkalommal közénk feküdhet, ha nagyon nyűgösen alszik éjszaka. Általában az első 1-2 éjjel szokott lenni a problémás idegen helyen, utána már megszokják az új körülményeket.

Mi az oka, hogy némely babák korán fekszenek le, némelyeket este 10-11 előtt nem lehet ágyba dugni? Tudjuk ez befolyásolni?

Vannak bagoly és pacsirta típusú babák, ez részben a szülők szokásaival függ össze, részben hormon szabályozza. Ha az anya a terhesség alatt sokat éjszakázott, akkor gyakran a baba is ehhez a ritmushoz szokik hozzá, ez a hatás azonban csak az első néhány hétben érvényesül, utána elkopik az emlék és a kicsi azt a ritmust veszi fel, amit mi tanítunk meg neki.

Kis mértékben lehet befolyásolni azt, hogy a későn lefekvő gyerek korábban feküdjön le, illetve fordítva, ilyenkor fokozatosan napról napra 10 percekkel korábban (illetve később) kell lefektetni a babát.

Jövő héten az interjú második részében többek között azt is megtudhatod, hogy a babák többsége éjjelente miért ébred fel gyakran, illetve, hogy mit tehetünk ilyenkor.

Ugye milyen jó lenne, ha Te is birtokolhatnád a mindig elégedett és kisimult anyukák képességeket, tudását és rutinját! Ha ismernéd azokat a fortélyokat, melyeknek révén megszervezheted napjaitokat, kezelheted a baba nyűgösködését, megelőzheted az alvásproblémákat, az unatkozást, a hisztit, az evési gondokat!

Vida Ágnes Babastart tanfolyam ebben nyújt segítséget. Próbáld ki te is!

Zakariás-Pipis Edit