Tejfehérje allergia - diéta a mamának és a babának

Mikor Ambrus 3 hónapos lett, végre elmúlt a hasfájás, egyre kevesebbet sírt napközben a pocakja miatt, inkább csak panaszkodott. Kicsit végre fellélegezhettünk, kicsit könnyebb lett az élet. De nem tartott sokáig. Egyik nap véres volt a széklete. Nagyon megijedtem, azonnal hívtam a védőnőt. Azt mondta nyugodjak meg, valószínűleg berepedt a pici popsija. Még híg székletnél is előfordulhat. Biztatott, hogy mivel Ambrus élénk, vidám, jól fejlődik, nem lázas, szopizik és gyarapszik is rendesen, nincs nagy baj. Hittem neki, de azért féltem is: mi van ha mégis baj van, mert szinte minden széklete véres volt. Pár nap múlva az esedékes tanácsadásra elvittem az egyik pelenkáját, hogy nézze meg a doktornő. Berepedést a popsiján nem látott, ezért beutalt a sebészetre. Még aznap elmentünk, szerencsére apa el tudott jönni a munkahelyéről. Ott töltöttük az egész délutánt. A sebész nem talált semmit, ezért csináltatott egy hasi ultrahangot, ami negatív lett. Kicsit megnyugodhattunk, a legsúlyosabb probléma kizárva, tehát nagy baj nincs. De akkor mégis mi a baj? Mert semmiképpen sem normális, ha egy 3 hónapos szopó baba véreset kakil. Az ultrahangos tovább utalt a csecsemőosztályra. Ott sem találtak semmit. Bent akartak tartani minket éjszakára, de mivel nem tudták fertőző betegsége van-e Ambrusnak, továbbutaltak a Szent László kórházba. A férjemmel mindketten azon az állásponton voltunk, hogy nagy baj nem lehet, ha nagyon beteg lenne, akkor nem lenne mosolygós jó kedvű egész nap, ezért úgy döntöttünk, jobb lesz nekünk otthon tölteni az éjszakát és másnap megyünk a Szent László kórházba. Így is tettünk.

Másnap reggel ahogy elkészültünk, mentünk is. A gyerekorvos rögtön megnyugtatott, jól tettük, hogy otthon töltöttük az éjszakát, a legjobb helyen volt Ambrus, és látszik rajta, hogy nincs nagy baj. Rögtön kérdezte, hogy készítettem-e a napokban baromfihúsból ételt, mert a baromfin van olyan baktérium, ami okozhat ilyet. Elég, ha nem elég alaposan mostam kezet utána, Ambrus hozzáérhetett a ruhájához ahol megfogtam, aztán szájába vette a kezét. Azért mindenesetre székletmintát küldött a laborba, és hazaengedett azzal, hogy várjunk, el fog múlni. Telefonon megérdeklődtem a székletminta eredményét, negatív lett. A véres széklet pedig továbbra sem múlt el, már lassan 1,5 hete tartott. Többször beszéltem az orvossal telefonon, mindig nyugtatott, hogy adjak még időt, el fog múlni. De 3 hét után sem múlt el, ezért az orvos azt tanácsolta menjünk gasztroenterológiára. A gyerekorvosunk meg is írta a beutalót, és fel is hívta a kórházat, hogy időpontot kérjen. 2 hónap múlva tudnak fogadni. A doktornő nem hagyta annyiban, próbálkozott korábbi időpontot szerezni, mondván, hogy egy 4 hónapos szopó csecsemőről van szó, de a telefon másik oldalán lévő hölgy azt mondta nem tehet semmit. A doktornő ezért felhívta személyesen a gasztroenterológust, aki azt a választ adta, hogy be sem kell menjünk, nem fognak tudni mit csinálni Ambrussal, 99,9%, hogy tejfehérje allergiája van, diétázzak. Azt már 6 hetesen megállapította az orvos, hogy allergiára hajlamos (nekem por- , apukájának tejfehérje allergiája van), mert ahogy megfogta a kis testét, az ujja nyomán még sokáig piros maradt a bőre.

A védőnő azt mondta elég ha nem eszek tejterméket, tejet pedig végképp ne igyak. De nem volt elég. Csak azután múlt el a tünet, miután mindent kizártam az étrendemből, amiben tej, tejpor, tejsavópor és bármilyen tejszármazék van. Nem is gondoltam, hogy ezentúl nemhogy túró rudit és joghurtot, de még müzliszeletet, müzlit, néhány májkrémet, felvágottat, kekszet sem ehetek. Hihetetlen, hogy mennyi mindenhez használnak tejet. Minden vásárláskor meg kell néznünk, mi van abban, amit veszünk. Nem mindegy hol és milyen kenyeret vásárolunk. Elég nehéz így főzni. Mert nem ehetek tejföllel vagy tejszínnel behabart gyümölcslevest, krémleveseket, főzelékeket, nem ehetek túrós tésztát, túrógombócot, palacsintát, és még a kávémba se tehetek tejet. Még a bébiételeket is meg kell nézzem, mert például a babakekszes gyümölcsben is van tejpor.

Ambrus 10 hónapos korában kértem a gyerekorvostól beutalót a gasztroenterológiára, mert mégis jó lenne, ha egy szakember elmondaná, hogy hogyan is működik ez a dolog. Mit kell tennünk, milyen étrendet állítsak neki össze stb. 4 hónapot kellett várnunk, mire sorra kerültünk. A gasztroenterológus javaslatára megpróbáljuk bevezetni a tejtermékeket szép lassan fokozatosan. Először egy kiskanál reszelt sajtot, majd pár nap múlva ha nincs allergiás reakció akkor egyre többet, majd a joghurtot, túrót, tejfölt stb. Valamint én is visszatérhetek fokozatosan a tejfogyasztáshoz. Most itt tartunk. Tegnap kapott először egy kiskanál sajtot. Nagyon reménykedünk abban, hogy nem vált ki allergiás reakciót. Ha igen, akkor mennünk kell újra megbeszélni a további teendőket, vizsgálatokat.

Az tartotta (és tartja még most is) bennem a lelket, hogy ez számomra időleges, csak addig tart, amíg szoptatok, de mi van, ha Ambrus nem „növi ki”. Mi lesz ha nem ehet joghurtot, sajtot, túrórudit. Bele se merek gondolni. Van egy ismerősöm, aki se tejet se tojást nem ehet, mert mindkettőre allergiás a kisfia. Szóval mi még szerencséseknek is mondhatjuk magunkat, mert tojást ehetünk. És ami ennél is fontosabb: „csak ennyi” a bajunk. Nem kell az életéért aggódnunk, nem sérült stb. Minden nézőpont kérdése ugyebár.

Mint mindent, idővel azért ezt is meg lehet szokni, főleg hogy létezik szójatej és szójajoghurt (amit ugyan Ambrus nem ehet és ihat, de én igen), zab- és rizstej, de ez utóbbi kettőnek szerintem borzalmas íze van. Kitapasztaltam, hogy a natúr szójajoghurttal helyettesíthető a krémleveseknél és főzelékeknél a tejföl. Szerencsére észre se venni a különbséget. A gyümölcsös szójajoghurtoknak is egészen jó ízük van.

Süteményekhez pedig kaptam más anyukáktól is recepteket, és én is kikísérleteztem néhányat, amiket szeretnék megosztani veletek. Ezek mind olyan receptek, melyeket már többször kipróbáltunk, de az interneten is találhattok még rengeteget. Én sok sütit kikísérleteztem. Pl. a muffin, a krumplis pogácsa és a meggyes pudingos pite is eredetileg tejföllel készül. Úgy tapasztaltam, hogy 2 dl tejföl +1 tojással, vagy +5-10 dkg Liga margarinnal helyettesíthető. Mindig úgy csináltam, hogy inkább kevesebb legyen a folyékony alapanyag, mint több, mert így ugyan sűrűbb lesz a tészta, de biztosan át tud sülni. A fánkba pedig egyszerűen tej helyett vizet teszek, mint a palacsintánál.

Tej- (és többségében tojás) mentes receptek

PALACSINTA

Receptje a szokásos, de tej helyett vízzel készül. Én 1 helyett 2 tojást teszek bele. Ha csak a tojás sárgáját tesszük bele, máris eheti az is, aki a tojásfehérjére allergiás. Kipróbáltam már szójatejjel is, de vízzel szerintem finomabb. A kevésbé gyakorlott anyukák kedvéért íme a vizes palacsinta teljes receptje kb. 15 db palacsintához:

10 púpozott evőkanál liszt, 2 tojás (tejfehérje allergiásoknak 3 tojás sárgája), 0,5 dl olaj, fél kávéskanál só, 2 teáskanál cukor, annyi víz, hogy a tészta megfelelő sűrűségű legyen (ez kb. 4-5 dl, ki milyen sűrű tésztával szereti a palacsintát) Sütése semmiben nem különbözik a hagyományos palacsintáétól.

LINZER

Szerencsére létezik olyan margarin, ami abszolút tejmentes, ez a LIGA margarin. A linzer alaptésztából készíthetünk linzer karikát, (tejmentes) tortabevonóval leöntve islert.

alaprecept: 40 dkg Liga margarin, 60 dkg liszt, 20 dkg cukor, 1 ek fahéj, kis kávéskanál sütőpor

KELT TÉSZTA

A kelt tésztából készülhet lekváros kifli, de bármilyen más sütemény is.

alaprecept: 50 dkg liszt, 1 zacskó élesztő (vagy 25g hagyományos élesztő), 2 ek cukor, 10 dkg Liga margarin, 2 dl langyos víz (az élesztő felfuttatásához), csipetnyi só

A tészta hozzávalóit laza tésztává összedolgozzuk, majd legalább fél órát langyos helyen kelesztjük.

MUFFIN

Én minden muffinhoz egyféle alapreceptet használok, amit aztán bárhogyan variálhatok. Szoktam beletenni meggyet, vagy reszelt almát, darált, vagy durvára tört diót (2 évnél fiatalabb gyerek nem eheti, ezért mióta Ambrus is eszik belőle, ezt egyelőre kihagyom), csokidarabokat (tejmentes étcsokoládét), kakaót, mazsolát, de lehet bele tenni bármit: narancsot, banánt, lekvárt, aszalt gyümölcsöt stb.

Az alaprecept: 20 dkg cukor, 1 cs vaníliás cukor, 1 teáskanál sütőpor, csipet só, 25 dkg liszt (ha diót is teszünk bele, akkor annyival kevesebb, amennyi a dió), 3 tojás (tojásfehérje allergiásoknak 4 tojás sárgája), 10 dkg Liga margarin

GESZTENYÉS MUFFIN

Ehhez fel kell verni a tojás habját, így tojásfehérje allergiások nem ehetik, de érdemes kipróbálni, hogy milyen csak a tojás sárgájával (3 tojás helyett 4-5 sárgája), mert szerintem úgy sem rossz, csak sűrűbb lesz a tészta állaga, de mivel a tészta nagy része gesztenyemassza, ezért nem lehet rosszabb.

10 dkg tejmentes étcsokoládé, 25 dkg gesztenyemassza, 10 dkg Liga margarin, 2 evőkanál rum (vagy kevés rum aroma), 2 evőkanál barack lekvár, 5 dkg cukor, 3 tojás (külön felverve a fehérje habnak), 5 dkg liszt, csipet só, 1 teáskanál sütőpor

Az étcsokoládét gőz fölött (vagy mikrohullámú sütőben olvasztó programon) felolvasztjuk és a többi hozzávalóval (tojásfehérje nélkül) összekeverjük, majd hozzáadjuk a felvert habot is.

PITE

60 dkg liszt, 30 dkg Liga margarin, 20 dkg cukor, kevés só, 1,5 dl víz

A töltelék lehet bármilyen gyümölcs: meggy, szilva, alma, de akár sütőtök is (lereszelve, kevés cukorral, néhány csepp citromlével összekeverve)

MEGGYES PITE PUDINGOS TÖLTELÉKKEL

Hozzávalók:

A tésztához: 45 dkg liszt, fél csomag sütőpor, fél mokkáskanál só, 12 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 25 dkg Liga margarin, 3 tojás (tojásfehérje allergiásoknak 4 tojás sárgája)

A töltelékhez: 8 dl meggylé, 5 evőkanál cukor, 2 csomag vaníliás pudingpor (tejmentes, főzős), fahéj, 1 l magozott, lecsepegtetett meggy

A tetejére: 1 tojás (tojásfehérje allergiásoknak csak a sárgája)

A töltelékkel kezdjük, hogy legyen ideje langyosra hűlni. A meggyléből (lehet a befőtt leve, lehet dobozos gyümölcslé is vagy vegyesen) a cukorral és a pudingporral krémet főzünk, teszünk bele fahéjat ízlés szerint, majd belekeverjük a meggyet. Félretesszük hűlni.

A lisztet a sütőporral, a sóval, a cukorral és a vaníliás cukorral elkeverjük, elmorzsoljuk benne a margarint, hozzáadjuk a tojásokat (akkor jó, ha nem ragad a kezünkre, szépen összeáll a tészta). Jól összedolgozzuk, két részre osztjuk, és lisztezett deszkán kinyújtjuk az egyiket. A kikent tepsibe belefektetjük úgy, hogy a szélei magasan felérjenek, így a töltelék nem fog kifolyni. Rákenjük a meggyes masszát, majd kinyújtjuk a tészta másik felét, és ráterítjük. Megszurkáljuk a tetejét, megkenjük felvert tojással, majd előmelegített sütőben 175-180 fokon kb. 60 percig sütjük. Csak akkor szeljük fel, ha kihűlt, mert addigra szépen összeáll a pudingtól a krém a belsejében, nem fog kifolyni.

KUGLÓF

Sokáig normál tepsiben sütöttem, mert nem volt kuglóf formám. Hamarabb meg is sül, mert a tészta szétterül, nem olyan vastag, mint a kuglóf. Én ezt is, a muffinhoz hasonlóan csinálom. Néha rakok bele diót, meggyet, bármilyen aszalt vagy friss gyümölcsöt, csokidarabokat. Ha szép cirmosat szeretnénk, akkor a tészta 2/3-át öntsük az olajjal kikent tepsibe, a maradékba tegyünk egy evőkanál kakaót, majd öntsük ezt is a tepsibe és villával, laza mozdulatokkal keverjük el a tésztát. Nem teljesen kell összekeverni, inkább csak bele-belemártani a villát, és kicsit átforgatni.

Tej- és tojásmentes:

10 dkg Liga margarin, 3 tojás (tejfehérje allergiásoknak 5 tojás sárgája), 12 dkg cukor, 30 dkg liszt, 2 dl szója, rizs vagy zabtej (bár nem próbáltam, de ez szerintem pótolható kb. 1,5 dl vízzel), 1 cs sütőpor, fél cs vaníliás cukor

„Csak” tejmentes:

22 dkg cukor, 1 cs vaníliás cukor, 20 dkg liszt, 4 tojás (külön a fehérje habbá verve), 1 dl víz, 1 dl olaj, fél cs sütőpor

ALMÁS SÜTI

Férjem kedvenc süteménye volt gyermekkorában. A nagyinál egyszer Ambrus is evett, és látszólag nagyon ízlett neki. Allergiája miatt nem volt kérdés, hogy én sütöm az első tortáját. Ez volt az. Sokat evett belőle, így jó választás volt. És legalább nem kente össze magát vele. (sokakkal ellentétben szerintem a szülinapi torta nem arról szól, hogy jól szétkenje magán, hanem inkább, hogy egyen is belőle)

50 dkg reszelt alma, 30 dkg cukor, 1 tojás (tejfehérje allergiásoknak csak a sárgája), 1 kávéskanál fahéj, 30 dkg liszt, 1 cs sütőpor, 30 dkg magozott megy, 10 dkg tejmentes étcsokoládé (darabokra törve) De ebbe is tehetünk ízlés szerint meggy helyett más gyümölcsöt, vagy aszalt gyümölcsöket, diódarabokat (két éves kor alatti gyermek nem eheti) stb.

A hozzávalókat összekeverjük, kizsírozott, lisztezett tepsibe (formába) öntjük, alufóliával befedve 40 percig sütjük, majd fólia nélkül kis lángon (alacsony fokozaton) készre sütjük.

GYÜMÖLCSTORTA

Sajnos ehhez is szükséges a tojás fehérje. Viszont tejfehérje allergiásoknak elkészíthető a meggyes pudingos pitéhez hasonlóan, úgy hogy a pudingot gyümölcslében főzzük. Így ez is lehet születésnapi torta is akár.

10 dkg liszt, 12 dkg kristálycukor, 3 tojás (külön a fehérje habbá verve), 7 dkg Liga margarin, kevés sütőpor, a krémhez tejmentes pudingpor, gyümölcslé, gyümölcs, a tetejére pedig tortazselé (elkészítése a csomagolás alapján)

FÁNK

2,5 dl langyos víz, 1 tojás (tojásfehérje allergiásoknak csak 2 tojás sárgája), egy zacskó élesztő (25 g normál élesztő), 1,5 evőkanál cukor, 1 teáskanál só, tojásnyi zsír (vagy 1 dl olaj), annyi liszt, hogy laza tészta legyen.

Az élesztőt kevés vízben felfuttatjuk, majd a maradék vízzel a többi hozzávalóval összegyúrjuk, egy órán át kelesztjük, majd a kinyújtott tésztából kiszaggatott fánkok közepét kicsit elvékonyítjuk (ujjunkkal középről kicsit széthúzzuk) és forró olajban fedő alatt mindkét oldalát aranybarnára sütjük.

MEGGYES LEPÉNY

20 dkg liszt, 20 dkg Liga margarin, 4 tojás (külön a fehérje habbá verve), 15 dkg cukor,

tetejére: 80 dkg magozott meggy +10 dkg cukor

A hozzávalókat összekeverjük, kikent tepsibe öntjük, majd a +10 dkg cukorral elkevert meggyet a tetejére szórjuk. Szép pirosra sütjük.

Sajnos itt is szükséges a tojások fehérje habbá verve, így ezt sem ehetik tojásfehérje allergiások. Bár én nem próbáltam, de itt is megér egy próbát, ha a tojáshabot margarinnal vagy tojássárgával pótoljuk.

KRUMPLIS POGÁCSA

Ez az egyetlen süti, amit ugyan én nem készítettem még soha, de a férjem édesanyja gyakran süti, főleg, mert nagyon szeretem JJ

1 kg burgonya, 1 merőkanálnyi zsír (vagy olaj), egy tojás (tojásfehérje allergiásoknak 2 tojás sárgája), 5 dkg élesztő, 1 dl langyos víz, 1 kávéskanál cukor, 1 evőkanál só, annyi liszt, amennyit felvesz.

A burgonyát héjában megfőzzük, majd lehámozva összetörjük. Hozzáadjuk a cukros vízben elkevert élesztőt (nem kell felfuttatni, csak jól elkeverni), a sót, zsírt és tojást, és annyi lisztet, amennyitől jól gyúrható tésztát kapunk. Kelesztés nélkül kinyújtjuk, a tetejét bekockázzuk, megkenjük egy tojás sárgájával, meghintjük sóval (esetleg borssal vagy őrölt szerecsendióval), majd pogácsákat szaggatunk belőle. Az első tepsit hideg sütőben kezdjük sütni, mert mire felmelegszik a sütő, a tészta is megkel, és amíg sül az első tepsi, addig a többi tészta is.

Zakariás-Pipis Edit

Megfelelni akarás

Mindig is maximalista voltam, de úgy érzem két gyermek édesanyjaként és feleségként ezt a negatív vagy pozitív tulajdonságomat nagyon nehezen tudom kezelni. És hogy ez egyáltalán a gyermeknevelésben ez jó vagy sem, még a mai napig magam sem tudom.

Nem is olyan régen, Fanni kislányomat altattam, aki most 8 hónapos. (Gondolom, most sokan hátrahőkölnek, hogy egy ekkora „nagylányt” miért kell még mindig altatni? Főleg második gyermeket! A védőnő szerint is egy kicsit hagyni kell sírni, ami az én elveimnek igen csak ellent mond… De hogy ezzel, kivel szúrok ki? A kislányommal hogy nem tanítom meg egyedül elaludni, vagy esetleg magammal? Ez még a jövő zenéje)

Persze Zsombi nagyfiam, aki most 2 éves múlt is éppen akkor szeretett volna velem játszani. És ekkor kezdődött a kálvária…

Fanni altatás közben, Zsombi üvölt és mikor már ötödszörre is próbálom elmagyarázni, hogy pár perc és az övé vagyok, ekkor a fejedhez vágja sírva, hogy az Apát akarom. Hát igen az Apa az, aki minden nyekkre ugrik (hiszen Ő is a legjobbat akarja a gyermekének). Ez hogyne esne rosszul egy anyának? De mi ilyenkor a teendő? Kétfelé nem igazán lehet szakadni. És akkor ezek még „csak” a gyerekek. Mikor jön képbe a szerető férj? Hiszen néha beszélgetni sincs idő. Persze az ő szemszögüket is figyelembe kell venni. Mit lát belőlünk a férj? Lestrapált anyuka (tisztelet a kivételnek) mos, főz, takarít, vasal, gyerekeket terelget, szoptat, néha dolgozik… Bezzeg a szerelem hajnalán! De Apának is elég lelki kihívás, hiszen ő a családfenntartó, már a kicsi feleség nem csak az ő kívánságait lesi, nincsenek kettesben tett séták, mozik… a többiről nem is beszélve.

De hol vagyunk mi anyukák? Talán legelőször magunknak kellene megfelelni? Ez viszont igazán önzőnek hangzik. Néha úgy érzem, a nőiesség, az önbizalom teljesen kihaltak belőlem. Az önbizalom, mert a gyermeknevelés néha nem úgy megy, ahogy eltervezzük. Ritkán vannak sikerélmények. Persze, egy gyermeki kacaj minden szakmai sikernél többet ér.

A nőiesség, mert úgy érzem, olykor olyan vagyok, mint egy zombi. Itthon, pörköltszaftos ruhában, kezemben az épp aktuális teregetni való, miközben fél kézzel keverem az ebédet és fél szemmel figyelem a nagyobb gyermeket, hogy éppen miben sántikál. Valljuk be, nem lehetek egy üdítő látvány…

Nem is olyan régen kérdezték Tőlem, hogy ha egy kívánságom lenne, mi lenne az? Habozás nélkül rávágtam, csak 5 perc csendet szeretnék. Se többet, se kevesebbet.

Flórián Tünde

Amikor az anyja sem érti a szavát

A fiam most volt 4 éves. Korához képest magas, vékony, mozgékony kisfiú. Nagyon sok minden érdekli, és sok dologgal le tudja magát kötni. Imád mesét hallgatni. Hosszú ideig képes legózni, már másfél éves kora óta, és egyre gyakrabban talál ki fantázia és szerepjátékokat is. Ha valaki azonban beszélgetni kezd vele, nem biztos, hogy válaszol a kérdésére, az meg szinte biztos, hogy ha válaszol, a választ nem fogja a kérdező érteni. Sokszor, még az anyja sem érti a szavát. Bizony, én sem. És - Te jó ég - hol vagyunk már az 1 évvel ezelőtti állapothoz képest.

Benedek 1 éves múlt nem sokkal, amikor elkezdett beszélni a legnagyobb örömömre. Állandóan kommunikáló anyukaként a legnagyobb vágyam az volt, hogy a gyermekemmel is majd beszélgethessek. Elunásig válaszolgathassak a Mi ez? és Miért? kérdéseire, később az oviból hazafele hosszasan hallgathassam, hogy aznap milyen élmények érték. Így aztán nagyon boldog voltam az első szavaitól: kérem, tessék, autó, apa, mama, anya stb.

Teltek a hónapok, de a szavak nem szaporodtak, sőt, tél végén feljegyeztem azt is, hogy a korábban használt szavai közül sem használ már mindent. Eközben azonban elkezdett ügyesen legózni, és én naívan azt hittem, most abban ügyesedik, nem ér rá beszélni. A tél egy egybefüggő náthával telt el, láz, és egyéb tünetek nélkül. Mivel azonban kis koromban nekem is problémám volt az orrmandulámmal, ezt jeleztem is a gyerekorvosnak, aki a 4 hónapos nátha utáni aggodalmamra csak annyit mondott: "Ha nincs más tünet, nem kell vele foglalkozni!" Tudtommal nem volt más tünet, nem foglalkoztam vele.

Benedek nem volt egy ügyes mászókázó, de lelkesen ment azért csúszdázni, és olyan nagyon ügyetlennek sem láttam. Motorozott, futott, mint a többi kisfiú. 2 éves kora körül már nagyon aggódtam, hogy miért nem beszél, ugyan voltak új szavai, és mondatkezdeményei, de azokat csak én értettem, gyakorlatilag megtanulva az ő szóhasználatát (pl. tuta volt a teherautó), és ha valamit akart tőlünk a fiúnk, odarángatott minket, és ööööö-zött inkább. Megértettük. Sokan mondták, hogy miért hagyom, hogy így kommunikáljon, ha nem érteném meg, elkezdene beszélni. De nekem nem volt szívem nem megérteni. Örültem, hogy legalább valahogyan kifejezi magát. Mert közben tudtam, hogy ő "beszél". Egészen hosszú mondatokat mondott, illetve halandzsázott, és azt akár 5x is elismételte nekünk. 2,5 évesen már olyan professzionális szintre fejlesztettük a kommunikációnkat, hogy igyekezett egy általunk felismerhető kulcsszót a mondata végére tenni, hogy így legalább a témát be tudjuk lőni. 3 évesen így, 1-1 szót elcsípve beszélgettünk, és így került óvodába is.

Aggódtam, de minden szakember nyugalomra intett. Kérdeztem a védőnőt, ismerős logopédust, gyerekorvost. Mindenki azt mondta, van ilyen. Majd elkezd beszélni. Aztán az ovi kezdete előtt pár héttel egy közös nyaralás alkalmával egy óvodai fejlesztőpedagógus ismerősünk óvatosan felhívta a figyelmünket Benedekkel kapcsolatban, hogy meg kéne őt nézetni. Valami nem stimmel. Mintha nem egy 3 éves szintjén viselkedne, nem jó a mozgáskoordinációja, és a beszédjének sem így kéne már állnia. Hidegzuhanyként értek a mondatai. Pedig ő is alig merte nekünk ezt elmondani. 1 hetem a tagadás jegyében telt. Kerestem, és bizonygattam, milyen ügyes Bene ebben meg abban, kitaláltam, hogy a mozgása "kamaszos", mert hosszúak a végtagjai, semmi gond a koordinációval. Na persze, mert én aztán tudom!

Persze azonnal kerestünk szakembert. Augusztusban ez nem olyan egyszerű. A közelünkben lévő Gekko játszóházban találtunk egy tündéri fejlesztőpedagógus-konduktort, aki felmérte Benét, igazolta az ismerősünk véleményét, és ajánlott is fejlesztést. És, csak hogy a további problémákat kizárjuk, ajánlotta, hogy menjünk el hallásvizsgálatra, mert logopédiai problémáknál a logopédusok is oda küldik először az embert. Nevettem. Az én fiam a csukott ablakon keresztül is meghallja az "aja" (vonat) füttyét. Azért elmentünk, és legnagyobb döbbenetemre kiderült, hogy a fiam tényleg nem hall jól. Savós középfülgyulladása van mindkét fülén. Nem most kezdődött. A fül-orr-gégész doktornővel felgöngyölítettük a szálakat, és kiderült, akkor, azon az ominózus "4 hónapig taknyos télen", másfél éves korában, kezdődhettek a panaszok. De egy másfél éves gyerek sem azt nem tudja mondani, hogy bedugult a füle, sem azt, hogy azóta rosszabbul hall. Pedig rosszabbul hallot 30-50 decibellel. Mintha folyamatosan füldugóval élne.

Nem azért nem válaszolt, csak az én kérdéseimre, mert nem akart, hanem mert leginkább az én hangsúlyomból, hanghordozásomból és az én számról tudta összerakni, hogy miről van szó. Nem azért nem beszélt tisztán (gyakorlatilag csak a magánhangzókat és a t, d, j mássalhangzókat használta), mert nem tudta képezni a hangokat, hanem mert nem is hallotta a hangok közötti különbségeket. Hosszas orvosi terápia következett, mivel nem reagált a gyógyszerekre, orrmandula műtétre került sor, egy speciális eljárással egybekötve: mindkét dobhártyájára Benének 1-1 tubust ültettek be, mely hónapokig a fülében maradva segítette a régi gyulladás letisztulását.

Az óvoda remekül állt hozzá a problémánkhoz. Benedek éppenhogy szobatiszta lett (vagy inkább nem) az ovi kezdetére, de az óvónők pártfogásukba vették, és támogattak, hogy vigyem Benét az oviba, mert előnyére fog válni, hogy másokkal kell megértetnie magát, és nem velem. Az óvodai logopédus minden szakvélemény nélkül, és fiatal kora ellenére foglalkozni kezdett Benedekkel. A szerető, elfogadó légkörnek köszönhetően Benedek gördülékenyen beilleszkedett az óvodába, és ezzel nagy kő esett le az én szívemről is.

Azt gondolnánk, és mi is azt reméltük, hiszen ezzel bíztattak is, hogy majd a műtét után egy csapásra megváltozik minden. Benedek értelme, beszéde és mozgása szárnyalva fejlődik majd. Nem, ez nem olyan egyszerű dolog. Most, 4 évesen jártunk az Országos Beszédviszgálóban, ahol megállapították, hogy Benedek sajátos nevelési igényű gyermek, úgynevezett beszédfogyatékos, továbbra is logopédiai foglalkozásokra és mozgásterápiára van szüksége. Ez a gyulladás a fülében ugyanis nem engedte, hogy a belső fülben lévő egyensúly központja megfelelően működjön. Márpedig ennek kellene ingerületet küldenie az agynak, amely aztán ezt viszi tovább a finom mozgások felé, mint a beszéd, rajzolás.

Mindig is tudtam, hogy a gyereknek fontos a hintázás, a lengés, az ugrálás. Minden, amivel "mozog a fejük", ami mozgatja az egyensúly központjukat. Benedek ezeket a mozgásokat szerette is, és gyakorolta is. Nem hiányzott a mozgásfejlődéséből a mászás sem, tudtam, hogy ez is fontos állomás, amely elengedhetetlen a beszéd fejlődéséhez. Ezek megvoltak. Mégis, a fül gyulladása nem engedte, hogy megfelelő mennyiségű ingerület jusson Bene agyába. Most ezt kell intenzíven pótolni. Nem tudjuk, meddig, és hogyan fog ez zajlani. Nagy reményeink vannak, kisebb szemrehányásaink, és óriási szeretet Benedek felé, hogy ő úgy jó, ahogyan van. Mi látjuk az ő erősségeit, és nem érdekelnek a gyengeségei, csak annyira, amennyire foglalkozni kell velük terápiás szinten.

Apropó, terápia. Próbáltam utánaolvasni, milyen terápiákat ajánlanak. Van bőven. HRG, TSMT, Ayres-terápia, alapozó terápia, mind máshogyan próbálja ugyanazt elérni. Van, amelyiket nap mint nap egy szigorú menetrendet követve kell gyakorolni, van, amelyik heti 1 alkalommal stimulálja a gyermek agyának bizonyos részeit, majd időt hagy arra, hogy ezek az ingerek beépüljenek. Van, amelyik szigorú tornagyakorlatokra épül, van amelyik játékos foglalkozás. És persze nem mindegyik elérhető mindenki számára. A hazai ellátó rendszer ugyanis szűkös. Néhány integrált nevelésű óvoda, mint amilyen a miénk is tud helyben nyújtani logopédiai és mozgás-foglalkozásokat is, mégha nincsenek is meg a legmondernebb eszközeik. A helyi nevelési tanácsadóknak is van némi kapacitása erre, de a terápiák nagy része csak alapítványokon keresztül elérhető. És ezek már időt, pénzt és fáradtságot igényelnek az egész családtól. Abban bízunk, hogy a munkának lesz gyümölcse is, és bár van olyan mozgásterápia, mely számomra leginkább szimpatikus, a lehetőségek és a szakemberek fogják megszabni, hogy Benedek számára melyik lesz a leginkább megfelelő.

Pappné Mike Tünde

Milyen a jó anya?

Milyen a jó anya?

Ismerős a kérdés: Vajon jó anya vagyok?

Ha már legalább egyszer feltettük magunknak a kérdést, akkor a válasz: IGEN

Mert a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk a legjobbat, legtöbbet adni gyermekünknek. Mert nem tudjuk mi a legjobb, és keressük a megfelelő megoldást. Ezért vagyunk jó anyák, mert törődünk, és ez a legfontosabb. A gondoskodás, a törődés. Lehet később rájövünk, hogy a másik utat kellett volna választani, de a döntés pillanatában mindig az a legjobb döntés, amit meghozunk. És ha később másképp is döntenénk, attól még ugyanolyan jó anyukák vagyunk.

Persze én sem voltam mindig ilyen optimista. Hiába mondták tapasztaltabb anyukák nekem is a fent leírtakat, akkor még nem hittem.

Mert nem voltam felhőtlenül boldog az első hónapokban. Az első fél évben szinte egyáltalán. Fáradt voltam, semmire nem volt időm, délután jutott eszembe, hogy még pizsamában vagyok és meg se fésülködtem. Teljes káosz volt minden. Bűntudatom volt, hogy miért nem vagyok boldog? Miért ilyen nehéz nekem? Mások hogy csinálják? Én nem vagyok jó anya? Nem nekem való az anyaság? Mások sosem panaszkodnak. Csak én élem meg ilyen nehezen? Mit rontok el?

Nem tudtam Ambrus miért nem alszik napközben. Mit csinálok rosszul? Miért ébred fel fél óra alvás után, mikor más gyereke órákat alszik két evés között. Ma már tudom, hogy ő ilyen, keveset alszik. El kellett fogadjam, de ez beletelt némi kísérletezésbe. Mert jöttek a tanácsok, hogy nem tud egyedül elaludni, ezért ha felébred, nem is tud visszaaludni. Hetekig próbálkoztam különféle módszerekkel. Bár ne tettem volna. Megkíméltem volna magam a stressztől, a csalódástól, hogy nekem ez se megy. Hiába alszik el egyedül, akkor is felébred, hiába próbálom visszaaltatni, nem alszik vissza. Mit csinálok rosszul? Nem vagyok jó anyja?

Nem tudtam miért szopizunk szinte egész álló nap, mikor más gyereke 3 óránként eszik. Nincs elég tejem? Nem kellene hagynom ennyit szopizni? Annak ellenére, hogy én is élveztem minden percét, mert ez az idő csak a miénk, mégis kételyeim támadtak. Ma már persze tudom, hogy azért szopiztunk órákon át, mert Ambrusnak kellett ennyi idő, hogy hatékonyan megtanuljon szopizni. És valószínűleg szüksége volt a közelségemre. Mert 2-3 hónap után a szopik időtartama egyre rövidült, már 5-10 perc alatt is jól lakott (jól lakik). Az ösztöneimre és a szívemre hallgattam, meggyőződésem, hogy jól tettem.

Nem tudtam, az én gyerekem miért nem eszik szilárdat? Mit csinálok rosszul? Erőszakosabbnak kellene lennem? Vagy pont lazábbnak? Ebben sem vagyok jó? Nem kéne szoptatnom, és akkor enne? Mert kaptam ilyen tanácsokat is. De a szívemre hallgattam és szoptattam. És láss csodát: 13 hónaposan, a 8. fogacska kibújása után Ambrus úgy eszik, mint a kisangyal. Azt hiszem jól tettem, hogy rá és a szívemre hallgattam.

Mikor 3 hónaposan óránként ébredtünk éjjel, teljesen kikészültem. Mellre tegyem, vagy ne? Hagyjam sírni, vagy ne? Mikor teszem neki a legjobbat? Hónapokig rágódtam rajta, aztán beletörődtem. Más választásom úgysincs. Mivel nincs szívem sírni hagyni, és már az elején sem működött, hogy apa megy hozzá, nem kell neki se cumi, se víz (amit nem bánok, de azért kipróbáltam), mindig mellre teszem. Talán igazuk van azoknak a pszichológusoknak, akik szerint 2,5 – 3 éves korukra megérnek arra, hogy ha valami felébreszti őket, egyedül aludjanak vissza, és úgymond átaludják az éjszakát. 1-2 év múlva kiderül. Mindenesetre megnyugodtam, mikor Dr. Ranschburg Jenő következő sorait olvastam:

„…Ha a szülő is úgy érzi, nem szabad sírni, szenvedni hagyni a gyereket, hanem azt kell megtanítania neki, hogy a világot érdemes megszólítani, mert a „világ” válaszol ezekre a megszólításokra, menjen be gyermekéhez, amint sírni hallja őt, és adja meg neki azt a biztonságérzetet, amit igényel – függetlenül attól, hogy a folyamat így tovább tart, és a szülő számára fárasztóbb lehet. Vegye fel a síró babát, nyugtassa meg, és ne féljen a szülői hálóba bevinni őt. Vagy úgy, hogy magához veszi ágyába, vagy úgy, hogy a gyerekágyat helyezi el a saját ágya mellett, és így a gyerek ébredésére, az első nyöszörgésekre azonnal reagálni tud. Ne riadjon vissza a gyerek ringatásától, dédelgetésétől sem, az éjszakai anyatejet azonban 7-8 hónapos kortól váltsa ki, akár egy kis vizecskével, vagy valamilyen cukormentes bébi-itallal, de a cumi is megfelelő. E szerint a szülői szerep a baba mellett egyfajta „szolgálat”. Bizonyos típusú babák esetében ez nagyon fárasztó és hosszadalmas lehet, de éppen az ilyen, magas temperamentumú gyerekeknél tapasztalható, hogy a legtöbb garanciát ez a „módszer” nyújtja arra, hogy hároméves korára a gyerek nemcsak önállóan alszik, de vidám, harmonikus, egészséges emberkévé válik. Ez a módszer viszont csak akkor működik igazán, ha szívből jön – ha a szülő érzi: tulajdonképpen nem tehet másként.”

És a kérdéssel kapcsolatban, hogy jó anya vagyok-e, szerintem az utolsó mondatban van a kulcs. Hogy amit teszünk, az szívből jön. Mert odafigyelünk gyermekünk jelzéseire, igényeire. Ettől vagyunk jó anyák. Azt hiszem mindnyájan azok vagyunk. Nincs is az az ítélő bizottság, aki megmondhatná ki jó anya és ki nem. Illetve egy valaki tudja megmondani: Évek múltán a gyermek.

Mindenesetre én szeretnék olyan JÓ anya lenni, mint a saját édesanyám. Nem abban az értelemben, hogy azt szeretném tenni, amit ő tett velünk, nekünk, értünk. Azt szeretném, hogy majd a gyerekeim felnőttként úgy gondoljanak rám, mint én az édesanyámra. Azt érezzék, amit én: hogy nincs semmi, ami fájó pont maradt bennem, nem érzem, hogy bármi rosszat tett volna velem, ellenem. Ő a legjobb barátom. Ha bánatom, ha örömöm van, ő az első, akivel megosztom. Akire mindig számíthatok, akihez bármikor, bármivel fordulhatok. Aki bármiről le tudott (és a mai napig le tud) mondani a javunkra. Úgy nevelt, hogy a testvéremmel szeretjük egymást, a családunkban bármikor számíthatunk egymásra, nincs az a pénz, érdek, nincs semmi, ami miatt haragudni tudnánk a másikra. Jobban szeretünk örömet szerezni egymásnak, jobban szeretünk adni, mint kapni.

Azt szeretném, ha Ambrus és a leendő testvére(i) is így éreznének majd. Ha tudnák, hogy a szüleikre, és egymásra mindig számíthatnak.

Zakariás-Pipis Edit