Már a szülés utáni napon megkeresett egy kedves gyógytornász, aki közölte, hogy kislányomat szeretné pár hónap múlva látni, ugyanis nem tetszik Neki, hogy ferdén tartja a fejét.
Addig is figyeltem őt. Néztem, ahogy alvás közben csak az egyik irányban tartja a fejét, hason fekve 3 hónaposan már más teljesen megemeli a fejét. Emelte ugyan, de pár másodperc és elfáradt, és persze érezhetően kötöttebb, feszesebb volt az izomzata, mint másnál. Normál esetben 2-3 hónapos korára normalizálódik minden csecsemő izomtónusa, ami kislányomnál továbbra sem következett be.
Normál mozgásfejlődés 3 hónapos korra:
- háton fekvő gyermek már részlegesen kinyújtja lábait
- ebből a testhelyzetből képes mindkét irányban oldalra fordulni, fejét is megtartja
- kezét egyre többször felemeli, középre húzza, szájába veszi
- hason fekve alkarjaira támaszkodik, felső testét kinyújtja és a fejét teljesen felemeli
- ha ülő helyzetbe húzzuk, a kicsi már saját erejéből igyekszik mozogni, fejét tökéletesen tartja
- ujjakkal való játék egyre intenzívebbé válik, időnként már egyenként is a szájába veszi
- élénk szemmel követ mindenkit, aki a szobába lép
- ilyen „idős” korban alkalmanként már a különböző zajok forrásait is képes megfigyelni. Ez idő tájt kezd el hangosan nevetni, és lassanként megpróbálkozik a különböző magán –és mássalhangzók egymás mellé tételével is (mint például: gn grrr, erre stb.).
Mivel 5 hónapos kor előtt érdemes elkezdeni a kezelést az agy tartalékállományának beindítása miatt, így megkerestük hát a mi gyógytornászunkat, aki heti 2 alkalommal kezelte őt. Sírt ugyan, sírtam vele majdnem én is, de tudtam, nem vehetem el gyermekemtől a gyógyulás lehetőségét. Vajon a fájdalom miatt tört el a mécses? Vagy az ismeretlen közeg? Ami Antóniát illeti, minden egyes alkalommal közvetlen, barátságos volt vele. Próbálta mindig megnyugtatni, ha eltört a mécses, vagy hagyott időt a megnyugtatására, soha nem futószalagként tette a dolgát. Otthon próbáltam kompenzálni mindig fürdés előtt egy kis babamasszázzsal, de nevezhetném inkább lélekmasszázsnak is. Hogy fájhatott-e Neki? Valamelyest biztos, hiszen minden helyreállító eljárást kell, hogy kísérje bizonyos fokú fájdalom. A kezelés célja ugyanis az inakba és izmokba való „benyúláson” alapszik (http://www.deveny.hu/index_101.php.). Minden alkalommal a hazafelé vezető utat hüppögve és kifáradva aludta végig, de mindezekkel ellentétben láttam az eljárás hatékonyságát, egyre több sikerélménnyel gazdagodott kislányom. Rohamos javulás 8 hónapos kora után következett be. Bár a neurológiai vizsgálat még számos lemaradást mutatott, (Status: koponya baloldalon occipitális kissé lapított. Baloldalon az angulus depressor oris izom gyengén fejlett, ez okozza, hogy a bal szájzug nem mozog olyan jól. Az izmok trophiája megtartott, igazán kóros izomtónust azonban nem észlelt. Nyaki- háti hypotónia megszűnt, az aktív mozgás során kissé fokozódik a tónus a végtagokban. Hónaljfogásban az állás nagyon éretlen, csúnya a talajfogás, különösen jobb oldalon.), de pár hét leforgása alatt utolérte társait.
Köszönet gyógytornászunk kitartó munkájáért: Juhászné Szabó Antóniának.
Forrás: Gabriele Zeiss: Babatorna
Flórián Tünde
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése