2010. január 10., vasárnap

Jó anya vagyok? - Jó anya vagyok!

Már akkor édesanyává válunk, mikor megtudjuk, kisbabát hordunk a szívünk alatt.

Egy biztos, ez egy életre szól.

Számomra a 9 hónap vegyes érzelmekkel teli időszak volt mindkét gyermekemmel, de legfőképp a féltés, aggódás (talán túlzott aggódás) kísérte végig ezt az időszakot. Persze volt idő, mikor a fellegek felett jártam boldogságomban, de tomboló hormonjaim kevésszer engedték ezt meg. Miután megszülettek, sem tudtam nyugodt maradni. Valószínűleg a hormonok még mindig intenzív iramban munkálkodtak és talán most hogy a nagyobb gyermekem 2 éves múlt, a kislányom pedig 8 hónapos, tudok egy kicsit fellélegezni. Nem tudom mennyire igaz az a közmondás, miszerint „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.” Egy biztos, ez egy életre szól.

"Ezt nem tanítják az iskolában"


Sok anyukától hallom, Nekik minden nagyszerűen megy, tulajdonképpen egy csodabogár a gyermekük. Szófogadó, minden a nagykönyv szerint követi egymást. Legyen szó a szoptatásról, a szociális-, az értelmi- ill. a testi fejlődésről .Értem ezalatt a forgás, kúszás, mászás, ülés, valamint a felállás és mászás soron követését. És ilyenkor (is) jön az a sok-sok „és ha…” kezdetű mondat. Mert ugye kimaradhat valamelyik mozgás, mint ahogy Zsombi kisfiamnál is kimaradt a mászás. De beszélhetünk a szoptatás lelki tusájáról is.Vajon eleget eszik a gyerek? Azért sír mert még enne, de nincs, vagy mert fáj a hasa? De az is lehet hogy éppen álmos? És még 1000x1000 „megválaszolatlan” kérdés. Ők a maguk nyelvén kommunikálnak velünk, csak igen nehéz az ő nyelvjárásukat felismerni.

Ilyenkor és számos félreértettnek hitt alkalomkor jön az hogy „Én biztos rossz anya vagyok!” Ez olyan mint a nagybetűs élet, vagy az otthonról hozott etika. Ezt nem tanítják az iskolában. Vagy valaki ráérez ennek az ízére, vagy nem. De miért nem valljuk be ha elakadunk valahol? Valóban azt hisszük, hogy ezzel leírjuk magunkat? Vagy egyszerűen a saját érzéseinkre próbálunk egyedül hallgatni. És miért bánt valakit jobban a dolog, és van aki nem is foglalkozik vele? Bevallom, nálam néha elszakad a cérna, de már lassan 3 év végig nem aludt éjszaka után néha az én türelmem is elfogy. Na persze, ezek után jönnek a lelkiismeret furdalások, hiszen Nekik valószínűleg még nehezebb. Ők most fedezik fel a világot, a határaikat próbálgatják….de ez már egy másik történet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése