Kirándul a baba

Kirándul a baba - egy hasznos oldal azoknak, akik a baba érkezése után is túrázni szeretnének, és azoknak, akik most kezdenék.

Párommal és a barátainkkal régóta nagy természetjárók vagyunk. Szinte minden hétvégére jutott egy hosszabb túra, ma sem tudom elképzelni az életem otthon ülve. Kicsit féltem, hogy egy gyerek vállalása megszokott életmódom feladására kényszerítene, de több pozitív példát látva rájöttem, hogy ez nem feltétlenül van így. A terhességem alatt is végig jártuk az erdőt, még a 8. hónap végén megmásztam a Kékes tetőt (azért ezt nem ajánlom mindenkinek).

Emma augusztusban született, és 3 hetes korában már magunkkal vittük babakocsiban a Hármashatárhegyre. Ekkor persze szembesültünk azzal, hogy nem mehetünk a megszokott keskeny, meredek, nehéz utakon, hanem babakocsival is járható útvonalakat kell keresnünk. Hamar találtunk is jó párat, ekkor jött az ötlet, hogy esetleg másokkal is megoszthatnánk a tapasztalatainkat, és a túráinkat összegyűjtve közzétehetnénk az interneten. Sőt, ha mások is elküldenék a túraútvonalaikat, az nekünk is segítség lenne. Így született a KIRANDULABABA honlap (www.kirandulababa.turistautak.hu). Hála a hozzám hasonló lelkes kismamáknak-kispapáknak, a túrák száma egyre nő. Mindegyiknél fel van tüntetve a hossz, a nehézség, és hogy járható-e egyszerű babakocsival, vagy csak sportbabakocsival ajánljuk.

Ha túrázni indulunk, az út kiválasztásán túl még több dologra kell figyelnünk.

Nyáron legyen nálunk baba napolaj, napvédő kalap, a babát pedig rétegesen öltöztessük. Érdemes vinni egy pokrócot, hogy lehessen piknikezni. Idén sajnos elég sok a kullancs, a pokróc alá terített nagy nejlonnal védekezhetünk ellenük. Használjunk kullancsriasztó szereket, és a túra után alaposan vizsgáljuk át a babát és magunkat is. A kullancs terjesztette agyhártyagyulladás elleni oltás csak 1 éves kor után adható! Nehezebb útra csak stabil, nagy kerekű kocsival induljunk, vagy valamilyen hordozóval.

És mindez milyen hatással volt a gyerekre?

Emma már az elején is nyugodtabb volt, jobban aludt és evett egy jó kis túra után, a friss levegő pedig mindenképpen jót tesz, főleg egy városi babának. Most, hogy már 9 hónapos, rengeteget szemlélődik, mindent kommentál, egyszóval nagyon élvez minden kirándulást. Legutóbb a Magas Tátrában jártunk vele, ami hatalmas élmény volt Emmának és nekünk is.

Bojti Anna

Nyaralás kisgyerekekkel - hogy ne váljon rémálommá

Kisgyerekkel nyaralni nagy kaland.

Ha szülők közt felmerül a téma, mennek-e nyaralni a kicsikkel, többféle reakció szokott előkerülni: „Jaj, ne is mondd, már előre félek, kikerülünk a megszokottból, sokkal nehezebben bírok velük nyaralás alatt, mint itthon.” „Igen, már nagyon várom, de aggódom is, hova tegyem azt a sok holmit, amit vinni kell, mi van, ha pont az marad otthon, ami a legfontosabb.” „Á, mi nem megyünk, itthon is alig bírok velük.”

Aztán persze vannak a bevállalósabb típusok, akiknek pillájuk se rezzen a nyaralás szó hallatán. Ők vagy nagyon rutinosak már, vagy bébiszitterrel nyaralnak, vagy esetleg el sem viszik a gyerekeket magukkal. Persze ez utóbbi nem tartozik a „nyaralás gyerekkel” témakörbe, de amúgy nem rossz dolog, ez is megérne egy cikket!

Én itt most elsősorban saját tapasztalataimat szeretném leírni, három kisgyerekkel és számos nyaralással / teleléssel a hátam mögött.

Mert igazán a mi első gyerekes nyaralásunk az telelés volt. Legnagyobb lányom, Zsófi még nem volt három hónapos, amikor síelni mentünk vele. Mielőtt bárki a szívéhez kapna, be kell vallanom, hogy mi a legritkábban nyaraltunk, utazunk el eddig úgy a gyerekeinkkel, hogy csak mi hárman, illetve később négyen, majd öten. Az egyik verzió általában az volt, hogy egy pár nagyszülő és egy pár sógornő + testvér is velünk voltak. A másik verzió, hogy egy vagy több hasonló gyerekes házaspárral együtt vágtunk neki az útnak. És szerintem ezen felállások bármelyike nagyban megkönnyíti az utazást.

Első esetben ugyanis egyből ott vannak velünk bónuszban a gyerekmegőrzők, akik mindezt ráadásul örömmel teszik. És bármilyen önzően hangzik is ez, az ember célja a nyaralás során az is lehet, hogy kipihenje magát, kicsit kevesebb dolga legyen, mint a szürke hétköznapokon. Mert megtehetjük azt is, hogy úgy ahogy vagyunk, lemegyünk egy hétre a tanyára, biztos sok élménnyel gazdagodva térünk haza, de kipihentek nem leszünk, sőt. Nem elég, hogy ugyanúgy főzni, mosogatni, stb. kell minden nap, a gyerekek ugyanannyit fognak nyaggatni minket, sőt talán még többet is, mert otthon talán néha a játszótéren a barátaik lekötik őket vagy, mert esetleg nem tudjuk számukra teljesen a megszokott környezetet megteremteni. Például este nem tudjuk annyira elsötétíteni a szobát, mint otthon, mert mondjuk nincs redőny, így máris lehet, hogy nehezebben fog elaludni. Ettől még nagyon jó lehet egy ilyen nyaralás is, csak akkor ne számítsunk arra, hogy kipihenjük magunkat, mert utólag csalódás érhet minket.

Azokon a nyaralásokon, ahol nagyszülők is vannak velünk, nagy könnyebbség, hogy ők többnyire magukra vállalják a főzést és természetesen rengeteget játszanak a gyerekekkel, így nekünk szülőknek van időnk szusszanni, esetleg elmenni kettesben egy sétára, vagy csak feküdni és bámulni a plafont és élvezni, hogy nem nekünk kell pattanni minden egyes „folyik az orrom”, „szomjas vagyok”, „pisilni kell”, „hol a piros autóm?” felkiáltásra. És ez sokat számít.

Amikor pedig kisgyerekes barátokkal nyaralunk, mindig beosztjuk, melyik nap ki főz, a gyerekek meg olyan jól lefoglalják egymást egész nap, hogy csak néha van ránk szükség, ha valami hatalmas vitában igazságot kell tenni.

Én tehát mindenkinek szívből tudom ajánlani a fenti két verzió egyikét, ha igazán szeretnének kikapcsolódni. És persze, ha van rá lehetőségük.

Paszternák Natasa

És TE HOGYAN nyaralsz a gyerekkel?

Kisgyermekkel nyaralsz? - utazási cheklista

Bármilyen útra indulunk is azonban, bármilyen felállásban, a csomagolás gondja mindig a mi nyakunkba szakad, és számomra általában ez az utazás legrémesebb része, úgyis mondhatnám, hogy az egyetlen rémes része. Összeszedni, miket is kell vinni, aztán miket hova tegyünk, hogy a szükséges dolgokat akár útközben is megtaláljuk, de azért mindeközben hátunkon érezni férjünk aggodalmaskodó pillantásait, hogy vajon még hány táskát óhajtunk teletömni. Merészebb férjek ilyenkor képesek még azt is megjegyezni:

„drágám, félreértetted, nem kamionnal megyünk”.

Vegyük most azt az esetet – mert nekem egy kivétellel még csak ilyenben volt részem -, hogy autóval utazunk. Az autó csomagtere ugye behatárolja a vihető holmik mennyiségét, muszáj tehát átgondolnunk, mit vigyünk el, és mi maradhat itthon.

Az én módszerem minden utazás előtt az volt, hogy listát írtam a szükséges dolgokról.

Az adott korcsoporttól függően vannak alapdolgok, amik nélkül nem vágunk neki az útnak.

1. Ide tartozhat a pelenka, popsitörlő, popsikrém, textilpelenka, cumi, cumisüveg, esetleg tápszer, vízforraló, tejpép, hogy az apróbb dolgokkal kezdjük. De általában visszük a babakocsit, háti hordozót vagy kengurut, utazóágyat, kiskádat, bilit, WC-szűkítőt, kismotort is. Ezek közül van, hogy már muszáj szelektálni, hacsak nem pakolunk még a gyerekek ölébe is táskákat. Sajnos nekünk nincs bicikli-csomagtartónk, így sokszor még a kerékpárt is bepasszíroztuk a csomagtartóba, illetve télen a szánkót… Érdekes, de valahogy eddig még mindig el tudtunk vinni magunkkal mindent, amit akartunk, pedig már akkor is tele volt a kocsi, amikor még csak egy gyerekkel utaztunk, és ugyanaz a típusú kocsink van most is, hogy már három gyereket viszünk magunkkal. Lehet, hogy az autó velünk együtt nőtt, ahogy a mesében a gomba?
2. De visszatérve a csomagolásra. A fentieken kívül az alapdolgok közé tartoznak a ruhák és a tisztálkodó szerek. Ezeket én mindig személyre lebontva írtam fel a listámra, hogy külön-külön kinek miből hány darabra lesz szükség. Persze magunkon, felnőtteken spóroltam a helyet, és a gyerekeknél mindig nagyjából kétszer annyi ruhát raktam el, mint amennyire ténylegesen szükség lehetett, hiszen nem tudhatjuk, hányszor áztatják szét, pisilik össze, sározzák be, eszik le. Azért még így is előfordult, hogy a legközelebbi nagyáruházba be kellett ugrani meleg nadrágért valamelyik gyereknek. És igazából itt meg is említenék egy lényeges dolgot: hacsak nem a világ végére utazunk, egy sivatagi túrára, netán az Antarktiszra, akkor szinte képtelenség olyan dolgot otthon hagyni, amit ne szerezhetnénk be egy közeli nagyvárosban, valamelyik nagy áruházlánc egyikében. Talán egyetlen dolog kivétel ez alól, a kedvenc játék vagy alvós. Tehát a csomagolást ezzel érdemes kezdeni, mert ha este derül ki, hogy nincs meg a sárga kacsa / kopott maci / kedvenc rongyi, akkor tényleg világkatasztrófa várható. Még egy nélkülözhetetlen dolog lehet, de ez minket szerencsére nem érintett, ha valami allergia, egyéb miatt, bármiből valami különleges, nehezen beszerezhető dologra van szüksége a gyerekünknek. Ezeket nem érdemes megkockáztatni, hogy kaphatóak-e ott, ahova megyünk. Ilyenek lehetnek különféle gluténmentes, laktózmentes, egyéb dolgok.
3. Harmadik alapkategória, ami nem maradhat ki a csomagoláskor, a gyógyszerkészlet. Ezt érdemes időben átnézni, hogy minden szükségessel fel vagyunk-e szerelve, bár itt is áll a tétel, hogy bizonyára gyógyszertár is van a közelben, de azért nem biztos, hogy annak felkutatásával akarjuk a nyaralásra szánt időnket tölteni. Tehát vigyünk láz- és fájdalomcsillapítót különféle kiszerelésekben korosztálytól függően (kúp, szirup, tabletta), valamit csípésre, égésre, felszíni sérülésre (fertőtlenítő, sebtapasz), hasmenésre, székrekedésre. Nyáron a napkrém is elengedhetetlen.

Tegyük fel, hogy mindent sikerült összepakolnunk, még a kocsiba is befért a sok holmi, jöhet a következő kérdés:

mikor érdemes nekivágni az útnak?

Itt is több tanácsot hallottam már, nyilván mindenkinél más válik be, sőt az is számít, milyen messze megyünk és mekkorák a gyerekek. Azoknál a gyerekeknél, akik tudnak autóban aludni, sokaknál beválik, ha alvásidőben vágnak neki az útnak. Ezzel máris megoldódik másfél-két órányi gond, és az is lehet, hogy az egész út csupán ennyi ideig tart.

Nekünk eddig a leghosszabb autós utunk nagyjából 12 órát tartott, ez alatt többször is aludtak. De azért ezt nem mindenkinek ajánlom jó szívvel, bár tény, hogy a gyerekek szinte jobban bírták, mint én.

Ahhoz, hogy útközben minden zökkenőmentesen alakuljon,

nagyon fontos, hogy csomagolásnál arra is odafigyeljünk, minek kell könnyen elérhető helyen lennie, mi mehet a csomagtartó legaljára. Nagyon kellemetlen tud lenni, ha az autópálya parkolójában az egész csomagtartót át kell túrni egy cumi vagy egy tiszta pelenka után. Ezen kívül kellő mennyiségű ételnek és italnak is kéznél kell lennie. Nem tudom, más gyerekei is olyanok-e, mint a mieink, akik alighogy beülnek a kocsiba, hirtelen azonnal éhesek és szomjasak lesznek. Ez mondjuk meg is látszik az autónk tisztaságán, de nekünk ennyit megért az utazás közbeni nyugalom. Kicsiknél, akik még csak pépeset esznek, hasznos lehet a bébiétel-melegítő, aminek van olyan verziója is, amit a szivargyújtóba lehet csatlakoztatni. De őszintén szólva nekünk ilyen sosem volt, még sem akadt ezzel semmi problémánk. Bármelyik útszéli benzinkútnál, étteremnél szívesen megmelegítették nekünk a mikrójukban.

Egy két szórakoztató dolgot is érdemes elől tartani az út során,

de lehetőleg olyat, ami elég nagy ahhoz, hogy ha leejtik, ne nagyítóval kelljen keresgélni a leállósávban félreállva. Ilyenek lehetnek a könyvek, babák, plüssök, rajzoló táblák. És nálunk az is mindig bevált, ha útközben szólt a zene.

Ha túléltük az utat, jöhet a következő kérdés: hogyan telhet a lehető legkellemesebben az előttünk álló egy-két hét?

Mindenképp érdemes előre tájékozódni,

hogy milyen programlehetőségek vannak a környéken, és fel kell készülni a lehető legrosszabb verzióra is, hogy esetleg végig rossz idő lesz. Tehát pakoljunk könyveket, kifestőket, üres papírokat, ceruzákat, kirakósokat, társasjátékokat is, illetve nagyon hasznos egy cd-lejátszó is sok zenével, netalán egy hordozható dvd-lejátszó néhány mesével, hogy végszükség esetén ezt is bevethessük, mielőtt teljesen megőrülünk a szakadó esőben.

Ha azonban szerencsénk van,

végig szép idő lesz, senki nem fog megbetegedni, mindannyian jól fogjuk érezni magunkat és számos nagyszerű fénykép, felvétel készül gyerekeinkről. Apropó, a fényképezőgépet, kamerát ne hagyjuk otthon, mert azt drága mulatság lenne a nyaralás alatt beszerezni! És természetesen az ezekhez tartozó pótelemeket, töltőket se.

Végezetül én azt javaslom,

merjünk belevágni a kisgyerekes nyaralásba, mert jó kaland és főleg a kicsit nagyobbaknak már maradandó élmény. De nem érdemes a legkülönlegesebb, legegzotikusabb helyekre elutazni velük, mert a látnivalók őket még úgysem kötnék le, miattuk viszont mi sem élvezhetnénk igazán. Egy kisgyerek tökéletesen jól érzi magát egy tanyán is két bocival, vagy egy ütött-kopott üdülőben is, nincs szüksége feltétlenül tengerpartra, hiper-szuper játszóvárakra, ami neki a legnagyobb élmény a nyaralás során, az az, ha érzi, több idő és figyelem jut rá a szülei részéről, mint általában. Erre az egyre érdemes tehát odafigyelni, hogy ez tényleg így legyen!

Paszternák Natasa

És te hogyan csomagolsz, ha nyaralni indultok? Miket visztek magatokkal? Mi az, ami nélkülözhetetlen? Befértek az autóba? Hogyan szoktatok utazni?

Tengerre magyar ?!

Elinduljunk, vagy sem? Bírni fogja a repülőt? És ha nem? Önző dolog elindulni, csak mert mi kicsit kimozdulnánk?

Ezek a kérdések cikáztak a fejemben. Majd arra az elhatározásra jutottunk, hogy miért is ne? A mai eszemmel nem vállalkoznék egy fél éves gyermekkel erre, de ha Neki nem is maradt meg emlékként semmi ebből, Nekünk „felnőtteknek” nagy kaland volt. Alapos előkészületek kellettek, mire minden olyan dolgot elpakoltunk, amire távollétünk alatt szükségünk lehet. Gyógyszerek, lázmérő, naptej, tápszer, sterilizáló…

A kaland már a reptéren elkezdődött, hisz mikor kezd el éhes lenni kicsiny fiam, ha nem ugye ott? Hiába etettem meg elindulás előtt, azért mégis csak más ott enni ahol még sosem. Vízforraltatás a kávézóban, majd lehűteni a lehető leggyorsabban. A jóllakottságtól persze elálmosodik az ember, de mivel nem éppen a halkság jellemző a hangosbemondóra, így csak a nyűgösség maradt meg mindebből. Egy előnye van viszont ha kisgyermekkel megy az ember, a becsekkolásnál előre engednek, nem kell a kígyózó sort végigállni. Felszállásnál magamhoz kellett szíjazni, amit szintén nem jól tűrt, de talán csak az én kisfiam ennyire érzékeny. Vannak csecsemők, akiknek elég csak az anya megnyugtató közelsége és észre sem vesznek semmit az egészből. Hát, mi nem ilyenek vagyunk. Gondoltam talán ez a sok-sok jel arra utal, mégis felelőtlenség volt ennyi mindennek kitenni szegényt? Persze napirendünk ilyenkor még nem volt, az éjszakákat még nem aludta végig.

Igaz, az élet ugyanúgy ment tovább, hisz el kellett látni szülői teendőinket, csak egy más környezetben, távol a monoton mindennapoktól. Akkor nincs gond, sértődöttség, ha előre megbeszéljük apukával, hogy nem csak ránk, anyukákra hárul majd minden „feladat”, hanem ő is kiveszi részét bennük. Én férfiasan bevallom, sokszor nem esett jól, hogy egyedül ment le apuka a partra, de miért is kellett volna a szoknyám mellett ülnie? Talán még tomboló hormonjaim nem álltak vissza megszokott kerékvágásukba, talán én voltam még jóval érzékenyebb, hiszen ahhoz is idő kellett mire hozzászoktam, hogy apa figyelme, szeretete, már kétfelé oszlik.

Azonban mindent összevetve, amikor ottlétünk alatt nap mint nap megláttam Zsombi arcán azt a gyermeki mosolyt, ahogy meglátta a nagy „pancsit”, minden kételyem elillant.

„A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. „ - Márai Sándor

Flórián Tünde