Léna 2006 augusztus végén, Maja 2008 szeptember végén született. Léna fél éves korában kezdtünk el neki mást is adni, ezt eleve így terveztük,és szerencsére sikerült is a kizárólagos szoptatás.
Mindketten nagyon készültünk a nagy napra, ezért mindenképp hétvégén akartuk elkezdeni az almázást. Íme a képriport:
Szombaton, a délelőtti szopi alatt Marci (az apuka) lereszelt egy fél almát, meg gerezdet is hagyott. Először a gerezdet adtuk a kezébe, az még eléggé érdekelte, fintorgott ugyan, de kitartóan nyalogatta!
Ezen felbuzdulva jött a pép, persze sok lével. Na, az már nem kellett! Elég kétségbeesett képet vágott hozzá...
Aztán segítségért könyörögve nézett a Marcira, aki a fényépezőgép mögé bújt.
Ekkor hoztam még egy kanalat, gondoltam megmutatom neki, hogy ez milyen finom. Asszem, hiába csináltam hülyét magamból, nem hitt nekem... A végén meg már tátogtam neki, ő meg megmutatta, hogy csukott szájjal is ki tud nevetni.
Vasárnap új technikát alkalmaztunk,
és tényleg csak levet kapott, átpasszíroztuk a pépet egy szűrőn. Nem kellett. Marci volt a soros, én meg nem fényképeztem, de tényleg kevesebb sikerrel jártunk, mint előző nap. Megpróbáltuk azt is, hogy pohárba töltjük a levet, és abból majd megissza. Egészen addig érdekelte a pohár, míg rá nem jött, hogy mi van benne. Nem hülye ő, csak pici... Hétfőn egyedül maradtam a próbálgatással, almát váltottam, most goldent vettem. Ez sem jött be. Olyannyira, hogy gyakorlatilag már akkor bezárta a száját, amikor beleraktam a székbe. Fejtem neki tejet a kanálba, de az sem kellett, arra is ugyanannyira fintorgott. És az esti vitaminbeadás is egy küzdelem lett szombat óta, pedig azzal nem volt gond. Úgyhogy nagy okosan rájöttem, hogy az alma miatt nem kell neki a kanál, akármi is legyen benne. Ezért megint meg kell barátkoztatni a kanállal! Kedden ezért elmaradt az alma, és a kanálba-pohárba csak tej került. Kanál nem kellett, de a pohárból egész ügyesen ivott a csajszi. És este könnyebben ment a vitaminbeadás. Szerdán is hanyagoltam az almát, újabb gyümölcs következett, a banán. Kis anyatejjel keverve. Nyammi, banánturmix... Gondoltam én. Azért erre már kevésbé fintorgott, de nem sok fogyott ebből sem. Másnap is banánoztunk, anyatej nélkül, az ujjamról nyalogatta le. Ez egész jól ment, bár még így sem fogyott kereskedelmi mennyiség,
de hát nem siettünk mi sehova.
A banán után megpróbáltam a frutapura almás verzióját is, majd mivel épp tél volt, jöttek a zöldségek, először a sütőtök, krumpli, répa, cékla.
A különböző ételek bevezetésénél a Kismama hozzátáplálós táblázatát vettem figyelembe. (A cikk végén megtalálható a letölthető táblázat!) 7 hónapos korára már 100 grammokat megevett,az üveges bébiételeket nem ette, az én főztömet egy fokkal lelkesebben. Eleinte biopiacon vásároltam, főleg a földben lévő dolgokat (krumpli, répa, cékla), és kis kockákra vágva főztem meg vízben, majd turmixoltam össze. Eleinte 2 alapanyagból, majd egyre többet variáltam. A céklát szívesen ette, nekem meg jó volt mosni utána... Szerette még a sütőtököt, nagyobb korára meg nagy kedvenc lett a cukkini-krumpli-répa-csirkemell turmixolva. És a spenótot is nagyon szerette-szereti, ez az egyetlen főzelék, amit a kezdetektől változatlanul csinálok neki: mirelit leveles spenót, krumpli, gerezd fokhagyma és kis só, megfőzve, összeturmixolva. Mindig szopi után vagy két szopi között kínáltam meg a főzelékekkel, majd egy idő után már néha szopi előtt is. De Léna annyira függő volt, hogy hiába evett meg 200 gramm főzeléket, utána ugyanannyit szopizott, nem féltem, hogy elválasztja magát.
10 hónapos kora körül kezdte el Léna azt enni,
amit mi is, innentől kezdve nem is nagyon evett pépeset. Ekkor kezdett kézzel egyedül enni, és már a kanállal is próbálkozott. Reggelire joghurtot evett egyedül, nagy maszatolással, de mindannyian élveztük a dolgot. Ebédre meg spenótot, szintén egyedül. És mivel épp érett a cseresznye a telkünkön, és mindig volt egy nagy tálban az asztalunkon, azt is evett hozzá. 1 évesen még hajnalban, a két alvás előtt és este is szopizott, de már inkább csak elaltatta magát ezzel. Másfél éves korára hagyta abba teljesen. Addigra nagyon jó evő lett, nyoma sem maradt az első hónap küzdelmeinek. Minden újdonságot szívesen és jóízűen megevett. Ez aztán 2 éves kora körül alábbhagyott, válogatós lett, de úgy tudom, ez jellemző erre a korra. Csak tészta, rizs, krumpli hússal. A gyümölcsöket szerencsére mindig szívesen ette. Mostanra megint szívesebben eszik zöldségeket is, a zöldborsó az egyetlen, amit soha nem szeretett.
Maja nemrég lett fél éves, nála is kíváncsian vártam, mit fog szólni a kanálhoz.
Sikerült vele is fél évig a kizárólagos szopi, sőt. Amikor elkezdtük volna az almát, épp elég beteg volt, úgyhogy 2 hetet vártunk az első próbálkozásig.
Addigra már néha adtam a kezébe almagerezdet, nyers répadarabot, banánt. Lelkesen nyalogatta, az ízekkel biztos nem volt baja, de persze semmi nem fogyott.
Azóta próbáltam pépes almát és banánt, egyáltalán nincs baja a kanállal, néha ő húzza a szájához, hogy adjam.
Sőt, kivette a kezemből, és ő nyalogatta a már üres kanalat.De nem tud még mit kezdeni a szájába került étellel, ha véletlenül hátrább csúszik, elkezd öklendezni. Lassan 7 hónapos lesz, de még semmit nem eszik, csak szopik. Lénával ilyenkor már aggódtam, hogy „ez a gyerek soha nem fog enni”, most nyugodt vagyok, mert láttam, hogy Léna is rákapott a dologra egy idő után. De ez szerintem a második gyerekkel jár, hogy lazább, nyugodtabb az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése