Gondolatok a korai nyelvtanulásról

„A korai nyelvtanulás eredményessége neurológiailag is alátámasztott tény, mivel a kutatások szerint egy gyermek hétéves koráig képes bármilyen nyelv tökéletes fonológiai elsajátítására. Ez után a kor után ez a képessége fokozatosan hanyatlik. Hároméves korára már kialakul a nyelvtanuláshoz szükséges implicit memória, ami azt is igazolja, hogy az óvodai nyelvtanítás helyénvaló. Egy kb. hétéves gyermekben pedig már egy bizonyos szinten tudatosítható az a tény, hogy az anyanyelven kívül más nyelv, más nép és kultúra is létezik. Egy idegen nyelv korai tanítása – bizonyos alapvető feltételek teljesülése esetén – az anyanyelv fejlesztéséhez, tökéletesítéséhez is hozzájárul. Ezzel a neveléssel a különböző népekkel szemben esetleg kialakulandó előítéletek, „idegen”-komplexusok is jelentősen csökkenthetők. Természetesen a később elkezdett nyelvtanulásnak is vannak előnyei. Ilyenek például a tanuló fejlettebb olvasás- és íráskészsége, az anyanyelv rendszerének és a tanulási stratégiáknak bizonyos fokú ismerete és a többrétű háttértudás. Sokáig versengett egymással a két különböző szemléletet – korán vagy később kell-e elkezdeni a nyelvtanulást – valló szakemberek tábora. A legújabb kutatások alapján azonban úgy tűnik, hogy a korai nyelvtanulás fontosságát támogatók elméletei igazolódnak.” (Luxemburgi Oktatási és Szakképzési Minisztérium 1997. szeptember 18–21. „Korai nyelvtanulás, és utána...?” című konferenciája)

Tanító, angol nyelvtanár és édesanya lévén...

vegyes érzelmeim vannak a nyelvtanítás manapság egyre divatosabbá váló, „soha nem lehet elég korán kezdeni” tendenciájáról. A fenti idézetben a 3 éves kort említik legelőször. Vajon mi a helyzet a babákkal? Nos, a piacon egyre meggyőzőbb, szülőket könnyen maguknak megnyerő módszereket találhatunk, de mielőtt elcsábulnánk, gondoljuk végig valóban van-e értelme.

Már pár hónapos kortól ajánlja tanfolyamait több nyelviskola is, köztük a Helen Doron Early English (http://www.helendoron.hu/). Mivel világszerte roppant népszerű a program, gyerekek és szülők ezrei fizetnek nem kis összegeket a tanfolyamért, nagy valószínűséggel hatékony lehet. A gyerekek biztosan nagyon szeretik a dalaikat, mondókáikat és a tanító nénit is, amennyiben szeretettel fordul feléjük, szépen énekel, sokat mosolyog stb., amivel le lehet venni egy babát a lábáról. Természetesen nem 3 hónapos korban. A minap beszélgettem erről az egyik barátnőmmel, akinek 14 hónapos a kislánya. Kíváncsiságból elmentek egy bemutató órára, ahonnan úgy jöttek el, hogy köszönik szépen, de nekik erre nincs szükségük. Valóban énekeltek a gyerekeknek, aztán a tanító néni egyesével odament minden babához és vagy tízszer elismételte egy játékállatka segítségével: „Hello, I’m a dog, I’m doggy. It’s a dog. It’s doggy”. Ez így ment még vagy 5 állattal. Látom magam előtt a szorgalmas kis diákokat, akik ülve anyukájuk ölében roppant mód koncentrálnak és eszükbe sem jut, hogy a többi babával foglalkozzanak, vagy netán elinduljanak felfedező útra a szobában. J

Létezik olyan is, hogy „Tanul a baba” program (http://home.hu.inter.net/~prochess/lovass/babylearn.htm). „E kis program lehetővé teszi egy "baba-oktató" módszer számítógépes alkalmazását. Az első 3 évben a kisgyermekek tanulási és alkalmazkodási képességei sokszorosan meghaladják a felnőttekét. Ennek szellemében már 4 hónapos kortól kezdve érdemes művelni, megdolgoztatni ezeket képességeket. Amennyiben ez rendezett formában történik - erről szól a Montessori-pedagógia is -, a kisgyermek szellemi képességeinek fejlődése jelentősen felgyorsul. Így lehetséges, hogy olyasmit is megtanuljon, amiről majd csak később tud számot adni.

