Már legalább 10 éve készültem arra, hogy anya legyek.
Nagyon vártam. Végre eljött az idő, elhatároztuk, hogy utat engedünk, jöjjön, ha jönni akar. És ő jönni akart. Nagyon boldog voltam. A föld fölött jártam. Már az első napon világgá kürtöltem volna.
De történt valami. Nem tudom mi. Talán a hormonok. Minden nap rossz kedvem volt, sírógörcseim voltak, hirtelen törtek rám. Nem tudtam miért sírok. A világ összes bajáért. Ezzel még jobban belelovalltam magam, és bűntudatom volt, amiért lehangolt vagyok, pedig örülnöm kellene. Hány nő szeretne a helyemben lenni, akinek nem lehet gyereke.
Csak hánytam, aludtam és sírtam. Nem volt erőm felkelni sem, és nem volt kedvem semmihez. Annyit aludtam, mint még talán soha. Nem értettem mi lehet velem? Miért nem tudok örülni? Szegény férjem nem értett semmit az egészből. Egyszer zokogtam, utána jó kedvem volt. Kérdezte mi bajom, de nem tudtam elmondani.
A 17. héten egy csapásra elmúlt a menetrend szerinti hányás, és a rosszkedv is. Végre megtörtént, megmozdult a kis csoda odabent. Minden más lett. Nem csak tudtam, hanem éreztem is, hogy van valaki odabent, és újra nagyon boldog voltam. Már tudtam beszélni hozzá, mert megszemélyesedett előttem azzal, hogy éreztem. Egész nap erre figyeltem, nehogy elszalasszam akár egy mozdulatát is. Ha sokáig nem mozdult, aggódtam, de mindig megnyugtatott.
Nem volt több sírás, de a bűntudat megmaradt. Csak reméltem, hogy nem bennem van a hiba, hogy nem tehetek róla, hogy nem volt az egész 9 hónap felhőtlenül boldog, és talán nem vagyok ezzel az érzéssel egyedül. Mások tapasztalata, a védőnő és sok klinikai kutatásról, orvosok véleményéről olvasott cikk megnyugtatott, hogy „normális” jelenség a terhesség elején a levertség, lehangoltság. A hormonok művelik velünk ezt, nem tehetünk róla, de igazán megérteni csak az tudja, aki átélte.
Zakariás-Pipis Edit
Babás kiadványok, tucatnyi szakirodalom jelenik meg nap mint nap, amely a várandósságot boncolgatja. Tudományos, avagy spirituális szempontból. Mindegyiknek megvan a maga igazsága, én mégis azt gondolom, hogy nincs adekvát válasz a pozitív terhességi tesztre. Magamból indulok ki természetesen, de amekkora örömöt jelentett, akkora sokként is ért, „mi lesz most?”… Ilyenkor megragadunk valamit a könyvespolcon, faljuk a babamagazinokat, és keressük az összefüggéseket. Próbálunk mindenre felkészülni, de két terhességgel a hátam mögött azt mondom, nem lehet mindenre felkészülni. Ezt szó szerint értem. Sőt, semmire nem lehet felkészülni. A természet tudja a dolgát, teszi a dolgát. Minden úgy zajlik, ahogy kell, nincs jó és rossz út. Csak másféle. Egyik terhességem sem volt rózsaszín köd (talán sajnálom, talán nem), ellenben az út során beláttam, hogy ettől még csodásak voltak. Mindkettő a maga nemében. Volt mivel küzdeni; voltak napok, amikor egész nap csak zöld fejjel feküdtem, máskor maratont akartam futni, és mindannyiszor vártam a VÉGÉT. Egy következtetést tudok mindebből leszűrni, meg kell találnunk azokat a megfelelő embereket, azt a környezetet és azt a légkört (hangulatot), amelyben rátalálhatunk önmagunkra, amelyre rá merjük bízni magunkat – ösztönösen. Akkor nem lesz semmi baj. (Enikő)
VálaszTörlésEn 18 eves lany vagyok ! Aki soha nem tudja hogy mit tesz igazabbol! 14 evesen parkapcsolatom volt! es 4 eve velle voltam es szeretem volna kis babat de nem sikerult! fellek hogy medö vagyok! es ez mindig elszomorit neha sirok ! es a sokk anyagi gondjaim is es a sokk tresz nem tom de szerintem ez is teheti a termenynövelest. nagy fajdalom ert 12 eves koromba.,, elhunyt a tesom a batyam 14 eves volt! es en azota nem tok nyugodni minden este az esszembe van lefekveskor. es amikor felkelek es minden percben. es mindig sirok es talan ezert is nem lehet gyerekem sokk banat ul a szivembe! minden honapban es minden heten van ami fajnia kell ! ra kesöbb a nagy mammam halt meg ! :( az unuka tesom is 20 evesen ! anyi sokk banat vana szivemen . de mindenkinek meg kell halni egyszer de en anyit szenvedek a vilagban hogy mar nem szeretnek elni. es ugy latom most mar kezdek meg bolondulni egyedul beszelek es halgatom a zenet es sirok! es akivell most ellek ö töle se nincs gyerekem remenykedem hogy lehet! fellek elmeni az orvosokhoz hogy azt mondjak hogy medö vagyok! es ezt nem akarom ! igy csak remenykedni tudok az eledben ! a szuleim is nagyon betegek mind a keten. nem tudom mivan vellem! :( :(
VálaszTörlésKedves 18 éves "Névtelen"!
TörlésRemélem olvasod soraimat!
A lalkiállapotunk nagyban befolyásolja a fogamzóképességünket. Ne félj attól, hogy meddő vagy. A hozzászólásodból érzem, mennyire szomorú és gyámoltalan vagy, nem csoda, ha nem esel teherbe.
Kérlek, írj nekem egy mailt a dytke@vipmail.hu-ra, hogy személyesebben tudjak Neked írni.
Zakariás-Pipis Edit