A Schneiderné Diószegi Eszterrel (szoptatási tanácsadó, pszichológus) készült interjú első részében a szoptatásról, az elkövethető „hibákról” beszélgettünk. Most többek között a babák cicin való elalvásáról, éjszakai szoptatásáról kérdeztem:
- Az egyik nézet szerint, nem szabad hagyni, hogy gyermekünk cicin aludjon el? Tényleg nem szabad? Ha gyermekünk mégis cicin alszik el, el tudja más is altatni, ha valami miatt nem lehetünk vele?
Az embergyerek nagyon éretlenül születik, sok mindenre nem képes még egyedül, hanem csak fokozatosan, hónapok, sőt, inkább évek alatt érik meg rá. Az egyik ilyen dolog az elalvás képessége. Ahhoz, hogy el tudjunk aludni, az szükséges, hogy egyfajta ellazult, befelé fordult lelkiállapotba kerüljünk, hatékonyan tudjuk kicsukni a külső-belső ingereket. A baba éretlen idegrendszere erre még nem képes, segítségre van szüksége hozzá. A szoptatás egy remek módszer a baba elaltatására, erről a természet gondoskodott, hiszen az anyatej maga is tartalmaz elalvást segítő anyagokat, és a szopómozgás és a közvetlen bőrkontaktus hatására is termelődnek ilyenek a babában, vagyis az álmos baba nem is tud mást csinálni, mint hogy elalszik a mellen!!! Ezt nem a mama "hagyja" vagy "csinálja", ez megtörténik, és akinek kifogása van ellene, az az evolúciónál reklamálhat. :)
Szóval a szoptatás valószínűleg a leggyorsabb és leghatékonyabb módszer a baba elaltatására, de persze nem az egyetlen. Általában remekül el lehet altatni a kisbabákat például ringatva, hordozva is, vagy jól elalszanak az autóban (ringás + monoton zaj). Ha más kényszerül elaltatni a kisbabát a mama távollétében, ott elsősorban nem a szopi léte vagy nemléte a kérdés, hanem hogy milyen a baba kötődése az adott személyhez, mennyire érzi magát biztonságban vele. Pl. ha egy apuka rendszeresen hordozza a babáját, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy vele is el fog tudni így aludni a kisbaba.
És természetesen ahogy nő a baba, a kisgyerek, úgy változik ez a helyzet, úgy válik egyre működőképesebbé az, hogy ha anya otthon van, akkor jólesik neki szopizva elaludnia, de ha épp más vigyáz rá (akihez - megint hangsúlyozom - jól és biztosan kötődik a kisgyerek), úgy mással is elalszik különösebb gond nélkül. De megint csak, ez a fejlődés természetesen nem hetekben, inkább években mérhető.
- Mint pszichológus, mi a véleménye arról, hogy a gyerekeket meg kell tanítani egyedül elaludni, ezzel megszűnnek az éjszakai ébredések. Tényleg így van?
Sajnos ez egy hatalmas tévedés, ami az elalvás és az éjszakai ébredések körül leledzik. Egyrészt az egyedül elalvás egy olyan képesség, ami idegrendszeri érés, és nem tanulás kérdése! Ahogy senkinek nem jut eszébe, hogy megtaníthatná a félévesét járni, és akkor nem kellene többet cipelnie, mert ez olyan képtelenségnek hangzik, ugyanígy nem működik az egyedül elaludni tudás megtanítása sem. Kb. 2-3 éves kor alatt (némelyeknél ennél is tovább), nem tudnak elaludni egyedül a babák. Ha körülnézünk, nem is nagyon van olyan baba, aki egyedül aludna el. Itt külön kihangsúlyoznám, hogy a cumival, cumisüveggel, alvós tárggyal elalvó gyerek SEM egyedül alszik el, hanem cumival, cumisüveggel, alvós tárggyal! Ahogy sejtjük, hogy majd ezt is kinövi, ugyanúgy sejthetjük, hogy kinövi a szopival, anyával való elalvást is (ami tulajdonképpen a természetes).
Ha egy babát bármilyen formában sírni hagynak, hogy akkor majd megtanul egyedül elaludni, akkor valójában nem ezt tanulja meg, csupán azt, hogy a külvilágra, a szüleire nem számíthat, felesleges az igényeit kommunikálnia. Ilyenkor tulajdonképpen reményvesztetten visszahúzódik önmagába, kicsukja a külvilágot, és ezért alszik el. Mindeközben sajnos akár visszafordíthatatlan testi és lelki károsodásokat szenvedhet el, amik majd csak később, akár már valódi alvászavarok formájában válnak nyilvánvalóvá.
Ami az ébredéseket illeti: az éjszakai ébredések megléte NEM az elalvás körülményeitől függ. Akárhogy is aludt el a kisbaba, kisgyerek, éjjel igényelheti a szülei biztonságot adó közelségét. Éjszaka a kötődési szükségletek magasabbak. Jól példázza mindezt az a jelenség, amikor már réges rég egyedül, egy jóéjtpuszi után elalvó gyerekek egyszer csak az éjszaka közepén megjelennek a szülők ágya mellett a takarójukkal.
Az éjjeli ébredések részei a normális csecsemő- és kisgyerekfejlődésnek. Egy kisbaba számára az a természetes, hogy nem alszik egyhuzamban végig több órát, hanem többször is ébred, szopizik, vagy odabújik a szüleihez.
Az éjjeli ébredések abbamaradása megint csak idegrendszeri érés kérdése. Nem nagyon lehet siettetni a folyamatot. Itt is igaz mindaz, ami az elalvás "tanítására" vonatkozott: a sírni hagyott babák nem tanulják meg átaludni az éjszakát, legtöbbször ugyanúgy ébrednek, mint addig, és csendben, reménytelenül fekszenek, mert tudják, hogy nincs kinek jelezniük. Ez volt az egyetlen, amit ebből megtanulhattak...
Persze ha az édesanya fáradt és kimerült, akkor mindenképp fontos, hogy támogatást kapjon, tehát ilyen esetekben is érdemes felvenni szakemberrel a kapcsolatot, akivel átbeszélve kiderülhet, hogy hogyan lehetne javítani a helyzeten, hogy mindenki a lehető legelégedettebb legyen.
- Ha gyermekünk éjszaka (fogzás, szeparációs szorongás stb. miatt) többször felébred és csak cicin nyugszik meg, helyesen cselekszünk, ha mellre tesszük? Miért?
A lehető legjobb, amit tehetünk, hogy mellre tesszük a babát. Egyrészt ahogy említettem az anyatej maga is tartalmaz elalvást segítő anyagot, illetve maga a szopis helyzet is segíti a gyors visszaalvást - amúgy nemcsak a baba, hanem a mama számára is, mert őbenne is termelődnek a gyors visszaalvást segítő hormonok a szopi hatására. Másrészt az anyatej tartalmaz nyugtató és fájdalomcsillapító hatású összetevőket is, vagyis a szopi pl. ténylegesen enyhíti a fogzással vagy betegséggel küzdő baba fájdalmát, megnyugtatja, ha épp zaklatottabb. Harmadrészt a babának az éjszakai tejre is szüksége lehet, kb. egy-másfél éves koráig mindenképp, de adott esetben tovább is.
- Fogzáskor néhány csecsemő nem hajlandó szopizni, "szopisztrájkol". Mit tegyünk ilyenkor?
Nemcsak fogzásnál, hanem más esetekben is felléphet úgynevezett szoptatási sztrájk, amikor az addig remekül szopó kisbaba egyszerre elutasítja a mellet. Ennek lehetnek akár testi, akár lelki okai is (mint pl. a fogzási fájdalom, de akár egy rossz élmény is).Ha a baba nem akar szopizni, vagy csak rövid ideig szopik, sír, feszeng a mellen, akkor a legfontosabb a pisis-kakis pelenkák árgus szemekkel való figyelése, hogy a baba vajon ilyen körülmények között is elég tejhez, folyadékhoz jut-e, nem fenyegeti-e a kiszáradás veszélye. Ha nem pisil eleget, és nem is igazán akar szopizni, akár szokatlan körülmények között, vagy álmában-félálmában sem, akkor meg kell próbálni lefejt tejjel megitatni (pohárból vagy kanállal), hogy megfelelő mennyiségű legyen a folyadékbevitel.
Nagyon lényeges még a sok-sok-sok testkontaktus, a hordozás, ami segít a babának abban, hogy meg tudjon nyugodni.
Mindenképpen érdemes szakemberrel felvenni a kapcsolatot, mert az okok sokfélék és összetettek lehetnek, és a megoldás is ezekhez igazodhat.
- Ha megbetegszünk akkor is folytassuk a szoptatást?
Nagyon kevés olyan betegség van, ami mellett fel kell függeszteni a szoptatást. Általában a hétköznapokban előforduló egyszerű fertőzések (torokgyulladás, influenza, hányás-hasmenés) nem indokolják ezt, sőt. Ezek a betegségek cseppfertőzéssel terjednek, vagyis a kórokozók ott vannak a lakás levegőjében. Az anyatejen át nem fertőznek. Vagyis ha a mama nem szoptat, akkor is ki van téve a baba a fertőzésnek. Viszont az anyatejjel a csecsemő, kisgyerek megkapja azokat az ellenanyagokat, amiket a mama szervezete termel a betegség ellen, így gyakori, hogy bár mondjuk a családban mindenki megbetegszik, de a kisbaba nem, vagy ha el is kapja a fertőzést, nála jóval enyhébb a lefolyás. Vagyis ha a mama nem szoptatna, akkor épp ezektől az ellenanyagoktól, a védelemtől fosztaná meg a babáját. Külön kihangsúlyoznám, hogy lázas állapot esetén is szabad szoptatni, nincs olyan magas láz, ami önmagában a szoptatás felfüggesztését indokolná. A lázkeltő anyagok nem kerülnek be a tejbe.
Természetesen vannak olyan gyógyszerek, lázcsillapítók is, amiket lehet alkalmazni szoptatás alatt, erről mindig érdemes kikérni szoptatási szaktanácsadó véleményét.
- Mit tegyünk, ha kisebesedett a mellünk, vagy csomós, esetleg be van gyulladva és nagyon fájdalmas a szoptatás? Mikor forduljunk orvoshoz?
A mell sebesedése nem normális velejárója a szoptatásnak. Ha fáj a szoptatás, kisebesedett a mell, akkor általában a baba nem jól kerül mellre és/vagy helytelen technikával szopik. Ilyenkor mindig érdemes szoptatásban jártas szakemberekhez fordulni, és a technikát korrigálni, mert az okozott fájdalmon túl a szopás sem biztos, hogy elég hatékony.
A mellgyulladás szintén nem törvényszerűen bekövetkező esemény. Megint csak azt tudom javasolni, hogy ha túltelítődött a mell, és a kisbaba sem tudja kiüríteni, akkor forduljunk szakemberhez, aki meg tudja ítélni, hogy milyen lépések szükségesek. A szoptatás abbahagyása ilyenkor sem javasolt, sőt! Nagyon fontos, hogy kiürüljön a mell és erre a baba a leghatékonyabb.
- Ha gyors segítségre van szükségünk, kihez fordulhatunk?
Szerencsére hazánkban is egyre több, a szoptatás, a laktáció területén magasan képzett szakember áll a mamák rendelkezésére. A La Leche Liga önkéntesei főként telefonos, e-mail -es tanácsadást tartanak, illetve baba-mama csoportjaikban várják az édesanyákat (www.lll.hu) A laktációs szaktanácsadókat is lehet telefonon, e-mailben vagy on-line oldalakon kérdezni, illetve vannak közöttük, akik magánpraxis keretében személyes tanácsadást is vállalnak (www.ibclc.hu)
Ha nem kaptál kielégítő választ kérdéseidre és tanácsot szeretnél kérni Esztertől, megteheted a Nők Lapja Szakértői rovatában.
Zakariás-Pipis Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése