Mi kismamák, anyukák sokat találkozunk a szoptatást „népszerűsítő” fórumokkal, szervezetekkel. Minden bizonnyal igaz is, hogy egy csecsemő legjobb tápláléka az anyatej, és sok szempontból fontos a szoptatás. A természet nem téved, nem véletlenül alkotott meg így minket. Viszont azt kicsit túlzásnak érzem, hogy ennyire a cumi- és cumisüveg ellen vannak.
Hosszú távon biztosan van hatása a szopástechnikára, de nem gondolom, hogy néhány alkalom cumizás, esetleg cumisüvegből evés miatt egy csecsemő máris felhagy a szopizással. Persze sok minden függ a gyerek személyiségétől. Azt azért leszögezem, hogy én sem vagyok cumipárti, főleg esztétikai szempontból. Egyszerűen nem tetszik, ha egy gyerek szájából kilóg a cumi, de ennek ellenére én is kipróbáltam, mikor nem volt alkalmam mellre tenni és máshogy nem tudtam megnyugtatni. Egy-két alkalmat leszámítva nem kellett neki a cumi, sőt, öklendezett tőle, pedig a kórházban majdnem minden alkalommal cumival a szájában találtam.
És miért gondolom, hogy nem kell annyira félnünk a cumitól, és attól, hogy emiatt nem fog szopni gyermekünk? Elmesélem a történetünket: Ambrus alig 2430 g súllyal kiszáradva, császármetszéssel született. Kiszáradása miatt nem helyezték születését követően mellre, szinte azonnal az intenzív osztályra vitték. Épp, hogy csak megnézhettük egymást.
Az intenzíven először szondával, majd cumisüveggel etették. Szopizni csak a 3. napon próbálhattunk, addig ki sem vehettem az inkubátorból. Az elején persze kevés sikerrel, így mindig jött a cumisüveg. Mert itt az a rendszer, hogy ha a gyerek 20 perc alatt nem eszi meg a számára testsúlya alapján előírt mennyiséget ciciből, akkor jön a cumisüveg. Mondanom sem kell milyen cumival. Egy alvó gyereket is meg lehet etetni vele, szívnia sem kell. Azért tudom, mert a saját szememmel láttam. A saját fiamat. Egyik alkalommal nem bírtam felébreszteni, hogy szopizzon, ezért a csecsemős nővér cumisüvegből megetette, miközben aludt. Reflexből nyelte a tápszert.
Egy intenzív osztályon szó sem lehet igény szerinti szoptatásról, szigorúan 3 óránként van szoptatási idő, kivéve persze az éjszakákat, amikor minden gyerek cumisüvegből kap enni, ha éhes ha nem. Az én kisfiamat is egyik reggel felébresztették enni, mikor aludt. Hideg vízzel megmosták a fejét. A cumisüveg és a cumi - amit persze betettek a szájába, ha sírt – ellenére, a 6. napon már minden szoptatáskor megette az előírt adagot, így csak éjjel kapott cumisüveget.
Itthon végre akkor ehetett, amikor akart, én rábíztam, nem ragaszkodtam rendszerhez. Elég volt látnom, hogy milyen, mikor aludna, de enni kell, és szopizna, de nem lehet. Emiatt az igény szerinti szoptatás mellett döntöttem. Volt, hogy 1,5 órán át szopizott, aztán pihent egy órát, majd kezdtük elölről. Ez heteken keresztül ment így egész nap. Sokszor sírva szopizott, akkor azt hittem a hasa fáj, de később kiderült, hogy nem folyt olyan gyorsan a tej, ahogy szerette volna.
Szerencsére kitartó volt, nem adta fel, szívta-szívta. És meglett az eredménye. Magától beállt a 3, majd a 4 óránkénti evésre. Néhány alkalommal, amikor úgy éreztem nem lakott jól, kapott tápszert cumisüvegből, később a lefejt tejet kapta meg szopi előtt. Mindezek mellett a mai napig 4-5-ször szopizik még, pedig már egy éves. Most hagyjuk el a délutáni szopit, majd fokozatosan a többit. Nem akarom elsietni. Szeretem szoptatni. Szívem szerint még nem is választanám el, de valamikor el kell kezdeni.
Saját tapasztalatunkból kiindulva gondolom azt, hogy nem kellene ennyire félnünk és kézzel-lábbal tiltakoznunk, hogy a kórházban tápszert adnak csemeténknek, ne adj’ Isten cukros vizet. Nem hiszem, hogy ezen a bent töltött 3 napon múlna minden. Nyilván van szerepe, de inkább az azt követő napokon-heteken-hónapokon-éveken múlik szinte minden. Mi 6 napot töltöttünk bent a kórházban a fent leírt körülmények között, Ambrus mégis remekül szopizik. Minden babának és családjának azt kívánom, hogy soha nagyobb baj ne érje őket az életben, mint hogy cukros vizet, vagy cumit kap a baba a kórházban.
Zakariás-Pipis Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése