
Kívánunk minden Olvasónknak
Áldott, Békés Ünnepeket, sok pihenést, meghitt pillanatokat, feltöltődést!
Tünde
A második gyermekem merőben más volt, mint a nővére. Nyugis és szemlélődő, és mindenekfelett első pillanattól szerette – szereti a nővérét. Minden tevékenységnél jelen volt, de vagy babapihenőszékben, vagy négykézláb, vagy nyugisan ült a pulton. A babakocsi sem volt téma, mert két gyerek bőségesen elfért a nagy babakocsiban. Imádtak így együtt utazni. Hosszú túrákra azonban nem vállalkoztunk, mert két kisgyerekkel úgy gondoltuk nem lehet bevállalni.
Aztán megszületett a legkisebb. A harmadik gyermekek akaratával. A két nagy már nagy, de nem elég nagy. Én nem bírom, ha a gyerek sír, ő pedig tudott, hangosan és kitartóan. A nagyok nyúztak, mert mindig kellett nekik valami, igényelték a hosszabb sétákat, foglalkozásokat és ott volt a háztartás az összes nyűgével, gondjával. Nagyon sürgetővé vált, hogy megoldjuk a hordozást, hogy a legkisebb mindig velem lehessen. Kenguru, vázas hordozó nem volt alternatíva, mivel kényelmetlennek tűntek hosszú távon és a baba is nyeklett - nyaklott ezekben. Fennmaradó kevés időmben rávetettem magam az internetre, hogy megoldást keressek. Az interneten sok az információ, de még nem elég. Papíralapú, minden kismama számára elérhető pedig szinte nem létezik. Azért aki keres, az talál. Így kezdtem lassan feltérképezni a hordozás alternatíváit és lettem hordozógyűjtő.
Az első hordozót praktikumból vásároltuk meg, aztán jöttek szépen sorba a különféle hordozókendők, csatos hordozó, mei tai. Néhány létjogosultságát még megmagyaráztam ezzel - azzal, de néhánynál már csak az volt az érvem, hogy öltöztet. Közben beleszerettem a hordozás élményébe, hogy szabad a két kezem, érzem a kicsi babám minden mozdulatát, hogy szabadon mozgunk mindenfele, nem gond felmászni egy domb tetejére és hogy a bevásárlásoknál így jóval egyszerűbben tudunk pakolni.
A babakocsi azóta parkolópályán, nagy ritkán vesszük elő. Ilyenkor mindig rá kell jönnöm, hogy a fiam szabadulóművész és életveszélyes trükkök bemutatására szakosodott már a pocakomban.
Találtam számos szövött hordozókendőt, amit születéstől – hordozós korszak végéig lehet használni. Hordozókendőben már rengeteg márka vásárolható, nagyon eltérő áron. Egy magas minőségű hordozókendő nemcsak az árában nyújt magasabbat, hanem kényelemben, kötési élményben is.
Kép: sk
A rugalmas hordozókendőket mindenkinek ajánlom, akinek most születik a kisbabája. Könnyű a használata, könnyen elsajátítható a kötése és nagyon kényelmesek. Itt is számos árkategória létezik, attól függően az anyag minőségétől függően. Az én kedvenc rugalmas kendőm 12 kilóig használható!
Kép: Je Porte Mon Bebe - JPMBB
Karikás kendőket főleg akkor ajánlom, amikor ki-be kell rohangálnunk a boltokból, vagy autóhoz vagyunk kötve. Nagyon egyszerű a használata és egy kendő elég mindenféle testalkathoz, nyári-téli ruházathoz.
Kép: Girasol
A csatos hordozókat (SSC ) fogadják el legegyszerűbben és legtöbben. A kenguruktól abból térnek el, hogy térdtől-térdig alátámasztják a baba lábait – ami kényelmi és egészség es fejlődés szempontjából nagyon fontos - , háton és csípőn is tudunk vele hordozni, a testünkhöz simuló baba miatt egy súlyként érzékeljük a babát és szépen eloszlik a súly, így csak a lábunk viseli a terhet. Én nem ajánlom újszülött kortól, mert nem támasztja megfelelően a baba hátát és oldalát. Amikor viszont elkezdi tartani magát, már nagyon praktikusak.
Van az ázsiai hordozók típusa: Mei tai, podegi. Ezek amolyan kötős kenguruk, amelyek csodaszép egyedi mintákkal vásárolhatóak. Használatuk egyszerű, elől-csípőn és háton is hordható benne a baba, kifordítható változata miatt apának és anyának egy hordozó elég. Rengeteg egyedi készítésű változata vásárolható.
Kép: sk
A babaerszény egy egyszerű összevarrt anyag, amit csak magunkra kapunk, bele a babát és már indulhatunk is. Csodaszép anyagokkal vásárolható és elérhető áron. Én rövid távra használom, ki – be ugrálásnál, amikor nagyobb a baba és le – fel kérezkedik.
Vannak még a hibridek. Kendős hordozók, csatos és kötős megoldást ötvöző hordozók, stb. Az általam használt babahordozó nagyszerű élmény volt, mert előre megvarrt rétegeit nem kellett kötögetni, nem lógott a földre és könnyű volt a baba behelyezése. Sajnos az elől hordozás elég rövid ideig tart, így ettől a hordozótól gyorsan elbúcsúztunk. Amit köszönhetek neki, hogy jóval magabiztosabb lettem hordozás terén.
Hogy kicsit hippis-e a hordozás? Nézzünk alaposan körül, mert számtalan színben vásárolhatóak a hordozók. Elegáns, vagány, sportos, stb stílusú mamák is megtalálják a ruhatárukhoz megfelelő színösszeállítást, típust. Nekem a sok pecsétes, maszatos ruhámat dobják fel a különböző színű kendőim, hordozóim.
Egy praktikus tanács még. Érdemes a kereső többedik oldalát is átnézni, mivel ott is találni használható információt, vásárlási lehetőséget.
Kővári Kata
Te hogyan hordozod a babádat? És a nagyobbat? Van kérdésed? Tedd fel Katának!
Kisfiam ugyan az államvizsga előtt 4 hónappal született, az utolsó időkben, amikor is az addig megszerzett tudásom legjavát összegyúrva kellett valami kézzel foghatót írnom, bevallom, kusza mondatok születtek. Viszont kellettek azok a lopva szerzett pár órás előadások, amikor nem csak a 4 fal közé van bezárva az ember, és az sem törvényszerű, hogy beletemetkezzünk a pelenkák, gyermekek körüli teendők világába. Megszokta, hogy mással is van, nem csak anyával, így talán az oviba való beszoktatás is könnyebb lesz. Szerencsém volt ugyan abból a szempontból is, hogy az előadások hétvégén voltak, amikor tudott valaki vigyázni rá és szerencsétlenségben a szerencse, hogy Zsombi a cumisüveget részesítette előnyben, kicsit megkönnyítve a helyzetem. Voltak azonban olyan szoptatós kismamik, akik úgy oldották meg, hogy valamelyik családtaggal sétáltak a közelben, majd ha megéhezett a csöppség, anya akkor kéznél volt.
Tudomásom szerint mára már több főiskola, egyetem is baba-mama szobával várja a kisgyermekes hallgatókat pl.: Károly Róbert Főiskola (http://alia.karolyrobert.hu/cms/netalon.xml?data_id=558), Kodolányi János Főiskola (http://www.kodolanyi.hu/szolgaltatasok/hallgatoi_szolgaltatasok/baba_mama_szoba), Szolnoki Főiskola (http://www.szolf.hu/aktualis/Lapok/babamama.aspx)
Eltörölték ugyan a kismamák tandíjmentességét, helyette viszont plusz szolgáltatásokkal segítik őket: többletponttal, vagy akár harminc százalékos tandíjkedvezménnyel.
(Itt nézhetsz utána: www.felvi.hu)
Továbbtanulás? Esetleg Mesterképzés? Az álmomról még mindig nem mondtam le, de ez a gyermekek közötti 1,5 év korkülönbség, kissé felőrölt. Figyelembe kell vennem továbbá azt is, hogy a továbbtanulásom két kicsi mellett egyelőre ne az ő rovásukra, vagy esetleg a tanulás rovására menjen. Bár sokaknak biztos sikerült (előttük le a kalappal!), az én időm egyelőre nem jött el, de ami késik, nem múlik.
Flórián Tünde
Hasfájás és tehetetlenség - vagy mégsem?
Kisfiunkat nagyon vártuk, bár utólag, két év távlatából be kell ismernem, hogy akkor még nem tudhattuk, mi az igazi várakozás. Mi a lényege. Nem a gyakorlati készülődés. Nem a több tonnányi babamagazin, és nem a hétvégi bababolt-túrák. Mindez természetesen hozzátartozik és szükséges, de nem lényeges. A várakozás lényege a befelé fordulás, illetve annak a ténynek az elfogadása, olykor elfogadtatása (!!!), hogy az életünk gyökeresen felfordul és megváltozik.
Olyan egyszerű az élet addig, gyerekek vagyunk, majd felnövünk, és rácsodálkozunk; nem is olyan bonyolult ez. Dehogynem. Mi lehet annál nehezebb, minthogy különböző szerepeknek tegyünk eleget?! Naivan hittem, hogy egyik szerepből átvedlünk egy másikba, majd ott ragadunk. Elképzelni nem tudtam, hogy lehet az ember egyszerre nő, feleség és anya. Így kellene. Közhelyes szavak ezek, közhelyes gondolatok, épp ezért nem is mélyülünk el ilyesmiben szinte soha. Legszűkebb környezetemben is tapasztaltam nem is oly rég a közhelyes választ: „tudom” (és legyintés). Nem, nem tudjuk. Ezt nem lehet előre tudni, erre nem lehet felkészülni. Nekem legalábbis nem sikerült. Nagyon küzdelmes volt eleinte. Természetesen én is felvérteztem magam, bespájzoltam a babamagazinokat a párnám alá, és próbáltam. Megfelelni az elvárásoknak. Volt bőven. Vacak érzés szembesülni efféle gondolatokkal, de igen, voltak elvárások. Tagadhatnám is, de attól ott lebeg a levegőben. Elvárások a szülők (leendő nagyszülők) részéről… nem létezik ugyanis, hogy ne lennének kíváncsiak arra, vajon mit sikerült átadni. Én legalábbis nagy-nagy reménységekkel fordulnék gyerekeim irányába és FIGYELNÉM (most ezt mondom, hogy figyelném, és még véletlenül sem véleményezném) azt, ők hogy indulnak. Ugyanúgy, ahogy én? Könnyedén veszik az akadályokat? Elbuknak? Éreztem az elvárásokat tehát. Ugyanis korábban féltve óvtak attól is, amibe bele kellett volna rokkannom egyedül. Szembesülnöm kellett azzal, hogy ha nem is várták a bukást, de egyértelműen jelét adták annak, fel vannak rá készülve, azaz erre vannak felkészülve. Bár ezek után egyértelműen következne, én mégsem önérzetességből, nem bizonyítási vágyból, de elhatároztam, hogy TESZEM A DOLGOM. Nem belerokkanás árán, de feladni sem fogom az első kanyarban.
Ott volt a védőnéni, a doktornéni, tucatnyi egyéb és kívülálló tapasztalt ember, akire támaszkodhattam. Támaszkodtam. Ötlete, tanácsa, elvárása mindenkinek volt. Emlékszem, mennyire frusztrált voltam. Jól akartam csinálni, úgy jól, ahogy az elvárt szerint jó. Hosszú út vezetett addig, míg megtanultam, hogy nem lehet egyféleképpen jól csinálni. Nálunk nem vált be a 3 órás etetés, sem a 4 órás, de még igény szerint sem működött. Mondhatnám, nem működött Benedek sehogysem. Nem értettem, pedig nagyon akartam. Bár szépen gyarapodott, és ősi ösztöneim azt súgták, minden rendben van, nem hallgattam rájuk. AKARTAM, görcsösen, hogy nekem is egy elégedett, mosolygós és jólalvó kisbabám legyen. Benedek nem aludt.
Ráfogtuk mindenre; a vízerekre, a fogzásra, a frontokra, a környezetre. Sok igazság volt, de mi nem találtunk egyetlen egyet sem, amely kulcs lehetett volna. Közben egyre kevesebb maradt belőlem, már azt sem tudtam, hol hagytam magam el, de elvesztem teljesen. A szokásos „van-e elég tejed?” és az „áttért-e Benedek a négyóránkénti evésre?” típusú kérdések a sírba tudtak kergetni (most is). Egy éven keresztül nem aludtam, de ezt szó szerint kell érteni. Azaz 3-4 részletben 5 órát éjszakánként. Nem egy olyan nappal van, amelyre nem emlékszem. Üssenek agyon, akkor sem. Jóformán egész nap szédültem, dekoncentrált voltam. Mondhatnák sokan, idióta is, amiért nem kértem segítséget. Nem kértem, kiabáltam. Kapálóztam, megoldást kerestem. Bíztam és hittem abban, hogy létezik, egyszer csak meglelem. Félkómában lebegtem. Éjszakánként felváltva őrködtünk a gyermekünk mellett Férjemmel. Rég nem állta meg a helyét az a közhelyes gondolat, hogy ő keresi a kenyérre valót, ő legyen pihent és friss és üde és vidám. Mindketten lerobbantunk. Engem dicsértek, amiért hamar visszanyertem eredeti formámat (soha olyan rossz passzban nem voltam előtte, kösz azért), férfiember pedig szinte folyamatos lumbágóval küzdött. Tudtuk mi, ez a fáradtság. Visszatérve a segítségre. Nem láttam értelmét. Rosszkedvű, introvertált voltam, mint oly sokszor életem során, amikor fájdalom/veszteség/rossz időszak szakad a nyakamra… a segítség elfogadása pont lett volna az i-re. Nem hiányzott senki. Tudtam, hogy az amúgy sem elfogadó, beletörődő és bólogató természetem csak ártana. Nekem ugyanis nem jelentett volna semmit, ha valaki jön heti egyszer, és látványosan segít, azaz porszívóz, főz. Én imádok egyedül lenni, akármilyen nehéz. Mindig úgy éreztem, hogy az életem, életkörülményeim, komfortérzetem jobbítása csakis rajtam múlik, a környezetemet én tudom alakítani. Átvitt értelemben és a szó szoros értelmében is. Ez amolyan utólagos bocsánatkérés a környezetemtől, megbánás, magyarázkodás. Kimondom, SENKIT nem akartam magam körül látni, és ennek vajmi kevés köze van a büszkeséghez. Ezt a helyzetet én AKARTAM, TEREMTETTEM - MEGTANULNI is nekem kell. Tanultuk, fejlődtünk.
Mindenki elvárt valamit, mi mindennek ellenére minden erőnkkel arra koncentráltunk, hogy ezt a terhet ne rakjuk rá Benedekre. Semmit nem erőltettünk nála, mert döbbenetesen magas és kemény falakba ütköztünk. Kudarcba fulladtunk. Pl elkezdtük a hozzátáplálást 4 hónaposan, hátha az éhség miatt a sok ordítás és nemalvás. Hozzátápláláson túl tápszert is elkezdett kapni esténként, hátha attól tele a poci. Mindent elkövettünk, amit hibaként (is) szoktak értelmezni. Kérdem én, mi a hiba ebben? Próbálkoztunk, hallgattunk a védőnőre, doktornénire. Vannak elveim, de mióta anya vagyok, megtanultam azt is, hogy ezeket az elveket betehetem egy fiók legmélyére, mert bár szépek, nem mindig használhatóak, és sokszor (=többnyire) ahhoz folyamodunk, amelyet korábban mélyen elutasítottunk zsigerből. Tehát próbálkoztunk, figyeltünk, vártunk…, és rájöttünk. Ezt a gyermeket hagyni kell. Mert tud ő mindent, meg is tanítja nekünk. Elvégre ő diktál. Egy dologban következetesen merevek maradtunk, ez pedig a rendszeresség. Igazából ez az én rendszerem volt, a túlélés rendszere. Minden áldott nap ugyanabban az órában történt a séta, az etetés, a fürdetés, a fektetés. Akkor is, ha ez egyáltalán nem befolyásolta Benedek működését, valahol mélyen éreztem, hogy ezt igényli. Utólag sok mindent be mer vallani az ember. A fásultságtól, nemalvástól, frusztráltságtól, környezet elvárásaitól olyan tompa voltam, hogy nemigen emlékszem kiegyensúlyozott, réten pillangó után szaladgáló anyafigurára, inkább afféle rabszolgává váltam. Ezért vagy nem ezért, bár természetesen imádtam a fiamat, rendkívüli módon ragaszkodtam hozzá, és minden vele együtt eltöltött perchez, rituálékhoz, az igazi mély lelki kötelék még nem tudott kialakulni. Egészen pontosan emlékszem viszont arra, hogy mikor váltam visszavonhatatlanul szülővé. Ez volt az a pillanat, amikor először éreztem azt a belső remegést, azt a lüktetést, amelyet az anyaméhben eltöltött 9 hónapban a köldökzsinór jelent. Benedeket mentővel kellett kórházba vinni 13 hónapos korában kruppos rohammal, amely aztán a következő egy hétben alig akart szűnni. Azóta tudom, mit jelent szülőnek lenni. Milyen az igazi felelősség terhe, mit jelent az a szintén közhelyes gondolat, hogy „csak egészséges legyen”. Ma átalussza az éjszakát Bene. Kórház után látszódott némi javulás, előtte költöztünk, külön szobába került. A kórházban, bár nem így terveztem, végleg felhagytunk a szoptatással, sajnos nem az ő döntése volt, nem az én döntésem volt, a körülmények kényszerítettek rá. Azóta is elmélázok sokszor azon, hogy mitől volt így, mitől alakulhatott volna másképp. Benedek másfél éves kora óta stabilan, egyedül elalszik. Nem tettünk semmit. Miért is? Feladtuk talán. Nagyon sok más szempontból meg kellett tanulnunk a gyermekünket. Meg kellett tanulnunk, be kellett látnunk, hogy majd… majd… Így kapott időt mindenhez. Ülés, mászás, négykézlábra állás, két lábra állás – semmi nem próbálkozásokkal indult. Benedek mindenhez csak akkor látott hozzá, ha azt teljes bizonyossággal tette. Mai napig. Mindenben. Be kellett tehát látnunk, hogy ő különc, utána kell mennünk, nem előtte. Figyelem a gyermekünket, mai napig válaszokat keresek. Találtam egyet-kettőt. Benedek azok közé tartozik, akik kialakítják saját szabályaikat, és saját szívük és bölcsességük szerint élnek. Spirituális meglátás, gondolkodás nélkül vajmi nehezen elfogadható az a tény, hogy azért érkeztek e világra, hogy azt jobbá tegyék. Életfeladatukkal teljes mértékig tisztában vannak, ezért ha ennek véghezvitelét megakadályozzuk, teljes valójukban gátoljuk őket. Benedeknek, mint sok más gyermeknek is, nem kizárólag szülőre, hanem társra van szüksége kezdetektől, aki segíti őket céljaik megvalósításában. Egész egyszerűen meg kell értenünk őket, értetnünk magunkat. Benedek ma már elmúlt kétéves. Még pelenkás, még nem beszél (ide jöhet a „hűházás”). Tapasztalat, majd megtanuljuk. Életem egyik legszebb élménye, életem valódi értelme.
A másik legjobb dolog, ami történhetett velem, az Benedek kishuga, Jankaszáva (igazából Janka Száva), aki 3 hónapos lesz. Nem kell semmit sem megtanítani nekik, hisz a világ minden tudásával rendelkeznek. Benedek megtanította nekem az anyaságot, mára két gyermek anyukája lehetek. Nem szeretem a társadalom által elvárt és szigorú keretek közé szorított szerepeket. Anya vagyok, feleség vagyok, nő vagyok. Sokszor egyszerre, sokszor külön, azaz külön is működnie kellene. Bitang nehéz. Nem működik. Összeesik az ember a mókuskerék terhei alatt, és igen, zokog. Térdre ereszkedve, fél napig a fürdőszobában. Anyaként, feleségként, nőként is Ember vagyok. Be kell vallanunk azt is, ha nem megy. Ettől igazi. Sokszor igazi. Sokan kérdezik azok, akik felvették ugyanazt a cipőt, amelyet mi is hordtunk, hogy mit tettünk. Semmit. Benedek mutatta az utat. Minket választottak. Életünk végéig hálával tartozunk nekik ezért. Most már előttem is van valaki, nemcsak mögöttem. Mi, a szülei megyünk utánuk és figyelünk rájuk. Ez a legkevesebb és a legtöbb, amit adhatunk.
Vass-Bozsó Enikő Aida
Torna? És még csak meg sem izzadok? Hát ott a helyem! Bánom, hogy nem gyermekeim születése előtt ismerhettem meg ezt a módszert. Világ életemben sportoltam, tehát nem a lustaságom miatt örültem meg hát nevezzük nevén a dolgot: intim tornának. Mivel terhesség alatt számos sport nem megengedett, vegyük az én példámat, a kézilabda az, ami iszonyúan hiányzott. Megemlíteném itt, hogy csapattársaim közül is jó páran küszködtek/küszködnek vizelettartási problémával…
Számomra mindkét terhességem semmilyen jellegű problémát nem okozott, beszélek itt a méh süllyedéséről (http://fru.szimpatikus.hu/mehsullyedes-meheloeses/) több szülés lévén, vagy akár az inkontinencia kialakulásáról, ill. az aranyér, mint örök problémáról. Tehát Nálam szerencsére a prevenció a fő szempont melyet a medencealapi izmok karbantartásával tudok fitten tartani.
Anatómiai szempontból a gátról Nekünk, nőknek annyit érdemes tudni: a magyar szó eredeti értelme szerint csak a női szeméremrés és végbélnyílás közötti 2-2,5cm. hosszú bőrterületet, valamint innen kiinduló hüvely és végbél közé eső hegyes ék alakban felfelé terjedő lágyrészeket értjük. Tágabb értelemben meg az egész medencefeneket. Ami azért fontos, mert a méh támasztókészülékét a medencefenék izomzata adja. Tapasztalati tény továbbá az is, hogy szülések folytán kitágult hüvelyfal mellett mind az uterus (méh), mind a hólyag hajlamos lesüllyedésre. Szülésnél a szeméremrés és az akkor szétfeszülő végbélnyílás közötti szövet (bőr és mélyebb lágyrészek) az a „gát”, amely megőrzi a szülőutakat a végbél felé való átszakadástól.
Bővebben itt:(http://fru.szimpatikus.hu/amit-a-gatizomrol-tudni-erdemes-kriston-intim-torna/)
Érdekel, hogy kinek ajánlott, vagy, hogy a szülést mennyire befolyásolja a már elsajátított torna? Kérdéseimre egy kedves szülésznő, Kriston Intim Torna Tréner válaszolt:
1.Kiknek ajánlanád a módszer elsajátítását?
A Kriston Intim Torna kortalan. Ez egy olyan fontos gyakorlatsor, mintha azt kérdeznéd, „kinek ajánlanám a járás megtanulását?”. J A különbség csupán annyi, hogy ez egy nem természetes mozgássor. Vannak kultúrák, ahol foglalkoznak az intim, gáti területtel, náluk ez természetes. Mi nem ilyenek vagyunk, a mi kultúránk egy tabukkal körülvett világ, ahol senki nem beszél semmiről, ha pedig igen, akkor is sokszor tagad, a tüneteket enyhébbnek említi.
A módszer kisgyermekkortól kezdve életünk végéig megtanulható, végezhető. Egy feltétel van csupán, hogy tudd mozgatni a gátizmaidat. Lehet, hogy most kipróbáltad és nem ment?! Ha ez van, akkor azért, mert nem szokás tudatosan mozgatni, azonban ha vizelési- vagy székelési inger hatására tudsz törekedni a visszatartó szorítás végzésére, akkor képes vagy mozdítani is! J A végzésre való törekvés nem egyenlő a visszatartással, mivel lehet olyan gyenge a záróizom, hogy az nem képes megtartani a vizeletet vagy a székletet. Ez olyan, mintha próbálnál megemelni egy autót. Meg sem tudod mozdítani, azonban ha törekszel a végzésre, akkor az izmaid megfeszülnek. Edzés hatására pedig erősödnek és a kívánt záró- és tartófunkciót képesek lesznek ellátni.
2.A gáti fiatalság/öregség életkor függő?
Részben, de a kor csak egy kicsiny része az egésznek. Az hogy kinek milyen állapotban van a gátja, hogy az mennyire képes ellátni funkcióit, hogy milyen az érzete, ez mind leginkább szokásainktól függ. Azoktól a szokásoktól, amik az életünk részei, amik sokszor fel sem tűnnek. Némelyekről tudjuk, hogy valamilyen oknál fogva nem kéne. Ilyen például a görbe testtartás, nehéz súlyok cipelése, mert ezek nem tesznek jót a gerincünknek. Azonban a tamponhasználatról vagy a függőleges pozícióban végzett aerobicról, amikor például rugózva szökdelünk egyik lábunkról a másikra, senki sem gondolná, hogy ártalmas a gátnak.
Én, amikor először értesültem a Kriston Intim Torna létezéséről, akkor, mint szülésznő tekintettem a témára, úgy, mint aki ezt meg szeretné tanulni, de csak azért, hogy aztán taníthassa, mert az intim torna előnyeivel tisztában voltam ugyan, de úgy véltem, nekem ez még ráér. Amióta megtanultam, végzem, és csak azt tudom ajánlani mindenkinek, hogy amint értesül a torna létezéséről, keressen egy trénert, és amint tudja, sajátítsa el a gyakorlatokat. J
3.Mennyi idő alatt lehet elsajátítani a gyakorlatokat?
A Kriston Intim Torna tanfolyam 12 órás, melyet különféle óramegosztásban tartanak. Van 2x6, 3x4, 4x3, 5x2,5 és 6x2 órás tanfolyam. Ez trénertől és az idődtől függ. Van, aki gyorsan szeretné megtanulni, nincs ideje, neki például egy szombat-vasárnapi 2x6 órás tanfolyam a legmegfelelőbb. Azonban van, akinek délutánonként jó, hozzá inkább egy 4x3 órás passzol. Ezt mindenkinek maga kell eldöntenie. Mindegyiken elsajátítható a gyakorlatsor, mindenki ugyanazt kapja.
Azonban vannak személyek, akiknek könnyebb a többszöri találkozás például hetente, mert akkor van ideje gyakorolni az adott órán tanultakat, és a következő órára már úgy jön, hogy van, amit tud. Nem mellékes az sem, hogy így tud kérdezni, ha otthonában tapasztalna bármit, amivel nem tud mihez kezdeni, vagy esetlegesen otthonában jön rá arra, hogy ő ezt a feladatot mégsem tudja végezni.
Vannak trénerek, akik egyéni foglalkozást is tartanak, itt egyéni tempóban haladunk a tanulással.
Egy tanfolyam azonban nem csupán a tornáról szól! Beszélünk azon szokásainkról, amiket már említettem, hogy nem tesznek jót a gátnak, majd ajánlást teszünk azok kiküszöbölésére, kevésbé károsan végzésére. Ilyen például a testtartás, járás, testedzés, székletürítés stb. Nagyon fontosnak tartjuk a test és a lélek kapcsolatát, így beszélünk arról, hogy milyen módon tudunk magunknak tüneteket produkálni, és sokszor észre sem vesszük, hogy az ok ott van a szemünk előtt.
4.Szülés előtt mennyi idővel érdemes elkezdeni a gátizmok edzését, hogy a gát rugalmas és tágulékony legyen?
Ha van rá módod legalább 10 héttel szülés előtt kezd el megtanulni, de ha „későn eszmélsz”, az sem gond. A torna hatása már pár hét után határozottan érződik. Ugyanazt tudom mondani, mint korábban, hogy amint értesülsz róla. Azonban sosem vagy elkésve! A tanfolyamon szó esik babavárásról, szülésről, gátvédelemről, olyan gyakorlatokról, amiket 2 szülésérzés (méhösszehúzódás) között érdemes végezni, ha tudsz rá figyelni. Ezek a tágulást elősegítő gyakorlatok, amelyek hőt termelnek, a meleg izom pedig elasztikusabb; megtanulunk lazítani is; és természetesen szó esik itt is a test és lélek kapcsolatáról. J
5.Szülés utáni a gyermekágyas időszakra is jótékony hatással van az otthoni gyakorlatok alkalmazása?
Természetesen. A tréning után mindenki személyre szóló gyakorlatsort kap, kismamáknak pedig elmondjuk, melyik gyakorlatokat végezzék majd a szülés után. De ha Te például régebben végeztél tanfolyamot, és most érkezik a baba, úgy gondolom, hogy bármelyik trénertársam, akinél tanultad, elmondaná a gyermekágyas időszakra szóló gyakorlatokat.
6.Szülésznői praxisodban, észrevehető volt, hogy valaki végzett előtte intim tornát?
Sajnos én még nem sok olyan kismamával találkoztam, akik elsajátították volna a Kriston Intim Tornát. Szülőszobai esetem így nincs is. De jelenleg a várandós osztályon dolgozom, itt már találkoztam pár kismamával, akik végezték a gyakorlatokat, náluk nem is fordult elő az oly gyakori vizelet-visszatartási nehézség, aranyér, vagy szeméremtájéki visszér. Volt például egy kismama, aki a második gyermeke születése után végezte el a tanfolyamot, és a harmadikat várta. Elmondása alapján a harmadik szülése után sokkal erősebbnek, fittebbnek, frissebbnek érezte magát a gáti területén, mint fiatalabb korában.
Szülésznőként nőgyógyászati osztályon is dolgoztam. Ott sajnos a műtétek egy igen nagy részére épp a gátizom gyengesége miatt kerül sor (méh-, hólyag-, végbélsüllyedés…).
8.Várandósság és szülés után számos ismerősöm számolt be arról, hogy aranyérrel küzd, ill. kellemetlen vizeletcsepegés alakult ki. Hogyha már ezek a problémák kialakultak tudsz ajánlani valami gyógymódot?
Igen, természetesen! J Elsősorban érdemes odafigyelni az emésztésre, kerülni a székrekedést, a széklet és a vizelet tartogatását, a préseléssel, erőlködéssel járó gyakorlatok végzését, a görbe testtartást és még sorolhatnám. Saját tapasztalatomból kiindulva szerintem az a legjobb, ha elmész egy tanfolyamra, ahol nemcsak egy gyakorlatsort kapsz a kezedbe, hanem ajánlásokat szokásaid áthangolására. Számomra és sok-sok nő valamint férfi számára ez nem csupán egy tornatanfolyam, hanem egy élmény, mely során közelebb kerülhetsz női/ férfi természetedhez. Majd hazatérve kicsit átalakulsz, jobban odafigyelsz magadra, szükségleteidre, tüneteidre, a bensődre, valamint gyakorlatok végzésével garantáltan frissebbnek, fittebbnek, fiatalabbnak, erősebbnek érzed magad a gáti területeden, a tünetek pedig a múlté. J
9. A torna kontraindikációi.(pl.: veszélyeztetett terhesség.)
A Kriston Intim Tornát ne végezd, ha épp méhösszehúzódásod van, ha olyan miómád, ami a tornára vérzéssel reagál, és minden olyan esetben, ha az orvosod ezt ellenjavallja.
Remélem sikerült felkelteni érdeklődésed! J Így ha kedvet érzel, hát netre fel, biztosan találsz egy számodra szimpatikus trénert!
Kellemes, élmény teli tanulást, majd jó érzésekkel járó tornázást kívánok!
Mert a Gátunk is Hozzánk tartozik… J
Kovács Fruzsina
Kriston Intim Torna Tréner, szülésznő
Az intim tornáról szerzett élményeimről/tapasztalataimról később írok, ha valakit érdekel.
Forrás: Szentágothai János, Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia
Flórián Tünde
Annak idején, mikor megjelent Kriston Andrea – Intim Torna című könyve, hamar meg is vásároltam, de az olvasgatáson nem jutottam tovább a gyakorlatig. Mikor kismama lettem, eszembe jutott, hogy talán vannak benne gyakorlatok a tejképzés segítésére, ezért (sok év után először) elővettem és gyakran bele-belelapoztam. Megtudtam mennyire fontos a rejtett izmaink edzése, mert ez segítséget nyújthat a szülés során, illetve segíti a regenerálódást, kisebb a valószínűsége a későbbi inkontinencia kialakulásának. Megtudtam azt is, hogy ezen izmaink edzetlensége akár szervi problémákhoz is vezethet (tartószalagok lazulása miatt húgyhólyag -, méh - és végbél süllyedés). Ezek ismeretében már nem csak lapozgattam a könyvet, hanem megtanultam a gyakorlatokat, melyeket azóta is végzek minden nap lefekvéskor.
A gyakorlatok könyvből is könnyen elsajátíthatók, hiszen a tanfolyamokon sem látjuk magát a gyakorlatot, meg kell értenünk, mit kell éreznünk, hogyan mozgassuk ezeket az izmainkat. A könyvben nagyon részletesen, jól érthetően vannak megfogalmazva a gyakorlatok elsajátításához szükséges mozdulatok.
Ezen kívül nagyon sok hasznos információ található a könyvben a testünkről, testünk működéséről, és különböző gyakorlatok a mell – illetve az arc izmainak edzésére, menstruációs görcsök enyhítésére.
Zakariás-Pipis Edit