Sikeres szoptatás - csak információ kérdése!

Anyaként szeretnénk gyermekünknek a legjobbat nyújtani, ezért azt hiszem mindnyájan már az elején eldöntjük, szoptatni szeretnénk. Amint elkezdjük a szoptatást – vagy talán már előtte is - rengeteg kérdés merül fel, amire sokszor nem találunk választ, vagy a válaszok, amiket találunk ellent mondanak egymásnak. Tapasztalat nélkül nem könnyű eldönteni, hogy egy mellből szoptassunk, vagy váltott mellből?, hagyjuk-e, hogy cicin aludjon el gyermekünk vagy sem?, igény szerint szoptassunk, vagy ne? és még sorolhatnám a rengeteg kérdést. Hogy ezekre és hasonló kérdésekre válaszokat kapjunk, Schneiderné Diószegi Esztert kérdeztem, aki négy gyermek édesanyja, pszichológus és szoptatási tanácsadó.

Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy várandósan fel tudunk-e készülni a szoptatásra, illetve hogy hogyan? A megfelelő táplálkozáson kívül tehetünk-e még valamit?

Igen, nagyon fontos, hogy már várandósan tájékozódjon az ember. Ha megfelelő, hiteles forrásból tájékozódik, vértezi föl magát, akkor sok buktató elkerülhető vagy könnyebben vehető, hiszen nagyjából sejti az ember, hogy mire számítson. Persze az "éles helyzet" még így is sokszor tartalmaz meglepetéseket, mert egészen más valamiről olvasni vagy hallani, mint az életben megtapasztalni. Épp ezért az is a felkészüléshez tartozhat, ha az anyuka utánanéz annak, hogy problémák esetén kihez, hová fordulhat.
Fizikailag tulajdonképpen nincs szükség felkészülésre, a szervezet teszi a dolgát a várandósság alatt:o) Tulajdonképpen a táplálkozásnak sincs ebben jelentősége.

Sok anyukáról hallani, akinek nincs elég teje. Mit tegyünk, hogy elegendő mennyiségű tejünk termelődjön?

Alapból az édesanyáknak kb. 95-98%-a képes lenne csak a saját tejével táplálni a babáját. Ez persze nem azt jelenti, hogy náluk nem léphetnek föl problémák, de ezek megoldhatóak lennének. Ilyenkor nincs szükség másra, csak arra, hogy a baba igény szerint és kizárólag szopizhasson, azaz ne kapjon se cumit,s e cumisüveget, se bimbóvédőt, se vizet, se teát, se semmi mást mellen kívül, minden nyikkra mellre kerülhessen, amikor csak szopizni szeretne, függetlenül attól, hogy 5 perce vagy 5 órája szopott-e utoljára, és addig maradhasson mellen, amíg csak szeretné. Nincs szükség semmi más, különösebb dologra, teákra, bogyókra, speciális étrendre. Ez nálunk, embereknél ugyanúgy működik, mint bármely más emlősállatnál a természetben.

Előfordulhat, hogy a tejbelövellés előtt a baba sír, mikor nem folyik elegendő tej, és nem hajlandó szopizni. Ilyenkor sok esetben tápszert kap a csecsemő. De mi lenne a megoldás, ha nem akarunk pótlást?

Nagyon fontos tudnivaló, hogy már a tejbelövellés előtt is van tej, ez az ún, előtej vagy kolosztrum, az a sűrű, sárga tej, ami már a várandósság alatt termelődni kezd, és ami ellátja a babát folyadékkal, tápanyaggal és immunanyagokkal a születés utáni első napokban. A kolosztrum mennyisége kicsi, de ez nem véletlen, ugyanis épp az újszülött baba kicsi gyomrához van méretezve, vagyis ez neki épp megfelelő. Ha a baba elégszer mellre kerülhet (ami min. 8-12 szoptatást jelent az első naptól kezdve 24 óra alatt), akkor elegendő tejhez fog jutni a kezdetektől. Közvetlenül a tejbelövellés előtt szokott lenni egy olyan időszak, amikor a babák nagyon gyakran szeretnének szopizni, ha nincsenek mellen, akkor nyűgösnek, nyugtalannak látszanak. Ha egyébként minden rendben van, akkor ez nem annak a jele, hogy a baba éhezik, hanem annak, hogy készül a tejbelövellésre.
Ha a baba sír a mellen is, nem hajlandó szopizni, akkor annak valami más oka lehet. Elképzelhető, hogy cumit vagy cumisüveget kapott, ami megzavarta a szopástechnikáját, esetleg valami rossz élmény érte a mellen (pl. erőszakosan próbálták meg mellre tenni).
Az első napokban szükségtelenül adott tápszer kockázatot is jelenthet. Ilyenkor zajlik az újszülött bélflórájának kialakulása, amit az anyatej elősegít. ha a baba az első élethétben kap tápszert, akkor a bélflórája sosem lesz az anyatejes babákéra jellemző, még ha utána kizárólag szopizik, akkor sem. Ez pedig befolyásolja az immunrendszere fejlődését is.

  Első gyermekes anyukaként még tapasztalatlanok vagyunk, és követjük a csecsemős nővérek, a gyermekorvos és a védőnő tanácsait, még akkor is, ha nem értünk vele egyet, de nem szeretnénk ártani babánknak. Gondolok itt a tápszerre. Könnyen elhisszük, hogy nem elég babánknak a tej, és pótlást adunk. Hogyan győzhetjük meg magunkat, hogy képesek vagyunk elegendő tejet termeli gyermekünknek, és hogyan álljunk ellen a "nyomásnak"? Mikor indokolt valóban a pótlás?

Valóban, minden édesanya a legjobbat szeretné a babájának, és könnyen elbizonytalanodhat abban, hogy mi is ez a legjobb. Persze ebben az elbizonytalanodásban nagy szerepet játszik az a tény, hogy ma felnőhet, anyává lehet egy kislány anélkül, hogy valaha is látott volna szopó kisbabát. A szoptatás, a szoptatott baba látványa kevés kivételtől eltekintve nem része az életünknek, mielőtt a saját babánk megszületne. Így egyrészt nincs is benne a gondolkodásunkban, hogy ez mennyire természetes és magától értetődő, hogy ha egy anyának gyereke születik, akkor táplálni is fogja tudni őt. Másrészt nem tudjuk, hogy milyen is lenne a szoptatás normál menete, és mi tartozik bele a normális újszülött viselkedésbe. Harmadrészt a tápszergyártó cégeknek érdekük, hogy elbizonytalanító üzenetekkel bombázzák az anyukákat.
Ezért is fontos, hogy már a várandósság alatt tájékozódjanak, készüljenek az anyukák.
Az egyik leglényegesebb információ, hogy honnan tudhatjuk, hogy elég tejhez jut-e a baba, mik a hatékony szopizás jelei. Termelődik-e elég pelenkája a babának, illetve milyen a gyarapodása.
Jó bevitel esetén ez úgy néz ki, hogy az első 24 órában egy pisis, és kb. két kakis, sötét, magzatszurkos pelenka termelődik. A 2-3. napon napi két-három vizeletes pelenka, és ún átmeneti, zöldes széklet látható. A 3. naptól a széklet sárga, legalább 2-3 alkalommal kakil a baba 24 óra alatt, és napi 6 pisis pelenkát is levehetünk a babáról - ez így megy egészen 6 hetes korig. 6 hetes kor után kizárólag szoptatott babánál a kakik ritkulhatnak - ha a vizelet mennyisége, és a gyarapodás, közérzet rendben, akkor ez nem probléma.
Ami a gyarapodást illeti, egészséges, jól szopó baba esetében a súlyesés az első életnapokban nem haladja meg a 7%-ot, kb. a 3 napra megáll, és onnan heti min. 12-15 deka gyarapodás tapasztalható.
Ha úgy tűnik, hogy a baba nem jut elég tejhez, akkor a pótlás adása előtt elengedhetetlen a szopási gyakorlat felülvizsgálata, és ha szükséges, korrigálása (elégszer mellre kerül-e a baba, jó-e a mellretétel, jó technikával szopik-e). Ha mindezek mellett pótlásra van szükség, akkor fontos, hogy azt a baba szoptatásbarát módon kapja (pl. pohár, kanál, fecskendő), és mindenképp előnyben részesítendő a saját lefejt vagy donor női tej. Tápszerre akkor lehet szükség, ha ezek nem állnak rendelkezésre.

Ha mégis pótlásra kényszerülünk, miért ne cumisüveget használjunk?

A cumisüveget (és a nyugtatócumit is!) egészen más technikával kell szopizni, mint az anyamellet. Sajnos mivel a gumicumi elég markáns inger a szájban, így a helytelen technika könnyen rögzül, és cumizavar léphet fel a kisbabánál. Ilyenkor a rossz technikával próbálkozik a mellen is, ami okozhat fájdalmat, sebesedést. Kevésbé lesz hatékony a baba szopizása, nem jut hozzá elég tejhez (és mivel a tejtermelést a kereslet-kínálat elve szabályozza, így kevesebb is fog termelődni), illetve végül akár teljesen el is utasíthatja a mellet és a szopizást.

Tényleg ennyire ártalmas a cumi? Néhány alkalom is a szopási technika romlásához vezet?

Nem is úgy fogalmaznék, hogy a cumi ártalmas, hanem hogy a használata számos kockázattal járhat együtt, amikre sajnos nem hívják föl előzetesen a mamák figyelmét. A nyugtatócumit is más technikával kell szopizni, mint a mellet, így igen, ez is vezethet helytelen technikához, cumizavarhoz, a mell elutasításához, akár már pár alkalom után is, akkor is, ha előtte a baba jól szopott.
A cumi használatával nem valósul meg az igény szerinti szoptatás, hiszen a baba nem mindig kerül mellre, nem ott éli ki minden szopásigényét. Emiatt lehet a gyarapodás elégtelen, csökkenhet a tejmennyiség.
Ezen túl a cumi okozhatja a fogak, a szájüreg, a garat rendellenes fejlődését, aminek akár felnőttkorig tartó kihatásai lehetnek (helytelen nyelvmozgás okozta fogromlás, horkolás, alvási apnoé és következményes magas vérnyomás).

Miért adnak a kórházban cukros vizet, teát a csecsemőknek? Mi a véleménye erről?

Két alapvető indokot szoktak felsorolni ennek a gyakorlatnak az alátámasztására: az egyik, hogy amíg még "nincs a mamának teje", addig ne száradjon ki a baba, a másik, hogy ha besárgul, akkor a többlet folyadékbevitellel minél előbb ürüljön ki a sárgaságért felelős billirubin a szervezetből. Valójában egyik sem állja meg a helyét. Ahogy föntebb írtam, a tejbelövellés előtt is van tej a mellekben, ez a kolosztrum vagy előtej. Ennek mennyisége épp a baba pici gyomrához van szabva. ha a baba elégszer kerülhet mellre (min. napi 8-12 alkalom), és jó technikával szopik, akkor elegendő tejhez jut már a tejbelövellés előtti napokon is.
Az időre született, egészséges újszülött gyomra az első életnapon 5 ml, a másodikon 12 ml űrtartalmú! Könnyen belátható, hogy ha ezt a pici pocakot teával, vízzel töltjük meg, akkor a baba nem fog tudni eleget szopizni is mellette. Márpedig a gyakori szopizás azért is fontos, mert a mellek gyakori ingerlése megalapozhatja a későbbi jó tejtermelést.
A sárgaságért felelős billirubinnak valójában 98%-a a széklettel ürül, és csak 25 a vizelettel. Széklet akkor tud keletkezni, ha a baba minél több tejet tud fogyasztani, sőt, ehhez a kolosztrum hashajtó hatása is hozzájárul. Megint csak: ha teát, vizet kap a baba, akkor többet fog pisilni, de kakilni nem tud tőle, viszont kevesebb tej fér a pocakjába, tehát épp a sárgaság elhúzódását okozhatja az itatás.
Ezen túl más kockázatokat is jelent a tea vagy a víz adása. A kolosztrum egyik összetevője azért felelős, hogy a baba bélfalán védőbevonatot képezve megakadályozza a kórokozók áthatolását. ha a baba vizet, teát kap, akkor ezt a bevonatot lemossuk, és utána sok idő, amíg újra föl tud épülni.
Arról nem is szólva, hogy a teát, vizet általában cumisüvegből kínálják a babáknak, ami a cumizavar veszélyét hordozza.

Ma inkább az igény szerinti szoptatást helyezzük előtérbe. Miért ajánlott az igény szerinti szoptatás? Mi a véleménye a 3 óránkénti etetésről?

Valójában ez nem pusztán két, egyenrangú alternatíva közötti választás. Az időre etetés akkor terjedt el, amikor a mamák elenyésző része szoptatott csak, a legtöbb babát tápszerrel táplálták. A tápszer lassabban ürül ki a gyomorból, nehezebben emészthető, ráadásul a táplálkozáson kívül más funkciót nem tud betölteni (az anyatejben vannak pl. elalvást segítő, nyugtató vagy fájdalomcsillapító hatású összetevők is), és túletetni is túl lehet vele a babát. Így ott valóban működhetett az időre etetés (bár ma már a tápszerrel táplált babáknál is ajánlatos inkább a baba igényeire figyelni). Ebből következtettek vissza arra, hogy hogyan kéne "ennie" a szoptatott babáknak. De az időre etetés egyáltalán nem felel meg sem a baba igényeinek, sem a tejtermelődés biológiájának, ezért ez leggyakrabban nyűgös kisbabához, elégtelen gyarapodáshoz, a tejmennyiség csökkenéséhez szokott vezetni.

Egyes nézetek szerint az igény szerinti szoptatás is lehet a hasfájás kiváltója, mert ilyenkor többször keveset eszik a csecsemő, ami hasfájást okoz. Ez tényleg így van? Igény szerint szoptatva elkerülhetjük mégis a hasfájást?

Az igény szerinti szoptatás a közhiedelemmel ellentétben nem okoz hasfájást. Természeti népeknél nézték, hogy a babák akár 60-80 alkalommal is szopiznak 24 óra alatt, és mégis ismeretlen a hasfájás jelensége. A gyakori, kisebb mennyiségű szopi a természetes (a felnőttnek sem ajánlják, hogy ritkán egyen, de akkor aztán sokat!).
Ha felmerül a hasfájás lehetősége, akkor először azt kell megnézni, hogy valóban hasfájásról van-e szó (ilyenkor a hasfájás elszórtan jelentkezik a nap folyamán, nem köthető csak a délutáni, esti órákhoz, és olyankor sem testközelben, sem mellen nem nyugszik meg a baba). Ha igen, akkor azért felelős lehet az arányaiban túl sok elsőtej (ez a hígabb, vizesebb, zsírban szegény, de laktózban dús, a szoptatás elején ürülő tej), akár mert a mama alapból nagyon bőtejű, akár mert rendszeresen fej szopik után, akár mert túl hamar vált mellet, a túl erős tejleadó reflex, vagy a mama táplálkozása (leggyakrabban a sok szoptatós tea illetve a tej, tejtermék).

Ha úgy döntünk, hogy mérjük gyermekünk evési mennyiségét, és az tapasztaljuk, hogy kevesebbet eszik, mint amit a testsúlyának megfelelően kellene, tegyünk-e valamit, vagy bízzunk gyermekünkben, hogy annyit eszik, amennyire szüksége van?

Ha a baba és a mama egészségesek, a kisbaba igény szerint és kizárólag szopizhat, akkor várható, hogy annyi tejet fog szopni, amennyire szüksége van. Az egyes szopások mérése az esetek túlnyomó többségében nem indokolt, és nem is különösebben informatív. valójában NINCS olyan, hogy testsúlynak megfelelő mennyiség: azonos korú és súlyú, jól fejlődő, egészséges babák között akár 2-3xos különbség lehet az igényelt tejmennyiségben. Ráadásul kb. 4-6 hetes kor után már a szopott mennyiség nem nő számottevően, vagyis egy 6 hónapos baba kb. annyit szopik, mint egy 6 hetes, noha a súlya akár háromszor annyi is lehet. Az egyes szopások mennyisége is igen nagy szórást mutathat, attól függően, hogy épp milyen összetételű tejet szopott a baba, mikor kért előtte utoljára, mikor fog kérni legközelebb, épp éhes volt, vagy csak szomjas, vagy akár csak egy kis mamaízre vágyott:o)
Sokkal lényegesebb, hogy mennyi pelenkája termelődik a babának, és milyen a gyarapodása. ha ezek rendben vannak, akkor a babára bízhatjuk a mennyiséget.

A második részben megtudhatod többek között, hogy miért nem baj, ha a baba cicin alszik el, ez befolyásolja-e későbbi alvási szokását, folytathatjuk-e a szoptatást betegen és, hogy mi a teendő szopisztrájk idején.