Elválasztás

Mint szinte minden anya, én is szoptatni AKARTAM.

Hála Istennek és annak, hogy Ambrus is AKART szopizni, ezzel nem is volt semmi gond. Igény szerint szoptattam, és úgy terveztem, hogy sokáig szoptatom. Konkrét elképzelésem nem volt, hogy meddig, de azt tudtam, hogy "sokáig". Titkon pedig azt reméltem, hogy majd ő dönti el meddig.

Az első szopi kiváltások nehezen mentek. 10 hónapos koráig nem is váltottunk ki egyet sem. Ha akartam volna, se tudtam volna, mert nem volt hajlandó szilárd ételt enni. Márpedig valamit ennie kellett, hát szoptattam. Amikor már stabilan evett tízóraira, akkor elhagytuk a délelőtti szopit. Nagyon hiányzott neki. Sírva hívott a szobájába, mutatta a fotelt, és szinte könyörgött, hogy szopizni akar. Nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne szoptassam meg. Mert mindig arra gondoltam, miért ne, ha csak ennyi kellene, hogy megnyugodjon. De tudtam, hogy ha már így döntöttem, és főleg, hogy bele is kezdtem, végig kell csináljam. Mindig megpróbáltam inkább elterelni a figyelmét, több - kevesebb sikerrel. Közben különösen odafigyeltem arra, hogy megkapja a figyelmet, amit igényel, és hogy sok öleléssel, összebújással, pótoljam a szopi adta melegséget, ölelést. Viszonylag hamar elfelejtette. A délutáni szopit ugyanígy hagytuk el. Egy évesen már "csak" reggel, ebéd után, este és éjjel (néha megszámlálhatatlanszor) szopizott. Ebéd után leginkább az elalvás miatt. Ennek elhagyása volt a legnehezebb. Ekkor már 17 hónapos volt. Esténként már nem cicin aludt el (igaz, a cicimet fogva, de mégsem szopi közben), hát úgy éreztem, itt az idő. Az első alkalommal nagyon dühös lett. Ütött-vert, ahol ért. Dühből. Én meg hagytam. Hagytam, had adja ki a haragját. Hamar lecsillapodott, és már "csak" keservesen sírt. Hiába öleltem, vigasztaltam, nem tudtam megnyugtatni. Egy idő után elfáradt, és elaludt. Másnap már nem volt dühös, de csalódottan sírt. Harmadnap már sírás nélkül, úgy ment az elalvás, mint este.

Nem sokkal ezután az éjszakai szopit is megtagadtam. Egyszer sírva kérte, de hamar elfogadta, hogy nincs, és vissza is aludt szépen. Már csak vacsora után szopizott. Azt vettem észre, hogy ha nem szólok, hogy mehetünk szopizni, akkor neki eszébe se jutott, néha pedig csak az élmény kedvéért szívott bele párat, aztán szaladt apához játszani, ezért úgy döntöttem, hogy 1,5 éves koráig szoptatom még, aztán elválasztom. Utolsó este elmondtam, hogy ma szopizunk utoljára, el fog fogyni az összes tejcsi. Aznap jó sokáig szopizott, mintha meg akart volna győződni róla, hogy tényleg elfogy :)

Másnap egyáltalán nem jutott eszébe, és azóta sem. Néha megmutatja a fotelt, és mondja, hogy ott szopizott, vagy odateszi a macikat szopizni, de nem kéri. Megadta, amit szerettem volna, hogy ne fájdalmas elválás legyen. Ő döntött így, ő akarta így. Sérelem nélkül búcsúzott el az élménytől. Pedig nekem hiányzik :)

Ami pedig a tej elapadását illeti:

Állítólag 40 napig is eltarthat amíg elapad a tej. Én mindig csak annyit fejtem ki a mellemből, hogy ne feszüljön. Kb. 5-6 nap után egyik reggel arra ébredtem, hogy "üres" a mellem. Nem volt se mellgyulladás, se fájdalom. Pedig egyesek szerint senki nem ússza meg mellgyulladás nélkül. Jelentem, nekem sikerült! :)

Jaj de jó, hogy ikrek! 1. Szoptatás

Kislánykorom óta ikrekről álmodtam

– de azt nem gondoltam, hogy ez valóra is válik! Nos igen, a doktor úr első bejelentésére valahogy ezzel a lányos zavarral reagáltam, de rögtön éreztem, én és Balázs, a férjem, egy csapásra kiválasztottak lettünk! Mert ikreket kapni és felnevelni mind a mai napig hatalmas, néha tripla öröm, még ha időnként dupla fáradtság is.

Bulcsú és Lóránt 2008. február 12-én születtek, 38. héten, 55 centivel és 2850 és 3100 grammal. Nagyon szépen, és ikrekhez képest erősen indultunk hát neki a közös élet első napjainak, amelyektől talán jobban féltem, mint magától a szüléstől (ez egy másik történet lesz).

Tartottam attól, hogy egyszerre két kicsi babáért leszek felelős, és persze Balázs ott lesz és van a mai napig is minden percben velünk, mellettünk, de mégiscsak ő is tőlem várja a döntéseket a két fiú ellátása körül. A legjobban attól féltem, hogy lesz-e elég tejem, nem fogok-e az állandó igénybe vétel miatt annyira kimerülni, hogy nem lesz tejem – azt hiszem ezek a kérdések mindenkiben felmerülnek.

Végül egy merész döntéssel már az első héten elkezdtem a két fiút egyszerre szoptatni, arra gondolva, hogy így marad egy kis szusszanásnyi időm két szoptatás között, és talán ők sem fogják bánni. (A módszer: szoptatós párna ölben, babák rajta, fejük 1-1 mell előtt, lábaik a hónaljaim alatt.) Lehet, hogy a korai kezdés miatt, vagy, mert nagyon jó babák voltak, egy perc alatt összeszoktak, és tulajdonképpen az első két hét után már együtt keltek, együtt ettek. Ez nekem óriási segítség volt, mert azt is tudtam, hogy két baba folytonos párhuzamos ellátásához kell a rendszer, a napirend, és bevallom, engem is, és Balázst is jobban kiegyensúlyozottabbá tett, hogy tudtuk nagyjából mikor mi következik. Szerencsénkre két kisfiunk nagy egyetértésben simult bele a kiszabott keretekbe.

Azért természetesen nem ment minden ilyen simán

- hiszen az első perctől kezdve nem volt elég tej mindkét éhes kis babának. Minél többet és többet ettek volna, ezt pedig én estére egyáltalán nem tudtam produkálni, még úgysem, hogy minden percet kihasználtam az alvásra és evésre, ivásra, ami csak volt. Ráadásul a kórházban sajnos megismerkedtek a cumis üveggel, amiből nagy lyukon ömlött az édes tápszer, és nem is igazán volt kedvük „dolgozni”. Nagyon nehéz volt, és főleg az önbizalmamnak ártott rengeteget, hogy az orvosunk is azt mondta a második hét után, hogy este ne féljünk adni tápszert, attól jobban is fognak aludni, én is többet pihenhetek, és így több tejem lesz. A gondolat nem volt rossz, már eléggé kimerültem attól, hogy azon rágódom, miért nincs tejem, mit kéne tennem, és görcsösen próbáltam magamat biztatni, hogy de képes vagyok rá, csak ki kell tartanom. Az esti tápszer előtt mindig megszoptattam őket, és ahogy teltek a hetek, előfordult, hogy kevesebbet ettek a tápszerből, de sajnos az is, hogy napközben alig akartak szopikázni.