Fejlődése folyamán sorra jönnek majd elő ezek a korábban megtanult készségek, ismeretek. A szoftverben választható tetszőleges szavak, illetve korongokkal jelzett számmennyiségek bemutatása. A bemutatókat napi 5-15 perces foglalkozások formájában ajánlott megtartani, ameddig ez a kisgyermek érdeklődését leköti.
Célszerű a bemutató során a szavakat (betűt) a megjelenítéssel együtt kimondani (akár több nyelven is!).
A leghasznosabb a szavak által jelölt tárgyat egyidejűleg megmutatni (fejleszti az asszociációs emlékezetet).
Hasonlóképpen a korongokkal, számokkal mennyiségeket lehet megismertetni, célszerű ezeket is egyidejűleg kimondani. A bemutatott szavakat, korongokat, számokat - a figyelem fenntartása érdekében - gyors egymásutánban, pár másodperces időközökkel ajánlatos váltani.”

Ami a személyes véleményemet illeti,

nem hiszek benne, hogy a 3 hónapos gyermekemet különböző angol szavak elsajátításával kellene tréningeznem. Egy ilyen pici babának az édesanyjára van szüksége leginkább. Szeretetre, ölelésre, becézgetésre, ringatásra, biztonságra. Legkevésbé sem arra, hogy heti rendszerességgel tanfolyamra hordják és otthon naponta a tudatalattijába sulykoljanak dolgokat. Még akkor sem, ha ez játékos formában, dalokkal, mondókákkal történik. Egészen más, ha a szülők ismernek idegen nyelvű dalokat, mondókákat, esetleg van ilyen cd otthon és azt alkalmanként meghallgatják vagy énekelnek neki. Ennek ugyanolyan szerepe van, mint a magyar nyelvű éneklésnek, zenehallgatásnak, azzal a különbséggel, hogy a baba ismerkedik egy másik nyelv hangzásvilágával is.

Onnantól kezdve, hogy a baba már képes utánozni a szüleit,

mondókákat, dalokat el lehet vele játszani, megint csak új megvilágításba kerül az idegen nyelv tanulása. Hiszen, ahogy az anyanyelvét egy másik nyelvet is képes a gyermek az utánzás, mímelés és a rengeteg játékos ismétlés segítségével elsajátítani. Úgy gondolom, hogy körülbelül ilyentájt szeretnék kicsit több figyelmet szentelni ennek. A kicsit több alatt természetesen nem napi gyakorlást értek, hanem egy-egy mondókát vagy dalocskát, melyet én énekelek, mondok és közösen mutogatjuk.

Majd mikor már nagyobbacska lesz, és beszélni is tud,

akkor játszunk majd „angolosdit”. Megterítünk angolul, vagy az állatkertbe angolul megyünk. Hisz gyerekeknek egyáltalán nem jelent gondot, ha egy dolgot többféleképpen hívunk. Gondoljunk csak arra, hogy az édesanyjukat hányféleképpen hívják a gyerekek és ez sem okoz problémát. A játszótéren, akárhogy is nevezi egy gyermek az anyukáját, az összes többi tudja, kiről beszél.

Itt merül fel a kérdés, hogy bekapcsoljuk-e a gyereknek az idegen nyelvű mesecsatornát. Gondolván, hogy az majd helyettesíti az idegen nyelvi környezetet, meg az ismerősünk ismerősének a valakije, aki kiköltözött, külföldre így tanulta meg a nyelvet. Hát, azt kell, hogy mondjam, hogy szerintem ennek is csak akkor van már értelme, amikor a gyerek azt nézi, ami érdekli és meg akarja érteni, hogy mi történik abban a mesében. Ez esetben valóban sok új szót, kifejezést lehet elsajátítani felnőtt fejjel is.

 

Egyre több óvoda kínál lehetőséget idegen nyelv tanulására heti egy-két alkalommal.

Ezeken a foglalkozásokon rengeteget játszanak, énekelnek, mondókáznak a gyerekek és a legtöbb esetben nagyon szeretik. Sok mindent el is sajátítanak, így némi előnnyel érkezhetnek az iskolába azokkal szemben, akik nem jártak ilyen foglalkozásra. Ez az előny azonban pár hónap alatt eltűnik, hiszen az iskolában mindent elölről kezdenek. Még a két tanítási nyelvű iskolákban sem követelmény az előzetes nyelvismeret a felvételhez.

A két tanítási nyelvű óvodák és iskolák újabb kérdés sorozatot vetnek fel a témában. Speciális módszertannal dolgoznak, és elképesztő lehetőségeket biztosítanak. További részletek: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2004-04-np-Schuttler-Nyelvtanulas

Mielőtt megszületett a kisfiam én is a fenti cikkben említett iskolában dolgoztam. 1-4. osztályig tanítottam angolt és bizonyos tantárgyakat angol nyelven. Az első két évfolyamot a legtöbb gyerek szinte probléma nélkül teljesítette, hiszen játék és móka az angol óra. Még akkor is, ha alkalmanként fel kellett mérnünk a tudásukat. Az elsősök kimondottan szerették a felmérőket (persze, ha csak a szülő el nem ültette benne a „jaj ne, dolgozat” hozzáállást). Harmadik osztálytól, amikortól a környezetismeretet is angol nyelven tanítjuk, elkezdett „nyílni az olló”. A jók nagyon jók lettek, a szorgalmas bár kevésbé tehetséges gyerekek még tudták tartani velük a lépést, de a kevésbé szorgalmasak, kevésbé tehetségesek elkezdtek leszakadozni. Hiába a játékos oktatás, a rengeteg gyakorlás, szemléltetés stb. itt már komoly tananyag van. Magyarul sem könnyű megérteni 9 éves fejjel, hogy mi a különbség, olvadás és oldódás között, hát még angolul!

Tudomásul kell venni, hogy ez nem minden gyereknek való

Nagyon fontosnak tartom, és a jelentkező gyerekek szüleinek mindig el is mondom, hogy ne akarják szimpla divathóbortból vagy a saját elvárásaikat, elképzeléseiket kielégítendő, minden áron beerőszakolni gyermeküket a kéttannyelvű osztályba. Tudomásul kell venni, hogy ez nem minden gyereknek való.

Édesanyaként most már én is szembesülök vele, és valóban nem könnyű, hogy a gyermekem nem lehet minden területen tökéletes. Vannak erősségei és vannak gyengébb területek, melyeken segíteni, fejleszteni kell. Ha ezt nem fogadnám el és nem tartanám szem előtt, amikor majd óvodát, iskolát keresünk neki, komoly hibát követnék el. Ha olyan követelményeket támasztanék elé, melyeket nem, vagy csak nagyon nehezen tudna teljesíteni, folyamatos falakba ütközne, kudarcot kudarcra halmozna, és előbb utóbb úgy megutálná az egészet, hogy egy éltre elmenne a kedve tőle. Sajnos a szülői nyomás sokszor nagyobb a gyerekeken, mint az iskolai. Nagyon fontos, hogy a szülők belátók legyenek gyermekeikkel szemben, támogassák, és ne kényszerítsék őket.

Szeretném hangsúlyozni, hogy bár hivatásomból adódóan teljes mellszélességgel támogatom a korai (nem 3 hónapos kortól) nyelvoktatást, tény, hogy aki az általános iskolában normál óraszámban kezdi és a megfelelő kezekbe kerül, rövid idő alatt el fog jutni látszólag ugyanarra a szintre, mint azok a társai, akik az óvodában kezdték. Hogy akkor mi értelme hamarabb kezdeni? És mit jelent a látszólag? Akit bővebben érdekel, ajánlom figyelmébe dr. Kovács Judit írását: http://www.pagony.hu/index.php?page=article&id=342

"A nyelvet magas fokon birtokló nyelvtanár a kisiskolásokat vagy az óvodásokat nem tudja azon az egyszerű alapon sikeresen tanítani, hogy a sok nyelvtudásból kevesebbet ad át nekik. A tapasztalatok egyértelműen azt látszottak igazolni, amit a szakma már régebben megfogalmazott: a kisgyermekek idegen nyelvi fejlesztése speciális feladat..." (dr. Kovács Judit)

 

Szíjártó Bettina, angol nyelvtanár, tanító

2009. május