Sose felejtem el azt a szenvedést, amikor kb. 32 hetes terhesen egy háborítatlan pihenést tervbe véve hazaestem a munkából, és váratlanul betoppant a védőnőm, hogy FELOLVASSA, mik az elengedhetetlen kellékei egy vadiúj gyermek fogadásának.
A téma annál is inkább hidegen hagyott, mert addigra a sógornőm már egy fél padlásnyi gyerekruhát és egyéb tartozékot cipelt át hozzánk, amivel az első másfél évet gond nélkül kihúzhattuk (a többes számba elsősorban az drága gyermeket és az újdonsült szülőket értve, mert a sógornőnek vélhetően hamarabb sikerült a felszabadult helyet újra feltöltenie.)
Nos, a fentiek után talán nem meglepő, hogy fogalmam sincs, pontosan hány bucizásra kész rugdalózóval vártuk a dedet, és mindig csodálattal szemléltem azokat, akik más „babakelengye” listák összeállításánál konkrét darabszámokkal álltak elő a rövid ujjú pólókat illetően.
Hogy mégiscsak adjak valamiféle támpontot, hát azt mondhatom, hogy a pelenkán kívül 5-6-nál többet tuti nem kell semmiből sem beszerezni (ez mondjuk egy gyerekre értendő, ikreknél kéretik mindent a megfelelő gyerekszámmal szorozgatni).
Hogyan kezdjünk neki?
Leginkább talán saját és/vagy hitvesi/pártfogói, de mindenképpen erősen feltöltött bankszámlával. Ha ez megvan, akkor nem számít a darabszám (ld. fent).
Ha nincs ilyen számlánk, akkor először is gondolkodjunk (akinek az erkölcsi meggyőződésével ellenkezik a gyerek használt ruhákba bújtatása, az ugorja át a következő bekezdést):
mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, akitől lehet(ne) kölcsönkérni ruhát. Statisztikai adatokkal ugyan nincs alátámasztva az előző állítás, de az empíria ezt mondatja velem.
A kulcsszó itt a „kérni”: mi például tényleg csak azoknak adtuk tovább a ruhákat, akik kifejezték ezzel kapcsolatos igényüket. Ők viszont nem tudták olyan sokszor kimosni a göncöket, hogy eltűnjön a címkéről a nevünk, így mindent vissza is kaptunk (a jelölés nem sóhersági kérdés, inkább praktikum: mástól is kaphatnak ugyanis bodykat az újdonsült szülők.) A nagyon kezdő ruhacsomag ráadásul olyan gyorsan tud forogni, hogy két gyerek között még simán visszaérkezik egy másik családtól.
Innét kezdve minden csak a logisztikán múlik. Szép dolog az „együtt szülünk majd a barátnőnkkel” érzés, de legyen eszünk.
Csak néhány hónap különbség, és spóroltunk ötvenezret.
Ha a ruhákat már megkaptuk a barátnőktől, a családtól is kérhetünk segítséget: valami oknál fogva ugyanis minden magyar háztartásban kallódik egy műanyag kiskád- leendő nagyiktól ingyen beszerezhető. A segítségnyújtás öröme állítólag növeli az egyéni boldogságérzetet, így a tranzakcióval lesz egy kiskádunk és ráadásként egy boldog anyósunk.
A nagyik időnként ruha-téren is nagyon aktívak, ilyenkor kerülnek elő magunk és hitvesünk 30 évvel ezelőtt hordott horgolt kissapkái, rosszabb esetben nyloningecskéi. Nálunk is van a padláson egy „S” feliratú ruháscsomag. „S” azt jelenti, „sajnos...”. Szerintem a ruhák legyen a barátnők gondja, a kád a nagyiké.
Ha valami oknál fogva mégis az a majdnem nulla valószínűségű helyzet állna elő, hogy nem tudunk kölcsönkérni, akkor vegyünk használt dolgokat a neten (pl. teszvesz.hu) vagy a turkálóban. Ebben az esetben kéretik nem fennhangon szidalmazni a ruhák méretjelzését tartalmazó címkéket gondosan vagdosó anyukákat, végülis mégiscsak nekik köszönhetjük a second handet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése