Nyaralás kisgyerekekkel - hogy ne váljon rémálommá

Kisgyerekkel nyaralni nagy kaland.

Ha szülők közt felmerül a téma, mennek-e nyaralni a kicsikkel, többféle reakció szokott előkerülni: „Jaj, ne is mondd, már előre félek, kikerülünk a megszokottból, sokkal nehezebben bírok velük nyaralás alatt, mint itthon.” „Igen, már nagyon várom, de aggódom is, hova tegyem azt a sok holmit, amit vinni kell, mi van, ha pont az marad otthon, ami a legfontosabb.” „Á, mi nem megyünk, itthon is alig bírok velük.”

Aztán persze vannak a bevállalósabb típusok, akiknek pillájuk se rezzen a nyaralás szó hallatán. Ők vagy nagyon rutinosak már, vagy bébiszitterrel nyaralnak, vagy esetleg el sem viszik a gyerekeket magukkal. Persze ez utóbbi nem tartozik a „nyaralás gyerekkel” témakörbe, de amúgy nem rossz dolog, ez is megérne egy cikket!

Én itt most elsősorban saját tapasztalataimat szeretném leírni, három kisgyerekkel és számos nyaralással / teleléssel a hátam mögött.

Mert igazán a mi első gyerekes nyaralásunk az telelés volt. Legnagyobb lányom, Zsófi még nem volt három hónapos, amikor síelni mentünk vele. Mielőtt bárki a szívéhez kapna, be kell vallanom, hogy mi a legritkábban nyaraltunk, utazunk el eddig úgy a gyerekeinkkel, hogy csak mi hárman, illetve később négyen, majd öten. Az egyik verzió általában az volt, hogy egy pár nagyszülő és egy pár sógornő + testvér is velünk voltak. A másik verzió, hogy egy vagy több hasonló gyerekes házaspárral együtt vágtunk neki az útnak. És szerintem ezen felállások bármelyike nagyban megkönnyíti az utazást.

Első esetben ugyanis egyből ott vannak velünk bónuszban a gyerekmegőrzők, akik mindezt ráadásul örömmel teszik. És bármilyen önzően hangzik is ez, az ember célja a nyaralás során az is lehet, hogy kipihenje magát, kicsit kevesebb dolga legyen, mint a szürke hétköznapokon. Mert megtehetjük azt is, hogy úgy ahogy vagyunk, lemegyünk egy hétre a tanyára, biztos sok élménnyel gazdagodva térünk haza, de kipihentek nem leszünk, sőt. Nem elég, hogy ugyanúgy főzni, mosogatni, stb. kell minden nap, a gyerekek ugyanannyit fognak nyaggatni minket, sőt talán még többet is, mert otthon talán néha a játszótéren a barátaik lekötik őket vagy, mert esetleg nem tudjuk számukra teljesen a megszokott környezetet megteremteni. Például este nem tudjuk annyira elsötétíteni a szobát, mint otthon, mert mondjuk nincs redőny, így máris lehet, hogy nehezebben fog elaludni. Ettől még nagyon jó lehet egy ilyen nyaralás is, csak akkor ne számítsunk arra, hogy kipihenjük magunkat, mert utólag csalódás érhet minket.

Azokon a nyaralásokon, ahol nagyszülők is vannak velünk, nagy könnyebbség, hogy ők többnyire magukra vállalják a főzést és természetesen rengeteget játszanak a gyerekekkel, így nekünk szülőknek van időnk szusszanni, esetleg elmenni kettesben egy sétára, vagy csak feküdni és bámulni a plafont és élvezni, hogy nem nekünk kell pattanni minden egyes „folyik az orrom”, „szomjas vagyok”, „pisilni kell”, „hol a piros autóm?” felkiáltásra. És ez sokat számít.

Amikor pedig kisgyerekes barátokkal nyaralunk, mindig beosztjuk, melyik nap ki főz, a gyerekek meg olyan jól lefoglalják egymást egész nap, hogy csak néha van ránk szükség, ha valami hatalmas vitában igazságot kell tenni.

Én tehát mindenkinek szívből tudom ajánlani a fenti két verzió egyikét, ha igazán szeretnének kikapcsolódni. És persze, ha van rá lehetőségük.

Paszternák Natasa

És TE HOGYAN nyaralsz a gyerekkel?