Napközben egyedül az ikrekkel – túlélési tippek, tapasztalatok
Bevallom eleinte jobban féltem attól, hogy napközben egyedül leszek otthon a gyerekekkel, mint magától a szüléstől. Hiszen akkor egyedül leszek felelős két pici baba minden percéért.
Ráadásul mindenkitől azt hallottam: hogyan fogod bírni egyedül? Ugye lesz segítséged? Aztán végre „előkerült” egy kedves, szintén ikres barátnőm, aki először mondta nekem azt, hogy ő bizony egyedül sokkal jobban érezte magát. Nem kellett alkalmazkodnia senkihez, ha az ikrek aludtak ő is aludt, és azzal sem kellett fárasztania magát, hogy elmagyarázza, mire van szüksége. Ez volt az első olyan vélemény, amely megerősített abban, hogy menni fog ez egyedül is. (Nyilván a körülmények is így alakultak, de most is azt gondolom jobb volt nekem így.) Persze eleinte óriási segítség volt, hogy időnként finom főtt étel érkezett a családtagoktól, ezt azért érdemes megszervezni.
Ami a túlélési tippeket illeti, én ezeket tudom javasolni általában (a gyakorlatiasabb tippeket lásd lejjebb), amik nekem segítettek:
I. Első és legfontosabb: a napirend és a rendszer kialakítása
- A lényeg a következetes sorrend és rendszeresség.
- Már az első otthon töltött napon elkezdtük finoman kialakítani a napirendünket, és nagyjából összeszoktatni az ikreket, hogy együtt aludjanak, együtt egyenek, hogy nekem is legyen pihenési időm.
- Napirendünk alapja az volt, hogy nagyjából minden nap ugyanabban az időben történjenek ugyanazok a dolgok. Így az evés, a játék, az alvás, és persze a fürdetés. Elsőnek a fürdetést sikerült rendszeresen este hatkor megcsinálnunk, aztán lassan, pár hét alatt beállt a többi dolog is.
- Azt vettük észre, hogy amellett, hogy a fiúknak biztonságot ad, nekünk is jó volt tudni, hogy mi után mi következik.
- Így is kellett legalább másfél hónap, mire be tudtunk állni a rendszerességre – ha nem is időre pontosan, de nagyjából azonos időközökre osztva a napot.
II. Az apa aktív bevonása
- Ikreknél elengedhetetlen az apa segítsége. Én nagyon boldogan engedtem Balázst büfiztetni, pelenkázni, fürdetni (ez azóta is az ő privilégiuma, de persze együtt csináljuk), éjszaka helyettem kiugrani az ágyból, ha felsírt valaki, öltöztetni, etetni később, egyszóval mindent csinálni. Nekem kizárólagos teendőnek a szoptatás maradt, de mivel én egyszerre szoptattam, ha otthon volt, ő tette őket az ölembe.
- Nyilván ehhez az apuka megfelelő hozzáállása is szükséges, de annál nagyobb örömet, amit Balázson láttam, ha bármelyik fiú a karjában volt, azelőtt sohasem tapasztaltam nála. Többször is mondta, hogy milyen nagy szerencse, hogy ketten vannak, így sohasem kell azon veszekednünk, hogy ki fogja a babát J.
III. Rugalmasság és annak elfogadása, hogy mindig minden változik!
- Ha nem úgy sikerül valami, ahogy szeretnénk, nehéz rugalmasnak lenni, de van, amikor tudnunk kell sóhajtani és legyinteni egyet, hogy „na nem baj, legalább megpróbáltam!” Hiszen azért is csinálunk terveket, hogy legyen mitől eltérni!
- Ikreknél gyakran történnek másképp a dolgok, de a babák lelkének szeretetben történő fejlődése a lényeg, ami nem szabad kárt szenvedjen a feszített elképzelések miatt. (Pl. 3-4 óránként egyenek és nem hamarabb – de ha éhesek? Nincs azért ez kőbe vésve…)
- Bevallom szeretek előre tervezni, és gyakran éreztem azt, hogy nem vagyok elég rugalmas ahhoz, hogy elengedjem a korábbi elképzeléseket, pedig ez sokszor fontos! Ha végre sikerült, annyira jól éreztem magam utána, és nem nyomasztott a sok frusztráció. (Pl. Nagyon zavart, ha úgy éreztem, nem ettek vagy aludtak annyit a fiúk, amennyit én elképzeltem, hogy kell. Aztán Balázs segítségével megtanultam, hogy ne görcsöljek annyit, tudják ezt ők jobban, mint én, és igaza is lett.)
- Fontos elfogadnunk, hogy babák esetében a folytonos fejlődés következtében mindig minden változik, és ehhez alkalmazkodni kell. Például a fiúknál eleinte nem kellett odafigyelni a sorrendre, hogy kit veszünk ki a kiságyból elsőnek, később ezt egyikőjük nagyon követelte, majd ez is megváltozott. J
IV. Merjünk tanácsot kérni
- Nagyon jó dolog más ikres anyukával beszélni, tapasztalatot cserélni! Nem kell feltétlenül minden úgy csinálni, ahogy ő mondja, de rengeteg segítséget nyújthat. Nekem időnként megnyugvást adott, hogy a másik anyuka is küzdött az ikrekkel, nem csak én, és jól esett összenevetni egy-egy azonos problémán. Javaslat: www.ikresek.hu
Gyakorlatias tanácsok az első néhány hónapra:
- Az ágyon mindig körbe párnázva hagyd a babákat, mert nem tudhatod, mikor indul meg egy hirtelen gurulás, lepottyanás az ágyról.
- Büfiztetés közben a másik baba legyen egészen közel melletted, hogy meg tudd simogatni, ha nyűgösködik.
- Próbáld meg észben tartani, hogy kit vettél először ki a kiságyból alvás után, hogy aztán fel tud cserélni legközelebb. (Ez a babák mentalitásától is függ, az én fiaimnál az egyik fiú nagyon határozottan követelte, hogy vegyem ki, míg a másik türelmesen elnézelődött.)
- A kiságyakat mi egymás mellé tettük és kivettük azt a rácsot, amit ki lehetett, így egy „kis franciaágy” jött létre, amit nagyon szerettek, 8 hónapos korukig így is aludtak.
- Az első három-négy hónapban érdemes időnként felcserélni a babák fekvőhelyét egymás mellett, hogy mindkét oldalra forgassák a fejüket. Utána mi már nem cserélgettük, hogy legyen meg a biztonság érzése (mi sem cserélgetjük az ágyunkat minden este).
- Sírás: előfordulhat, hogy egymást lovalják bele egyre jobban – én ilyenkor külön szedtem őket, külön szobába téve, és rohangáltam köztük, míg végre meg nem nyugodtak. Fontos: bele kell nyugodni, hogy anya csak egy van, így a babák sokkal többet fognak sírni esetenként, mint az egyes babák. (Ez vitathatatlanul a legkeményebb egyedül megoldandó feladat!)
- Használd ki, hogy ketten vannak, nem félnek egyedül a szobában, és a kiságyukban nyugodtan ott lehet őket hagyni. Ez alatt az idő alatt is lehet pihenni kicsit. (Nyilván ez is a temperamentumtól függ, az én fiaim az első perctől kezdve nyugodtan aludtak együtt, nem kellett velük sétálni.)
- Ha véletlenül egyedül kellett fürdetnem, én azt csináltam, hogy bevittem az egyik fiút hordozóban egy kis játékkal a fürdőszobába, majd ezután a másik fiút, akivel kezdtem a fürdetést. Persze előtte már elkészítettem a fürdővizet. A pelenkázóra téve mindkettejüket tudtam megcserélni őket. Így az a baba sem unatkozott és félt egyedül a szobában, akinek éppen várakoznia kellett. Közben folyton énekeltem nekik, hogy ne kezdjenek el sírni (erről is fogok írni majd).
Tanácsok egy éves kor után
- Amikor már tudnak járni nem szabad soha semmi törékeny dolgot (poharat, tányért, stb.) az asztalon hagyni, mert biztos, hogy a terítővel együtt lerántják.
- Bele kell nyugodni, hogy két izgő-mozgó mellett nem lehet takarítani, én a járókába teszem őket addig, amíg porszívózom, vagy felmosok. (Kedvenc játékuk ugyanis, hogy a frissen felmosott konyhába trappolnak, majd térden körbecsúszkálják….)
- Zárak: mi lezártuk az előszobát és a lépcsőt egy-egy saját készítésű fakorláttal, így egy óriási járókája lett a gyerekeknek, ahol a mai napig nyugodtan szaladgálhatnak, de nem tudnak a vécékeféhez, vagy a mosószerekhez, sáros cipőkhöz, stb jutni. És ha ott kell őket egy kis időre hagyni, ami kikerülhetetlen, addig sem történhet remélhetőleg semmi baj.
- Konyhában lezártuk a fiókokat, a törékeny dolgokat, a lábosokat, sőt még a fedőket is, miután az egyik fedő egy centi hosszan felvágta Lóci ujját. Később pedig a sütő gombjait is levettük, mert észrevették, hogy lehet tekergetni. A hűtő ajtaját is lezártuk, miután rájöttek, hogy ki lehet nyitni, és kipakolták az ajtóban lévő lekvárt és tejet a nappaliba, azalatt a fél perc alatt, míg kiszaladtam…
- Játékok: jobb, ha mindenből kettő van, de sajnos a legtöbbször az kell, amit a másik fogott meg, hiába van belőle még egy. Én a rettenetes visítást alig bírom elviselni, ami ilyenkor történik, de jobb hagyni, hogy egymás közt lerendezzék, mint állandóan közbe avatkozni.
- Ketten nagyon erősnek érzik magukat, és erre nagyon hamar rájönnek. Például az asztalnál nagyon jól tudják egymást hergelni, vagy nevetni azon, amit a másik csinál, hiába szólok rájuk, hogy nem szabad. Ez türelempróbáló, de szerencsére azért lehet rájuk hatni, csak nem rögtön.
- Sétára induláskor érdemes mind a két babát nagyjából teljesen felöltöztetni, és úgy kivinni, hogy ne kelljen egyiknek se sokat ülnie egyedül a babakocsiban. Én csak ezek után szoktam felöltözni, amikor már mind a ketten a helyükön ülnek.
- Ha főzés közben a konyhában nyüzsögnek és esetleg kér az egyikőjük a levesbe szánt répából, azonnal kell adni a másik babának is, mert kevesebb mint egy másodperc alatt meglátja és csatakiáltással követeli. Valamint azt is el kell fogadni, hogy onnantól kezdve folyamatosan kunyerálnak, tehát jobb, ha erre felkészülünk a pucolásnál!
Összességében azt kell elfogadni, hogy ha egyedül vagyunk napközben az ikrekkel, sokkal rugalmasabbnak kell lennünk és el kell viselnünk, hogy többet sírnak, ha például hirtelen anya-hiányuk támad, és egymást lökik ki az ölemből. Ha egyszerre sírnak és kérezkednek fel az ölembe mindig leguggolok, így mind a kettőjüket megtudom szeretgetni.
Fontos pozitívum ugyanakkor, hogy nagyon jól elvannak már egészen kicsi koruktól együtt, hiszen mindig van játszópajtásuk, akivel lehet fogócskázni, huncutkodni.
Bánfi-Klekner Bíbor
Első gyerekes anyaként sokszor csak a gyakorlatban jövünk rá, hogy valami miért nem praktikus, vagy találunk ki megoldást saját problémánkra. Összegyűjtöttem azokat a praktikákat, információkat, melyek bárki számára hasznosak lehetnek. Ha neked is vannak jól bevált trükkjeid, praktikáid, kérlek oszd meg velünk. 
