Kismama ruhatárunk – Hogyan?

Van egy mondás: a kismamák kivirulnak, szépségük tündököl. Így látja a világ a kismamákat, hiszen nincs annál boldogabb dolog a világon, mint amikor egy nőből anya lesz.

Mint két gyerekes anyuka, úgy gondolom, hogy az egyik legszebb időszaka a babavárásnak, amikor észrevesszük, hogy pocakunk kerekedik, alakunk napról napra változik és már nem csak mi tudjuk, hogy egy drága kis emberkét hordunk a szívünk alatt, hanem az láthatóvá válik környezetünk számára is.

A szerencsésebb alkatú hölgyeknek a harmadik hónap végéig nem kell aggódniuk ruhatáruk miatt, de előbb utóbb minden kismamánál eljön az a pillanat, amikor tanácstalanul toporog a szekrény előtt.

Mit vegyek fel? –hangzik a kérdés, mikor szembesülünk a ténnyel, hogy nadrágjainkat, szoknyáinkat már nem tudjuk kényelmesen viselni.

A babavárás kilenc hónapja egy átmeneti időszak, kevesen vannak akik hajlandóak százezreket költeni ruhatáruk megújítására. Azonban a kismama is nő (hajaj de még mennyire!), és mi nők, valljuk be: imádjuk a szép ruhákat. Nehéz hát teljesen lemondani a megszokott ruháinkról, a divatos, egyéniségünkhöz illő megjelenésről.

Amikor 4 évvel ezelőtt kislányomat vártam a pocakomban, felkerekedtem, hogy beszerezzek néhány alap kismama ruhát. Az első boltból a kínálat láttán futamodtam meg: nagy virágos, össze-vissza pöttyös felsők, bordó csíkos szövetnadrágok, borzalmas fazonok, melyekben inkább tűntem partra vetett bálnának, mintsem boldog kismamának. Ezt követően egy nagyon szép üzletbe jutottam el, ahol egy nadrágét 27 ezer forintot kértek. Megköszöntem a lehetőséget, de nem éltem vele. Hát őszintén megmondom végül külföldre utaztam, ott szereztem be viszonylag elfogadható áron néhány hordható modellt.

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a magyar piacon nincs olyan kismama ruházat mely jó áron fiatalos, hordható darabokat kínál. Mikor 1,5 évvel ezelőtt kisfiammal lettem terhes, ismét szembesültem a szituációval.

Végre divatos modelleket akartam, reális áron.

Megszületett hát a MoNa Mama kollekció, melynek kínálata a stílusosan, fiatalosan öltözködni vágyó kismamákat célozza meg, ráadásul elérhető áron. A MoNa Mama modellek egyszerűek, egymással illetve normál ruhatárunk egyes darabjaival jól kombinálhatóak, így már pár darab MoNa Mama modell beszerzésével biztosíthatod, hogy a babavárás 9 hónapja alatt is divatosan jelenj meg, nap mint nap.

Kérlek engedjétek meg, hogy az alábbiakban segítséget adjak kismama ruhatárunk összeálltásához – december révén - a téli hónapokra koncentrálva:

Akár dolgozó kismama vagy, akár nem, egy farmerra mindenképpen tegyél szert. A farmert hordhatod sportosan, vagy egy jó felsővel, kicsit magasabb sarkú cipővel, csizmával elegánsan. Örök darab, kismama ruhatárunkban is ez lesz az egyik alap modell. A MoNa Mamánál jelenleg két fazont kínálunk, válaszd hát ki közülük a kedvedre valót.

Nagyon jól kihasználhatóak, változatos megjelenést biztosítanak az egyszerű hosszú ujjú szűk felsők, melyeket választhatunk garbós vagy kerek nyakkal. Több színben kaphatóak, találd meg azt a két színt mely ruhatáradhoz a leginkább illik. Alapszínek a fekete, fehér, barna, de ha egyébként szereted a színes ruhákat, ne habozz, ezek azoka a felsők melyekből szabad színeset venni! Fekete hajúaknak ajánlom a sárgát, melír szürkét, világos tónusúaknak pl. az indigó kéket vagy a pirosat.

Feltétlen szükséged lesz legalább egy csinosabb szövetnadrágra, melynek színét szintén ruhatárad egyéb ruháinak tükrében határozd meg. Amennyiben dolgozol, nem árt, ha van két szövet nadrágod, hogy megjelenésedet a nadrágok váltásával is színesíthesd. Ebben az esetben válasz két különböző színt!

A karácsonyi ünnepekre való tekintettel gondold végig, mit fogsz viselni a céges karácsonyi rendezvényen, az ünnepi vacsoránál, vagy amikor vendégségbe mentek, vendégeket fogadtok és persze szilveszter éjjelén. Ha inkább nadrág kedvelő vagy, akkor egyik alkalommal tökéletes lesz a fentiekben megemlített szövet nadrág egy szép kismama inggel vagy kicsit alkalmibb felsővel. A MoNa Mama kínálatában sok ilyen felsőt találsz, melyek egy alkalmi alsó ruházattal de akár egy farmerral is megállják a helyüket. Nagy kedvenc a vállki felsőnk, mely farmerral párosítva vagány, szoknyával visleve dögösen elegáns. Amennyiben az ing mellett döntesz, viselj hozzá színes vagy strasszos övet. Hihetetlenül csinos leszel benne. Választhatod fehérben, feketében vagy az alkalmakhoz még inkább illő ezüstös szürkében.

Természetesen ünnepekre választhatunk egy szép kismama ruhát vagy szoknyás viseletet is. A MoNa Mama kínálatában ilyen modelleket is találsz. Vékony és erősebb testalkatú hölgyeknek egyaránt kínálunk alkalmas fazonokat.

Amit még elengedhetetlenül ajánlok a téli kismamáknak az egy kord nadrág. Imádni fogod, hogy olyan jó meleg, puha, nagyon kényelmes viselet. Ebben aztán lehet szaladgálni az ajándékok után, készülődni az ünnepekre.

Amennyiben pénztárcánk engedi, a fenti modellek mellett választhatunk még kismama pullóvereket, bővíthetjuk nadrág vagy felső ruházatunkat. Sok normál ruhádat pocakosan is tudod hordani, ha jól párosítod egy megfelelő kismama modellel. Felejtsd el azonban párod pullóverjeit és ne vásárolj normál modelleket 3-4 számmal nagyobb méretben csak azért, hogy a hasadra felmenjenek.

A legfontosabb: ne adjuk fel egyéniségünket a babavárás hónapjai alatt sem. Ha például szereted a fekete színt, viselj bátran feketét. Jól fogod benne érezni magad – ráadásul még slankít is! Amennyiben nem vagy szoknyás, ne változtass ezen kismamaként sem. Olyan ruhákat válassz, melyeket szívesen hordanál egyébként is.

Ha így teszel jól fogod magad érezni a kismama ruháidban, büszkén és magabiztosan jelensz majd meg nap mint nap.

Készülődés - letölthető Mikulás sablonnal!

Közeledik a Karácsony. Engem minden évben magával ragad a hangulat. Mindig készítek valamit. Asztaldíszt minden évben, ezen kívül hópelyheket az ablakba, ajtódíszt, fenyődíszeket stb. Mióta Ambrus megszületett kevesebb időm van a karácsonyi készülődésre, ezért gyorsan elkészíthető dolgokkal készülök.

Ilyen például ez a hóember, amihez fehér, narancssárga és piros papíron, ollón, ragasztón és fekete filcen vagy festéken kívül nincs is másra szükség. Alig 10 perc alatt elkészíthető és igen mutatós ajtó, vagy ablakdísz. Egy A/4-es fehér papírból kivágtam egy akkora kört, amekkorát kiad a papír (de ez igény szerint lehet kisebb, vagy A/3-s papírból nagyobb. A kör megformálására körző híján egy edényt használtam). Hozzá méretben illő nagyságú kalapot vágtam piros papírból, majd ráragasztottam. Az orrát narancssárga papírból vágtam a szemeit és száját filccel festettem. (Az orrát is festhetjük). És készen is van. Testet is készíthetünk hozzá. Ablakra cellux-szal, ajtóra cellux-szal, vagy kétoldalú ragasztóval rögzíthető.

Aki vásárolt már hengeren üres CD-t, vagy DVD-t, az tudja, hogy minden henger alján van egy korong, ami úgy néz ki, mint egy lemez, csak éppen átlátszó színtelen műanyagból van (ez védi meg az alsó lemezt a karcolódástól). Én ritkán dobok ki ilyen kincseket, „majd jó lesz ez még valamire” alapon. Így van néhány ilyen korongunk itthon, és eljött az ő idejük. Papíron megterveztem egy mikulás fejet, ami kör alakot ad, ráhelyeztem a korongot és üvegfestékkel megfestettem. Vékony cérnát ragasztva rá az ablakunkban fog lógni társaival.

Keresztfiamnak készítettem néhány éve ezt a Mikulás csomagot. A mikulást kartonra rajzoltam, majd kifestettem és a hátára ragasztottam a puttonyt, ami hungarocell doboz (hobbyboltban is kapható, de a fagyit sok helyen ilyenbe adják elvitelre), amit pirosra festettem, csak a peremét hagytam meg fehéren. Ebbe tettem a piros vászonból varrt zsákot. Puttonyt készíthetünk akár műanyag virágcserépből, vagy bármiből, amihez könnyen hozzájutunk. Akár kartonból is készíthetünk. Megfelelő méretű téglalap két végét összetűzzük, az aljára pedig egy karton korongot ragasztunk.

Szintén a keresztfiam kapta ezt a Mikulást is. Varrógép nélkül készült, minden részét kézzel varrtam. Először elkészítettem a kezeket és lábakat, melyeket vékonyan kitömtem és egy zsinórt varrtam rá, a zsinórok másik végét belevarrtam a piros vászonból készült zsák oldalaiba. A fejének narancssárga vászonból vágtam egy kört, az oldalába fércöltéssel cérnát fűztem, ezzel húztam össze, kitömtem és a test szélére varrtam. A fej összehúzott részét a sapka takarja. A sapka bojtja és széle, valamint a szakáll vatelinből van, de lehet akár vatta is.

Tavaly díszítette ez a mécses az asztalunkat. Alapja lehet bármilyen doboz, amelybe belehelyezünk egy alufóliával bevont karton lapot, melyet kevés liszt és víz keverékével (csiriz) ecsettel átkentem (kivéve a középen a kört, ez lesz a befagyott tó), majd sóval megszórtam. Maga a csiriz is fehér alapot ad, rajta a só pedig szikrázó hóként hat. A havas domb és a hóember só-liszt gyurma. A fenyőágakat, tobozokat még száradás előtt belenyomtam, majd mikor megszáradt beleragasztottam. Érdemes a lapra ráragasztani minden elemet, így nem mozdulnak el áthelyezéskor sem.
Só-liszt gyurma: só és liszt 1:1 arányban, kevés tapétaragasztó (elhagyható). Vízfestékkel, temperával vagy akrillal festhető. Ha akrillal festjük, szép fényes lesz.ű

Az idei asztaldíszünk faágakból készült. Ambrussal egyik sétánk alkalmával mohát és faágakat gyűjtöttünk. A faágakat ragasztópisztollyal ragasztottam össze, mohával töltöttem ki a réseket, tobozokat, fenyőágakat ragasztottam rá.

Só-liszt gyurmából készült ez a fenyő és a Mikulások. Apró ajándékok csomagolására ragasztottam kétoldalú ragasztóval.

Az őszi séták során gyűjtöttünk tobozokat. Ez a tobozangyalka gyorsan elkészíthető és igazán kedves fenyődísz, de akár ajándék, vagy ajándék kísérő is lehet. Nem kell más hozzá, mint toboz, fa-, papír- vagy hungarocell golyó, filc (vagy festék, attól függ, hogy milyen golyót használunk), 3-4 cm vastag szárnynak illő szalag, zsinór, babahaj, ragasztópisztoly, vagy más erős, gyorsan száradó ragasztó. ( A szárny készülhet papírból is, az angyalka haja pedig lehet akár rafia, akár fonal is.)
A golyóra megrajzoljuk az arcot, ráragasztjuk a zsinórt és a hajat, majd a kész fejet a toboz csúcsára. A szalag két oldalát egymással szemben ferdén bevágjuk, a közepébe fércelő öltéssel cérnát fűzünk, amivel összehúzzuk. Az elkészült szárnyat a tobozra ragasztjuk és kész is az angyalkánk.
Angyalkát készíthetünk hobbyboltban kapható pici cserépből is. Ekkor ez lesz a teste. A keze és lába zsinór.

Zakariás-Pipis Edit

Jaj de jó, hogy ikrek! 3. Hétköznapok otthon

Napközben egyedül az ikrekkel – túlélési tippek, tapasztalatok

Bevallom eleinte jobban féltem attól, hogy napközben egyedül leszek otthon a gyerekekkel, mint magától a szüléstől. Hiszen akkor egyedül leszek felelős két pici baba minden percéért.

Ráadásul mindenkitől azt hallottam: hogyan fogod bírni egyedül? Ugye lesz segítséged? Aztán végre „előkerült” egy kedves, szintén ikres barátnőm, aki először mondta nekem azt, hogy ő bizony egyedül sokkal jobban érezte magát. Nem kellett alkalmazkodnia senkihez, ha az ikrek aludtak ő is aludt, és azzal sem kellett fárasztania magát, hogy elmagyarázza, mire van szüksége. Ez volt az első olyan vélemény, amely megerősített abban, hogy menni fog ez egyedül is. (Nyilván a körülmények is így alakultak, de most is azt gondolom jobb volt nekem így.) Persze eleinte óriási segítség volt, hogy időnként finom főtt étel érkezett a családtagoktól, ezt azért érdemes megszervezni.

Ami a túlélési tippeket illeti, én ezeket tudom javasolni általában (a gyakorlatiasabb tippeket lásd lejjebb), amik nekem segítettek:

I. Első és legfontosabb: a napirend és a rendszer kialakítása

• A lényeg a következetes sorrend és rendszeresség.

• Már az első otthon töltött napon elkezdtük finoman kialakítani a napirendünket, és nagyjából összeszoktatni az ikreket, hogy együtt aludjanak, együtt egyenek, hogy nekem is legyen pihenési időm.

• Napirendünk alapja az volt, hogy nagyjából minden nap ugyanabban az időben történjenek ugyanazok a dolgok. Így az evés, a játék, az alvás, és persze a fürdetés. Elsőnek a fürdetést sikerült rendszeresen este hatkor megcsinálnunk, aztán lassan, pár hét alatt beállt a többi dolog is.

• Azt vettük észre, hogy amellett, hogy a fiúknak biztonságot ad, nekünk is jó volt tudni, hogy mi után mi következik.

• Így is kellett legalább másfél hónap, mire be tudtunk állni a rendszerességre – ha nem is időre pontosan, de nagyjából azonos időközökre osztva a napot.

II. Az apa aktív bevonása

• Ikreknél elengedhetetlen az apa segítsége. Én nagyon boldogan engedtem Balázst büfiztetni, pelenkázni, fürdetni (ez azóta is az ő privilégiuma, de persze együtt csináljuk), éjszaka helyettem kiugrani az ágyból, ha felsírt valaki, öltöztetni, etetni később, egyszóval mindent csinálni. Nekem kizárólagos teendőnek a szoptatás maradt, de mivel én egyszerre szoptattam, ha otthon volt, ő tette őket az ölembe.

• Nyilván ehhez az apuka megfelelő hozzáállása is szükséges, de annál nagyobb örömet, amit Balázson láttam, ha bármelyik fiú a karjában volt, azelőtt sohasem tapasztaltam nála. Többször is mondta, hogy milyen nagy szerencse, hogy ketten vannak, így sohasem kell azon veszekednünk, hogy ki fogja a babát J.

III. Rugalmasság és annak elfogadása, hogy mindig minden változik!

• Ha nem úgy sikerül valami, ahogy szeretnénk, nehéz rugalmasnak lenni, de van, amikor tudnunk kell sóhajtani és legyinteni egyet, hogy „na nem baj, legalább megpróbáltam!” Hiszen azért is csinálunk terveket, hogy legyen mitől eltérni!

• Ikreknél gyakran történnek másképp a dolgok, de a babák lelkének szeretetben történő fejlődése a lényeg, ami nem szabad kárt szenvedjen a feszített elképzelések miatt. (Pl. 3-4 óránként egyenek és nem hamarabb – de ha éhesek? Nincs azért ez kőbe vésve…)

• Bevallom szeretek előre tervezni, és gyakran éreztem azt, hogy nem vagyok elég rugalmas ahhoz, hogy elengedjem a korábbi elképzeléseket, pedig ez sokszor fontos! Ha végre sikerült, annyira jól éreztem magam utána, és nem nyomasztott a sok frusztráció. (Pl. Nagyon zavart, ha úgy éreztem, nem ettek vagy aludtak annyit a fiúk, amennyit én elképzeltem, hogy kell. Aztán Balázs segítségével megtanultam, hogy ne görcsöljek annyit, tudják ezt ők jobban, mint én, és igaza is lett.)

• Fontos elfogadnunk, hogy babák esetében a folytonos fejlődés következtében mindig minden változik, és ehhez alkalmazkodni kell. Például a fiúknál eleinte nem kellett odafigyelni a sorrendre, hogy kit veszünk ki a kiságyból elsőnek, később ezt egyikőjük nagyon követelte, majd ez is megváltozott. J

IV. Merjünk tanácsot kérni

• Nagyon jó dolog más ikres anyukával beszélni, tapasztalatot cserélni! Nem kell feltétlenül minden úgy csinálni, ahogy ő mondja, de rengeteg segítséget nyújthat. Nekem időnként megnyugvást adott, hogy a másik anyuka is küzdött az ikrekkel, nem csak én, és jól esett összenevetni egy-egy azonos problémán. Javaslat: www.ikresek.hu

Gyakorlatias tanácsok az első néhány hónapra:

1. Az ágyon mindig körbe párnázva hagyd a babákat, mert nem tudhatod, mikor indul meg egy hirtelen gurulás, lepottyanás az ágyról.
   

1. Büfiztetés közben a másik baba legyen egészen közel melletted, hogy meg tudd simogatni, ha nyűgösködik.
2. Próbáld meg észben tartani, hogy kit vettél először ki a kiságyból alvás után, hogy aztán fel tud cserélni legközelebb. (Ez a babák mentalitásától is függ, az én fiaimnál az egyik fiú nagyon határozottan követelte, hogy vegyem ki, míg a másik türelmesen elnézelődött.)
3. A kiságyakat mi egymás mellé tettük és kivettük azt a rácsot, amit ki lehetett, így egy „kis franciaágy” jött létre, amit nagyon szerettek, 8 hónapos korukig így is aludtak.

1. Az első három-négy hónapban érdemes időnként felcserélni a babák fekvőhelyét egymás mellett, hogy mindkét oldalra forgassák a fejüket. Utána mi már nem cserélgettük, hogy legyen meg a biztonság érzése (mi sem cserélgetjük az ágyunkat minden este).
2. Sírás: előfordulhat, hogy egymást lovalják bele egyre jobban – én ilyenkor külön szedtem őket, külön szobába téve, és rohangáltam köztük, míg végre meg nem nyugodtak. Fontos: bele kell nyugodni, hogy anya csak egy van, így a babák sokkal többet fognak sírni esetenként, mint az egyes babák. (Ez vitathatatlanul a legkeményebb egyedül megoldandó feladat!)
3. Használd ki, hogy ketten vannak, nem félnek egyedül a szobában, és a kiságyukban nyugodtan ott lehet őket hagyni. Ez alatt az idő alatt is lehet pihenni kicsit. (Nyilván ez is a temperamentumtól függ, az én fiaim az első perctől kezdve nyugodtan aludtak együtt, nem kellett velük sétálni.)
4. Ha véletlenül egyedül kellett fürdetnem, én azt csináltam, hogy bevittem az egyik fiút hordozóban egy kis játékkal a fürdőszobába, majd ezután a másik fiút, akivel kezdtem a fürdetést. Persze előtte már elkészítettem a fürdővizet. A pelenkázóra téve mindkettejüket tudtam megcserélni őket. Így az a baba sem unatkozott és félt egyedül a szobában, akinek éppen várakoznia kellett. Közben folyton énekeltem nekik, hogy ne kezdjenek el sírni (erről is fogok írni majd).

Tanácsok egy éves kor után

1. Amikor már tudnak járni nem szabad soha semmi törékeny dolgot (poharat, tányért, stb.) az asztalon hagyni, mert biztos, hogy a terítővel együtt lerántják.
2. Bele kell nyugodni, hogy két izgő-mozgó mellett nem lehet takarítani, én a járókába teszem őket addig, amíg porszívózom, vagy felmosok. (Kedvenc játékuk ugyanis, hogy a frissen felmosott konyhába trappolnak, majd térden körbecsúszkálják….)
   

1. Zárak: mi lezártuk az előszobát és a lépcsőt egy-egy saját készítésű fakorláttal, így egy óriási járókája lett a gyerekeknek, ahol a mai napig nyugodtan szaladgálhatnak, de nem tudnak a vécékeféhez, vagy a mosószerekhez, sáros cipőkhöz, stb jutni. És ha ott kell őket egy kis időre hagyni, ami kikerülhetetlen, addig sem történhet remélhetőleg semmi baj.
2. Konyhában lezártuk a fiókokat, a törékeny dolgokat, a lábosokat, sőt még a fedőket is, miután az egyik fedő egy centi hosszan felvágta Lóci ujját. Később pedig a sütő gombjait is levettük, mert észrevették, hogy lehet tekergetni. A hűtő ajtaját is lezártuk, miután rájöttek, hogy ki lehet nyitni, és kipakolták az ajtóban lévő lekvárt és tejet a nappaliba, azalatt a fél perc alatt, míg kiszaladtam…
3. Játékok: jobb, ha mindenből kettő van, de sajnos a legtöbbször az kell, amit a másik fogott meg, hiába van belőle még egy. Én a rettenetes visítást alig bírom elviselni, ami ilyenkor történik, de jobb hagyni, hogy egymás közt lerendezzék, mint állandóan közbe avatkozni.
4. Ketten nagyon erősnek érzik magukat, és erre nagyon hamar rájönnek. Például az asztalnál nagyon jól tudják egymást hergelni, vagy nevetni azon, amit a másik csinál, hiába szólok rájuk, hogy nem szabad. Ez türelempróbáló, de szerencsére azért lehet rájuk hatni, csak nem rögtön.
5. Sétára induláskor érdemes mind a két babát nagyjából teljesen felöltöztetni, és úgy kivinni, hogy ne kelljen egyiknek se sokat ülnie egyedül a babakocsiban. Én csak ezek után szoktam felöltözni, amikor már mind a ketten a helyükön ülnek.
6. Ha főzés közben a konyhában nyüzsögnek és esetleg kér az egyikőjük a levesbe szánt répából, azonnal kell adni a másik babának is, mert kevesebb mint egy másodperc alatt meglátja és csatakiáltással követeli. Valamint azt is el kell fogadni, hogy onnantól kezdve folyamatosan kunyerálnak, tehát jobb, ha erre felkészülünk a pucolásnál!

Összességében azt kell elfogadni, hogy ha egyedül vagyunk napközben az ikrekkel, sokkal rugalmasabbnak kell lennünk és el kell viselnünk, hogy többet sírnak, ha például hirtelen anya-hiányuk támad, és egymást lökik ki az ölemből. Ha egyszerre sírnak és kérezkednek fel az ölembe mindig leguggolok, így mind a kettőjüket megtudom szeretgetni.

Fontos pozitívum ugyanakkor, hogy nagyon jól elvannak már egészen kicsi koruktól együtt, hiszen mindig van játszópajtásuk, akivel lehet fogócskázni, huncutkodni.

Bánfi-Klekner Bíbor

A bába válaszol és bevált aromakeverékei

Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol

A könyvet legjobban alcíme mutatja be: "Természetes kísérés a várandósság, a szülés, a gyermekágy és a szoptatás idején gyógynövényekkel, homeopátiás szerekkel és illóolajokkal".

Egy átfogó, Magyarországon alternatívnak számító tanácsadó könyvet tarthat a kezében az olvasó, amely azzal kezdődik, hogy komolyan veszi a várandós, szülő, ill. gyermekágyas nő minden észrevételét, panaszát (pl. azt, hogy állandóan változik a hangulata, hol boldog kismama, hol rettenetesen fél a rá váró feladattól, felelősségtől), mindenkit (az anyát és gyermeket egyaránt) egyéniségként kezel, nem javasol "mindenkinek alkalmas recepteket", hanem sok lehetőséget kínál fel, amiből mindenki kiválaszthatja a számára legalkalmasabbat. A hagyományosnak számító módszerek helyett más, szelídebb lehetőségeket ajánl pl. émelygés, hányinger, visszér, aranyér, keresztcsonti fájdalmak, terhességi csíkok megelőzése, a medencefenék izmainak megnyúlásával kapcsolatban, húgycsövi panaszok, vashiány, gyomorégés, lábszárgörcsök, alvászavarok esetén.

Megragadó volt számomra hozzáállása a szüléshez, amit természeti eseménynek, csodának él meg, akárha egy viharos tengeren vagy folyón kellene a vajúdónak átjutnia az egyik partról a másikra. A férjek, társak szerepéről is ír, hogy mennyire fontos, hogy ők is minél többet megismerjenek a női test és lélek rejtelmeiből, hogy megfelelően tudják támogatni párjukat (és az első "hangosabb fájás" alatt ne rögtön a fájdalomcsillapítóra gondoljanak).

Szó kerül többek között arról, hogyan mit tegyünk a nagyobb testvérekkel a várandósság ideje alatt, hogy megfelelő mértékben tehermentesíteni tudjuk magunkat, hogy mennyi türelmet, erőt, energiát igényel a szülés, valamint őszintén szól a szerző arról is, hogy a gyermekágy idején milyen feladatokkal és megterheléssel fogunk szembesülni.

Többedszer szülőknek is bátran ajánlom.

Ingeborg Stadelmann: Bevált aromakeverékeim

Ingeborg Stadelmann új könyve, A bába válaszolhoz hasonlóan páratlan a maga nemében. Aromaterápiás kézikönyv, melynek a házipatika könyvespolcán van a helye.

25 év tapasztalata alapján elkészített egyedülálló aromakeverékeinek és a felhasznált illóolajoknak a bemutatása.

Receptek, tippek, hétköznapi élethelyzetekhez és betegségekhez.

A várandósság és a szülés alatt felmerülő problémákra nyújtott gyakorlati tanácsok.

Kulturális kitekintés az illóolajok ma még kevéssé ismert világába.

"Egy bába nagyon személyes könyve, olyan bölcsesség, amely nem a könyvekből szerzett tudást jelenti, hanem a befelé irányuló megfigyelésből, az isteni megtapasztalásából ered."

A könyvek kiadójánál a könyvek mellett Ingeborg Stadelmann aromakeverékeit is megvásárolhatjátok!

DSGM (Dévény Speciális manuális technika- Gimnasztika Módszer)

Már a szülés utáni napon megkeresett egy kedves gyógytornász, aki közölte, hogy kislányomat szeretné pár hónap múlva látni, ugyanis nem tetszik Neki, hogy ferdén tartja a fejét.

Addig is figyeltem őt. Néztem, ahogy alvás közben csak az egyik irányban tartja a fejét, hason fekve 3 hónaposan már más teljesen megemeli a fejét. Emelte ugyan, de pár másodperc és elfáradt, és persze érezhetően kötöttebb, feszesebb volt az izomzata, mint másnál. Normál esetben 2-3 hónapos korára normalizálódik minden csecsemő izomtónusa, ami kislányomnál továbbra sem következett be.

Normál mozgásfejlődés 3 hónapos korra:

- háton fekvő gyermek már részlegesen kinyújtja lábait

- ebből a testhelyzetből képes mindkét irányban oldalra fordulni, fejét is megtartja

- kezét egyre többször felemeli, középre húzza, szájába veszi

- hason fekve alkarjaira támaszkodik, felső testét kinyújtja és a fejét teljesen felemeli

- ha ülő helyzetbe húzzuk, a kicsi már saját erejéből igyekszik mozogni, fejét tökéletesen tartja

- ujjakkal való játék egyre intenzívebbé válik, időnként már egyenként is a szájába veszi

- élénk szemmel követ mindenkit, aki a szobába lép

- ilyen „idős” korban alkalmanként már a különböző zajok forrásait is képes megfigyelni. Ez idő tájt kezd el hangosan nevetni, és lassanként megpróbálkozik a különböző magán –és mássalhangzók egymás mellé tételével is (mint például: gn grrr, erre stb.).

Mivel 5 hónapos kor előtt érdemes elkezdeni a kezelést az agy tartalékállományának beindítása miatt, így megkerestük hát a mi gyógytornászunkat, aki heti 2 alkalommal kezelte őt. Sírt ugyan, sírtam vele majdnem én is, de tudtam, nem vehetem el gyermekemtől a gyógyulás lehetőségét. Vajon a fájdalom miatt tört el a mécses? Vagy az ismeretlen közeg? Ami Antóniát illeti, minden egyes alkalommal közvetlen, barátságos volt vele. Próbálta mindig megnyugtatni, ha eltört a mécses, vagy hagyott időt a megnyugtatására, soha nem futószalagként tette a dolgát. Otthon próbáltam kompenzálni mindig fürdés előtt egy kis babamasszázzsal, de nevezhetném inkább lélekmasszázsnak is. Hogy fájhatott-e Neki? Valamelyest biztos, hiszen minden helyreállító eljárást kell, hogy kísérje bizonyos fokú fájdalom. A kezelés célja ugyanis az inakba és izmokba való „benyúláson” alapszik (http://www.deveny.hu/index_101.php.). Minden alkalommal a hazafelé vezető utat hüppögve és kifáradva aludta végig, de mindezekkel ellentétben láttam az eljárás hatékonyságát, egyre több sikerélménnyel gazdagodott kislányom. Rohamos javulás 8 hónapos kora után következett be. Bár a neurológiai vizsgálat még számos lemaradást mutatott, (Status: koponya baloldalon occipitális kissé lapított. Baloldalon az angulus depressor oris izom gyengén fejlett, ez okozza, hogy a bal szájzug nem mozog olyan jól. Az izmok trophiája megtartott, igazán kóros izomtónust azonban nem észlelt. Nyaki- háti hypotónia megszűnt, az aktív mozgás során kissé fokozódik a tónus a végtagokban. Hónaljfogásban az állás nagyon éretlen, csúnya a talajfogás, különösen jobb oldalon.), de pár hét leforgása alatt utolérte társait.

Köszönet gyógytornászunk kitartó munkájáért: Juhászné Szabó Antóniának.

Forrás: Gabriele Zeiss: Babatorna

Flórián Tünde

Tanácsok, információk a sikeres szoptatáshoz (2. rész)

A Schneiderné Diószegi Eszterrel (szoptatási tanácsadó, pszichológus) készült interjú első részében a szoptatásról, az elkövethető „hibákról” beszélgettünk. Most többek között a babák cicin való elalvásáról, éjszakai szoptatásáról kérdeztem:


- Az egyik nézet szerint, nem szabad hagyni, hogy gyermekünk cicin aludjon el? Tényleg nem szabad? Ha gyermekünk mégis cicin alszik el, el tudja más is altatni, ha valami miatt nem lehetünk vele?


Az embergyerek nagyon éretlenül születik, sok mindenre nem képes még egyedül, hanem csak fokozatosan, hónapok, sőt, inkább évek alatt érik meg rá. Az egyik ilyen dolog az elalvás képessége. Ahhoz, hogy el tudjunk aludni, az szükséges, hogy egyfajta ellazult, befelé fordult lelkiállapotba kerüljünk, hatékonyan tudjuk kicsukni a külső-belső ingereket. A baba éretlen idegrendszere erre még nem képes, segítségre van szüksége hozzá. A szoptatás egy remek módszer a baba elaltatására, erről a természet gondoskodott, hiszen az anyatej maga is tartalmaz elalvást segítő anyagokat, és a szopómozgás és a közvetlen bőrkontaktus hatására is termelődnek ilyenek a babában, vagyis az álmos baba nem is tud mást csinálni, mint hogy elalszik a mellen!!! Ezt nem a mama "hagyja" vagy "csinálja", ez megtörténik, és akinek kifogása van ellene, az az evolúciónál reklamálhat. :)


Szóval a szoptatás valószínűleg a leggyorsabb és leghatékonyabb módszer a baba elaltatására, de persze nem az egyetlen. Általában remekül el lehet altatni a kisbabákat például ringatva, hordozva is, vagy jól elalszanak az autóban (ringás + monoton zaj). Ha más kényszerül elaltatni a kisbabát a mama távollétében, ott elsősorban nem a szopi léte vagy nemléte a kérdés, hanem hogy milyen a baba kötődése az adott személyhez, mennyire érzi magát biztonságban vele. Pl. ha egy apuka rendszeresen hordozza a babáját, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy vele is el fog tudni így aludni a kisbaba.


És természetesen ahogy nő a baba, a kisgyerek, úgy változik ez a helyzet, úgy válik egyre működőképesebbé az, hogy ha anya otthon van, akkor jólesik neki szopizva elaludnia, de ha épp más vigyáz rá (akihez - megint hangsúlyozom - jól és biztosan kötődik a kisgyerek), úgy mással is elalszik különösebb gond nélkül. De megint csak, ez a fejlődés természetesen nem hetekben, inkább években mérhető.


- Mint pszichológus, mi a véleménye arról, hogy a gyerekeket meg kell tanítani egyedül elaludni, ezzel megszűnnek az éjszakai ébredések. Tényleg így van?


Sajnos ez egy hatalmas tévedés, ami az elalvás és az éjszakai ébredések körül leledzik. Egyrészt az egyedül elalvás egy olyan képesség, ami idegrendszeri érés, és nem tanulás kérdése! Ahogy senkinek nem jut eszébe, hogy megtaníthatná a félévesét járni, és akkor nem kellene többet cipelnie, mert ez olyan képtelenségnek hangzik, ugyanígy nem működik az egyedül elaludni tudás megtanítása sem. Kb. 2-3 éves kor alatt (némelyeknél ennél is tovább), nem tudnak elaludni egyedül a babák. Ha körülnézünk, nem is nagyon van olyan baba, aki egyedül aludna el. Itt külön kihangsúlyoznám, hogy a cumival, cumisüveggel, alvós tárggyal elalvó gyerek SEM egyedül alszik el, hanem cumival, cumisüveggel, alvós tárggyal! Ahogy sejtjük, hogy majd ezt is kinövi, ugyanúgy sejthetjük, hogy kinövi a szopival, anyával való elalvást is (ami tulajdonképpen a természetes).


Ha egy babát bármilyen formában sírni hagynak, hogy akkor majd megtanul egyedül elaludni, akkor valójában nem ezt tanulja meg, csupán azt, hogy a külvilágra, a szüleire nem számíthat, felesleges az igényeit kommunikálnia. Ilyenkor tulajdonképpen reményvesztetten visszahúzódik önmagába, kicsukja a külvilágot, és ezért alszik el. Mindeközben sajnos akár visszafordíthatatlan testi és lelki károsodásokat szenvedhet el, amik majd csak később, akár már valódi alvászavarok formájában válnak nyilvánvalóvá.


Ami az ébredéseket illeti: az éjszakai ébredések megléte NEM az elalvás körülményeitől függ. Akárhogy is aludt el a kisbaba, kisgyerek, éjjel igényelheti a szülei biztonságot adó közelségét. Éjszaka a kötődési szükségletek magasabbak. Jól példázza mindezt az a jelenség, amikor már réges rég egyedül, egy jóéjtpuszi után elalvó gyerekek egyszer csak az éjszaka közepén megjelennek a szülők ágya mellett a takarójukkal.


Az éjjeli ébredések részei a normális csecsemő- és kisgyerekfejlődésnek. Egy kisbaba számára az a természetes, hogy nem alszik egyhuzamban végig több órát, hanem többször is ébred, szopizik, vagy odabújik a szüleihez.
Az éjjeli ébredések abbamaradása megint csak idegrendszeri érés kérdése. Nem nagyon lehet siettetni a folyamatot. Itt is igaz mindaz, ami az elalvás "tanítására" vonatkozott: a sírni hagyott babák nem tanulják meg átaludni az éjszakát, legtöbbször ugyanúgy ébrednek, mint addig, és csendben, reménytelenül fekszenek, mert tudják, hogy nincs kinek jelezniük. Ez volt az egyetlen, amit ebből megtanulhattak...
Persze ha az édesanya fáradt és kimerült, akkor mindenképp fontos, hogy támogatást kapjon, tehát ilyen esetekben is érdemes felvenni szakemberrel a kapcsolatot, akivel átbeszélve kiderülhet, hogy hogyan lehetne javítani a helyzeten, hogy mindenki a lehető legelégedettebb legyen.


- Ha gyermekünk éjszaka (fogzás, szeparációs szorongás stb. miatt) többször felébred és csak cicin nyugszik meg, helyesen cselekszünk, ha mellre tesszük? Miért?


A lehető legjobb, amit tehetünk, hogy mellre tesszük a babát. Egyrészt ahogy említettem az anyatej maga is tartalmaz elalvást segítő anyagot, illetve maga a szopis helyzet is segíti a gyors visszaalvást - amúgy nemcsak a baba, hanem a mama számára is, mert őbenne is termelődnek a gyors visszaalvást segítő hormonok a szopi hatására. Másrészt az anyatej tartalmaz nyugtató és fájdalomcsillapító hatású összetevőket is, vagyis a szopi pl. ténylegesen enyhíti a fogzással vagy betegséggel küzdő baba fájdalmát, megnyugtatja, ha épp zaklatottabb. Harmadrészt a babának az éjszakai tejre is szüksége lehet, kb. egy-másfél éves koráig mindenképp, de adott esetben tovább is.


- Fogzáskor néhány csecsemő nem hajlandó szopizni, "szopisztrájkol". Mit tegyünk ilyenkor?


Nemcsak fogzásnál, hanem más esetekben is felléphet úgynevezett szoptatási sztrájk, amikor az addig remekül szopó kisbaba egyszerre elutasítja a mellet. Ennek lehetnek akár testi, akár lelki okai is (mint pl. a fogzási fájdalom, de akár egy rossz élmény is).


Ha a baba nem akar szopizni, vagy csak rövid ideig szopik, sír, feszeng a mellen, akkor a legfontosabb a pisis-kakis pelenkák árgus szemekkel való figyelése, hogy a baba vajon ilyen körülmények között is elég tejhez, folyadékhoz jut-e, nem fenyegeti-e a kiszáradás veszélye. Ha nem pisil eleget, és nem is igazán akar szopizni, akár szokatlan körülmények között, vagy álmában-félálmában sem, akkor meg kell próbálni lefejt tejjel megitatni (pohárból vagy kanállal), hogy megfelelő mennyiségű legyen a folyadékbevitel.
Nagyon lényeges még a sok-sok-sok testkontaktus, a hordozás, ami segít a babának abban, hogy meg tudjon nyugodni.
Mindenképpen érdemes szakemberrel felvenni a kapcsolatot, mert az okok sokfélék és összetettek lehetnek, és a megoldás is ezekhez igazodhat.



- Ha megbetegszünk akkor is folytassuk a szoptatást?


Nagyon kevés olyan betegség van, ami mellett fel kell függeszteni a szoptatást. Általában a hétköznapokban előforduló egyszerű fertőzések (torokgyulladás, influenza, hányás-hasmenés) nem indokolják ezt, sőt. Ezek a betegségek cseppfertőzéssel terjednek, vagyis a kórokozók ott vannak a lakás levegőjében. Az anyatejen át nem fertőznek. Vagyis ha a mama nem szoptat, akkor is ki van téve a baba a fertőzésnek. Viszont az anyatejjel a csecsemő, kisgyerek megkapja azokat az ellenanyagokat, amiket a mama szervezete termel a betegség ellen, így gyakori, hogy bár mondjuk a családban mindenki megbetegszik, de a kisbaba nem, vagy ha el is kapja a fertőzést, nála jóval enyhébb a lefolyás. Vagyis ha a mama nem szoptatna, akkor épp ezektől az ellenanyagoktól, a védelemtől fosztaná meg a babáját. Külön kihangsúlyoznám, hogy lázas állapot esetén is szabad szoptatni, nincs olyan magas láz, ami önmagában a szoptatás felfüggesztését indokolná. A lázkeltő anyagok nem kerülnek be a tejbe.
Természetesen vannak olyan gyógyszerek, lázcsillapítók is, amiket lehet alkalmazni szoptatás alatt, erről mindig érdemes kikérni szoptatási szaktanácsadó véleményét.


- Mit tegyünk, ha kisebesedett a mellünk, vagy csomós, esetleg be van gyulladva és nagyon fájdalmas a szoptatás? Mikor forduljunk orvoshoz?


A mell sebesedése nem normális velejárója a szoptatásnak. Ha fáj a szoptatás, kisebesedett a mell, akkor általában a baba nem jól kerül mellre és/vagy helytelen technikával szopik. Ilyenkor mindig érdemes szoptatásban jártas szakemberekhez fordulni, és a technikát korrigálni, mert az okozott fájdalmon túl a szopás sem biztos, hogy elég hatékony.


A mellgyulladás szintén nem törvényszerűen bekövetkező esemény. Megint csak azt tudom javasolni, hogy ha túltelítődött a mell, és a kisbaba sem tudja kiüríteni, akkor forduljunk szakemberhez, aki meg tudja ítélni, hogy milyen lépések szükségesek. A szoptatás abbahagyása ilyenkor sem javasolt, sőt! Nagyon fontos, hogy kiürüljön a mell és erre a baba a leghatékonyabb.


- Ha gyors segítségre van szükségünk, kihez fordulhatunk?


Szerencsére hazánkban is egyre több, a szoptatás, a laktáció területén magasan képzett szakember áll a mamák rendelkezésére. A La Leche Liga önkéntesei főként telefonos, e-mail -es tanácsadást tartanak, illetve baba-mama csoportjaikban várják az édesanyákat (www.lll.hu) A laktációs szaktanácsadókat is lehet telefonon, e-mailben vagy on-line oldalakon kérdezni, illetve vannak közöttük, akik magánpraxis keretében személyes tanácsadást is vállalnak (www.ibclc.hu)


Ha nem kaptál kielégítő választ kérdéseidre és tanácsot szeretnél kérni Esztertől, megteheted a Nők Lapja Szakértői rovatában.



Zakariás-Pipis Edit

Karácsonyra várva gyermekekkel

Sokan elfelejtik, a karácsony miről is szól. Vagy, mert ki sem lát a munkából, és csak lerogy a felállított fa alá, vagy, mert (jó esetben) pár nap alatt próbálja behozni otthoni lemaradását. Ajándékok, takarítás, főzés…
Elvesztette volna varázsát? Mennyivel könnyebb lenne, ha a család besegítene mindezekbe. Apró dolgok, mégis más hangulatba tölthetjük a szeretet ünnepét.



Karácsony, melyhez illatokat, ízeket társítunk, néhány praktikával otthonunkban varázsolhatjuk az érzést: (Az ünnep illata a fahéj, vanília, fenyő, narancs, szegfűszeg)
- Néhány csepp illóolaj a porszívózáshoz a porzsákba,
- Süteményhez használt narancshéj a radiátorra,
- Narancsba szúrt szegfűszeg.








- Szimbólumok, melyeknek elfelejtődött a jelentése:
- fenyőfa csúcsán elhelyezett csillag: NAP
- gömbölyű díszek: BOLYGÓK
- szaloncukor: ANGYALOK (szerencsét, békét hoznak)
- dió, alma: TUDÁS
- csillagszóró: ÜSTÖKÖS
- arany, ezüstszín: GAZDAGSÁG.

Külsőségeknek tűnnek, mégis több annál!
- Üljünk le és beszélgessünk a gyermekekkel az ünnepről, jelentőségéről, annak valós tartalmáról, felkészítve őket a meghitt napokra.

Egy ajándék, melyet magunk készíthetünk:
akár bevonva a gyermekeket, többet ér bármely futtában beszerzett tárgynál. Az, hogy milyen foglalatosságot választunk, a gyermek/gyermekek életkorának, érdeklődési körének a kérdése:
Mi süteményekkel kedveskedünk, melyeknek a díszítése a kis cukrászmestereim feladata.

Mosolygós muffinok:
Hozzávalók:
38dkg liszt,1 evőkanál sütőpor, 1 kiskanál. kakaópor, 15 dkg cukor, 2 db tojás,
1 kis pohár tejföl, kb.1,5 dl tej, 3 evőkanál méz, 6 dkg vaj, 15 dkg apró darabokra vágott csoki, 3 dkg mazsola, mézeskalács fűszerkeverék. Tetejére:20dkg porcukor,4 evőkanál citromlé. Díszítéshez: 24 smarties csokis drazsé,12 francia drazsé, cukorral sűrűre kevert piros szörp és színes tortadara.
Elkészítés:
Összekeverjük a folyékony anyagokat a cukorral, majd hozzákeverjük a szárazanyagokat, amit előzőleg szintén összekevertünk. Majd sütésálló minyonpapírba 1/3 részig töltjük és az előmelegített 180°C fokos sütőben kb. 20-25 percig sütjük. A porcukorból, a citromléből és ½ evőkanál vízből sűrű folyó masszát keverünk. A muffinokat kevés mázzal leöntjük. Tetejüket tetszés szerint díszítjük (csokis drazséból szemet, mini drazsékból orrot, tortadarából hajat, a szirupból szájat).

Program, mely gyerekeknek, gyerekekről szól:
Thomast, a gőzmozdonyt ki ne ismerné? Északi pályaudvar néven az UNICEF egy nagy bevásárlóközpontban kisvasutat állított fel, melyen, november hétvégéin egy képeslap (150Ft.) fejében utazhatunk.
Képeslap, mellyel más gyermekekről is gondoskodhatunk.

Ne feledkezzünk el a karácsonyi vásárokról sem, ahol kicsit fellélegezhetünk családtagjaink, esetleg barátaink társaságában, egy pohár forralt bor mellett megcsodálva a kézműves portékákat, vagy akár kulturális programokkal fűszerezve kapcsolódhatunk ki.



Hogyha csak túl akarjuk élni ezeket a napokat, a meghitt pillanatokról maradunk le. Adjunk mindenre időt, adjuk meg a módját!
Békés készülődést!




Flórián Tünde