Főiskolai tanulmányaim elkezdésekor még nem gondoltam, hogy ekkora fordulatot vesz életem. A fordulat következménye egy gyönyörű kisfiú megszületése lett utolsó iskolaévem alatt. És bár én még azon szerencsések közé tartozhattam, aki tandíjmentességet élvezhetett a költségtérítéses képzés keretében, mégis nehéznek tűnt munka és más állapotom mellett. De hogy mennyire volt valóban nehéz, arra csak most, 3 év távlatából és 2 gyermek megszületése és nevelgetése után tudok valós választ adni. Mindaz eltörpül a mostani informális tanulásom mellett. Hiszen a gyermek nevelése is egyfajta tanulás. Az élethosszig tartó tanulás azonban meghozza gyümölcsét. Igenis kell továbbfejleszteni magunkat és ez az a motiváció, ami nem hagyott nyugodni és nem álltam meg a végcél előtt, vagyis nem halasztottam egy évet. Kellett azonban ehhez egy biztos családi háttér, aki támogatott újabb hóbortom véghezvitelében és nem plántálták belém a terhességgel járó „kötelező gyengeséget”. Mellette persze az utolsó percig dolgoztam, ezáltal az idő is gyorsabban telt, így gondolkozni sem volt időm, hogy ez most miért fáj így vagy úgy? Természetesen a szülés utáni időszakra való elméleti síkon való felkészülés is elmaradt.
Kisfiam ugyan az államvizsga előtt 4 hónappal született, az utolsó időkben, amikor is az addig megszerzett tudásom legjavát összegyúrva kellett valami kézzel foghatót írnom, bevallom, kusza mondatok születtek. Viszont kellettek azok a lopva szerzett pár órás előadások, amikor nem csak a 4 fal közé van bezárva az ember, és az sem törvényszerű, hogy beletemetkezzünk a pelenkák, gyermekek körüli teendők világába. Megszokta, hogy mással is van, nem csak anyával, így talán az oviba való beszoktatás is könnyebb lesz. Szerencsém volt ugyan abból a szempontból is, hogy az előadások hétvégén voltak, amikor tudott valaki vigyázni rá és szerencsétlenségben a szerencse, hogy Zsombi a cumisüveget részesítette előnyben, kicsit megkönnyítve a helyzetem. Voltak azonban olyan szoptatós kismamik, akik úgy oldották meg, hogy valamelyik családtaggal sétáltak a közelben, majd ha megéhezett a csöppség, anya akkor kéznél volt.
Tudomásom szerint mára már több főiskola, egyetem is baba-mama szobával várja a kisgyermekes hallgatókat pl.: Károly Róbert Főiskola (http://alia.karolyrobert.hu/cms/netalon.xml?data_id=558), Kodolányi János Főiskola (http://www.kodolanyi.hu/szolgaltatasok/hallgatoi_szolgaltatasok/baba_mama_szoba), Szolnoki Főiskola (http://www.szolf.hu/aktualis/Lapok/babamama.aspx)
Eltörölték ugyan a kismamák tandíjmentességét, helyette viszont plusz szolgáltatásokkal segítik őket: többletponttal, vagy akár harminc százalékos tandíjkedvezménnyel.
(Itt nézhetsz utána: www.felvi.hu)
Továbbtanulás? Esetleg Mesterképzés? Az álmomról még mindig nem mondtam le, de ez a gyermekek közötti 1,5 év korkülönbség, kissé felőrölt. Figyelembe kell vennem továbbá azt is, hogy a továbbtanulásom két kicsi mellett egyelőre ne az ő rovásukra, vagy esetleg a tanulás rovására menjen. Bár sokaknak biztos sikerült (előttük le a kalappal!), az én időm egyelőre nem jött el, de ami késik, nem múlik.
Flórián Tünde
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése