Kismama torna - nem csak fizikai felkészülés a szülésre

 A második szülésemre a HM- Állami Egészségügyi Központban került sor, és a császármetszést követő délelőtt legnagyobb meglepetésemre egy gyógytornász keresett fel, hogy megmutasson néhány gyakorlatot, melyek megkönnyítik a mozgásomat, valamint válaszoljon felmerült kérdéseimre.Most én kerestem meg Forgács Katalin Kingát és kolléganőjét, Keresztes Ágit, hogy meséljenek munkájukról. A gyógytornászok ugyanis fontos szerepet tölthetnek be a szülésre való felkészítésben egy jól megtervezett, és a várandós testnek megfelelő mozgássorral, valamint számos információval testünkről, és lelkünkről.

Forgács Katalin Kinga, akivel én is találkoztam a gyermekágyas osztályon 12 éve dolgozik gyógytornászként. A MÁV kórházban (pár éve több kórház összevonásával már HM- Állami egészségügyi Központ a neve) kezdte, és az első pillanattól megkapta a kismamatorna vezetését is, majd később, kb. 10 évvel ezelőtt a kismamák kérésére beindította a baba-mamatorna foglalkozást is. Ezt a tornát vette át később Keresztes Ági, és kiegészítette a babák játékos fejlesztő gyakorlataival is. A gyermekágyas és a nőgyógyászati osztályra kb.7- 8 éve járnak, és nyújtanak segítséget.

 

Mikortól és kiknek ajánljátok a terhestornát?

 

"célunk a terhesség könnyebb kiviselése"
 

Tornán csak egészséges terhes vehet részt, a nőgyógyász orvos jóváhagyásával, legkorábban a 12. héttől. Személy szerint a 16.-20. hét között mindenképp javaslom elkezdeni, mivel ha innentől kezdve rendszeresen jár a kismama, akkor fokozatosan tudjuk őt hozzá szoktatni a növekedő megterheléshez, ami természetes vele járója a várandóságnak, az élettani változások következménye.

A részvétel előtt felmérünk mindenkit, hogy milyen mozgásszervi problémája van és milyen az edzettségi szintje. A gyakorlatok szintje nem haladhatja meg a terhesség előtt végzett gyakorlatok szintjét. A mozgássor összeállításával célunk a terhesség könnyebb kiviselése, megelőzve a terhesség alatt létre jövő hormonális és szervi változások negatív következményeit. Így lényegében pszicho-fizikális felkészítés a várandóságra, a szülésre és az anyaságra.

A vajúdás és a szülés hosszadalmas kimerítő folyamat, de ha már a terhesség alatt kialakítjuk a megfelelő erőnléti állapotot, könnyebb, gyorsabb lefolyású lehet. Ezt aerob gyakorlatokkal érhetjük el melyek, nem csökkentik az agyhoz és a szívhez jutó vér mennyiséget, csak átirányítják a vért a belső szervek felől a dolgozó izmok felé. Fontos, hogy enyhe gyakorlatokat alkalmazzunk sok légző gyakorlattal.
 

Tanítotok gáttornát is?

A gátizmok kontrollált működésének a megtanulása lényeges, mivel a méh meg növekedett súlyát a has és medencefenék izmok tartják, így ha ezek nem megfelelő erősségűek, megnyúlnak a terhelés hatására (akár 2, 5 cm-rel is). Ezen izomcsoportnak a szülésben is jelentős szerepük van, ahol megnyúlva-kitágulva engedik át a magzatot a szülőcsatornán. Medence fenék izmok megfeszítésének és ellazításának tudatosítása, izom kontroll begyakorlása a cél a kismamaság alatt, nem edzzük csak karban tartjuk ezen izmokat,  és a gyakorlatok sorrendje előre mutat a szülés utánra, ahol majd az izmok erősítése lesz a cél.

A szülés alatt használható két légzőgyakorlatot is megtanítjuk a kismamáknak, melyek nemcsak őket segítik majdan a szülési fájások könnyebb elviselésében, de a baba számára is jobb oxigén ellátást biztosítanak!
 

Felkészítitek valamilyen módon a szülésre is a kismamákat? Miben tudtok még segíteni a fitten tartáson kívül a kismamáknak?

 

"hogy megismerjék a saját testüket és a terhesség alatti változásokat"
 

A kismamákat felvilágosítjuk a terhesség alatti változásokról, a szülésről, és a kórházban működő felkészítő programról. Ezek az információk segítik őket abban, hogy megismerjék a saját testüket és a terhesség alatti változásokat. Megismerhetik a szülés fázisait, azért hogy az esetleges félelmeiket eloszlassuk, így tudatosan készülhessenek gyermekük megszületésére. A relaxációs képesség kialakítása szintén fontos feladatunk, melyre a foglalkozás levezetéseként kerül sor.

Az aggódás, a félelem, amely bizonyos értelemben minden kismamánál jelentkezik, mint pszichés hatás kivetül a vázizmokra, s azok feszességét, néha fájdalmát idézhetik elő. Ezért is fontos, hogy minden kismama elsajátítsa a relaxációt. Sokszor a relax végeztével kerülnek elő a kérdések amik foglalkoztatják őket.
 

A kismama tornán kívül baba-mama tornát is vezettek, mondhatjuk, hogy baráti társaságok is kialakulnak a tornák során?

A baba-mama tornát is a hozzám járó kismamák hívták életre így azt kell mondja igen szoktak baráti társaságok kialakulni nálunk, amik szülés után is összejárnak.

Tervezhető-e a szülés?

Nováky Rita szülésznő véleménye a szülési tervről

Gyakran találkozom olyan kismamákkal, akik szülési tervvel érkeznek. Benne foglaltatnak a kismama igényei, elvárásai. Magával szemben, a szülésével szemben, az orvosával szemben, a szülésznőjével szemben. Egyszóval az egész folyamatot az ellenőrzése alatt szeretné tudni. Szigorú terv szerint.

 

Meg kell mondjam, nemigen szeretem a szülési tervet. Értem én, hogy a benne szereplő elvárásokat meg kell fogalmazza: nem szeretnék beöntést, nem szeretnék borotválást. Nem szeretnék oxytocinos infúziót, fájáserősítést, kézzel méhszájtágítást…és sorolhatnám, egészen a szoptatásig és a kórházi tartózkodás minden mozzanatáig.

 

Értem én, hogy jó volna háborítatlanul szülni, úgy ahogyan én szeretném. De valami miatt hiányérzetem támad ilyenkor. A papírra vetéssel elmúlik a spontaneitása, a megengedő attitűdje saját maga iránt. Úgy érzem, nem fogadja el a folyamatot sem, amiről nem tudja még, hogy milyen lesz, még azt sem tudja, hogy hogyan fogja viselni az összehúzódásokat, de az elvárásait papírra veti.

Ilyenkor a bizalmatlanságot érzem a saját teste és a saját folyamati irányában is. Természetesen benne érezni a kiszolgáltatottságot, az egyedüllétet is, azt, hogy ez az én szülésem, senki ne szóljon bele, mert ezt majd én irányítom, én megterveztem.

 

Egy kismamám elém tette a szülési tervét, olvassam el, szóljak hozzá, beszéljük át. Átolvastam. Mindent megtaláltam benne, ami szokott: beöntés, borotválás elutasítása, szeretne a vajúdás alatt járkálni, esetleg tusolni. Szeretné a labdán várni a tágulási szakot. Ne nyomassunk, gátvédelemben szeretne szülni.

Ezek elvárható igények voltak, megbeszéltünk mindent ezzel kapcsolatban, mi az, amit mi ezekből biztosan tudunk a számára biztosítani, mi az, amit máris húzzon ki közüle, mert elérhetetlen vágy. Ilyen volt például a gátvédelmes szülés, mert olyan orvost választott, akinek egy először szülőnél eszébe sem jut, hogy a gátmetszést kihagyja. Ezt is elmondtam a kismamának. Csalódott volt, mert az orvosával az előző időszakban nagyon jól kijöttek, úgy nézett ki, hogy jól tudtak kommunikálni, mégis ezekre a kérdésekre ezidáig kitérő választ kapott, vagy egyáltalán nem került szóba. Szinte én világosítottam fel az orvos „szülésvezetési” szokásairól.

Aztán, amikor a szülése elkövetkezett, akkor, miután tudtam, hogy elvárása a vajúdás közbeni járkálás, tusolás, megpróbáltam ennek az igényének megfelelni. A kismama azonban felkucorodott a szülőágyra, a bal oldalára fordult és minden összehúzódást így vészelt át. Felkelteni, kikísérni tusolni szinte nem lehetett. Meg sem moccant a kitolási időszakig. A kitolás a kórháznak és a szülést kísérő orvosnak megfelelően – háton fekve, felhúzott lábakkal történt. A kismama teljesen leállt a szülés átélésével. Megijedt attól, hogy most közeledik a kitolás, közeledik a baba. Nehezen ment a kibújás.

 

Ha átgondolom a szülési tervét, szinte semmi sem úgy ment, ahogy a tervében le volt írva – kőbe volt vésve. Talán a beöntés elhagyását tekinthetném annak, bár a szülése egy bő tisztulással kezdődött, így amúgy sem lett volna rá szükség.

 

Ha a szülés után ő is átgondolja, esetleg maradnak benne kétségek, hogy miért nem sikerül a szülési tervet betartani vagy legalábbis követni? Hát azért nem, mert az élet másként hozta. Másképp élte meg az összehúzódásokat, letaglózta a sodra, a szülés lendülete, az összehúzódások mindent elsöprő ereje.

 

Engedni kell magunkat átadni a szülésnek. Mindenével együtt. A lendületével, a fájdalmával, a hullámzásával. El kell fogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Esetleg hangosan nyüszítünk, esetleg némán álldogálunk a párunkba csimpaszkodva, esetleg az ágyon átvészelünk. Megannyi megoldás, megannyi lehetőség a szülésbe belefeledkezni.

Nem a leírtak szerint, szabadon.

 

Nováky Rita, szülésznő

FelkéSZÜLÉS

- a szülésre való lelki és fizikai készülésről

A mai modern társadalmak felépítése teljesen eltér a korábban megszokott struktúrától, így a család funkciója, és a nő szerepe is átértelmeződött.

A régen természetesnek tartott testi-lelki folyamatok (születés, öregedés, halál), és a rájuk való felkészülés terepe a nagycsalád helyett többnyire valamiféle intézmény lett: szülőotthon, kórház, idősek otthona. A jólét és az individualizáció térnyerése folytán egyre ritkább, hogy generációk együttélésével mintát kapjon egy lány, legyen szó párválasztásról, házaséletről, esetleg szülésről, gyermeknevelésről, netán a megöregedésről, az elmúlásról. 

Ha szülésre való felkészülésről beszélünk, általában intézményi keretek között, előadások, programok formájában képzeljük el azt.

Kórházi szülésfelkészítő tanfolyam, védőnők által szervezett előadás-sorozat, kismamatorna, aquanatal, jóga, hastánc, anya-magzat kapcsolatanalízis – megannyi módszer és lehetőség arra, hogy képet kapjunk a megfoghatatlanról, a ránk váró (és a bennünk élő) ISMERETLENről. Ma már elmondhatjuk, hogy az információ szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll, és mindenki találhat a világnézetének, habitusának megfelelő felkészítő programot. 

 

 

Ami engem illet, az első gyermekemet várva a kerületi fővédőnő által tartott felkészítőre mentem el a férjemmel, emellett Kismama-előfizető lettem. Ez utóbbi bizonyult hasznosabbnak, de a háborítatlan szüléshez, valamint a boldog babázáshoz nem segített hozzá, „csupán” felvilágosított arról, lehetett volna másként is minden (persze ez sem kis eredmény). Ma már tudom, mi hiányzott, és erről azóta egyre inkább azt gondolom, egyik felkészítő módszer se fogja megadni önmagában, mert ez egy tanulási folyamat eredménye kell, hogy legyen: magabiztosság, hit önmagamban, és abban, hogy ösztönösen érzem, mi a jó nekünk. Mióta kismamákkal dolgozom, többnyire azt látom, a legfontosabb cél elérni, hogy kompetensnek érezzék magukat anyai szerepükben, de az ehhez vezető utat nem járhatom be senki helyett. Segíthet ebben az egyéni konzultáció, sok információt gyűjthet a kismama az interneten, vagy különböző előadásokon, de tapasztalni, küzdeni, adott esetben pofonokat kapni, és azok után felállni mindenkinek magának kell. Ebben viszont sokat segíthet egy érzékeny, támogató női kéz. 

 

Amikor második babám megfogant, már évekkel a dúlaképzés után voltam, és bár nem igazán gyakoroltam ezt a hivatást, mert a munkámmal lehetetlen lett volna összeegyeztetni, tudtam, mit szeretnék másképp csinálni, akár a várandósság, akár a szülés, vagy a gyermekágy ideje alatt. Általánosságban is elmondható talán, hogy az anyák a második, vagy harmadik szülésükre tudatosabban készülnek: egyrészt idejük sincs annyira, másrészt már nagyjából tudják, mire hogy reagál a testük, és mi az, amit esetleg szeretnének elkerülni. Kevésbé vesznek el a tanfolyamok útvesztőjében, és határozottabban választják meg segítőiket is.

 

És csak hogy ellentmondjak saját magamnak (bizonyítva ezzel, olykor mennyire rácáfol az egyéni tapasztalat az elméletre): még alig kezdtünk el kistestvérről álmodozni, kijelentettem, hogy kismamajógára fogok járni. Nagyon vágytam rá! Ahogy a rosszulléteim elmúltak, és a munkahelyem is kicsivel engedékenyebbé vált az időbeosztásomat illetően, külön nadrágot, pólót, táskát (!) vásároltam a kismamajógához, és bejelentkeztem egy régi kedves dúlatársam csoportjába. Csodálatos órákat tartott, de nekem valahogy nem esett jól ez a mozgásforma, egyszerűen nem illik hozzám. Előfordult, hogy megfájdult a fejem, hol unatkoztam, hol sajnáltam, hogy nem maradhatok fekve a padlón egész nap – nincs ezen mit szépíteni, kínlódtam. Nem is jártam egy hónapnál tovább. Ma már nem igazán értem, miért idealizáltam túl a kismamajógát, hiszen mindig az intenzívebb sportok vonzottak: futás, teljesítménytúrák, aerobic. Ezzel csak annyit szerettem volna érzékeltetni, hogy érdemes a habitusunknak megfelelő csoportot, tanfolyamot választani, hiszen a felkészülés mellett a jó testi-lelki közérzet is nagyon fontos.

 

Hajduczky Judit, dúla

szoptatás - kismamaság

FelkéSzülés (2. rész – Test és szellem)

Az első - bevezető, gondolatébresztő - részre érkezett saját élmények alapján a szülésre való felkészüléssel kapcsolatban is nyugodtan kijelenthetjük azt az egyébként nagyon banális alaptételt, hogy nem vagyunk egyformák.

Vannak kismamák, akiknek a testi ellazulás a fontos - a várandósság, a vajúdás közben zajló élettani folyamatok minél intenzívebb megélése. Ők általában már nagyon korán éreznek magzatmozgásokat, ha van rá lehetőségük és idejük, hosszan pihentetik kezüket a hasfalon, kitapasztalva a baba fekvését, mozdulatait. Az ilyen nők, anyák fogékonyabbak a természetes gyógymódokra, az aromaterápiára, a masszázsra, könnyebben körül tudják írni a testi érzeteiket, így például hatásosabban alkalmazható náluk a homeopátia. A relaxáció, a különböző légzőgyakorlatok, jógapozíciók elsajátítása nem okoz nekik problémát, és ezek áldásos hatását testük általában meg is hálálja.

A várandós nők egy másik csoportját a kézzelfogható dolgok, a számok, tények, adatok, valamint a helyismeret nyugtatja meg. Számukra elsődleges, hogy részt vehessenek a szülőszoba-látogatáson, hogy megismerjék a vajúdás szakaszait, hogy tisztában legyenek az általuk választott intézmény protokolljával, és mindezek ismeretében érzik úgy, felkészültek a szülésre. Tudásvágyuk kielégítése érdekében a kórházi szülésfelkészítőt, a védőnők által szervezett előadásokat látogatják, ahol a terhességtől az újszülött ellátásáig minden témakört érintenek, de jó választás lehet számukra az egyik gyermekkórház által rendszeresen meghirdetett SIDS-tanfolyam is, mely a bölcsőhalál megelőzéséről szól. Szintén ajánlható a szoptatásra való felkészítés, ha valaki nemcsak a szülésben, hanem az azt követő időszakban is gondolkodik.

Nem gondolnám, hogy a nők ilyen egyszerűen két csoportra oszthatók, de úgy tapasztalom, hogy a Magyarországon elérhető felkészülési formák nagyjából e két irányzathoz köthetőek.[*] A legtöbb várandós, aki részt vesz ilyen programokon, valószínűleg vegyíti ezeket valamilyen arányban, sőt, a fizikai felkészülést célzó foglalkozások (pl. kismama jóga) is tartalmaznak némi elméletet, így test, lélek és szellem nyilvánvalóan nem válik szét egy-egy ilyen alkalommal, csak valamelyik dominál.

És míg sokan aquanatal órán, vagy kismama tai-chi-n lazítanak, mások pedig egyik szülésvideót töltik le a netről a másik után, természetesen vannak jó páran, akik úgy érzik, nem kell ennek ekkora feneket keríteni: kihordják, megszülik, hazaviszik a babát anélkül, hogy a szakirodalmat bújnák, vagy fórumokat olvasnának, hogy megtalálják az ideális kórházat, orvost, légzésfigyelőt – egyszerűen, mert nekik így jó.

---

[*] Illetve felfedezhető egy harmadik is, a lelki felkészülés, mellyel külön részben foglalkozom.

Hajduczky Judit, dúla

Nem gondoltam volna, hogy a szoptatás „is” ennyire nehéz. Legalábbis számomra az volt első szülött kisfiamnál. Ez majdnem olyan, mint a szülés. Addig nem tudja az ember, amíg át nem éli.

Hiába mentem el szülésfelkészítőre is, nekem „élesben” kell átélnem, hogy tudjam, megtapasztaljam, érezzem. Ez az élet minden területére igaz Nálam.

A szoptatás egy igazán felelősségteljes „folyamat”, és közben meg a világ legtermészetesebb dolga. Első gyermekem szoptatása kész kudarcélmény. A mai napig lelkiismeret furdalásom van miatta.

Mindenki másra hallgattam, csak az ösztöneimre nem és még ugye tetézte az is, hogy úton-útfélen azt hallani, 6 hónapos korig csak és kizárólag anyatej legyen a fő táplálék a csecsemőnek. Mit csinálhattam rosszul? Mára már tudom a választ, de akkor, abban az időszakban, amikor amúgy is sokkal, de sokkal sérülékenyebb lelkileg egy anya, úgy éreztem minden ellenem fordul.

Miért nem jártuk körbe a kérdést a védőnő segítségével, hogy mi lehet a probléma? Miért mondta a kórházban is a gyermekorvos, hogy minimum a 2 órát húzzuk ki az etetéssel és miért nem azt mondta, hogy nyugodtan tegye többször mellre azt a gyereket, hiszen túletetni anyatejjel nem lehet? Haragudtam magamra, haragudtam mindenkire, hogy senki sem képes segíteni. Vagyis próbáltak, de mindenki mást mondott és így lett a várva várt idillből teljes káosz.

Nem volt egy minta előttem, hogy más hogy csinálta, az ösztönt ugyanis a túlzott elvárások, a megfelelni akarás helyettesítette.

Bántott az is, hogy másnak miért sikerül és nekem miért nem? Nem volt internet ahol utána tudtam volna nézni, akitől segítséget tudtam volna kérni. Anyukáink idejében még a 3 óránkénti etetés volt a „módi”, mára az igény szerinti szoptatás, amit mostanra magam is preferálok. És mivel minden adott volt a sikeres kezdethez, beszélek itt a kislányom komplikáció mentes születéséről, a „bababarát kórházról”,a TAPASZTALATRÓL, bíztam benne, hogy a későbbiekben sem lesz ezzel problémánk. Persze a kórházban most is ajánlották, hogy kellene azt a bimbóvédőt használni, de tanulva előző hibámból gondoltam ez a kicsi lány majd csak megtanulja anélkül is ügyesen használni.

Amit megtanultam második gyermekem születése után:

• Anyatejjel túletetni a gyermeket tudomásom szerint nem lehet. Esetleg ha túl sok előtejhez jut a kicsi, akkor gondok lehetnek a hasfájással. Ebben az esetben célszerű ugyanarra a mellre visszatenni, amelyikből legutóbb evett, hogy a hátsótejhez is hozzájusson. Persze csak ha kevés idő telt el az előző etetés óta, vagyis kevesebb, mint 1 óra.
• Fejni én csak az elején fejtem, amit lefagyasztottam a későbbi főzelékekbe. Azért nem fejek, mert előbb-utóbb beállt a kereslet-kínálat, tehát mindig van annyi tej, amennyire szüksége van. Estére kevesebb volt (ami normális), viszont zsírdúsabb, táplálóbb. Ha mégis kevés volt (vagy egy fejlődési ugráshoz ért), sűrűbben kért. Éjszaka is többször:-)
• Próbáltam mindenfajta tejserkentő teát és társait, de a mennyiség növelésének vagy megtartásának titka a minél gyakoribb mellre tétel.
• Annyi folyadékot ittam csak, amennyit a szervezetem megkívánt. Ha többet ittam a kelleténél, a tejmennyiség csökkenését vettem észre.
• Állítólag ha pótláshoz folyamodunk és cumisüvegből pótlunk, cumi zavart okozhatunk. Vagyis szopási sztrájk következhet be.
• 6 hónapos koráig csak anyatej létezett, semmilyen más folyadékot nem kapott. Melegebb időben persze többször szopizott, és ha náthás volt, akkor is. Fontos is volt, a kiszáradás veszélye miatt. 6 hónapos kor után mindenféle cumisüveget, itatót, poharat kipróbáltunk, de csak a Jana flakonból ivott és iszik a mai napig is.
• És hogy honnan tudtam, hogy elegendő a tejem? Ami bemegy, annak ugye ki is kell jönnie.
  • 24 óra alatt 5-6 nehéz, eldobható pelenkája volt
  • Első 4-6 hétben napi 2-5 székletes pelus, majd később kizárólag szoptatott babánál ez változik. Volt, hogy napi 1-2, de hallottam már hogy több nap is eltelhet két széklet között.
  • Havonta fél kilót hízott az első fél évben és a hossza is megfelelően növekedett.
• Persze voltak problémák, mint pl.: a szájpenész. Hiába fertőtlenítettem agyonra mindent, nagyon nehéz volt (persze orvosi segítséggel) lekezelni ezt a makacs problémát.
• Az első fog megjelenése után próbálkozott a harapással, persze az én mellemen, de megbeszéltem vele a dolgot (és lám megértette) majd abbahagyta.

Most, hogy lassan egy éves lesz, mára is kapom a kedves kis megjegyzéseket, hogy miért kell még mindig szoptatni, hiszen ez már szerintük nem tápláló. A lelki táplálékon túl, számos előnyét tudnám felsorolni, de úgy döntöttem, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló megjegyzésekkel már nem foglalkozom.

A hozzátáplálást 6 hónapos korában elkezdtük, gyönyörűen eszi a gyümölcsöt, a főzelék is egyre jobban megy, tehát éhezni nem éhezik. Kiegyensúlyozott, mosolygós, szépen fejlődő kis királylány.

Nálam ezek váltak be, azonban minden gyermek más, minden gyermek személyiségét a környezetének és örökölt vérmérsékletének az együttese formálja olyanná, amilyen.

Flórián Tünde, 2009. augusztus