Te hogyan térsz vissza munka világába?

JÓL-LÉT anyagilag és lelkileg- ebben támogatja az anyukákat a JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány

"pedig én még csak nem is vettem igénybe az alapítvány anyák részére szóló szolgáltatásait"

Minap a JÓL-LÉT Alapítvány ügyvezető helyettesével, Svéda Dórával beszélgettem az alapítvány munkájáról. Igen, beszélgettem, mert nem lehet ezt egy hagyományos interjúnak nevezni, több okból sem. Egyrészt azért, mert nem vagyok hivatásos újságíró, és azért sem, mert a találkozásunk sokkal inkább hasonlított egy megerősítő beszélgetésre, eszmecserére, mint egyszerű interjúra. Rengeteg gondolattal, lelkesedéssel, és feltöltődve távoztam a több mint 1 órás ott tartózkodásom után, pedig én még csak nem is vettem igénybe az alapítvány anyák részére szóló szolgáltatásait.

Az alapítvány azzal a céllal jött létre 2002-ben, hogy megoldásokat keressen az anyaság és munka/hivatás/karrier összeegyeztetésének nehézségeire. A nők munkába való visszatérése komoly nehézséget jelent az anyának, de az egész családnak is, amiben az állam nem nyújt megfelelő segítséget. A JÓL-LÉT Alapítvány számtalan szolgáltatást kínál pálya-újrakezdő anyáknak (ezek nagy része ingyenes is számukra), valamint munkáltatóknak. Utóbbiakkal azt szeretnék felismertetni, hogy milyen családbarát munkavégzési formákat vezethetnek be, milyen előnyei vannak az állásmegosztásnak (job sharing – 1 teljes állást 2, egymással jól együttműködni tudó ember tölt be), a részmunkaidőnek, a távmunkának, stb. És segítenek nekik eligazodni a különböző start-kártyák, bér- és járuléktámogatások útvesztőjében, vagy éppen az esélyegyenlőségi terv kidolgozásában, vagy a családbarát munkahellyé való átalakulásban. Mindez kiegészül munkahely és munkavállaló-közvetítéssel, és olyan hiánypótló szolgáltatásokkal, mint a pótnagymama-pótnagypapa klub működtetése, vagy a vállalati bölcsődék szervezése, üzemeltetése, ezek elősegítése.

Az alapítvány munkatársai közül sokan korábban a versenyszférában dolgoztak, majd ki-ki a maga útján, de eljutott oda, hogy anyaként, a munkába visszatérve nem tud megfelelni a saját, a család és a társadalom elvárásainak. Ez a súlyos probléma hívta életre az alapítványt is, és a munkatársak most korábbi tapasztalatikat, és kapcsolataikat ezen probléma feloldására használják fel.

Amikor azt kérdeztem Dórától, hogy mi az, amivel ők többet tudnak a puszta jó szándéknál, Dóra így válaszolt:

- Mi beszéljük a cégek nyelvét, rendelkezünk kiterjedt kapcsolatrendszerrel, és így egyfajta puhító tevékenységet tudunk kifejteni. Tudunk a számok nyelvén beszélni velük, és számszerűsíteni az előnyeit annak, ha az úgynevezett atipikus munkavégzési formákat is bevezetik.

És hogy hogyan fogadják a munkáltatók az állásmegosztás, vagy a részmunkaidő, távmunka gondolatát?

- Mostanáig elég kevés igény mutatkozott az ilyesfajta munkavégzési formákra, de a gazdasági válság miatt megnőtt az érdeklődés a cégek részéről a munkaidő csökkentéssel járó lehetőségekre, hiszen így nem kell elbocsájtaniuk a munkatársakat, hogy később majd súlyos összegekért új munkavállalókat toborozzanak. 

Pedig a munkáltatók számos, valóban családbarát kedvezményt nyújthatnak. Ilyen lehetne a bölcsődei férőhelyek szűkössége miatt a családi napközik díjának részleges térítése. Néhány cégnél, és ott is csak a vezető állású anyák esetében van már ilyen béren kívüli juttatásra példa, de sajnos ott sem általánosan bevezetett juttatásról van szó. Amikor családbarát munkahelyről van szó, nem szabad elfeledkezni az apákról sem, akik a családfenntartó szerepben sokszor egész héten távol vannak a gyerekek életéből. Az apákat is integrálni kell a család életébe, és a távmunka, a heti munkaidő bevezetése ilyen családtámogató lépés lehet a munkáltató részéről. Amikor azt kértem, hogy emelje ki, mik azok a feladatok, amik az Alapítvány működésében jelenleg a legnagyobb hangsúlyt kapják, Dóra elsőként a munkába való visszatérésre való felkészítést, és a munkahely közvetítést említette.

Most ne egy egyszerű állásközvetítő céget képzeljünk el, hanem egy olyan helyet, ahol a praktikus készségeket – mint az önéletrajz írás, motivációs levél megírása, interjún való szereplés – elsajátíthatjuk, emellett tisztába kerülünk önmagunkkal, és azzal az élethelyzettel, amibe kerülni fogunk kisgyermekes, dolgozó anyukaként. Az alapítvány fontosnak tartja, hogy a nők legkésőbb már várandósságuk alatt tervezzék meg, hogyan szeretnének visszatérni a munkába. Meddig terveznek otthon maradni, és az idő alatt hogyan tartják a kapcsolatot a munkahelyükkel (ha van hova visszatérniük), hogyan képzik magukat, hogyan maradnak képben szakmájukat illetően. Nagyon fontos a kapcsolattartás olyan emberekkel, akik majd a kellő időben segítséget nyújthatnak az elhelyezkedésben, az álláskeresésben. 

Az alapítvány konkrét képzésekkel, és tanácsokkal is ellátja az anyukákat, személyiségfejlesztő tréningeket tart, de párkapcsolati tanácsadást is folytat, hiszen az anya munkába állása az egész családot, és így a társat is érinti. Amíg az anya otthon van, érthető, és természetes, hogy a házimunka nagy része az ő feladata, de munkába állván szembesülnie kell azzal, hogy nem fogja tudni ugyanazt ugyanolyan színvonalon elvégezni, mint amikor még otthon volt. Egyrészt ezzel tisztába kell kerülnie a társunknak is, másrészt nekik is nagyobb részt kell vállalni a háztartás és a gyerekek körüli teendőkből. 

Az anyáknak arra is fel kell készülniük, hogy nem lehetnek önmagukkal szemben olyan elvárásaik a munkájuk kapcsán, mint amikor még nem volt gyerekük, hiszen most már otthon is nagyobb terhelésnek vannak kitéve, másrészt előjogot sem érdemes kovácsolni anyaságukból. A munkáltatók többségével sok dolgot meg lehet beszélni, ami kis könnyebbséget ad a nőknek a munkába való visszatéréshez, miközben erősíti a munkáltató és a munkavállaló közötti viszonyt is. Konkrét, praktikus tanácsokkal vértezi fel az alapítvány a hozzájuk fordulókat, hogy mit lehet, és mit érdemes kérni, mik az anyák jogai, és mi az, amivel nem érdemes előhozakodni, amikor a munkáltatóval tárgyalunk. Svéda Dóra elmondta azt is, hogy az igazán nehéz helyzetben az egyedülálló anyák vannak, akik 1 keresetből kell eltartsák a családot, így a 4-6 órás, részmunkaidős állások esetükben általában szóba sem jöhetnek, és gyakran otthoni segítséggel sem rendelkeznek. Sokszor azzal sincsenek tisztában, hogy milyen segítséget kérhetnek az önkormányzattól, különböző alapítványoktól.

Ennek kapcsán beszéltünk arról a nagyon fontos problémáról, hogy meg kell tanulnunk összefogni, együttműködni másokkal, és SEGÍTSÉGET KÉRNI. Az anyaság nem magányos műfaj, és számos lehetőség lenne az összefogásra. Kezdve ott, hogy 2 anyuka beiratkozik valamilyen továbbképzésre, tanfolyamra, és közben felváltva vigyáznak egymás gyerekeire, később felváltva viszik-hozzák bölcsődébe, óvodába a gyerekeket, vagy az említett pótnagyinak segítenek a bevásárlásban, cserébe ő vigyáz délutánonként a csemetéjükre. Ezek apró, de az egyének életében nagyon fontos lépések. Dóra tapasztalata az, hogy mi, magyar anyák nem akarunk segítséget kérni. Túlságosan is büszkék vagyunk, és tökéletes anyák akarunk lenni. Pedig, ahogyan egy munkatársát idézte: „Nem kell tökéletes anyának lenni, csak jó anyának!” Fogadjuk el a felajánlott segítséget, még ha az nem is pont olyan, amit mi elképzeltünk magunknak, és kérjünk segítséget, ha éppen nem ajánlanak!

Dórával arról is beszélgettünk, hogy a munkába való visszatérés szempontjából a 3 éves otthoni lét a kisgyerekkel (ami ugye több gyerek esetén többszöröződik) nagyon hosszú idő. A korábban vezető beosztásban dolgozóknak, diplomás nőknek pedig kifejezetten nehéz ennyi idő után a korábbi beosztásukba visszatérni. Ők jellemzően hamarabb vissza is térnek, mert a szellemi kihívás is hiányzik az életükből, de szakmai szempontból sem engedhetik meg maguknak a több éves távolmaradást. Így vagy úgy, már maga a tény, hogy vissza tudnak térni a munkába, sikernek számít, még ha sok esetben nem is a korábbi pozícióról van szó. Az évekig tartó otthoni lét önbizalomcsökkenéssel is jár, nem mellesleg az apa is beleszokik ebbe a felállásba, és amikor az anyuka újra dolgozni kezd, közöttük is konfliktus alakulhat ki a feladatok újra-felosztása miatt.

