A választásom egy három éves kisfiúra esett.
A történet egy telefonhívással kezdődött, ahol egy aggódó anyuka hangját hallottam meg, aki röviden felvezette gyermeke főbb jellemzőit, minden mondatában elhangzott, hogy a gyermeke, nagyon szép és okos de….
Az óvodában mindig problémák vannak, verekszik, dühkitörések jelentkeznek, azon esetekben mikor felnőtt irányítást kellene elfogadni, valamint beszéde nehezen érthető, betű és szócserék figyelhetők meg nála. Feszült helyzetekben dadogás is mutatkozik, valamint verbálisan nem tudja magát egyértelműen kifejezni.
Megbeszéltünk egy időpontot egy személyes találkozóra, mely során konkrét feladathelyzetben tudjuk megvizsgálni a gyermeket, valamint a szülővel is, személyes elbeszélgetésre is nyílik lehetőség.
A képességfelmérésre az édesanya és a kisfiú érkezett. Az első akadályok már az ajtón való belépésnél jelentkeztek, mivel a kisfiú dühkitörést kapott attól, hogy idegen helyre kell belépni, azonban megfelelő motiválással sikerült becsalogatni. A gyermek hosszabb ideig nem volt hajlandó az édesanyja öléből, biztonságából kilépni, így azonnal alkalmazkodtam az adott lehetőségekhez, az édesanya kezébe adtam át a játékokat, és közösen hajtattuk végre a tevékenységeket ( fűzés, építés, puzzle kép kirakás, memória). Idővel a gyermeknek sikerült annyira feloldódnia, hogy nagymozgását is szemügyre vehessem, akadálypálya és labdás játékok segítségével. Megállapítást nyert, hogy a gyermek nagymozgását illetően korához képest fejletlenebb, egyensúlyi helyzetekben nagyfokú bizonytalanság volt megfigyelhető.
Az anyával abban egyeztünk meg, hogy elkezdünk egy komplex terápiát, amiben ő is nagy szerepet vállal, hogy ezek segítségével megfelelően tudjon reagálni és hatni gyermekére. A terápia főbb fejlesztési területek a következők voltak: idegrendszeri érést segítő nagymozgásos feladatok, szocializációt segítő, személyiséget fejlesztő tevékenységek (anya-gyermek kapcsolat mélyítése, kölcsönös bizalom erősítése), más gyermekekkel való együttműködés alapozása. Részfunkció megerősítése: Modalitások: a különböző érzékletek összekapcsolása (modálspecifikus - intermodális szakasz). A látásszerveződés fejlődése - a látási funkciók (alak-háttér, rész-egész, alak-állandóság, perifériás látás),elmozdulás-érzékelés a térben, térirányok - izomérzékelés, mozdulatsorok követése, adott sorrend bevésése a mozgásformák között (szerialitás); adott sorrend megfordítása. Beszédértés és a képi világ, beszédtanulás hallás és látás alapján. Mintakövetés. Figyelem-koncentráció megerősítése.
Az első két hónap nem ment zökkenő mentesen, mivel a gyermeket nehezen lehetett motiválni, arra, hogy bejöjjön a foglakozásra, ha pedig bejött csak azzal volt hajlandó foglalkozni, amit Ő szeretett volna. Ezért a kezdetekben az Ő általa preferált tevékenységeken keresztül próbáltam csatornát képezni a gyermek és köztem, türelemmel és következetességgel sikerült kommunikálnunk a nélkül, hogy hiszti vagy dührohamot kapott volna. Fokozatosan sikerült az édesanyjától függetlenül is részt vennie a játékokban.
Az óvodában is tapasztalható volt a fejlődés, rövidebb időre már részt vett a csoportos tevékenységekben, de túl sok inger és információ hatására továbbra is elvonult egy nyugodtabb helyre és egyedül játszott.
Minden alkalmat intenzív mozgással kezdtünk, akadálypályát hajtottunk végre: különböző lépő, ugráló, mászó gyakorlatokkal, a téri –tájékozódást alakítottuk, valamint nagyon fontos szerepet játszott a vesztibuláris ingerlés is, amit tölcsérben való pörgetéssel és plédben való hintáztatással értünk el, így az idegrendszer kellően stimulált, és képes az új ismeretek befogadására.
Fontossá vált a figyelmi idő tágítása, amit különböző finommotrikus (válogatás, építés, tépés, stb.) tevékenységek segítségével is erősítettünk. A fejlődésben fontos szerepet játszott az édesanya is, mivel otthon is gyakorolt a gyermekével, észrevételei is segítették a munkámat. Az anya elmondása szerint az egész családra jó hatást gyakorolt az együttes játék, mozgás, mivel a gyermek otthon „tanította” az apukát az akadálypályára.
Fél év alatt jutottunk el oda, hogy a gyermek felszabadultabb, nyitottabb és kiegyensúlyozottabb lett. Ritkábban fordultak elő hiszti és dühroham, képessé vált a dolgok, apróbb problémaforrások megértése, és az édesanya is következetesen és nyugodtabban kezelte a dolgokat.
A gyermeknek sokat javult a kapcsolata társaival is.
Az óvoda és a szülők visszacsatolásából azt a következtetést vontam le, hogy sikerült a kitűzött célt elérni a gyermekkel.
Egy fejlesztő a Cseperedő Képességfejlesztő játszóházból
Ne feledd, ingyenes állapotfelmérést nyerhetsz a Cseperedőben, ha január végéig kérdést teszel fel szakembereiknek ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése