Terhességi hányingerről őszíntén

„Halványan, de pozitív. Nagyon feldobott, és lelkes vagyok... gondolom, az első hányingerig!”

Így adtam tudtára egyik barátnőmnek sms-ben a hírt, hogy az aznap vele megvásárolt terhességi tesztem két kék csíkot produkált.

Ismét babát vártunk. Feldobott voltam, lelkes, izgatott, reményteljes. Ez a második terhességem volt, és nem mondhatom, hogy az első terhességem olyan iszonyatosan nehéz lett volna, a hányinger, és időnkénti hányások azért mégis hagytak bennem némi negatív emléket. Mindig csodálkozva néztem és hallgattam azokat a kismamákat, akik legyintetve közölték: hát persze, van hányingerem, meg néha hányok, de semmi komoly. Azt már remélni sem mertem, hogy nekem olyan terhességem is lehet, amikor nincsen hányinger.

Nekem a 6-7. hét fordulóján menetrendszerűen beköszöntött az esti (és nem reggeli) hányinger, ami aztán napról napra egyre korábban jelentkezett, míg végül egész naposba csapott át. Benedekkel a pocakomban még dolgoztam. Tanárként 1-1 óra megtartása néha igazán komoly kihívást jelentett. Soha nem tudtam, hogy ha szünetben eszem pár falatot, az vajon az óra végéig bennem marad-e. Hogy a pszichés gát miatt, vagy amúgy is, de nem történt baleset munka közben sohasem, de olyan kellemetlen szituáció előfordult azért, hogy a trolibuszról éppen hogy leszálltam, és máris távozott belőlem a reggeli az utca közepére a reggeli csúcsforgalomban. Mit ne mondjak, utána azért pár napig elég nehezen szálltam fel bármilyen járműre.

Szóval én akármilyen boldog voltam, a terhesség gondolatától és tudatától szörnyű gyarló módon azért még szenvedtem. Rossz volt az egész napos hányinger, és a szűnni nem akaró állapot. Ittam gyömbért, gyömbérteát, szedtem a B6 vitamint, próbáltam homeopatás bogyókat szopogatni, ettem reggel ágyba fekve kekszet (amit alig bírtam amúgy lenyelni, mert reggel folyton öklendeztem), ettem a sajtos tésztát, a nyers répát és almát. Nem volt semmitől sem jobb, se nem rosszabb. Csak reménykedni tudtam, hogy az első harmad végére megszűnik. Ha nem, majd ha megmozdul a baba, ha akkor sem, akkor meg majd szülés után.

De azért lássuk be, a 7. héten ez elég sovány vigasz. Benedekkel azért szerencsém volt. Első babaként tudta, nem terhelhet annyira meg. A 13. hétre elmúlt a hányinger, és néhány későbbi rosszullétet eltekintve ez a típusú probléma megszűnt. (Volt helyette sajnos más, de az nem a terhességem számlájára írandó.)

Villővel a hasamban azonban nem akart szűnni ez a hányinger. A régiek népi bölcsességeit hallgatva ekkor kezdtem reménykedni, hogy kislány van a hasamban. Na nem mintha ez tényleg szabályszerű lenne, hogy ha más a terhesség, más a gyerekek neme, de most speciel ez volt a helyzet. Szóval én reggel a wc-t látogattam meg először. Aztán valahogyan megreggeliztem, és leheveredtem a kanapéra, mert fekve kicsit jobb volt. Benedek meg szépen rászokott a mesékre, mert ennél többet nem tudtam nyújtani, pedig a terhességem elején még nagyon aktív életet éltünk, minden nap mentünk valahova.

A 8. héttől már csak akkor indultunk el, ha nagyon muszáj volt, akkor is zacskóval a táskámban. (Pedig idegen helyen nem nagyon volt rá szükség, de fő a biztonság.) Ismét megpróbáltam mindent. A nyers zöldségek gyümölcsök azonnal távoztak belőlem, egyedül a tésztaféléknek és a Nutellának volt esélye bent maradni. Máig sem tudom, miből is nőtt meg kislányom 4 kilósra, mert vitamint és tápanyagot nem nagyon bírtam magamba tuszkolni. De megnőtt, és egészségesen született annak ellenére, hogy az ebédet mindig egy pohár kólával fejeztem be, hogy ha egy mód van rá, bennem is maradjon.

Férjem nagyon együtt érző volt, igyekezett a finom falatokat inkább haza hozni, hogy élvezettel megehessem, aztán távozhasson, ha mégis úgy kívánja szervezetem. Esténként elpakolt, elmosogatott utánam a konyhában, és persze szó sem volt róla, hogy én főzzek.

A 13. hét környékén most is elmúlt az émelygés, de az étel bármikor tudott továbbra is távozni belőlem, egészen a szülésig. Annyi könnyebbségem lett, hogy az állandó rossz közérzet legalább megszűnt, aktívabban tudtunk járni Benével sétálni, játszani az udvarra, és a nyaralásaink is zavartalanabbul zajlottak.

Bevallom őszintén, én nem tudtam mosolyogva, és büszkén vállalni, hogy hányingertől szenvedek. Mert szenvedtem tőle. Ha valakinek már volt csúnya calici vírusos betegsége, akkor az sejtheti, hogy ez milyen. Olyan. Vannak jobb napok, és vannak majdnem teljesen jó napok is, és vannak ágyban fekvős napok. És ami a legrosszabb, hogy nem feltétlenül 2-3 napig tart az egész, hanem hetekig, van, akinél hónapokig.

Csodálatosan tud vegyülni a hányinger a gyomorégéssel, a gyomorfájással is, vagy mire elmúlik az émelygés, beköszönt a gyomorégés. Mint mindenhol, itt is vannak fokozatok. Én nem kerültem kórházba, nem fenyegetett kiszáradás, és azért a rossz közérzet is csak hetekig tartott. És ami a legfontosabb, ha visszagondolok a terhességeimre, tudok felidézni nagyon sok, örömteli élményt, ami tényleg a várakozásról, a babavárásról, az áldott állapotról szólt. De benne volt ez is, és amikor annak idején igyekeztem minél több praktikát megtudni, hogyan enyhíthetem a rosszullétemet, nehéz szívvel olvastam azokat a tanácsnak éppen nem mondható mondatokat, hogy „csak pár hét, egy kis rosszullét, szinte mindenkinek van.”

Úgy éreztem, nagyon béna lehetek, ha én nem tudom ezt mosolyogva viselni. Nagyon kevesen mertek őszintén beszélni arról, hogy tud olyan rossz lenni a terhességi hányinger, amivel otthon maradnak betegállományban, vagy nem tudják ellátni a nagyobb testvért, vagy éppen néha sírógörcsöt kapnak, hogy mikor lesz már vége. De aztán visszagondolva soha senki nem mondta, hogy bárcsak ne is vállaltuk volna ezt a babát. Mert az emberi agy olyan csodás, hogy a rossz emlékeket képes elfeledni. Ezt is. És csak annyi marad belőle, amit most itt leírtam.

Bár nincsenek tuti tippek, és sokan másra esküsznek, itt vannak a leggyakoribb praktikák, amiket próbáltam:

1. A reggeli hányinger ellen jó még az ágyban fekve elrágni egy háztartási kekszet. (Ez persze az engem ágyból kirángató Benedekkel kivitelezhetetlen volt, és nem is esett nekem jól. Már csak azért sem, mert sokszor nem reggel jött a hányinger, hanem napközben, délután.)
2. A gyömbér teája, vagy üdítője enyhíti a hányingert, émelygést. Nagyobb dózisban a B6 vitamin is csillapítja a hányingert. Ez nálam is bevált, bár meg nem szűnt, tartós szedésével azért kicsit ritkultak a hányások, és enyhült az émelygés is.
3. Ha nagyon émelyegtem, megpróbáltam sokat hanyatt feküdni, lassan mozogni, nem hajolgatni, és amikor csak lehet, aludni, mert attól enyhült az émelygésem.
4.  Amit csak lehet, és nem esik jól, hagyj másra. Ha tényleg rosszul vagy, nem érdemes hősködni. Ha jobban leszel, úgyis örömmel fogsz bele majd bármilyen tevékenységbe, csak végre csinálhass valamit. De addig is tudd, hogy most is csinálsz valamit, babát növesztesz a hasadban!
5. Lehet, hogy egészségtelen, de nekem segített a hideg kóla is. Savtartalma segítette az emésztést, és a hányingert is csillapította.
6. Egy időre kihagytam a reggeli tejeskávét, mert azzal nem tudtam megbirkózni.
7. És a legfontosabb, hogy ne hagyd magad az olyan mondatoknak: „Á, én nem értem rá rosszul lenni!” Vannak tényleg olyan szerencsések, akiket elkerül a terhességi émelygés, de ez nem dicsőség és érdem kérdése!