Dóra szerint ezekről a dolgokról már a házasságkötés, gyerekvállalás előtt beszélni kellene:

Akar-e majd dolgozni az anya a gyerekek születése után, és ha igen, akkor ebben hogyan támogatja majd a társa? A társadalom ugyanis ebben a kérdésben nem elég támogató egyelőre. Nehezen fogadja el, és karrieristának bélyegzi azt a nőt, aki a gyes 3 évének letelte előtt visszatér dolgozni. Legalább a család legyen ebben a témában egy véleményen, hiszen ez egy olyan kérdés, ami hosszú távon meghatározza a család életét. Az alapítvány munkatársai nem is szeretik azt a szót, hogy karrier, inkább életpályáról beszélnek, amibe egyaránt belefér az, hogy valaki főállású anya legyen, hogy részmunkaidőben visszatérjen idővel dolgozni, vagy hogy teljes állásban dolgozzon és közben gyermeket is nevelhessen. Azt tartják ugyanis fontosnak, hogy mindenki azt az élet-pályát futhassa be, amit ő szeretne.

A JÓL-LÉT Alapítvány időről-időre részt vesz nagyobb projektekben, jelenleg a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretein belül 15 fő újrakezdését teszik lehetővé képzéssel, tanácsadással, munkahely közvetítéssel.

Az Alapítvány az anyák munkába való visszatérését komplex, családi jelenségként kezeli, ezért évről-évre felhívja a figyelmet az apákra is. Minden év június 3. vasárnapján megrendezik az Apák Napját. A tavalyi alkalommal hirdetett rajzpályázat nyertes rajzait pedig kiállították Pécsett, az Esélyek Házában, majd nők napja alkalmával a parlamentben is, hogy a közszereplők is szembesüljenek azzal, mit is lát az apákból a gyermekük. Az Alapítvány idén június 21-én is várja a családokat Apák Napi programjaira.

Az Alapítvány egyelőre elsősorban interneten keresztül éri el, a többnyire fővárosi nőket, hosszú távú stratégiájukban azonban szerepel az országos hálózat kialakítása, hogy a kifejezetten hátrányos helyzetű nők is megfelelő lelki támogatásban részesülhessenek. Ehhez azonban önkéntesség, és összefogás is szükségeltetik, de megéri, hiszen ahogyan Dóra elmondta, látni, ahogyan emberi sorsok rendeződnek, ahogyan kezdik megismerni magukat a hozzájuk fordulók, és kinyílnak, az a legnagyobb siker.

Svéda Dóra szavai sokszor összecsengtek azzal, amit én is gondoltam eddig saját helyzetemet, és a munkához való hozzáállásomat illetően. Tudtam, hogy eljön az idő, amikor néhány évre fel kell függesztenem a munkát. Azt is tudtam, hogy ezt az időszakot nem fogom tudni „tétlenül” tölteni, így továbbképzésre jelentkeztem, és itthon is próbáltam követni szakmám fejlődését. Tudom, hogy eljön az idő, amikor majd visszatérek a munkába, és most már azt is tudom, hogy ez nem lesz olyan, mint korábban volt. De már nem is akarom. Nem akarok tökéletes lenni, csak jó. Anyaként otthon, és dolgozóként a munkahelyemen.

Ha még részletesebben szeretnéd megismerni az Alapítvány munkáját, vagy igénybe vennéd szolgáltatásaikat, látogass el hozzájuk, szeretettel várnak: http://www.jol-let.com.

Svéda Dóra tippjei: Hogyan készülj a munkához való visszatérésre?

1. Gyűjts be minél több információt a szakmádat, munkahelyedet, lehetőségeidet illetően!
2. Gondold végig, mi a motivációd? Mit szeretnél csinálni? Milyen álmaid vannak?
3. Légy őszinte önmagaddal! (Az Alapítvány ezzel kapcsolatos kiadványa: Nóra a rengetegben.)
4. Keress támogatókat, szövetségeseket a tervedhez, ne egyedül próbálj boldogulni!
5. Építsd, ápold kapcsolatrendszeredet! Kik tudnának segíteni az elhelyezkedésben?
6. Ha sok az otthon lét, ne húzd az időt, hanem inkább térj vissza korábban a munkába, még akkor is, ha átmenetileg ez nagyobb megterhelést jelent a családnak (pl. családi napközi fizetése, nagyszülők intenzívebb segítsége), mert hosszú távon megéri. (Sokkal többet ér egy dolgozó, de kiegyensúlyozott anya, mint egy mártírszerepbe bújt, vagy depressziós, önbizalom vesztett anya, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy addig jó, amíg van hova visszatérni dolgozni!)