Azért lassan, lassan összeszoktunk,

bár én sajnos sokáig a szopizás előtti és utáni méricskélés rettenetes rabja voltam, amivel csak magamat frusztráltam, bár néha- néha meg is nyugtattam magam, ha sokat és szépen ettek a fiuk. Végül 11 hónapos korukig tudtam őket szoptatni, úgy, hogy az esti tápszert végig megtartottuk, de még ekkor is volt napközben elég tejem.

És azt gondolom, lett is volna, ha jobban bízom magamban. Ha nem hagyom magam már előre elbizonytalanítani, hogy két gyerekre úgysem lesz elég tej, hogy azzal csak kimerítem magam stb. Az ilyen tanácsok és „biztatások” pusztítóak, és nekem sem lett volna szabad meghallgatnom őket, csak nehéz, ha a védőnő és más hasonló jóakaró szájából jönnek.

Azt azonban tudom, hogy az egyszerre történő „tandem” szoptatás nekünk nagyon bevált, időm és energiám is maradt magamra, a regenerálódásra, hogy újra legyen türelmem a két kis bimbózó lélek rezdüléseire figyelni. Két baba szoptatásához valóban sok tejre van szükség, de az igaz, hogy amennyi a kereslet, annyi lesz a kínálat, csak ehhez időt kell adni a mamának is, hogy beálljon a termelésre.

Nem szabad tehát feladni, és fő az önbizalom!

Tanácsok, információk a sikeres szoptatáshoz (2. rész)

A Schneiderné Diószegi Eszterrel (szoptatási tanácsadó, pszichológus) készült interjú első részében a szoptatásról, az elkövethető „hibákról” beszélgettünk. Most többek között a babák cicin való elalvásáról, éjszakai szoptatásáról kérdeztem:


- Az egyik nézet szerint, nem szabad hagyni, hogy gyermekünk cicin aludjon el? Tényleg nem szabad? Ha gyermekünk mégis cicin alszik el, el tudja más is altatni, ha valami miatt nem lehetünk vele?


Az embergyerek nagyon éretlenül születik, sok mindenre nem képes még egyedül, hanem csak fokozatosan, hónapok, sőt, inkább évek alatt érik meg rá. Az egyik ilyen dolog az elalvás képessége. Ahhoz, hogy el tudjunk aludni, az szükséges, hogy egyfajta ellazult, befelé fordult lelkiállapotba kerüljünk, hatékonyan tudjuk kicsukni a külső-belső ingereket. A baba éretlen idegrendszere erre még nem képes, segítségre van szüksége hozzá. A szoptatás egy remek módszer a baba elaltatására, erről a természet gondoskodott, hiszen az anyatej maga is tartalmaz elalvást segítő anyagokat, és a szopómozgás és a közvetlen bőrkontaktus hatására is termelődnek ilyenek a babában, vagyis az álmos baba nem is tud mást csinálni, mint hogy elalszik a mellen!!! Ezt nem a mama "hagyja" vagy "csinálja", ez megtörténik, és akinek kifogása van ellene, az az evolúciónál reklamálhat. :)


Szóval a szoptatás valószínűleg a leggyorsabb és leghatékonyabb módszer a baba elaltatására, de persze nem az egyetlen. Általában remekül el lehet altatni a kisbabákat például ringatva, hordozva is, vagy jól elalszanak az autóban (ringás + monoton zaj). Ha más kényszerül elaltatni a kisbabát a mama távollétében, ott elsősorban nem a szopi léte vagy nemléte a kérdés, hanem hogy milyen a baba kötődése az adott személyhez, mennyire érzi magát biztonságban vele. Pl. ha egy apuka rendszeresen hordozza a babáját, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy vele is el fog tudni így aludni a kisbaba.


És természetesen ahogy nő a baba, a kisgyerek, úgy változik ez a helyzet, úgy válik egyre működőképesebbé az, hogy ha anya otthon van, akkor jólesik neki szopizva elaludnia, de ha épp más vigyáz rá (akihez - megint hangsúlyozom - jól és biztosan kötődik a kisgyerek), úgy mással is elalszik különösebb gond nélkül. De megint csak, ez a fejlődés természetesen nem hetekben, inkább években mérhető.


- Mint pszichológus, mi a véleménye arról, hogy a gyerekeket meg kell tanítani egyedül elaludni, ezzel megszűnnek az éjszakai ébredések. Tényleg így van?


Sajnos ez egy hatalmas tévedés, ami az elalvás és az éjszakai ébredések körül leledzik. Egyrészt az egyedül elalvás egy olyan képesség, ami idegrendszeri érés, és nem tanulás kérdése! Ahogy senkinek nem jut eszébe, hogy megtaníthatná a félévesét járni, és akkor nem kellene többet cipelnie, mert ez olyan képtelenségnek hangzik, ugyanígy nem működik az egyedül elaludni tudás megtanítása sem. Kb. 2-3 éves kor alatt (némelyeknél ennél is tovább), nem tudnak elaludni egyedül a babák. Ha körülnézünk, nem is nagyon van olyan baba, aki egyedül aludna el. Itt külön kihangsúlyoznám, hogy a cumival, cumisüveggel, alvós tárggyal elalvó gyerek SEM egyedül alszik el, hanem cumival, cumisüveggel, alvós tárggyal! Ahogy sejtjük, hogy majd ezt is kinövi, ugyanúgy sejthetjük, hogy kinövi a szopival, anyával való elalvást is (ami tulajdonképpen a természetes).


Ha egy babát bármilyen formában sírni hagynak, hogy akkor majd megtanul egyedül elaludni, akkor valójában nem ezt tanulja meg, csupán azt, hogy a külvilágra, a szüleire nem számíthat, felesleges az igényeit kommunikálnia. Ilyenkor tulajdonképpen reményvesztetten visszahúzódik önmagába, kicsukja a külvilágot, és ezért alszik el. Mindeközben sajnos akár visszafordíthatatlan testi és lelki károsodásokat szenvedhet el, amik majd csak később, akár már valódi alvászavarok formájában válnak nyilvánvalóvá.


Ami az ébredéseket illeti: az éjszakai ébredések megléte NEM az elalvás körülményeitől függ. Akárhogy is aludt el a kisbaba, kisgyerek, éjjel igényelheti a szülei biztonságot adó közelségét. Éjszaka a kötődési szükségletek magasabbak. Jól példázza mindezt az a jelenség, amikor már réges rég egyedül, egy jóéjtpuszi után elalvó gyerekek egyszer csak az éjszaka közepén megjelennek a szülők ágya mellett a takarójukkal.


Az éjjeli ébredések részei a normális csecsemő- és kisgyerekfejlődésnek. Egy kisbaba számára az a természetes, hogy nem alszik egyhuzamban végig több órát, hanem többször is ébred, szopizik, vagy odabújik a szüleihez.
Az éjjeli ébredések abbamaradása megint csak idegrendszeri érés kérdése. Nem nagyon lehet siettetni a folyamatot. Itt is igaz mindaz, ami az elalvás "tanítására" vonatkozott: a sírni hagyott babák nem tanulják meg átaludni az éjszakát, legtöbbször ugyanúgy ébrednek, mint addig, és csendben, reménytelenül fekszenek, mert tudják, hogy nincs kinek jelezniük. Ez volt az egyetlen, amit ebből megtanulhattak...
Persze ha az édesanya fáradt és kimerült, akkor mindenképp fontos, hogy támogatást kapjon, tehát ilyen esetekben is érdemes felvenni szakemberrel a kapcsolatot, akivel átbeszélve kiderülhet, hogy hogyan lehetne javítani a helyzeten, hogy mindenki a lehető legelégedettebb legyen.


- Ha gyermekünk éjszaka (fogzás, szeparációs szorongás stb. miatt) többször felébred és csak cicin nyugszik meg, helyesen cselekszünk, ha mellre tesszük? Miért?


A lehető legjobb, amit tehetünk, hogy mellre tesszük a babát. Egyrészt ahogy említettem az anyatej maga is tartalmaz elalvást segítő anyagot, illetve maga a szopis helyzet is segíti a gyors visszaalvást - amúgy nemcsak a baba, hanem a mama számára is, mert őbenne is termelődnek a gyors visszaalvást segítő hormonok a szopi hatására. Másrészt az anyatej tartalmaz nyugtató és fájdalomcsillapító hatású összetevőket is, vagyis a szopi pl. ténylegesen enyhíti a fogzással vagy betegséggel küzdő baba fájdalmát, megnyugtatja, ha épp zaklatottabb. Harmadrészt a babának az éjszakai tejre is szüksége lehet, kb. egy-másfél éves koráig mindenképp, de adott esetben tovább is.


- Fogzáskor néhány csecsemő nem hajlandó szopizni, "szopisztrájkol". Mit tegyünk ilyenkor?


Nemcsak fogzásnál, hanem más esetekben is felléphet úgynevezett szoptatási sztrájk, amikor az addig remekül szopó kisbaba egyszerre elutasítja a mellet. Ennek lehetnek akár testi, akár lelki okai is (mint pl. a fogzási fájdalom, de akár egy rossz élmény is).


Ha a baba nem akar szopizni, vagy csak rövid ideig szopik, sír, feszeng a mellen, akkor a legfontosabb a pisis-kakis pelenkák árgus szemekkel való figyelése, hogy a baba vajon ilyen körülmények között is elég tejhez, folyadékhoz jut-e, nem fenyegeti-e a kiszáradás veszélye. Ha nem pisil eleget, és nem is igazán akar szopizni, akár szokatlan körülmények között, vagy álmában-félálmában sem, akkor meg kell próbálni lefejt tejjel megitatni (pohárból vagy kanállal), hogy megfelelő mennyiségű legyen a folyadékbevitel.
Nagyon lényeges még a sok-sok-sok testkontaktus, a hordozás, ami segít a babának abban, hogy meg tudjon nyugodni.
Mindenképpen érdemes szakemberrel felvenni a kapcsolatot, mert az okok sokfélék és összetettek lehetnek, és a megoldás is ezekhez igazodhat.



- Ha megbetegszünk akkor is folytassuk a szoptatást?


Nagyon kevés olyan betegség van, ami mellett fel kell függeszteni a szoptatást. Általában a hétköznapokban előforduló egyszerű fertőzések (torokgyulladás, influenza, hányás-hasmenés) nem indokolják ezt, sőt. Ezek a betegségek cseppfertőzéssel terjednek, vagyis a kórokozók ott vannak a lakás levegőjében. Az anyatejen át nem fertőznek. Vagyis ha a mama nem szoptat, akkor is ki van téve a baba a fertőzésnek. Viszont az anyatejjel a csecsemő, kisgyerek megkapja azokat az ellenanyagokat, amiket a mama szervezete termel a betegség ellen, így gyakori, hogy bár mondjuk a családban mindenki megbetegszik, de a kisbaba nem, vagy ha el is kapja a fertőzést, nála jóval enyhébb a lefolyás. Vagyis ha a mama nem szoptatna, akkor épp ezektől az ellenanyagoktól, a védelemtől fosztaná meg a babáját. Külön kihangsúlyoznám, hogy lázas állapot esetén is szabad szoptatni, nincs olyan magas láz, ami önmagában a szoptatás felfüggesztését indokolná. A lázkeltő anyagok nem kerülnek be a tejbe.
Természetesen vannak olyan gyógyszerek, lázcsillapítók is, amiket lehet alkalmazni szoptatás alatt, erről mindig érdemes kikérni szoptatási szaktanácsadó véleményét.


- Mit tegyünk, ha kisebesedett a mellünk, vagy csomós, esetleg be van gyulladva és nagyon fájdalmas a szoptatás? Mikor forduljunk orvoshoz?


A mell sebesedése nem normális velejárója a szoptatásnak. Ha fáj a szoptatás, kisebesedett a mell, akkor általában a baba nem jól kerül mellre és/vagy helytelen technikával szopik. Ilyenkor mindig érdemes szoptatásban jártas szakemberekhez fordulni, és a technikát korrigálni, mert az okozott fájdalmon túl a szopás sem biztos, hogy elég hatékony.


A mellgyulladás szintén nem törvényszerűen bekövetkező esemény. Megint csak azt tudom javasolni, hogy ha túltelítődött a mell, és a kisbaba sem tudja kiüríteni, akkor forduljunk szakemberhez, aki meg tudja ítélni, hogy milyen lépések szükségesek. A szoptatás abbahagyása ilyenkor sem javasolt, sőt! Nagyon fontos, hogy kiürüljön a mell és erre a baba a leghatékonyabb.


- Ha gyors segítségre van szükségünk, kihez fordulhatunk?


Szerencsére hazánkban is egyre több, a szoptatás, a laktáció területén magasan képzett szakember áll a mamák rendelkezésére. A La Leche Liga önkéntesei főként telefonos, e-mail -es tanácsadást tartanak, illetve baba-mama csoportjaikban várják az édesanyákat (www.lll.hu) A laktációs szaktanácsadókat is lehet telefonon, e-mailben vagy on-line oldalakon kérdezni, illetve vannak közöttük, akik magánpraxis keretében személyes tanácsadást is vállalnak (www.ibclc.hu)


Ha nem kaptál kielégítő választ kérdéseidre és tanácsot szeretnél kérni Esztertől, megteheted a Nők Lapja Szakértői rovatában.



Zakariás-Pipis Edit

Egy éves kor után is anyatejjel? - Epilógus

Azt gondoltam, hogy a történet nem zárult le ott, ahol a kis írás – hiszen, a gyermeket el kell választani előbb vagy utóbb, mégsem szophat tizennyolc éves koráig J De arra, ahogyan ez végül megtörtént, nem számítottam.

Ahogy írtam, Róza tizenöt hónaposan még szopott, s mivel én hiába akartam ebből kihátrálni, a gyermek erőteljes akaratának köszönhetően, beletörődve szoptattam, tudtam, hogy hamarosan elbúcsúzunk ettől a sokáig igen szép és fontos, az utóbbi időben már néha picit terhes közös foglalatosságunktól.

A lányom délután már egészen nagyosan aludt el: mesekönyveket nézegettünk, aztán betettem az ágyába, lefektette az elefántját, mellékucorodott, betakartam, még elmondtam két-három verset, aztán elaludt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy bár még szopott esténként, a könyvnézegetés lekötötte, és mindezek után inkább csak szokásból (bár azért örömmel) fogadta el a felkínált mellemet. Fogantatásának két éves évfordulóján úgy adódott, hogy én elutaztam, és a lányom a napot az apjával töltötte. Délelőtt mentem, este már haza is értem, minden rendben ment, a gyermek és az apa boldog és fáradt volt az együtt töltött nap után. Vacsora, fürdés, könyvnézegetés – és, gondoltam, ha már egész nap anya nélkül volt, próbáljuk meg a lefektetést is szopi nélkül. És sikerült! Gond nélkül! A gyerek ugyanúgy elaludt, mint délutánonként – ekkorra már megtanulta az elalvásnak ezt a módját, és sikerült átvinnünk az esti alvásra is. Végtelenül boldog voltam, meg meglepett. Másnap este sírtam, mint a záporeső, hogy már sosem fogom szoptatni a babámat, sosem lesz ilyen intim a kapcsolatunk, sosem fogja ilyen evidensen érezni, hogy szeretem. Satöbbi. Pár napig még nagyon furcsa volt, esténként igyekeztem levenni a melltartót, a feszesebb pólót. Aztán lazultam, örömmel ittam meg egy pohár bort, és élveztem (élvezem) újsütetű szabadságomat. (És közben várom, hogy ennek a szabadságnak vége legyen, egy új kisbaba képében. J)

Mindebből nekem ugyanaz a tanulság, mint már annyiszor: a gyerekem végtelenül okos, és megoldja ezt is, mint annyi mindent az együtt töltött közel másfél év során. Megtörtént az elválás, akkor, amikor már egyik fél sem ragaszkodott hozzá. Tényleg érdemes bízni a gyerekben, meg végtelenül odafigyelni rájuk, hogy együttműködve oldjuk meg a közös életünk kisebb és nagyobb feladatait.

Hack-Handa Tünde

Sikeres szoptatás - csak információ kérdése!

Anyaként szeretnénk gyermekünknek a legjobbat nyújtani, ezért azt hiszem mindnyájan már az elején eldöntjük, szoptatni szeretnénk. Amint elkezdjük a szoptatást – vagy talán már előtte is - rengeteg kérdés merül fel, amire sokszor nem találunk választ, vagy a válaszok, amiket találunk ellent mondanak egymásnak. Tapasztalat nélkül nem könnyű eldönteni, hogy egy mellből szoptassunk, vagy váltott mellből?, hagyjuk-e, hogy cicin aludjon el gyermekünk vagy sem?, igény szerint szoptassunk, vagy ne? és még sorolhatnám a rengeteg kérdést. Hogy ezekre és hasonló kérdésekre válaszokat kapjunk, Schneiderné Diószegi Esztert kérdeztem, aki négy gyermek édesanyja, pszichológus és szoptatási tanácsadó.

Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy várandósan fel tudunk-e készülni a szoptatásra, illetve hogy hogyan? A megfelelő táplálkozáson kívül tehetünk-e még valamit?

Igen, nagyon fontos, hogy már várandósan tájékozódjon az ember. Ha megfelelő, hiteles forrásból tájékozódik, vértezi föl magát, akkor sok buktató elkerülhető vagy könnyebben vehető, hiszen nagyjából sejti az ember, hogy mire számítson. Persze az "éles helyzet" még így is sokszor tartalmaz meglepetéseket, mert egészen más valamiről olvasni vagy hallani, mint az életben megtapasztalni. Épp ezért az is a felkészüléshez tartozhat, ha az anyuka utánanéz annak, hogy problémák esetén kihez, hová fordulhat.
Fizikailag tulajdonképpen nincs szükség felkészülésre, a szervezet teszi a dolgát a várandósság alatt:o) Tulajdonképpen a táplálkozásnak sincs ebben jelentősége.

Sok anyukáról hallani, akinek nincs elég teje. Mit tegyünk, hogy elegendő mennyiségű tejünk termelődjön?

Alapból az édesanyáknak kb. 95-98%-a képes lenne csak a saját tejével táplálni a babáját. Ez persze nem azt jelenti, hogy náluk nem léphetnek föl problémák, de ezek megoldhatóak lennének. Ilyenkor nincs szükség másra, csak arra, hogy a baba igény szerint és kizárólag szopizhasson, azaz ne kapjon se cumit,s e cumisüveget, se bimbóvédőt, se vizet, se teát, se semmi mást mellen kívül, minden nyikkra mellre kerülhessen, amikor csak szopizni szeretne, függetlenül attól, hogy 5 perce vagy 5 órája szopott-e utoljára, és addig maradhasson mellen, amíg csak szeretné. Nincs szükség semmi más, különösebb dologra, teákra, bogyókra, speciális étrendre. Ez nálunk, embereknél ugyanúgy működik, mint bármely más emlősállatnál a természetben.

Előfordulhat, hogy a tejbelövellés előtt a baba sír, mikor nem folyik elegendő tej, és nem hajlandó szopizni. Ilyenkor sok esetben tápszert kap a csecsemő. De mi lenne a megoldás, ha nem akarunk pótlást?

Nagyon fontos tudnivaló, hogy már a tejbelövellés előtt is van tej, ez az ún, előtej vagy kolosztrum, az a sűrű, sárga tej, ami már a várandósság alatt termelődni kezd, és ami ellátja a babát folyadékkal, tápanyaggal és immunanyagokkal a születés utáni első napokban. A kolosztrum mennyisége kicsi, de ez nem véletlen, ugyanis épp az újszülött baba kicsi gyomrához van méretezve, vagyis ez neki épp megfelelő. Ha a baba elégszer mellre kerülhet (ami min. 8-12 szoptatást jelent az első naptól kezdve 24 óra alatt), akkor elegendő tejhez fog jutni a kezdetektől. Közvetlenül a tejbelövellés előtt szokott lenni egy olyan időszak, amikor a babák nagyon gyakran szeretnének szopizni, ha nincsenek mellen, akkor nyűgösnek, nyugtalannak látszanak. Ha egyébként minden rendben van, akkor ez nem annak a jele, hogy a baba éhezik, hanem annak, hogy készül a tejbelövellésre.
Ha a baba sír a mellen is, nem hajlandó szopizni, akkor annak valami más oka lehet. Elképzelhető, hogy cumit vagy cumisüveget kapott, ami megzavarta a szopástechnikáját, esetleg valami rossz élmény érte a mellen (pl. erőszakosan próbálták meg mellre tenni).
Az első napokban szükségtelenül adott tápszer kockázatot is jelenthet. Ilyenkor zajlik az újszülött bélflórájának kialakulása, amit az anyatej elősegít. ha a baba az első élethétben kap tápszert, akkor a bélflórája sosem lesz az anyatejes babákéra jellemző, még ha utána kizárólag szopizik, akkor sem. Ez pedig befolyásolja az immunrendszere fejlődését is.

  Első gyermekes anyukaként még tapasztalatlanok vagyunk, és követjük a csecsemős nővérek, a gyermekorvos és a védőnő tanácsait, még akkor is, ha nem értünk vele egyet, de nem szeretnénk ártani babánknak. Gondolok itt a tápszerre. Könnyen elhisszük, hogy nem elég babánknak a tej, és pótlást adunk. Hogyan győzhetjük meg magunkat, hogy képesek vagyunk elegendő tejet termeli gyermekünknek, és hogyan álljunk ellen a "nyomásnak"? Mikor indokolt valóban a pótlás?

Valóban, minden édesanya a legjobbat szeretné a babájának, és könnyen elbizonytalanodhat abban, hogy mi is ez a legjobb. Persze ebben az elbizonytalanodásban nagy szerepet játszik az a tény, hogy ma felnőhet, anyává lehet egy kislány anélkül, hogy valaha is látott volna szopó kisbabát. A szoptatás, a szoptatott baba látványa kevés kivételtől eltekintve nem része az életünknek, mielőtt a saját babánk megszületne. Így egyrészt nincs is benne a gondolkodásunkban, hogy ez mennyire természetes és magától értetődő, hogy ha egy anyának gyereke születik, akkor táplálni is fogja tudni őt. Másrészt nem tudjuk, hogy milyen is lenne a szoptatás normál menete, és mi tartozik bele a normális újszülött viselkedésbe. Harmadrészt a tápszergyártó cégeknek érdekük, hogy elbizonytalanító üzenetekkel bombázzák az anyukákat.
Ezért is fontos, hogy már a várandósság alatt tájékozódjanak, készüljenek az anyukák.
Az egyik leglényegesebb információ, hogy honnan tudhatjuk, hogy elég tejhez jut-e a baba, mik a hatékony szopizás jelei. Termelődik-e elég pelenkája a babának, illetve milyen a gyarapodása.
Jó bevitel esetén ez úgy néz ki, hogy az első 24 órában egy pisis, és kb. két kakis, sötét, magzatszurkos pelenka termelődik. A 2-3. napon napi két-három vizeletes pelenka, és ún átmeneti, zöldes széklet látható. A 3. naptól a széklet sárga, legalább 2-3 alkalommal kakil a baba 24 óra alatt, és napi 6 pisis pelenkát is levehetünk a babáról - ez így megy egészen 6 hetes korig. 6 hetes kor után kizárólag szoptatott babánál a kakik ritkulhatnak - ha a vizelet mennyisége, és a gyarapodás, közérzet rendben, akkor ez nem probléma.
Ami a gyarapodást illeti, egészséges, jól szopó baba esetében a súlyesés az első életnapokban nem haladja meg a 7%-ot, kb. a 3 napra megáll, és onnan heti min. 12-15 deka gyarapodás tapasztalható.
Ha úgy tűnik, hogy a baba nem jut elég tejhez, akkor a pótlás adása előtt elengedhetetlen a szopási gyakorlat felülvizsgálata, és ha szükséges, korrigálása (elégszer mellre kerül-e a baba, jó-e a mellretétel, jó technikával szopik-e). Ha mindezek mellett pótlásra van szükség, akkor fontos, hogy azt a baba szoptatásbarát módon kapja (pl. pohár, kanál, fecskendő), és mindenképp előnyben részesítendő a saját lefejt vagy donor női tej. Tápszerre akkor lehet szükség, ha ezek nem állnak rendelkezésre.

Ha mégis pótlásra kényszerülünk, miért ne cumisüveget használjunk?

A cumisüveget (és a nyugtatócumit is!) egészen más technikával kell szopizni, mint az anyamellet. Sajnos mivel a gumicumi elég markáns inger a szájban, így a helytelen technika könnyen rögzül, és cumizavar léphet fel a kisbabánál. Ilyenkor a rossz technikával próbálkozik a mellen is, ami okozhat fájdalmat, sebesedést. Kevésbé lesz hatékony a baba szopizása, nem jut hozzá elég tejhez (és mivel a tejtermelést a kereslet-kínálat elve szabályozza, így kevesebb is fog termelődni), illetve végül akár teljesen el is utasíthatja a mellet és a szopizást.

Tényleg ennyire ártalmas a cumi? Néhány alkalom is a szopási technika romlásához vezet?

Nem is úgy fogalmaznék, hogy a cumi ártalmas, hanem hogy a használata számos kockázattal járhat együtt, amikre sajnos nem hívják föl előzetesen a mamák figyelmét. A nyugtatócumit is más technikával kell szopizni, mint a mellet, így igen, ez is vezethet helytelen technikához, cumizavarhoz, a mell elutasításához, akár már pár alkalom után is, akkor is, ha előtte a baba jól szopott.
A cumi használatával nem valósul meg az igény szerinti szoptatás, hiszen a baba nem mindig kerül mellre, nem ott éli ki minden szopásigényét. Emiatt lehet a gyarapodás elégtelen, csökkenhet a tejmennyiség.
Ezen túl a cumi okozhatja a fogak, a szájüreg, a garat rendellenes fejlődését, aminek akár felnőttkorig tartó kihatásai lehetnek (helytelen nyelvmozgás okozta fogromlás, horkolás, alvási apnoé és következményes magas vérnyomás).

Miért adnak a kórházban cukros vizet, teát a csecsemőknek? Mi a véleménye erről?

Két alapvető indokot szoktak felsorolni ennek a gyakorlatnak az alátámasztására: az egyik, hogy amíg még "nincs a mamának teje", addig ne száradjon ki a baba, a másik, hogy ha besárgul, akkor a többlet folyadékbevitellel minél előbb ürüljön ki a sárgaságért felelős billirubin a szervezetből. Valójában egyik sem állja meg a helyét. Ahogy föntebb írtam, a tejbelövellés előtt is van tej a mellekben, ez a kolosztrum vagy előtej. Ennek mennyisége épp a baba pici gyomrához van szabva. ha a baba elégszer kerülhet mellre (min. napi 8-12 alkalom), és jó technikával szopik, akkor elegendő tejhez jut már a tejbelövellés előtti napokon is.
Az időre született, egészséges újszülött gyomra az első életnapon 5 ml, a másodikon 12 ml űrtartalmú! Könnyen belátható, hogy ha ezt a pici pocakot teával, vízzel töltjük meg, akkor a baba nem fog tudni eleget szopizni is mellette. Márpedig a gyakori szopizás azért is fontos, mert a mellek gyakori ingerlése megalapozhatja a későbbi jó tejtermelést.
A sárgaságért felelős billirubinnak valójában 98%-a a széklettel ürül, és csak 25 a vizelettel. Széklet akkor tud keletkezni, ha a baba minél több tejet tud fogyasztani, sőt, ehhez a kolosztrum hashajtó hatása is hozzájárul. Megint csak: ha teát, vizet kap a baba, akkor többet fog pisilni, de kakilni nem tud tőle, viszont kevesebb tej fér a pocakjába, tehát épp a sárgaság elhúzódását okozhatja az itatás.
Ezen túl más kockázatokat is jelent a tea vagy a víz adása. A kolosztrum egyik összetevője azért felelős, hogy a baba bélfalán védőbevonatot képezve megakadályozza a kórokozók áthatolását. ha a baba vizet, teát kap, akkor ezt a bevonatot lemossuk, és utána sok idő, amíg újra föl tud épülni.
Arról nem is szólva, hogy a teát, vizet általában cumisüvegből kínálják a babáknak, ami a cumizavar veszélyét hordozza.

Ma inkább az igény szerinti szoptatást helyezzük előtérbe. Miért ajánlott az igény szerinti szoptatás? Mi a véleménye a 3 óránkénti etetésről?

Valójában ez nem pusztán két, egyenrangú alternatíva közötti választás. Az időre etetés akkor terjedt el, amikor a mamák elenyésző része szoptatott csak, a legtöbb babát tápszerrel táplálták. A tápszer lassabban ürül ki a gyomorból, nehezebben emészthető, ráadásul a táplálkozáson kívül más funkciót nem tud betölteni (az anyatejben vannak pl. elalvást segítő, nyugtató vagy fájdalomcsillapító hatású összetevők is), és túletetni is túl lehet vele a babát. Így ott valóban működhetett az időre etetés (bár ma már a tápszerrel táplált babáknál is ajánlatos inkább a baba igényeire figyelni). Ebből következtettek vissza arra, hogy hogyan kéne "ennie" a szoptatott babáknak. De az időre etetés egyáltalán nem felel meg sem a baba igényeinek, sem a tejtermelődés biológiájának, ezért ez leggyakrabban nyűgös kisbabához, elégtelen gyarapodáshoz, a tejmennyiség csökkenéséhez szokott vezetni.

Egyes nézetek szerint az igény szerinti szoptatás is lehet a hasfájás kiváltója, mert ilyenkor többször keveset eszik a csecsemő, ami hasfájást okoz. Ez tényleg így van? Igény szerint szoptatva elkerülhetjük mégis a hasfájást?

Az igény szerinti szoptatás a közhiedelemmel ellentétben nem okoz hasfájást. Természeti népeknél nézték, hogy a babák akár 60-80 alkalommal is szopiznak 24 óra alatt, és mégis ismeretlen a hasfájás jelensége. A gyakori, kisebb mennyiségű szopi a természetes (a felnőttnek sem ajánlják, hogy ritkán egyen, de akkor aztán sokat!).
Ha felmerül a hasfájás lehetősége, akkor először azt kell megnézni, hogy valóban hasfájásról van-e szó (ilyenkor a hasfájás elszórtan jelentkezik a nap folyamán, nem köthető csak a délutáni, esti órákhoz, és olyankor sem testközelben, sem mellen nem nyugszik meg a baba). Ha igen, akkor azért felelős lehet az arányaiban túl sok elsőtej (ez a hígabb, vizesebb, zsírban szegény, de laktózban dús, a szoptatás elején ürülő tej), akár mert a mama alapból nagyon bőtejű, akár mert rendszeresen fej szopik után, akár mert túl hamar vált mellet, a túl erős tejleadó reflex, vagy a mama táplálkozása (leggyakrabban a sok szoptatós tea illetve a tej, tejtermék).

Ha úgy döntünk, hogy mérjük gyermekünk evési mennyiségét, és az tapasztaljuk, hogy kevesebbet eszik, mint amit a testsúlyának megfelelően kellene, tegyünk-e valamit, vagy bízzunk gyermekünkben, hogy annyit eszik, amennyire szüksége van?

Ha a baba és a mama egészségesek, a kisbaba igény szerint és kizárólag szopizhat, akkor várható, hogy annyi tejet fog szopni, amennyire szüksége van. Az egyes szopások mérése az esetek túlnyomó többségében nem indokolt, és nem is különösebben informatív. valójában NINCS olyan, hogy testsúlynak megfelelő mennyiség: azonos korú és súlyú, jól fejlődő, egészséges babák között akár 2-3xos különbség lehet az igényelt tejmennyiségben. Ráadásul kb. 4-6 hetes kor után már a szopott mennyiség nem nő számottevően, vagyis egy 6 hónapos baba kb. annyit szopik, mint egy 6 hetes, noha a súlya akár háromszor annyi is lehet. Az egyes szopások mennyisége is igen nagy szórást mutathat, attól függően, hogy épp milyen összetételű tejet szopott a baba, mikor kért előtte utoljára, mikor fog kérni legközelebb, épp éhes volt, vagy csak szomjas, vagy akár csak egy kis mamaízre vágyott:o)
Sokkal lényegesebb, hogy mennyi pelenkája termelődik a babának, és milyen a gyarapodása. ha ezek rendben vannak, akkor a babára bízhatjuk a mennyiséget.

A második részben megtudhatod többek között, hogy miért nem baj, ha a baba cicin alszik el, ez befolyásolja-e későbbi alvási szokását, folytathatjuk-e a szoptatást betegen és, hogy mi a teendő szopisztrájk idején.

Szoptass ügyesen

Nemrég került a kezembe Patak Gyöngyvér Szoptass ügyesen! című könyve. A 62 oldalas, vázlatos, könnyen áttekinthető könyvecske arra hivatott, hogy gyors, pontos válaszokat, tanácsokat adjon a szoptatási nehézségekkel kapcsolatban.

Érdemes a könyvet már a kórházba magunkkal vinni, és bizonytalan helyzetekben fellapozni. Patak Gyöngyvér saját tapasztalatait szedte össze, hogy azokkal másokat is segíthessen. A legfőbb üzenete, hogy legyünk türelmesek és kitartóak. Nem ígéri, hiszen nem ígérheti, hogy egycsapásra minden menni fog a szoptatás körül, de azt igen, hogy akinek csak 1 csepp teje is jött, annak lesz több is. Biztat, tanácsol, és kellő humorral kezeli a nehéz helyzeteket. Mert nehéz helyzetek adódnak a babák körül. Mert bíztatásra, támogatásra van szükségünk, hiszen ebben a hormonzavart időszakban olyan könnyen elbizonytalanodunk, és elkámpicsorodunk. Van, aki hamar feladja, nem bízik önmagában és babájában. Ez a könyv nekik szól, hogy erőt meríthessenek, és közben gyakorlati tanácsokat is kaphassanak.

Patak Gyöngyvér nem vállalkozott arra, hogy a legkorszerűbb szakirodalmat citálja. Olyan kézikönyvet állított össze, amit bármikor előkaphatunk, és az akut problémáinkra választ találunk benne.

Mindemellett a könyvet élvezet forgatni. Jól szerkesztett, áttekinthető, könnyen kezelhető, miközben elidőzhetünk Czigány Tamás illusztrációin is.
Az biztos, ha majd megint kórházi pakkot kell csomagolnom a szülőszobára, bepakolom ezt a kis könyvet is.

www.szoptassugyesen.hu

Egy éves kor után is anyatejjel?

A tavalyi céges Mikulás-napi rendezvényre már beneveztünk Rózával, ő akkor öt hónapos volt. Kolléganőm tizenöt hónapos kisfiában gyönyörködtünk, és ő nem túl lelkesen mesélte, hogy a fia még naponta háromszor szopik. Én, friss szoptatós anyukaként, értetlenkedtem, hogy ez miért is probléma, örüljön, hogy szopik a gyermek, azzal tesszük a legjobbat neki. Kolléganőm szavai szerint, majd meglátom, milyen az, amikor a tizenöt hónapos még szopik.

Hát, megláttam. Lelkesen szoptattam a gyermeket, ő lelkesen szopott. Egy évesen még napi hatszor, aztán ez lassan kettő-háromra csökkent, ment az elválasztás, mint a karikacsapás. Bár arra már hamar felfigyeltem, hogy Róza egyre tudatosabban szopizik. Aztán kinőttek a felső fogak is, a szoptatás pedig kezdett piszok módon fájni.

Próbáltam megbeszélni a gyermekemmel, hogy ha lehet, ne szopizzon már olyan erősen, meglepő módon ez az esetek többségében bevált, de így is nagyon fájt. Én lelkileg elkezdtem kihátrálni a szoptatásból, utánanéztem szakirodalomban, hogyan lehet a babát elválasztani (ennyi idősre, ilyen tudatosra vonatkozóan szinte semmit nem találtam, de biztos rossz helyen kerestem), Róza meg ezzel párhuzamosan kezdte egyre határozottabban, erőteljesebben követelni a jussát, a szopit. Miközben nagyon fájt, és leginkább egyáltalán nem szoptattam volna, aközben a lányom határozott fellépése (kitartó jajgatás) révén már reggel is, este is kétszer szoptattam. Közben beteg is lett, akkor szopott napközben is.

Addig tartott a követelőzés, amíg be nem törtem. Azóta rendben vagyunk: Róza nyugodtan szopik reggel és este (este már olyan fáradt, hogy csak egy mellből, így szerencsére kímélni tudom azt, amelyik jobban fáj), és napközben egyre önállóbb: nappal már nem is ringatva, ölben alszik el, hanem – bár mesével, verssel, simogatással, de – a saját ágyában.

Én meg tudom, hogy másfél évesen jön a dackorszak, a hiszti, és még előtte neki kell durálnom magam, hogy mégis meglegyen: elválasszam a lányomat. Közben meg magamban tervezgetem: a következő babát elválasztom egy éves kora táján, még azelőtt, hogy neki is, nekem is lelkileg ennyire megterhelő lenne.

Hack-Handa Tünde

Te hogyan voltál ezzel?

Szoptatási nehézségek és SIKEREK

Mi kismamák, anyukák sokat találkozunk a szoptatást „népszerűsítő” fórumokkal, szervezetekkel. Minden bizonnyal igaz is, hogy egy csecsemő legjobb tápláléka az anyatej, és sok szempontból fontos a szoptatás. A természet nem téved, nem véletlenül alkotott meg így minket. Viszont azt kicsit túlzásnak érzem, hogy ennyire a cumi- és cumisüveg ellen vannak.

Hosszú távon biztosan van hatása a szopástechnikára, de nem gondolom, hogy néhány alkalom cumizás, esetleg cumisüvegből evés miatt egy csecsemő máris felhagy a szopizással. Persze sok minden függ a gyerek személyiségétől. Azt azért leszögezem, hogy én sem vagyok cumipárti, főleg esztétikai szempontból. Egyszerűen nem tetszik, ha egy gyerek szájából kilóg a cumi, de ennek ellenére én is kipróbáltam, mikor nem volt alkalmam mellre tenni és máshogy nem tudtam megnyugtatni. Egy-két alkalmat leszámítva nem kellett neki a cumi, sőt, öklendezett tőle, pedig a kórházban majdnem minden alkalommal cumival a szájában találtam.

És miért gondolom, hogy nem kell annyira félnünk a cumitól, és attól, hogy emiatt nem fog szopni gyermekünk? Elmesélem a történetünket: Ambrus alig 2430 g súllyal kiszáradva, császármetszéssel született. Kiszáradása miatt nem helyezték születését követően mellre, szinte azonnal az intenzív osztályra vitték. Épp, hogy csak megnézhettük egymást.

Az intenzíven először szondával, majd cumisüveggel etették. Szopizni csak a 3. napon próbálhattunk, addig ki sem vehettem az inkubátorból. Az elején persze kevés sikerrel, így mindig jött a cumisüveg. Mert itt az a rendszer, hogy ha a gyerek 20 perc alatt nem eszi meg a számára testsúlya alapján előírt mennyiséget ciciből, akkor jön a cumisüveg. Mondanom sem kell milyen cumival. Egy alvó gyereket is meg lehet etetni vele, szívnia sem kell. Azért tudom, mert a saját szememmel láttam. A saját fiamat. Egyik alkalommal nem bírtam felébreszteni, hogy szopizzon, ezért a csecsemős nővér cumisüvegből megetette, miközben aludt. Reflexből nyelte a tápszert.

Egy intenzív osztályon szó sem lehet igény szerinti szoptatásról, szigorúan 3 óránként van szoptatási idő, kivéve persze az éjszakákat, amikor minden gyerek cumisüvegből kap enni, ha éhes ha nem. Az én kisfiamat is egyik reggel felébresztették enni, mikor aludt. Hideg vízzel megmosták a fejét. A cumisüveg és a cumi - amit persze betettek a szájába, ha sírt – ellenére, a 6. napon már minden szoptatáskor megette az előírt adagot, így csak éjjel kapott cumisüveget.

Itthon végre akkor ehetett, amikor akart, én rábíztam, nem ragaszkodtam rendszerhez. Elég volt látnom, hogy milyen, mikor aludna, de enni kell, és szopizna, de nem lehet. Emiatt az igény szerinti szoptatás mellett döntöttem. Volt, hogy 1,5 órán át szopizott, aztán pihent egy órát, majd kezdtük elölről. Ez heteken keresztül ment így egész nap. Sokszor sírva szopizott, akkor azt hittem a hasa fáj, de később kiderült, hogy nem folyt olyan gyorsan a tej, ahogy szerette volna.

Szerencsére kitartó volt, nem adta fel, szívta-szívta. És meglett az eredménye. Magától beállt a 3, majd a 4 óránkénti evésre. Néhány alkalommal, amikor úgy éreztem nem lakott jól, kapott tápszert cumisüvegből, később a lefejt tejet kapta meg szopi előtt. Mindezek mellett a mai napig 4-5-ször szopizik még, pedig már egy éves. Most hagyjuk el a délutáni szopit, majd fokozatosan a többit. Nem akarom elsietni. Szeretem szoptatni. Szívem szerint még nem is választanám el, de valamikor el kell kezdeni.

Saját tapasztalatunkból kiindulva gondolom azt, hogy nem kellene ennyire félnünk és kézzel-lábbal tiltakoznunk, hogy a kórházban tápszert adnak csemeténknek, ne adj’ Isten cukros vizet. Nem hiszem, hogy ezen a bent töltött 3 napon múlna minden. Nyilván van szerepe, de inkább az azt követő napokon-heteken-hónapokon-éveken múlik szinte minden. Mi 6 napot töltöttünk bent a kórházban a fent leírt körülmények között, Ambrus mégis remekül szopizik. Minden babának és családjának azt kívánom, hogy soha nagyobb baj ne érje őket az életben, mint hogy cukros vizet, vagy cumit kap a baba a kórházban.

Zakariás-Pipis Edit

szoptatás - kismamaság

FelkéSzülés (2. rész – Test és szellem)

Az első - bevezető, gondolatébresztő - részre érkezett saját élmények alapján a szülésre való felkészüléssel kapcsolatban is nyugodtan kijelenthetjük azt az egyébként nagyon banális alaptételt, hogy nem vagyunk egyformák.

Vannak kismamák, akiknek a testi ellazulás a fontos - a várandósság, a vajúdás közben zajló élettani folyamatok minél intenzívebb megélése. Ők általában már nagyon korán éreznek magzatmozgásokat, ha van rá lehetőségük és idejük, hosszan pihentetik kezüket a hasfalon, kitapasztalva a baba fekvését, mozdulatait. Az ilyen nők, anyák fogékonyabbak a természetes gyógymódokra, az aromaterápiára, a masszázsra, könnyebben körül tudják írni a testi érzeteiket, így például hatásosabban alkalmazható náluk a homeopátia. A relaxáció, a különböző légzőgyakorlatok, jógapozíciók elsajátítása nem okoz nekik problémát, és ezek áldásos hatását testük általában meg is hálálja.

A várandós nők egy másik csoportját a kézzelfogható dolgok, a számok, tények, adatok, valamint a helyismeret nyugtatja meg. Számukra elsődleges, hogy részt vehessenek a szülőszoba-látogatáson, hogy megismerjék a vajúdás szakaszait, hogy tisztában legyenek az általuk választott intézmény protokolljával, és mindezek ismeretében érzik úgy, felkészültek a szülésre. Tudásvágyuk kielégítése érdekében a kórházi szülésfelkészítőt, a védőnők által szervezett előadásokat látogatják, ahol a terhességtől az újszülött ellátásáig minden témakört érintenek, de jó választás lehet számukra az egyik gyermekkórház által rendszeresen meghirdetett SIDS-tanfolyam is, mely a bölcsőhalál megelőzéséről szól. Szintén ajánlható a szoptatásra való felkészítés, ha valaki nemcsak a szülésben, hanem az azt követő időszakban is gondolkodik.

Nem gondolnám, hogy a nők ilyen egyszerűen két csoportra oszthatók, de úgy tapasztalom, hogy a Magyarországon elérhető felkészülési formák nagyjából e két irányzathoz köthetőek.[*] A legtöbb várandós, aki részt vesz ilyen programokon, valószínűleg vegyíti ezeket valamilyen arányban, sőt, a fizikai felkészülést célzó foglalkozások (pl. kismama jóga) is tartalmaznak némi elméletet, így test, lélek és szellem nyilvánvalóan nem válik szét egy-egy ilyen alkalommal, csak valamelyik dominál.

És míg sokan aquanatal órán, vagy kismama tai-chi-n lazítanak, mások pedig egyik szülésvideót töltik le a netről a másik után, természetesen vannak jó páran, akik úgy érzik, nem kell ennek ekkora feneket keríteni: kihordják, megszülik, hazaviszik a babát anélkül, hogy a szakirodalmat bújnák, vagy fórumokat olvasnának, hogy megtalálják az ideális kórházat, orvost, légzésfigyelőt – egyszerűen, mert nekik így jó.

---

[*] Illetve felfedezhető egy harmadik is, a lelki felkészülés, mellyel külön részben foglalkozom.

Hajduczky Judit, dúla

Nem gondoltam volna, hogy a szoptatás „is” ennyire nehéz. Legalábbis számomra az volt első szülött kisfiamnál. Ez majdnem olyan, mint a szülés. Addig nem tudja az ember, amíg át nem éli.

Hiába mentem el szülésfelkészítőre is, nekem „élesben” kell átélnem, hogy tudjam, megtapasztaljam, érezzem. Ez az élet minden területére igaz Nálam.

A szoptatás egy igazán felelősségteljes „folyamat”, és közben meg a világ legtermészetesebb dolga. Első gyermekem szoptatása kész kudarcélmény. A mai napig lelkiismeret furdalásom van miatta.

Mindenki másra hallgattam, csak az ösztöneimre nem és még ugye tetézte az is, hogy úton-útfélen azt hallani, 6 hónapos korig csak és kizárólag anyatej legyen a fő táplálék a csecsemőnek. Mit csinálhattam rosszul? Mára már tudom a választ, de akkor, abban az időszakban, amikor amúgy is sokkal, de sokkal sérülékenyebb lelkileg egy anya, úgy éreztem minden ellenem fordul.

Miért nem jártuk körbe a kérdést a védőnő segítségével, hogy mi lehet a probléma? Miért mondta a kórházban is a gyermekorvos, hogy minimum a 2 órát húzzuk ki az etetéssel és miért nem azt mondta, hogy nyugodtan tegye többször mellre azt a gyereket, hiszen túletetni anyatejjel nem lehet? Haragudtam magamra, haragudtam mindenkire, hogy senki sem képes segíteni. Vagyis próbáltak, de mindenki mást mondott és így lett a várva várt idillből teljes káosz.

Nem volt egy minta előttem, hogy más hogy csinálta, az ösztönt ugyanis a túlzott elvárások, a megfelelni akarás helyettesítette.

Bántott az is, hogy másnak miért sikerül és nekem miért nem? Nem volt internet ahol utána tudtam volna nézni, akitől segítséget tudtam volna kérni. Anyukáink idejében még a 3 óránkénti etetés volt a „módi”, mára az igény szerinti szoptatás, amit mostanra magam is preferálok. És mivel minden adott volt a sikeres kezdethez, beszélek itt a kislányom komplikáció mentes születéséről, a „bababarát kórházról”,a TAPASZTALATRÓL, bíztam benne, hogy a későbbiekben sem lesz ezzel problémánk. Persze a kórházban most is ajánlották, hogy kellene azt a bimbóvédőt használni, de tanulva előző hibámból gondoltam ez a kicsi lány majd csak megtanulja anélkül is ügyesen használni.

Amit megtanultam második gyermekem születése után:

• Anyatejjel túletetni a gyermeket tudomásom szerint nem lehet. Esetleg ha túl sok előtejhez jut a kicsi, akkor gondok lehetnek a hasfájással. Ebben az esetben célszerű ugyanarra a mellre visszatenni, amelyikből legutóbb evett, hogy a hátsótejhez is hozzájusson. Persze csak ha kevés idő telt el az előző etetés óta, vagyis kevesebb, mint 1 óra.
• Fejni én csak az elején fejtem, amit lefagyasztottam a későbbi főzelékekbe. Azért nem fejek, mert előbb-utóbb beállt a kereslet-kínálat, tehát mindig van annyi tej, amennyire szüksége van. Estére kevesebb volt (ami normális), viszont zsírdúsabb, táplálóbb. Ha mégis kevés volt (vagy egy fejlődési ugráshoz ért), sűrűbben kért. Éjszaka is többször:-)
• Próbáltam mindenfajta tejserkentő teát és társait, de a mennyiség növelésének vagy megtartásának titka a minél gyakoribb mellre tétel.
• Annyi folyadékot ittam csak, amennyit a szervezetem megkívánt. Ha többet ittam a kelleténél, a tejmennyiség csökkenését vettem észre.
• Állítólag ha pótláshoz folyamodunk és cumisüvegből pótlunk, cumi zavart okozhatunk. Vagyis szopási sztrájk következhet be.
• 6 hónapos koráig csak anyatej létezett, semmilyen más folyadékot nem kapott. Melegebb időben persze többször szopizott, és ha náthás volt, akkor is. Fontos is volt, a kiszáradás veszélye miatt. 6 hónapos kor után mindenféle cumisüveget, itatót, poharat kipróbáltunk, de csak a Jana flakonból ivott és iszik a mai napig is.
• És hogy honnan tudtam, hogy elegendő a tejem? Ami bemegy, annak ugye ki is kell jönnie.
  • 24 óra alatt 5-6 nehéz, eldobható pelenkája volt
  • Első 4-6 hétben napi 2-5 székletes pelus, majd később kizárólag szoptatott babánál ez változik. Volt, hogy napi 1-2, de hallottam már hogy több nap is eltelhet két széklet között.
  • Havonta fél kilót hízott az első fél évben és a hossza is megfelelően növekedett.
• Persze voltak problémák, mint pl.: a szájpenész. Hiába fertőtlenítettem agyonra mindent, nagyon nehéz volt (persze orvosi segítséggel) lekezelni ezt a makacs problémát.
• Az első fog megjelenése után próbálkozott a harapással, persze az én mellemen, de megbeszéltem vele a dolgot (és lám megértette) majd abbahagyta.

Most, hogy lassan egy éves lesz, mára is kapom a kedves kis megjegyzéseket, hogy miért kell még mindig szoptatni, hiszen ez már szerintük nem tápláló. A lelki táplálékon túl, számos előnyét tudnám felsorolni, de úgy döntöttem, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló megjegyzésekkel már nem foglalkozom.

A hozzátáplálást 6 hónapos korában elkezdtük, gyönyörűen eszi a gyümölcsöt, a főzelék is egyre jobban megy, tehát éhezni nem éhezik. Kiegyensúlyozott, mosolygós, szépen fejlődő kis királylány.

Nálam ezek váltak be, azonban minden gyermek más, minden gyermek személyiségét a környezetének és örökölt vérmérsékletének az együttese formálja olyanná, amilyen.

Flórián Tünde, 2009. augusztus