Apa segíts!!!

Mert anya nem bírja egyedül.

Még akkor sem, ha elérhető közelben a két nagymama. Mert hát az anyóst csak nem lehet folyamatosan ugráltatni, anyuka meg elfoglalt. Meg azért az más.

Ilyenkor az emberben ott a megfelelni vágyás. Nehogy azt higgyék, hogy nem boldogulok ezzel a finoman szólva is rendkívül eleven 6 és fél hónapossal. Így marad apa. Apa, aki az utóbbi időben házisárkánynak hív a hátam mögött. Ezenkívül mint kiderült, egy kollégája aki hasonlóan egy kisbaba büszke édesapja, rendkívül hasonlónak ítélte meg a helyzetüket a miénkhez, és szépen megosztották egymással a bánatukat a két sárkánnyal kapcsolatban.

Tulajdonképpen miről is van szó? Arról hogy apa és anya túl fáradt, ahhoz hogy észrevegyék, hogy mire vágyik a másik. Nézzük meg, hogy is néz ki ez az egész, apa szemszögéből.

Ahogyan ezt apa látja:

Apa korán reggel kel, és hangtalanul próbál suhanni a reggeli útvonalon. A parketta persze kicsit nyikorog, a szekrény ajtaja se hangtalanul csukódik be, anya pedig már csukott szemmel rámordul apára „CSÖNDESEBBEN!!!!!!!!!! FELÉBRESZTED!!!!!!!!!!" Mire a kisded felébred, és boldogan nézik egymást apával. Apa odamegy egy puszira a magában fortyogó sárkányhoz és elkullog dolgozni.

Napközben a rendkívül stresszes és felelősségteljes munkáját végezve még arra is jut némi ideje és türelme, hogy anya hívásait (kb. 6-8 db) fogadja, sőt néha az email-ekre is válaszol.

Mire végez a munkájával addigra anya már valószínűleg 3-szor felhívta, hogy mikor indul, amitől ideges lesz és nem tudja befejezni rendesen amit elkezdett.

A legvalószínűtlenebb hívása szeptember elején volt, a „van egy ötletem hova rakjuk a karácsonyfát” kezdetű. De apa nem röhög, nagyon is komolyan veszi az ügyet, és csak nagyon halkan kérdezi meg hogy „nem korai még ezen gondolkodni?”

Munka után, ha nincsen feladat kiadva, (pl. vásárlás) rohan haza a kis családjához. Útközben kiengedi a gőzt a fejéből, hazaérve lerúgja a cipőt, halkan benyit (ha esetleg aludna a kis csöpp). Persze nem alszik, hangosan gagyarászva játszik. Anya a kanapén ül, köszönés helyett valamit morog az orra alatt, majd folytatja a néma duzzogást. Apa ilyenkor megkérdezi hogy milyen volt a nap, mire anya belekezd a panaszáradatba. Apa magában lekapcsolja a hangot és várja, hogy vége legyen a már százszor hallott szemrehányásoknak, hogy a végén elmondhassa „nagyon fogok igyekezni drágám!” Tudja, hogy anya ettől kicsit megnyugszik.

Anya ezek után kiosztja a feladatot az este további részére. Apa sterilizál és etet, közösen fürdetnek. Apa mindezt zokszó nélkül veszi, és hozzálát a megvalósításhoz. Miután a kisded és anya is lefeküdtek már, apa még a konyhában szorgoskodik, és arra gondol, hogy soha nem fog végezni. Hullafáradtan zuhan az ágyba.

Hajnaltájt, anya erősen rázogatni kezdi apát (ő ugyanis az éjszaka felelős) hogy „vajon nem fázik a gyerek?” vagy „nem hallottad hogy nyöszörög?”. De apa annyira fáradt hogy még a gyermek légzésfigyelőjére se riad fel (szerencsére téves), mire anya szépen kirugdalja a jó meleg takaró alól. Ilyenkor magában motyorászik (és később előszeretettel panaszolja anyósának és sógornőjének) hogyha már anya ébren van amúgy is, akkor minek kell őt felébreszteni? A kérdés nem rossz…. De anya már úgy megszokta.

Apa reggel fáradtan kel. A hétvége sem kivétel. Bár szeretne sokáig lustálkodni végre, ezt a tervét meghiúsítja egy visító csöppség, és anya, aki duzzog hogy már megint neki kell kelnie a gyerekhez.

Láblógatás helyett szépen kialkudott feladatsora van, ami alól különböző ötletes megoldásokkal igyekszik kibújni. Előszeretettel alkalmazza a „kocsit kell mosatnom” vagy „el kell vinnem a szelektívbe a szemetet” kezdetű mondatokat. Mire vége a hétvégének, apa fáradtabb, mint volt.

Anya vágyai:

Anya mindig egy olyan férfiról álmodozott aki nem rabszolgának tartja. A házimunkát megosztják, a babával 100%-osan elboldogul egyedül, és mindeközben talpig férfi. Józanul átgondolva apa megfelel minden kritériumnak.

Persze egy egész napos etetés, pelenkázás, szórakoztatás stb. után az ember nem igazán bír reálisan gondolkodni.

De hogy anya hogyan is látja ezt az egészet, azt majd legközelebb.

Szolgáné Rőth Anna