Spenót cseresznyével - képriport a hozzátáplálásról

Léna 2006 augusztus végén, Maja 2008 szeptember végén született. Léna fél éves korában kezdtünk el neki mást is adni, ezt eleve így terveztük,és szerencsére sikerült is a kizárólagos szoptatás.

Mindketten nagyon készültünk a nagy napra, ezért mindenképp hétvégén akartuk elkezdeni az almázást. Íme a képriport:

Szombaton, a délelőtti szopi alatt Marci (az apuka) lereszelt egy fél almát, meg gerezdet is hagyott. Először a gerezdet adtuk a kezébe, az még eléggé érdekelte, fintorgott ugyan, de kitartóan nyalogatta!

Ezen felbuzdulva jött a pép, persze sok lével. Na, az már nem kellett! Elég kétségbeesett képet vágott hozzá...

Aztán segítségért könyörögve nézett a Marcira, aki a fényépezőgép mögé bújt.

Ekkor hoztam még egy kanalat, gondoltam megmutatom neki, hogy ez milyen finom. Asszem, hiába csináltam hülyét magamból, nem hitt nekem... A végén meg már tátogtam neki, ő meg megmutatta, hogy csukott szájjal is ki tud nevetni.

Vasárnap új technikát alkalmaztunk,

és tényleg csak levet kapott, átpasszíroztuk a pépet egy szűrőn. Nem kellett. Marci volt a soros, én meg nem fényképeztem, de tényleg kevesebb sikerrel jártunk, mint előző nap. Megpróbáltuk azt is, hogy pohárba töltjük a levet, és abból majd megissza. Egészen addig érdekelte a pohár, míg rá nem jött, hogy mi van benne. Nem hülye ő, csak pici... Hétfőn egyedül maradtam a próbálgatással, almát váltottam, most goldent vettem. Ez sem jött be. Olyannyira, hogy gyakorlatilag már akkor bezárta a száját, amikor beleraktam a székbe. Fejtem neki tejet a kanálba, de az sem kellett, arra is ugyanannyira fintorgott. És az esti vitaminbeadás is egy küzdelem lett szombat óta, pedig azzal nem volt gond. Úgyhogy nagy okosan rájöttem, hogy az alma miatt nem kell neki a kanál, akármi is legyen benne. Ezért megint meg kell barátkoztatni a kanállal! Kedden ezért elmaradt az alma, és a kanálba-pohárba csak tej került. Kanál nem kellett, de a pohárból egész ügyesen ivott a csajszi. És este könnyebben ment a vitaminbeadás. Szerdán is hanyagoltam az almát, újabb gyümölcs következett, a banán. Kis anyatejjel keverve. Nyammi, banánturmix... Gondoltam én. Azért erre már kevésbé fintorgott, de nem sok fogyott ebből sem. Másnap is banánoztunk, anyatej nélkül, az ujjamról nyalogatta le. Ez egész jól ment, bár még így sem fogyott kereskedelmi mennyiség,

de hát nem siettünk mi sehova.

A banán után megpróbáltam a frutapura almás verzióját is, majd mivel épp tél volt, jöttek a zöldségek, először a sütőtök, krumpli, répa, cékla.

A különböző ételek bevezetésénél a Kismama hozzátáplálós táblázatát vettem figyelembe. (A cikk végén megtalálható a letölthető táblázat!) 7 hónapos korára már 100 grammokat megevett,az üveges bébiételeket nem ette, az én főztömet egy fokkal lelkesebben. Eleinte biopiacon vásároltam, főleg a földben lévő dolgokat (krumpli, répa, cékla), és kis kockákra vágva főztem meg vízben, majd turmixoltam össze. Eleinte 2 alapanyagból, majd egyre többet variáltam. A céklát szívesen ette, nekem meg jó volt mosni utána... Szerette még a sütőtököt, nagyobb korára meg nagy kedvenc lett a cukkini-krumpli-répa-csirkemell turmixolva. És a spenótot is nagyon szerette-szereti, ez az egyetlen főzelék, amit a kezdetektől változatlanul csinálok neki: mirelit leveles spenót, krumpli, gerezd fokhagyma és kis só, megfőzve, összeturmixolva. Mindig szopi után vagy két szopi között kínáltam meg a főzelékekkel, majd egy idő után már néha szopi előtt is. De Léna annyira függő volt, hogy hiába evett meg 200 gramm főzeléket, utána ugyanannyit szopizott, nem féltem, hogy elválasztja magát.

10 hónapos kora körül kezdte el Léna azt enni,

amit mi is, innentől kezdve nem is nagyon evett pépeset. Ekkor kezdett kézzel egyedül enni, és már a kanállal is próbálkozott. Reggelire joghurtot evett egyedül, nagy maszatolással, de mindannyian élveztük a dolgot. Ebédre meg spenótot, szintén egyedül. És mivel épp érett a cseresznye a telkünkön, és mindig volt egy nagy tálban az asztalunkon, azt is evett hozzá. 1 évesen még hajnalban, a két alvás előtt és este is szopizott, de már inkább csak elaltatta magát ezzel. Másfél éves korára hagyta abba teljesen. Addigra nagyon jó evő lett, nyoma sem maradt az első hónap küzdelmeinek. Minden újdonságot szívesen és jóízűen megevett. Ez aztán 2 éves kora körül alábbhagyott, válogatós lett, de úgy tudom, ez jellemző erre a korra. Csak tészta, rizs, krumpli hússal. A gyümölcsöket szerencsére mindig szívesen ette. Mostanra megint szívesebben eszik zöldségeket is, a zöldborsó az egyetlen, amit soha nem szeretett.

Maja nemrég lett fél éves, nála is kíváncsian vártam, mit fog szólni a kanálhoz.

Sikerült vele is fél évig a kizárólagos szopi, sőt. Amikor elkezdtük volna az almát, épp elég beteg volt, úgyhogy 2 hetet vártunk az első próbálkozásig.

Addigra már néha adtam a kezébe almagerezdet, nyers répadarabot, banánt. Lelkesen nyalogatta, az ízekkel biztos nem volt baja, de persze semmi nem fogyott.

Azóta próbáltam pépes almát és banánt, egyáltalán nincs baja a kanállal, néha ő húzza a szájához, hogy adjam.

Sőt, kivette a kezemből, és ő nyalogatta a már üres kanalat.De nem tud még mit kezdeni a szájába került étellel, ha véletlenül hátrább csúszik, elkezd öklendezni. Lassan 7 hónapos lesz, de még semmit nem eszik, csak szopik. Lénával ilyenkor már aggódtam, hogy „ez a gyerek soha nem fog enni”, most nyugodt vagyok, mert láttam, hogy Léna is rákapott a dologra egy idő után. De ez szerintem a második gyerekkel jár, hogy lazább, nyugodtabb az ember.

---

Feltűnő különbség a két gyerek között, hogy ugyan mindkettő nehezen kezdett/kezd el enni, de míg Lénának az ízekkel volt baja, a nyelés nem okozott (volna) gondot, addig Majának ízlenek a dolgok, de még nem tudja, hogyan nyelje le. Egyik sem volt még érett fél évesen a hozzátáplálásra.

Szél Zsófia

Fog egyszer enni is ez a gyerek? - a hozzátáplálás göröngyös útja

Úgy terveztem, hogy addig szoptatom majd kisfiamat, ameddig ő igényli (természetesen azért nem 20 éves koráig ). Szerencsére nagyon ügyesen beletanult a szopizásba, a mai napig (most 16 hónapos) 3-szor szopizik egy nap, igaz az ebéd utáni inkább csak cumizás az elalváshoz. Szeretem szoptatni, ez csak a mi időnk, ilyenkor én is pihenek, (mondhatni relaxálok) és nem mellesleg át tudom ölelni anélkül, hogy elszaladna.

Mikor fél éves lett, kicsit szomorúan konstatáltam, hogy hamarosan vége lesz a napi többszöri szopizásnak. Igaz, vártam is az újdonságot, hogy hogyan fogadja majd a szilárd ételt, vártam a közös étkezéseket. Hiába.

Egyáltalán nem mutatott érdeklődést az evés iránt. Próbáltam szopi előtt és szopi után is, de nem az éhségen múlt. Egyszerűen nem volt hajlandó kinyitni a száját. Ha valamilyen trükkel rávettem, hogy nyissa ki és elég ügyes és gyors voltam, hogy az étel a szájában landoljon, akkor nem volt ellenvetése, megette, de nem nyitotta újra a száját. Arra jutottam, hogy nem az ízzel van a baja. De tipródtam, hogy mit ronthattam el. Túl gyors volt a tempó? Vagy éppen ellenkezőleg, erőszakosabbnak kellett volna lennem, és „éheztetni”, ahogyan sokan tanácsolták? Mert persze mindenki a másik gyereke bajára tudja az ellenszert. De nem akartam, hogy negatív élményt társítson az evéshez.

Egyesek szerint ízesebb ételre vágyott, és szerintük a levesben főtt zöldségeket szívesebben enné. Persze azt sem ette. A védőnőt nem egyszer hívtam el hozzánk, hogy nézze meg, rosszul csinálok-e valamit. Nyugtatott, hogy minden gyerek megtanul kanállal enni. Végül arra jutottunk, hogy hagyjunk időt, nem vagyunk elkésve, semmit nem csinálok rosszul, Ambrus ilyen. Nem érdekli az evés. Mert más gyerekek ilyenkor már érdeklődve figyelik mit esznek a szülei, szinte kinézik a szájukból, de mi ehettünk bármit, bármilyen jóízűen előtte, fel se tűnt neki. Ha cseppnyi érdeklődést mutatott is iránta, nem fogadta el. Pedig amint biztosan ülni tudott, magunk mellé ültettük az asztalhoz. Sőt, több ismerős hasonló korú gyerekkel kipróbáltuk, hogy ha a másik eszik, ő eszik-e? Annyira érdekelte csak, hogy megnézze mi az és engem megetessen vele, de ő nem kérte.

3 hét múlva kibújt az első fogacska, rá majd' 2 hónapra a második és láss csodát, Ambrus mindenféle trükk nélkül kinyitotta a száját a kanálnak. Mindent megevett, almát, répát, céklát, krumplit, gesztenyét, sütőtököt, meggyet, húst, bármit, amit készítettem neki. Néha csak pár kanálkával evett, 50 g –nál többet szinte sosem, de evett mindenféle erőszak nélkül. Sajnos nem tartott sokáig. Jött az újabb küzdelem minden egyes falatért. Egy kanálnak már örültem, ha önszántából nyitotta ki a száját. A tejfehérje-allergiája miatt nem is volt mindegy mit adok neki. Nem ehetett joghurtot, túrót, bár nem hiszem, hogy megette volna. Voltak dolgok amiket evett: buláta, köles golyó, kenyérhéj, néhány sütemény, de gyümölcsöt, főzeléket szinte semmit, csak szopi. Sok mindent megpróbáltunk. Hagytunk szünetet, megpróbáltuk játék közben a szájába tenni a falatot, de semmi nem vált be. Mindig mindennel megkínáltuk, amit ettünk és ő is megehette. Sőt, csak olyat főztem, amit megehet. Az az egy tény nyugtatott, hogy jól fejlődik, hízik ahogy kell, jókedélyű, makkegészséges, ezért biztosan nem szenved hiányt semmiben, az anyatej még mindig megfelelő táplálék számára. Egy idő után bele is fáradtam a próbálkozásokba, nem volt sikerélményem. Legszívesebben nem is próbálkoztam volna, de mindig az volt bennem, hogy mi van, ha pont most enne????

13 hónaposan kibújt a 8. foga, és láss csodát: Ambrus evett, mint a kisangyal. Fél üvegnél továbbra sem evett többet, de naponta négyszer evett „szilárdat” kanállal, és egyedül AKART enni. Élvezte az evést. Azóta is így van, bár néha „nem ér rá” enni, de eszik. Igaz, még korántsem könyvelhetünk el teljes sikert, mert kizárólag a gyümölcsös húsos bébiételt hajlandó megenni főétkezésre, semmilyen főzeléket, spagettit, vadas marhát stb. nem hajlandó. De már nem is erőltetem. Mert tudom, hogy ahol most tartunk az óriási fejlődés a fél évvel ezelőtti állapothoz képest! Tízóraira megeszi a feldarabolt gyümölcsöt (nem mindet, mert a narancsnak csak kinyomja a levét, de banánt, almát szívesen eszik), túró-rudit, tejszeletet (mert időközben az allergiát is sikerült kinőnie), ebédre eszi a gyümölcsös húst. Néha megeszi a zöldséget a levesből (borsót, répát), néha eszik egy-két kanál levest, de nagyon változó. Uzsonnára kekszet, gyümölcsöt, vacsorára pedig általában joghurtot, kiflit. A kiflit főleg frissen, vagy teljesen szárazon. Attól még messze vagyunk, hogy margarinos vagy vajkrémes kiflit/kenyeret egyen, de örülünk annak, hogy van amit eszik. Szilveszterkor virslit adtam neki és megette, előtte pár héttel csak az ujját fúrta bele.

Végig azt gyanítottam, hogy a fogai állnak a háttérben, de biztos nem voltam benne. Azért gyanítottam, mert ha jobban aludt (csak 3-5-ször kelt fel éjjel), akkor jobban is evett, mert voltak azért rövid időszakok, amikor pár napig evett, volt mikor megette a paradicsomos főzelékeket, de most azt sem. Darabosat kanállal egyáltalán nem eszik. Öklendezik tőle de annyira, hogy volt hogy hányt, és onnantól kezdve felfüggeszti az evést.

Biztosan nem egyedi a problémánk. Saját tapasztalatból annyit tudok mondani, hogy figyelni kell gyermekünk jelzését. Ő tudja mi a jó neki. Én egy ideje nem stresszelek már azon, hogy már a mi ételünket kellene egye. Majd eszi, ha enni akarja. Nagy eredmény, hogy már csak naponta egyszer eszi a főzeléket, és egyre több mindent kipróbál. Lassú és apró lépések ezek, de haladunk. És mióta egy pszichológus tanácsára tudatosan odafigyelek (ma már nem kell, csak az elején kellett), hogy ne stresszeljek az evésen, azóta sokkal könnyebb. Elfogadtam a helyzetet. Más választásom nem is nagyon van. Ma már én is úgy látom, hogy semmit nem rontottam el. De kellett, hogy valaki felnyissa a szememet, hogy figyeljem, hogy Ambrus mit „mond” és semmit ne erőltessek.

Zakariás-Pipis Edit