Az első évforduló
Az egy éves házassági évfordulónkon a lányunk hat hetes volt. Szelíd, nyugodt, kiegyensúlyozott baba, hogyha éppen nem gyötörte a hasfájás. Ezzel együtt is, kezdő anyukaként fel sem merült, hogy esetleg vacsorát készíthetnék a nagy alkalomra. Gondoltuk, átmegyünk a pár percnyire lévő kerthelységes étterembe, amit már abszolváltunk korábban Rózával is - de aztán ezt is elvetettük, s maradt az ételrendelés.
Mire meghozták a kaját, alkonyodott. A férjem a teraszon terített: volt gyertya, egy üveg bor, és az éppen kihozott étel; és odakészítve Róza is, a mózeses babakocsiban, hogy abban pihengetve vegyen részt szülei első évfordulójának megünneplésében. Mire mindennel elkészültünk, s leültünk enni, Róza sírdogálni kezdett: éhes volt. Kis próbálkozás után hamar beláttuk: ha a babánk nem kap enni, akkor nagyon hangos és kedélytelen ünnepre számíthatunk. Azt gondoltam, megszoptatom ott, a teraszon. Akkorra besötétedett, a gyertyák égtek, apa eszegetett, és néha nekem is vágott kis falatokat, hogy ne maradjak éhen.
Szép volt: ott volt velünk a babánk, akire annyira vágytunk, ott szopott, miközben mi közös életünk első fordulóját ünnepeltük. És, hogy megtorpedózzam az előkerülő zsebkendőket: akkor született kis családunk egyik minden időt kiállt jelmondata: „A háromból egyszerre mindig csak két családtag étkezik!”.
A második évforduló
A második évfordulón már nem fektettünk nagy hangsúlyt az étkezésre. Mint egy lassan tizennégy hónapos lányka szülei, inkább más típusú élvezetekre vágytunk, nevezetesen egy jó kis hancúrozásra az ágyban. A nap az erre való felkészülés jegyében telt.
Amikor hazafelé jöttünk a játszótérről, már éreztem, hogy valami nem stimmel: Róza homloka szokatlanul meleg volt. Itthon még játszott kicsit, vacsizott, aztán sírásban tört ki. Megmértem a lázát, 38,1. Na, gondoltam, ez még nem láz, fürdetés, szopi, aztán irány az ágy - mindenkinek. Róza elaludt, én gyakori ismételgetésekkel látogattam a kiságyat. Azt éreztem, hogy egyre melegebb, és nagyon nyugtalan. Kivettem az ágyból, lázmérés, 38,5. Felfelé mozdult, ez rossz hír. Anya megnyugtatása végett a baba kapott lázcsillapító kúpot, és folytatta az alvást, de szülei vad éjszakáját már elsöpörte az aggodalom. Mégis úgy éreztük, szép volt így is: hiszen velünk van Róza, hiszen erre vágytunk.
És a harmadik?
Mindezek után érdeklődéssel várjuk, hogy fog alakulni a harmadik évforduló. Már van is tippünk a sorsnak: esetleg lehetne egy pocakban cseperedő kis lurkót meghívni a nagy eseményre!
Hack-Handa Tünde
És Ti Hogyan töltöttétek a házassági évfordulótokat hármasban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése