Az én gyermekem, a más gyermeke - neveletlen?

Ahhoz, hogy megértsem gyermekeim lelki világát, mit-miért tesznek, mélyen bele kellett ásnom magam a téma mélységébe. Megértettem azt, hiába is vádolom magam amiatt, hogy gyermekem agresszívan válaszol 1-1 játék közbeni dühkitöréssel, ez valahol/valamilyen formában mindenkinél megjelenik. Ez ugyanis életkori sajátosság. Márpedig szocializálódni kell! Éppen abban a korban, amikor is az agresszió a 18-21 hónapos korúak jellemzője. Tudom, sok anyuka szégyelli, hogy gyermeke kissé túlfűtött jellem némely társánál. A gyermekre mért rosszalló megjegyzésekről nem is beszélve. Mint ahogy az is életkori sajátosság, hogy egyedül szeretnek/tudnak még csak játszani ebben a korban, az együtt játszás készsége ugyanis 2,5-3 éves korra alakul ki, azonban egymás közelében igazán sokat tanulhatnak, miközben ez konfliktus forrása is lehet.

Hol a határ, amíg még engedhetjük? Mikor kell közbelépni? Játsszák le a maguk „játékát”, vagy tereljük el a figyelmüket elvonva az aktuális szituációtól? És vajon van-e jogunk más gyermekére rászólni, negatív jelzőkkel illetni (pl.: neveletlen!)? Csakis rajtunk, szülőkön múlik, hogyan reagáljuk le, milyen a saját nevelési technikánk, majd hogyan változhat ez a rossznak vélt tulajdonság később megfelelő feltételek esetén egészséges bátorsággá.

A nevelési stílus fogalmát Baldwin vezette be a 40-es években. Szerinte a magas szintű demokratizmus és a magas szintű kontroll a megfelelő nevelési irány, míg a legnegatívabb hatásúnak az erős kontroll és alacsony demokratizmust vélte.

Majd Dr. Ranschburg Jenő fogalmazta meg számomra a legérthetőbben, miszerint azok a gyermekek, akik nem merev szabályokkal, de bizonyos határt szabva (de a határ átlépése feddéssel jár!) vannak nevelve; és figyelemmel fordulunk érzelmeik, cselekedeteik felé, ezek a gyermekek bizony agresszívebbek! Mégpedig a birtoklásérzés, szigorú büntetés hiánya és az önálló cselekvés nem akadályoztatása miatt. Megvédik saját magukat és álláspontjaikat (meleg-engedékeny nevelési légkör). Viszont aki ilyen légkörben nő fel, pozitívan fordul a világ felé: aktív, barátságos, közvetlen, gondolkodása gyors, kreatív, érdeklődő, cselekedeteivel aktív részese a világnak. Sosem kételkedik abban, hogy szeretik, ez a szeretet azonban sosem korlátja cselekedeteinek.

Dr. Ranschburg Jenő is négy nevelési stílust különböztet meg:

• meleg – engedékeny

• meleg – korlátozó

• hideg – engedékeny (agresszió megengedett, de nem törődik gyermeke lelki világával, időnként engedékeny)

• hideg – korlátozó (elutasítás mellé, erőteljes korlát társul)

Leggyakoribb nevelési hibák közé tartozik:

• a következetlenség

• túlzott teljesíményelvűség

• túlvédő magatartás.
  

Ismerek anyukát, aki úgy neveli gyermekét, mint a „meleg-korlátozó” gondolkodású, nevelési elvű anyuka. Túlnevel, túlgondoz, túlóv… túl- túl-túl. Szigorú szabály szerint élnek (Csak forró nyári napon van fagylalt, játszótérre csak játszóruhába megyünk be, mindennek mindenhol meg van a helye, étkezés kizárólag egyazon időpontban akár éhes akár nem… stb.), mindenhol szigorúan tiltott a nyílt agresszió és gyakori a büntetés. Büntet, így a gyermek magába folytja agresszióját, ami szorongást vált ki belőle. Bár jól tanul, jól viselkedik, viszont visszahúzódó, félszeg.

Akkor most büntessünk vagy sem? Szakértő szerint:

„A büntetés nagyon nem hatékony módszer… mivel különös módon éppen azt a viselkedési formát tanítja meg a gyermeknek, amit el szeretnénk kerülni. Sok szülő egyszerűen azért nyúl a büntetés eszközéhez, mert senki nem tanított nekik jobb fegyelmezési módot.”(Dr. Fitzhugh:How to Father,Signet,1974.)

Csaptam kézre, küldtem a szobájába… mondanom sem kell, semmi sikerrel. Ma így járok el:

1. Határozottan elmondom, hogy ez nem helyén való: „Mérges vagyok, amiért ráütöttél a másikra!”
2. Elvárásokat fogalmazok meg: „Szeretném, ha ez többet nem fordulna elő!”
3. Hogyan tehetné jóvá? „Azzal tennél a legjobbat, ha megsimogatnád.”
4. Választási lehetőség felajánlása: „Simogathatod, vagy bocsánatot kérsz?" … és ha továbbra sem használ:
5. Cselekszem: Megfogom a kezét és már nem „prédikálok”, együtt megsimogatjuk.
6. Problémamegoldás: „Vagy játszhattok szépen együtt/ egymás mellett, vagy bemehetsz a szobádba, ahol egyedül lehetsz játékaiddal.”
   

Fontos számomra az önkontroll (néha nehéz!),önfegyelem, hogy meghallgassam a véleményét, tehát szeretettel fordulok felé, mégis következetesen, megmutatva a helyes normát. Akár 5-ször, akár 10-szer, de akár 100-szor is.

”A nevelés nem más, mint szeretet és példaadás.”(Pestalossi).

Flórián Tünde

Érdekel, Te hogyan nevelsz, hogyan reagálsz dolgokra/eseményekre. Megosztod Velem/Velünk?